Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-04 / 258. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN & fr BALASSAGYARI M E GYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 4., SZOMBAT Faragó Zoltán: T £ R ^ P y A Ó Madarak terített asztala a természet templomában Gyorsan fakul a korábbi hetek színpompája, a falevelek egyre inkább sárgák és barnák. A kőris-, a juhar- és a vadgesztenyefák már ledobták lombruhájukat, a többin is egyre ritkább a levélzet. A Salgó és Eresztvény között az erdőben elszórtan álló, viszonylag fiatal szelídgesztenyék férfitenyémyinél is hosszabb levelei megsárgulva potyognak a földre: általában úgy lehet meglelni őket a több fafajból álló viszonylag sűrű erdőben, hogy az alájuk hullott avart nézi az ember és nem a fák lombját. A szúrós burokban rejtőző termésre sokan pályáznak: kedvenc csemegéje az az erdei egértől a vaddisznóig sok állatnak, de persze a kirándulók szedik össze a nagy részét. A többségükben középkorúnak is csak kis túlzással nevezhető fákon azonban nincs valami sok termés, de a lepotyogó gesztenyeszemek egy része sikeresen bújik meg az avarban: ezt bizonyítják a ma már sokfelé tenyésző csemeték. Az erdő a szép arcát mutatja - másféle nincs is neki - de ennek a november elejei időszaknak, ha a nap is úgy akarja, különleges varázsa van! Az elmúlt hónapokban alig hullott csapadék, emiatt az erdő alja teljesen kiszáradt. Egyetlen lépést sem lehetett tenni benne anélkül, hogy ne hallatsszon az avarzörgés százlépésnyire. A hét közepén végre esett egy kis eső, amitől egyetlen éjszaka alatt más lett minden: az avar már elnyeli a léptek neszét, a bokrok alatt ke Gyertyános bükkös Eresztvényben A SZERZŐ FOTÓT resgélő feketerigó nem csap akkora zajt, mint a megugró szarvasbika, a korhadó tőkéken pedig megjelentek a csuprosan tenyésző késő őszi gombák is, amelyek a hűvösebb időjárást szeretik. Ezek ugyan nem nemes gombák, de azért sokan összeszedegetik őket: finom is az, jól elkészítve... A bükkös a Salgó alatt ezekben a napokban leginkább sárgában pompázik, a narancsszínű árnyalatok itt-ott már vörösbarnára színeződtek. Egyes dombhajlatokban, vízmosásokban ugyanolyan árnyalatúak a lombok, mint alattuk a frissen hullott avar: különös, egyszínű, mégis változatos világ! Az árnyékok és a fények játéka, a reggeli pára és a lombok között nyalábokban átszűrődő napsugarak látványa bá- mészkodásra készteti az embert. Az avaron, bár megázott, még nem uralkodott el a barna szín, bármerre lépünk is, nem zörög. Az egyik gyertyánfa száradóban lévő csúcsán megmozdul valami feketeség, s gyorsan eltűnik az elvékonyodó törzs másik oldalán, hogy aztán egy szemvillanással később felbukkanjon egy fekete harkály. Csóka nagyságú madár, akárhogy távcsövezem, nem látom a feje tetejét, hogy tojó-e vagy hím. Nyilván jól lát felülről, azt is biztosan tudja, hogy az ember ellenség, mégsem menekül, hanem inkább munkához lát. Körbekopácsolja a vaskosabb ágakat - egyik-másik nagyobb csőrvágás után tenyérnyi kéregdarabok potyognak a földre. Jó darabig hagyja magát nézegetni, ezért lopom a távolságot, már csak pár lépésnyire vagyok a fájától. Végre megmutatja azt is, hogy tojó madár, azután elröppen. Fekete színe még előbukkan párszor a sárga lombok közül, azután eltűnik a szemem elől. A Salgó északi oldalában kőgörgeteg szakad a mélybe, hársak nőnek rajta, vegyesen egy-egy bükk-, kőris- és gyertyánfával. Csendes most a téli álmára készülő erdő, csak a lehulló levelek halk neszezése hallatszik, amint az enyhe szél letépi őket a gallyakról, s lágyan, könnyedén leereszkednek a magasból. A lejtő aljában egy bükk koro- nájából újra koPárás a levegő, de az őszi napfényben szinte világítanak az erdőszéli mezei juhar levelei ■ pá- csolás hallat szik. Kerülgetni kell egy darabig, hogy