Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-18 / 270. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE / >L 4 4 LLL 2000. NOVEMBER 18. | Rozsda marja, nem ragyog... Rajzbiennálé tizedszer Színházi estéh 'rí „A Honderű írása $t> közben külön élveztem, ) hogy szereplőim végre- valahára olyan embe­rek, akik még tudnak magyarul fogalmazni. Okét még tanították retorikára, ők még tanultak görö­gül meg latinul, s bármi érte is őket az életben a huszadik század során, szellemi épségüket és hu­morukat megőrizték” - írta Spiró György komédiának nevezett da­rabjához, amelyet a minap a Bu­dapesti Kamaraszínház Salgótar­jánban, a József Attila Művelődé­si Központban is bemutatott. Az előadás ugyanis több is, kevesebb is egyszerű komédiá­nál. Több mert az ironikus fel­hang, az öngúnyra való hajlan­dóság, a groteszk jellemzi első­sorban. Kevesebb, mert a legjobb nyelvi poénok, sziporkák hátte­rében is ott munkál némi - a ma­gyarság különös sorsa miatti - szo­morúság. Ami a cselekményt illeti: eléggé kimódolt, abszurd. Egy többszörö­sen özvegy és elvált idős hölgy la­kásában találkozik három egykori iskolatárs, (eredetileg négyen let­tek volna, de egyikük képes volt annyira strébernek lenni, hogy ezen a napon le­helte ki lelkét), hogy - mint vél­hetnénk - kibe­szélgesse magát s mint rendesen ugrassa egy­mást. Ezúttal azonban másról van szó. Egyi­kük - bizonyos Pukánszky, aki hajdanán maga is férje volt Annamarinak - egy múzeumból elemeit rozsdás karddal párbajra hívja azt a barát­jukat - Zoltánffyt - áld megsértette őt és volt nejét, az egykori hitves csapodárságának említésével. A minden részletében átgondolt, kó­dexből vezényelt párbajnak azon­ban egy hívatlan nézője, tanúja is akad, Vancsura végrehajtó szemé­lyében, aki éppen azért tartózko­dik Annamari lakásában, hogy fel­mérje: mit lehet rekvirálni a koráb­ban igénybe vett szolgáltatásokért (a történés idején ugyanis már csak gyertyák égnek a csillárban és petróleumlámpa világít a zon­gorán) negyvennégyezer forintnyi összeggel adós hölgy tartozása fe­jében. Adódik tehát egy helyzet, amelyben a fent idézett úriembe­rek - akik vendéglátó barátnőjük­kel együttesen minden létező bor­zalmát (háború, fogság, kitelepí­tés, börtön, rájuk kényszerített ne­héz fizikai munka) átélték, kibír­ták e századnak, nem is beszélve egyéni tragédiáikról - világa, látás­módja, erkölcsisége, műveltsége összecsap az aktuális „módit” kép­viselő, általuk csak handlénak, vi- gécnek nevezett Vancsura kulturá- latlanságával, rámenősségével, pragmatikus szemléletű, pénzköz­pontú mentalitásával. Persze a nyolcvanas évei­ket taposó öre­gek - bármeny­nyire is igyekez­nek méltósággal, derűvel, játékkal enyhíteni, elvi­selni az idő mú­lásával bokroso­dó fizikai bajai­kat, a társada­lomból való ki­szorultság, az egyedüllét lelki terheit - az ifjú­kori eszmények­hez való hűsé­gükkel, de egyszersmind görcsös ragaszkodásukkal meglehetősen anakronisztikus válaszokat adnak problémáik megoldására. Ezért követhetetlen, inkább szánandó, mint szeretni való hősök ők ma­guk is. A „Csirkefej”-jel soha nem fe­lejthető drámát produkáló Spiró azonban a ,,Honderű”-t helyen­ként túlírta. Üresjáratokat különö­sen az előadás vége tájt érezni, amikor - úgy tűnik - szinte vacillál az író a befejezés módján, s nehéz­kesen köszönteti el a színpadról szereplőit. Az előadást Valló Péter a szerző mondandóját alázattal, alapos szakmai tudással szolgálva ren­dezte, a forgatókönyv egyenetlen­ségeivel azonban nem tudott mit kezdeni. Színészválasztása azon­ban dicséretes, hiszen a jó nevű Gern Zoltán és Sinkó László „mel­lé”, vendégként olyan sztárokat sikerült a darabra leszerződtetnie, mint Törőcsik Mari és Haumann Péter. Valamennyien jól érzik és tükröztetik a darab tragikomikus hangulatát, egy életpálya gazdag színpadi tapasztalatainak mozgó­sításával - hadd ne mondjuk: ki­érdemelt szakmai rutinjukkal - elérik a kívánt hatást a közönség soraiban, még bizonytalan szö­vegtudásuk, több tévesztésük el­lenére