Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-29 / 279. szám
2. OLDAL =* SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 29., SZERDA Egy falu, egy nap, egy lap - Márkháza A legenda szerint a környék egykori birtokosa, az 1130-as években élt Sámson nevű rablólovag egyik fia, Márk után kapta nevét a falu. Az első írásos említés 1548-ból származik, s akkor is csak azt jegyezték fel, hogy a portyázó török martalócok teljesen elpusztították. 1554-ben említették bizonyos Márkházi Pál nevét, akinek árulása révén Ajnácskő vára török kézre keGázberuházás tizenhárom településsel Salgótarjántól délnyugatra található kis község a Kis-Zagyva völgyében Márkháza. A megyeszékhelytől mintegy 20 kilométerre fekvő település autóbusszal közelíthető meg... A kis falu egy keskeny völgyben fekszik, erdeje van, rétje a Pogány vár felé. A szélesebb völgyben középszerű földje a hegyek oldalain szorgalmas javítást kíván. (Részletek a „Márkháza község önkormányzata” című kiadványból.) Dr. Brenda Péter polgármester A 280 lélekszámú települést északról, Szentkút felől egy gya- logúton lehet megközelíteni. Keletről Sámsonháza, nyugatról Nagykeresztúr, délről Nagy- bárkány, Luciáivá határolja. A választópolgárok legutóbb is - immár harmadszor - dr. Brenda Péter állatorvost választották polgármesternek, aki tiszteletdíjasként látja el a falu első emberének tisztével járó közéleti feladatokat. Alpolgármester: Ipolyi Sándor. A képviselő-testület tagjai: Ipolyi Sándor, Kotrocz Lajos Attila, ifj. Mikuska Zoltán, Mikuska Zsolt, Sándor Zoltán, Bangó Illés kisebbségi képviselő. A háziorvosi teendőkre dr. Sipos Gaudi Albert vállalkozott. A polgármester állatorvosként 1962-ben kezdte Nógrád megyei pályafutását az akkori Sziráki Állami Gazdaságban, majd nyolcévi ottani munka után második munkahelyére, Márkházára került.- Nem volt nehéz megszokni a vidéket. A nógrádi táj nagyon megragadott, nem csoda, hogy nagyon szeretem. Gyermekeim is nagyon ragaszkodnak Márkházához. A nagyobbik fiam a pásztói, a kisebbik a megyei kórházban dolgozik Salgótarjánban. Most készül szakvizsgájára.- Van-e érzékelhető különbség az alföldi és a hegyvidéki ember között?- Az alföldiek nagyon vendégszeretők, a hegyvidéki emberekből sem hiányzik ez a szokás, s ez megkönnyítette beilleszkedésünket. Az itteni állattartó emberekkel tiszteleten alapuló kapcsolatunk alakult ki. A múlt évben tartottuk 25. éves érettségi találkozónkat. Én csak vendégként megyek a szülőföldemre, az Alföldre - mondja a polgármester. A község a második ciklusban, 1994-ben feliratkozott az úgynevezett „önhikis” (önhibáján kívül hátrányos helyzetű) települések listájára. A pályázat útján kapott állami támogatással képesek működtetni a polgármesteri hivatalt, a könyvtárat stb. Nem jelent örömet a lakosságnak, hogy a faluban sem óvoda, sem iskola nem működik. A gyerekek Kisbárkányba, Nagybárkányba járnak, utaznak az iskolába. Az oktatási létesítményeket közösen tartják fenn a partner önkormányzatokkal. A polgármester a volt közös községi tanácsban is képviselte a település lakóinak érdekeit.- Az önkormányzati forma létrejöttekor honnan indult és hol tart ma a község? - kérdeztük dr. Brenda Pétertől.