megpillanthassam a nagy fakopáncsot. Szorgalmasan dolgozik ő is, akárcsak pár perce látott „kollégája”. Lévén azonban lényegesen kisebb termetű, a vékonyabb gallyakat vizsgálja át. Nem sokkal később a nagy, mohával borított bazaltdarabok és a lejtőn növő göcsörtös törzsű fák között cinegecsapatot látok: szén-, kék- és barátcinegék, mindegyikből legalább két-három példány. Egy fél perccel később egy csuszkát látok felröppenni a kövek közül: úgy látszik, hogy nem csak a fatörzseken talál magának táplálékot... Megnézem közelebbről a helyet, ahonnan elmenekült közeledtemre. Egy bükkrönk hever ott, emberfejnyi laskagomba nő rajta. A csuprosan álló, félkör alakú kalapok alatt szúnyogok hada tanyázik és egy kaszáspók sétál keresztül, elképesztően hosz- szú lábain. Alighanem itt va- dász- gatott a csuszka: terített asztal ez a gombacsomó egy rovarevő madárnak! A bükkösre azt szokták mondani, hogy a természet temploma. Ezekben a napokban még a katedrálisok csendje is a nagy fák alatt honol. Érdemes felkeresni őket, hiszen, ha mást nem is, de legalább nyugalmat adhatnak a hétköznapok rohanásában megfáradt embernek. „Tisztában vagyok a felelősséggel, ami rám hárul” Új igazgató a növekvő feladatok előtt álló TÁK1SZ élén IUésné Sándor Katcdin 2000. szeptember 15-től áll a hivatal élén. Szisztematikusan készült a pályamódosításra, amelyre egészséges aspirációi késztették, a pályamunkája rövid, de velős volt: tettrekészségét hangsúlyozta. „Nem vagyok egy szaladgálós típus” - mondja, s igaza van, a TÁKISZ harmadik munkahelye negyedszázados pályafutása alatt. Mindennap tenni akarással és jó érzéssel szívében-lelkében vág neki feladatainak. Mielőbb szeretne képbe kerülni. Kollegái maximálisan segítőkészek, kitűnő szakemberek. A TÁKISZ-ok átszervezés és feladatkör bővülés előtt állnak. Az új igazgató, Illésné azt vallja: „Együtt alakulunk: én és a hivatal”.- Régen ismerjük egymást - ami rajtad nem látszik - ezért te- geződiink. Mondd, Kati, „otthon" vagy már a hivatalban ?- Múlt hó 15-ével nevezett ki a pénzügyminiszter, 18-án itt helyben vettem át a kinevezési okiratot dr. Varga Sándor úrtól, a PM főosztályvezetőjétől. Ennek még egy hónapja sincs, lehet, hogy kissé kora a kérdésed, mégis úgy érzem „otthon” vagyok. Ez attól függetlenül így van, hogy rengeteget kell tanulnom még, így telnek a napjaim, a nyolc óra elszalad egy perc alatt. Módszeresen ismerkedem a munkámmal, a hivatal tevékenységével, az irodavezetők segítségével, akik mind kitűnő szakemberek. Néhányukat személyesen is ismertem korábbról, itt a megyeházán is sok ismerős arccal találkozom, ez is segít abban, hogy otthonosan és jól érezzem maga. Örömmel mondhatom, semmi beilleszkedési problémám nem volt.- Hogyan jutott eszedbe, hogy megpályázd az állást?- Az az igazság, hogy valami már régóta mocorgott bennem a földhivatalban is, előző munkahelyemen, ahol jól éreztem magam. Tudod, úgy van az, amit az ember már készségszinten ismer és rutinból végez - csoda-e, hiszen tizenhat évig dolgoztam ezen a területen? - felmerül benne a gondolat, valami mást, újat, többet szeretne csinálni. Hivatalvezető-helyettesként egy szűkebb terület, a gazdálkodás, a pénzügyek tartoznak hozzám, szóval valami újat akartam. Amikor meghallottam, hogy Farkasné Marika, az elődöm nyugdíjba készül, eszembe jutott - nagyjából ismertem a TAKISZ tevékenységét, feladatait, mint költségvetési szervezetét - hogy ez nekem tetsző terület lenne, előrelépés és szakmai kihívás is egyben. Elővettem a TÁKISZ-okra vonatkozó jogszabályokat, áttekintettem a szakfeladatokat és már akkor eldöntöttem, hogy adott esetben megpályázom az igazgatói állást.- Mit írtál, mit hangsúlyoztál ki a pályázatodban?- Még egy pillanatra visszatérek az előzőekhez. Szóval úgy gondoltam, a fenébe is a negyvenes éveim elejét taposom, ha most nem váltok, akkor már soha. Tájékozódtam a 19/1991-es kormányrendelet alapján, illetve egyéb fprrásokból a hivatal feladatairól. Úgy gondoltam a pályázatomban nem részletes koncepciót kell felvázolnom, hiszen a TÁKISZ-ok átalakulás előtt állnak, így konkrét feladatokra orientált pályamunkának nem lenne értelme. Inkább arra gondoltam és utaltam is, hogy majd együtt alakulunk: én és az új hivatal. Az inspirált, hogy Farkasné Marika nyugdíjba ment, egy „üres helyet” kell pályázni és nem mást felállítani a vezetői székből, ha esetleg én nyerek. Szóval beadtam a pályázatomat, ami mindössze két oldal volt, rövid, de talán velős. Többek között azt hangsúlyozta, hogy tettrekész vagyok.- Gondolod, ez volt a döntő abban, hogy te lettél a „befutó"? Ez minden pályázó írhaáa, más is hangsúlyozta bizonyára- Nem tudom mi volt a döntő végül is. Szerepe lehetett - amit kiemeltem pályázatomban - hogy részt vettem egy svájci kormány által támogatott szakemberekből álló minisztériumi projekt megalkotásában, amely a költségvetési intézmények teljesítményalapú finanszírozását dolgozta ki. Ebben a munkában a költségvetési szervezetek átvilágításával is foglalkoztunk, amely most is aktuális feladat és jelenlegi munkakörömben is jól tudom hasznosítani. Ezen kívül személyes elbeszélgetésen is voltam a Pénzügyminisztériumban, ahol 3 tagú bizottság előtt kellett tanúbizonyságot tenni alkalmasságomról!- Bemutatnád magad röviden olvasóinknak, ki is tulajdonképpen a Nógrád Megyei TÁKISZ új igazgatója? Illésné Sándor Katalin ■- Tősgyökeres tarjáni vagyok, miként a szüleim is. Az általános iskola elvégzése után a Madách Imre szakközépiskolába jártam. Az érettségi után a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságán helyezkedtem el. Itt a feldolgozási, majd a tájékoztatási osztályon dolgoztam, először csak előadóként, majd később a Pénzügyi és Számviteli Főiskola elvégzése után már elemző közgazdász munkakörben. 1984-től ez év szeptemberéig a Nógrád Megyei Földhivatalban dolgoztam, kezdetben pénzügyi osztályvezetőként, 1998-tól pedig hivatalvezető-helyettesként. Férjem, Illés Attila alezredes, a megyei közgyűlés elnökének védelmi referense. A nagyobbik lányom, Katica most abszolvált a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, Budapesten tölti gyakorlati idejét és írja szakdolgozatát. A kisebbik lányom, Melinda a Gagarin általános iskola 8. osztályos tanulója. Amint az eddigiekből kiderülhetett: nem vagyok egy szaladgálós típus, ez a harmadik munkahelyem negyedszázados munkaviszonyom alatt.- Apropó: a család Hogyan fogadták munkahelyváhozásodat?- A családom minden jó elképzelésemet, lépésemet támogatja, így volt ez most is. Amikor pedig kiderült, hogy elnyertem a pályázatot, hogy sikeres voltam, nagy volt az öröm.- Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy nyertél?- Nagyon örültem. Minden nap úgy jövök be dolgozni, hogy jó érzéssel és tenni akarással vagyok tele. Úgy érzem, ezt a feladatot meg tudom csinálni! Számítok a kollégák munkájára, tudtam és tudom - és ez nagyon lényeges! - hogy ez egy olyan szakmai gárda, amelyre mindig számítani lehet. Ezt komolyan mondom, mert olyan magas színvonalú, minőségi munkát végeznek az irodák kü- lön-külön és az egész apparátus együtt is.- Mit mondtál a vezető kollégáknak és a kollektívának, amikor először találkoztál velük?- Hát ez volt eddig a legizgalmasabb napom. Összehívtak egy „állománygyűlést”, ahol ott volt közel száz ember a megyeháza nagytermében. Nem volt mindegy, hogyan mutatkozom be. Nagy izgalmat jelentett nekem, pedig már úgy gondoltam, hogy ez nem lehet különösebb probléma, de hát itt - úgy érzem - nagyobb volt a tét, mint egy földhivatali munkaértekezleten, amit már megszokott az ember és fe- szélyezettség nélkül beszélt. Azt mondtam, tisztában vagyok a felelősséggel, ami rám hárul, számítok a kollégák segítségére, és hogy a tőlem telhető maximumot meg fogom tenni, hogy az intézményvezetői feladatoknak jó színvonalon megfeleljek.