- Amit megvalósítottunk, az nemcsak az én érdemem. Induláskor egy telefon volt a községben, az is az állatorvosi szolgálati lakásban. Innen bonyolítottuk le a község lakóinak életével kapcsolatos tennivalókat. Ma hatvan ingatlantulajdonos házában található a világot ösz- szekötő telefon, de nincs semmiféle akadálya újabb otthonokba való bekapcsolásnak. A község belterületén lévő borzalmas rossz útjainkat, a temetőtől a keresztútig (buszbejáró) aszfaltszőnyeg borítja. Kiépült vezetékes ivóvízrendszerünk van. Kisbárkánnyal és Nagy- keresztúrral létrehoztuk a körjegyzőséget, ugyanis önállóan nem tudtuk volna fenntartani a hivatalt. Ugyanakkor minden község megtartotta önállóságát, mindegyikben tevékenykedik a képviselő-testület. Nagykeresztúr 1998-ban vált ki a körjegyzőségből.- A településeknek az azonosságok mellett másságuk, sajátos arculatuk is van. Ön mit sorolna az előbbiek közé?- A kistérségek keretein belül eredményes pályázat segítségével kialakítottuk a körjegyzőség számítógépes rendszerét. A CÉDA-keretbőI elkészítettük a község rendezési tervét, mely eddig egyáltalán nem volt. A kisterenyei áfésztől - pályázat útján - megvettük a teljesen leromlott boltját, felújítottuk, ahol egy vegyesbolt működik, ami biztonságot jelent a lakosság ellátása szempontjából. Mivel saját erőnk alig van, visszafogottak vagyunk a jó pályázati lehetőségek összeállításánál.- Mi jellemzi az idei millenniumi esztendőt?- Mivel ebben az évben a pénzügyi lehetőségeket nem tudjuk megteremteni, ezért a zászló átvételét jövő évben tervezzük. Összekötjük a tavaszi ünnepséggel és a sportnappal. A lakatlanná vált házakat budapestiek megvásárolták, felújították. Közülük voltak, akik sportlovakat is vásároltak, amivel nemcsak az ide kívánkozók- nak teremtettek lovaglási, szórakozási lehetőséget, hanem e tevékenységben aktívan bekapcsolják a lakosságot is. Jelenlétük, elképzelésük jó előfutára lehet a falusi turizmusnak.- Két „leg”-je van a településnek - vetjük közbe.- Valóban, az egyik a 13 településsel közösen megvalósító gázberuházás a legnagyobb feladatot jelenti. Sajátossága, hogy a kivitelező, mint 100 százalékos tulajdonos fogja működtetni. Ha nem ezt a megoldást választjuk, akkor 50 év alatt sem tudtuk volna összehozni a kivitelezéshez szükséges pénzt. Ugyanis ehhez a fejlesztéshez most nincs állami céltámogatás. Számításaink szerint az eddig jelentkezett 100-110 ingatlantulajdonosnak ingatlanonként a gázcsonk beviteléig előreláthatólag 100 ezer forint közmű-hozzájárulást kell fizetniük. A könnyebb teljesítés érdekében kedvezőbb hitelre is lesz lehetőség. A másik „leg”-ünk, mely végigkísér bennünket a rendszer- váltás óta, a munkanélküliség. Az aktív korúak 20 százalékának nincs munkahelye. Döntő többségüknek nincs szakképzettsége. Lehetőségünkhöz képest egy részüket közmunkásként foglalkoztatjuk. A munkahelyre várakozók döntő többsége nő. Sem a távolabbra járást, sem a több műszakot nem tudják vállalni.- Tréfásan szólva az „utolsó szó jogán” mit kíván még közreadni?- A képviselő-testület tagjai mindannyian dolgoznak. A község gyarapodását szolgáló javaslataimat, elképzeléseimet elfogadják, mert meggyőződtek annak alaposságáról. Nem a kötelező udvariasság mondatja velem, de szükségesnek érzem megköszönni a lakosság eddigi támogatását, bízva abban, hogy ezt a jövőben is még hatékonyabban megkapom. Garázsban és hitellel kezdték- Garázsban vegyesbolttal kezdtük. Mivel kicsi volt a helyiség, az önkormányzattal való kölcsönös előnyök alapján vettük bérbe a tulajdonukban lévő bolthelyiséget, melyet a kisterenyei áfésztől vásároltunk meg és újítottunk fel. Családi vállalkozás a miénk. Én vezetem a vegyesboltot, a férjemé az italbolt. Amikor neki van dolga, akkor az üzlet bezárása után átmegyek segíteni. Másként nem boldogul, nem működik egy családi vállalkozás - mondja Mikuskáné Medve Veronika. - Az itt jelentkező nagyobb költségek - víz, telefon, fűtés - előteremtése nem megy könnyen, mert nincs meg hozzá a szükséges forgalom. Annak ellenére, hogy a bevétel nem a kívánt mértékű, jó az áruválaszték, ki-ki a pénztárcájának megfelelő termékeket megtalálhatja, beleértve az igényeseket is. A családi vállalkozás Mikuskáné Medve Veronika néven van bejegyezve a cégjegyzékbe. Működésük kezdetén hitelt vettek fel, árukészletük kialakításához.- Hogy minél előbb túl legyünk a hitel visszafizetésén, következetesen törlesztettük. Jelenleg saját tőkénket forgatjuk. Később szóba keitilnek a vállalkozókat sújtó adók, melyek nem azt bizonyítják, hogy igazak azok a híresztelések, melyek szerint könnyítő intézkedésekkel kedveskednek a kezdeményezőknek. Ellenkezőleg: határozottan állítják, hogy a kevesebb állammal szembeni fizetési kötelezettség fokozná a vállalkozói kedvet.- Boltjukat elkeriiték-e a hívatlan látogatók?- Szerencsére igen. Amíg bírjuk, addig csináljuk - hangsúlyozza Mikuskáné, majd kisvártatva hozzáfűzi: - Hosszabb távon is szeretnénk vállalkozóként dolgozni. Egyik zsebből a másikba Annak idején a negyedik szomszédomtól, Mucsina Istvántól kaptam egy raj méhet. Tőle kaptam a szalmakast is. A következő évben megduplázódott méhecskéim száma, majd az azt követő esztendőben már öt családom volt. Akkoriban építkeztünk. Mint kőműves, munkaidő után kemencéket raktam. A kapott pénzért lépet és cukrot vettem, ami nem tetszett az asz- szonynak mondván: a lakásépítésre költhetted volna! Akkor már 11 családom volt. Vettem egy kaptárkészítéssel foglalkozó szakkönyvet, s a benne foglaltak alapján hozzákezdtem a kaptárai előállításához - emlékezik méhészkedésének kezdeti éveire Kiss Pál.- Fontos, hogy olyan helyre ván- doroltasson, ahol gazdag az akácerdő?- Elsőnek Kunpeszérre vittem méheimet. Jó hely volt. Csupán az zavart, hogy két ásónyom után annyira feljött a talajvíz, hogy a szúnyogoknak volt jó tanyája. 5-6 év után ott kellett hagynom ezt a területet, mert 7 kilométer hosszú erdőtarvágást végeztek. A következő vándoroltak) területemre 8 évig jártam. Annyira jól sikerült az egyik esztendő, hogy gondot okozott a többlettermés értékesítése. Sikerült megtalálnom a felvásárlót. Három és fél, négy mázsa volt a pluszom. Akkoriban 20 forintot adtak a méz kilójáért. Az előbbi mennyiségért kapott pénzből megcsináltattuk a ház kerítését. Ettől fogva a feleségem nem akarta ösz- szetömi a kaptárt. Mióta ő is nyugdíjas, azóta egy húron pendülünk. A méhésznek jelenleg 98 családja van. Az idén egy család 25 kiló mézet hozott össze. Egy részét elajándékozták, a többit a mézkereskedők vették meg 300 forintért kilóját, amit az üzletben 900 forintért árulják.- Amikor 20 forintért vették át kilóját, akkor a cukor ára 9.60 forint volt. Amikor 5 mázsára szerződtem, utána kaptunk állami támogatást, sőt előleget is adtak. Kiss Pál évente 5 ezer forint egyesületi tagdíjat fizet. 