-Sokan talán -a nem szakmabeliek - azt sem tudják, mit jelent a betűszó: TÁKISZ. Beavatnád olvasóinkat a hivatal feladataiba, tevékenységébe is?- A TÁKISZ tehát: Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat. Önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, melynek általános irányítását a pénzügyminiszter, szakmai irányítását a pénzügy- és belügyminiszter látja el. Tevékenysége sokrétű, a kormányzati szervek és helyi önkormányzatok közötti úgymond transzmissziós szerepet tölt be. A TÁKISZ lényegében három nagyobb feladatcsoportban látja el tevékenységét. Vannak úgynevezett térítésmentes kötelező feladatai, igény szerinti térítésmentes feladatai és végezhet vállalkozási tevékenységet is. A TÁKISZ elsődleges és általános feladata, mint ahogy az a nevében is benne van, a szolgálat. Ami azt jelenti, hogy a megye területén működő önkormányzatokat és intézményeit segíti a működésük, szakmai feladataik, gazdálkodásuk minden területén, gyakorlatilag tevékenységük komplex kiszolgálása. Intézményünk különböző informatikai háttérszolgáltatást nyújt a kormányzati feladatok ellátásához. Végzi a megyei, helyi önkormányzatok és irányításuk alatt működő költségvetési intézmények, a megyei közigazgatási hivatal, valamint térítés ellenében külön megállapodás alapján egyéb szervezetek (pl. munkaügyi központ, közlekedési felügyelet, ANTSZ stb. ) dolgozóinak bérszámfejtését, folyósítja a társadalombiztosítási ellátásokat és végzi a személyi jövedelem- adózással összefüggő feladatokat. A Nógrád Megyei TÁKISZ és a megye területén működő önkormányzatok közötti kapcsolat úgy gondolom példaértékű volt eddig és szándékom szerint ilyen kell, hogy legyen a jövőben is.- Melyek a legsürgősebb teendőid, és mit lehet tudni a TÁKISZ- ok várható átszervezéséről?- Azt tartom elsődlegesnek, hogy a lehető legrövidebb időn belül részleteiben is áttekintsem a TÁKISZ tevékenységi körébe tartozó feladatokat, vagyis mielőbb képbe kerüljek. Aztán pedig a legfontosabb dolgom, hogy az év hátralévő részében, az átszervezésre történő előkészületekből, az ezzel kapcsolatos szervezési feladatokból már maximálisan ki tudjam venni a részem. Ezt a munkát már szakszerűen irányítanom is kell. Ami a profiltisztítást illeti, már ez évben átkerültek intézményünktől a népesség-nyilvántartással és a választásokkal kapcsolatos feladatok a közigazgatási hivatalhoz. Ami a várható átszervezést illeti, erről még most nem tudok sok konkrétumot mondani és nem is akarok elébe menni az eseményeknek. A lényeg, hogy várhatóan 2001-től államháztartási hivatal néven, országos hatáskörű szervezetként - a TÁKISZ jogutódjaként - működünk tovább. A megyei egészségbiztosítási pénztártól, a következő év januárjától a családtámogatási és fogyatékossági ellátásokkal kapcsolatos teljes körű feladatok átvételre kerülnek, bővítve a hivatal tevékenységét. Az előkészítő tárgyalások megkezdődtek, az idő nagyon rövid, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a bővülő ügyfélkörünket úgy szolgáljuk ki, hogy ők ne érezzék meg az átszervezést. A központi költségvetési intézmények központosított bérszámfejtése is fokozatosan az államháztartási hivatalok tevékenységét bővíti majd. Jelentős változás várható a gazdálkodásunk területén is, amely a 2001. és 2002. évi költségvetési tervezetben már számszerűen is megjelenik, nevezetesen, hogy a hivatal bevételi előírásai lényegesen csökkennek. Ez azt jelenti, hogy a feladatok állami finanszírozása révén a szakmai feladatokra, azok magas színvonalon való végzésére összpontosulhat minden erőnk. Úgy legyen! BARÁTRIOTTÓ