2 ezer forint a kamarai tagdíja, ugyanakkor fizet a terméktanácstagságáért is.- Miként segíti a mai állam a méhészeket?- Ezer forintot ad családonként, ötszázat pedig gyógyszerre. Amennyiben az utóbbi többe kerül, azt a zsebemből kell kifizetnem. A méhészet szeretetével beoltotta a fiát és vejét. Olyannyira rabjai lettek méheiknek, hogy a feleségével vallják, hogy amíg élnek, nem mondunk le róluk.- Miként zárja az idd esztendőt?- Jelenleg nullán vagyok. Egyik zsebemből kiszedem a pénzt és átteszem a másikba. Az oldalt írta: Venesz Károly - Fényképezte: Rigó Tibor Nincs rajtuk haszon, de szereti a kis tapsifüleseket- A család megélhetőségét segítettem a nyúltenyésztéssel - állítja Mikuska Géza, akinek kőműves a szakmája. Annak idején a tanácsi építőipari vállalatnál dolgozott és onnan ment nyugdíjba. - Akkoriban a téli időszakban nem volt munka, a tétlenség pedig nem az én műfajom. Szabad időmet a nyúltenyésztésre fordítottam - mondja a nyugdíjas. Huszonnégy éves korában a bátyjától kapott anyanyúllal kötelezte el magát a kisállattenyésztéssel. Az ólak akkor voltak a legnépesebbek, amikor hat anyától származó utódokat nevelte és jórészüket sikerült eladni.- Amikor együtt volt a család, akkor hetenként többször került nyúlhús az asztalra. Mióta ketten vagyunk a feleségemmel, azóta ritkán vágunk. Mikuska Gézához nem volt mindig kegyes a sors.- Az első csapás akkor ért, amikor hat anyától estétől reggelig elpusztult minden süldőm. Gondolhatja, mit éreztem, amikor reggel kinyúlva láttam mindet. Nagy keserűséggel az összesét betettem a dögkútba. Ahogy kiheverte az előbbi tragédiát, újból nekiállt a nyúlte- nyésztésnek.- Vettem süldőket, de ezekkel sem jártam sokkal nagyobb sikerrel. Igaz, elkéstem a gyógyszere- zéssel, ezért csak magamat okolhatom. Ami megmaradt, azokat megtartottam anyának, s amikor elérték a súlyt, leadtam.- Ne kínlódj velük! - mondta Mikuska Géza: Többször mondta a feleségem, hogy hagyjam abba akkoriban a feleségem. Magamban elhatároztam, hogy nem tar- Most hány anya van?- Három. Ennél többet nem tartok. Koros is vagyok, a hetvenhato- dikba járok. Jelenleg 12 utód van, közülük 10 még nincs elválasztva az anyjától. Karácsonyra készen lesznek, akkor majd leadom a felvásárlónak. A múlt héten megnéztem, milyen árakon veszik át az állatokat. Az első osztályú kilójáért 290 forintot adtak, a másodosztályút 120 forintért vették át.- Korábban azt mondta, nincs rajta haszna, mégsem válik meg tőlük. Miért?- Nagyon szeretem őket.- S ezt érzik is az állatok?- Igen. Amikor feléjük megyek, nem szaladnak el, hagyják, hogy megsimogassam. Amikor Mikuska Gézát napközben valahová elszólítja a kötelesség, felesége látja el a kedves, hálás tapsifüleseket. tok többet, de valamivel foglalkozni kell az embernek. Igaz, nincs rajta haszon. Húsz kiló nyúltápért ezer forintot kémek. Mikuskáék most saját tőkéjüket forgatják rült. A kisközség neve valaha Tótmarokháza volt, ami azt bizonyítja, hogy szlovákok telepedtek meg itt a hódoltság utáni évtizedekben. 1715-ben öt, ‘20-ban pedig hat adóköteles szlovák háztartásról tesznek említést a Nógrád vármegyei összeírások. A falu szlovák lakói az évszázadok során azonban teljesen asszimilálódtak. F. Z. Múltidéző