is. ____________________ CSONGRÁDY BÉLA A Nógrádi Történeti Múze­um, a Magyar Grafikusművé­szek Szövetsége és a Magyar Grafikáért Alapítvány novem­ber 25-én szombaton 11 órakor rendezi meg a X. országos rajz­biennálé megnyitóünnepségét Salgótarjánban, a történeti mú­zeumban. A kiállítást megnyit­ja: dr. Supka Magdolna művé­szettörténész. Közreműködik a Megalakult az első civil tudo­mányos díj új kuratóriuma. Már most megkezdődött az előké­szület a következő Bolyai-díj át­adására, jóllehet az 2002 márci­usában esedékes. A nemrég ala­kult új kuratórium elnöke, Fo­dor István, a Magyar Villamos- mérnökök Egyesületének elnö­ke elmondta, hogy továbbra is a legmagasabb a mérce, amihez az első 50 ezer dolláros magán­kezdeményezésű díj jelöltjeinek teljesítményét mérik. Somodi Imre, a négy alapító egyike kifej­tette: céljuk az volt, hogy az ál­lampolgárok is megértsék, mi­lyen fontos számukra is, mivel gyarapíthatja őket is a tudo­mány. Ehhez arra is szükség van, hogy a döntések pártállás­tól függetlenül szülessenek. Az első díjkiosztás bizonyította, hogy a magyar vagy magyar származású személynek a kuta­tásban, a fejlesztésben, az után­pótlás nevelésében elért ered­ményéért adható elismerés itt­hon is, külföldön is tekintélyt Zsan Ma Ray együttes. A tárlat 2001. február 3-ig tekinthető meg. E tárlattal összefüggésben november 24-én, pénteken 16 órakor a Gagarin Általános Is­kolában nyitják meg a millenni­umi gyermekrajz-kiállítást. Megnyitót mond: Sinkó István képzőművész, a GYIK Műhely vezetője. szerzett. Freud Tamás akadémi­kus, az idei díjazott elmondta, a két legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy nagyon sok diák, köztük középiskolás is jelentke­zett intézeténél, hogy szívesen részt venne a kutatásokban. A Harward Alapítvány pedig újabb 300 ezer dolláros támoga­tást ajánlott fel a kísérleti orvos- tudományi intézetnek. Ugyan­csak a Bolyai-díj hatása, ho'gy Bolyai-pályázatot írtak ki közép- iskolásoknak és egyetemisták­nak. Mindkettő témája az agy. A középiskolai pályázat győztesét egyetemi felvétellel, az egyetemi győztest kutatóprogramban va­ló részvétellel is díjazzák. A díj­alapítók továbbra is tartani kí­vánják a kapcsolatot az 1300 ta­nulmányi versenyben díjazott diákkal és céljuknak tartják azt is, hogy a tudományos eredmé­nyeket a gazdaság is hasznosít­sa, alkalmazza, hiszen ez több kis országban is bevált. Hogy mást ne említsünk, a mobiltele­fonok példája bizonyítja. Zoltánffy (Haumann Péter), Vancsura (Újvári Zoltán) és Frídhof (SÍnkŐLáSZlÓ> _______________________________FOTÓi P. TÓTH LÁSZLÓ C ivil tudományos díj Fráter Erzsi sírjainál Ősz van, s talán az emlékezés is könnyebben megy. „Tóti, Bozsaly, Cséhtelek - vigyenek el a szelek” - él ma is a bihari mondóka a Nagyvárad környéki magyarok körében. Cséhtelek, a Váradhoz közeli falucska, az egykori Fráter-birtok, kastéllyal, parkkal, ott most térdig járhatnánk az avarban. A kastély elesett-beteg öregek végső otthona, azt ne mondjam - stílusos intézkedése ez a sors­nak. Madách Imréné Fráter Erzsébet egyik utolsó lakhelyén magá­nyos vének dideregnek a Rézaljáról belopakodó vizes ködben. Éppen 125 éve, 1875 novembe­rében történt. Már akkorra elér­keztek az utolsó napok is a majd' két évtizede Nógrádból, a Madách háztól elűzött „hűtlen” asszony számára, s őrajta kívül mindenki tudta is ezt. Néhány margittai (közeli nagyobb hely), váradi környéki rokonféle pártol­ta még fel a halálosan beteg Frá­ter Erzsikét az eskórban-agysor- vadásban, epilepsziában szenve­dő, alkoholizáló szegény tekinte­test. De akkorra már se rendes ruhája, se rendes cipője nem volt, akkor már menekült min­denkitől, a segíteni nem rest ro­konoktól is. Ugye városi üggyé nőtt, sőt szégyenteljessé terebé­lyesedett, hiszen Váradon, ahová a költőtől elválásakor, az ötvenes években legelőször költözött (kö­zépső gyerekével, Jolánkával együtt) mindenki ismerte a híre­sen szépnek mondott asszonyt. Pedig inkább csak érdekes lehe­tett, kifelé élő, szívesen éneklő, örökké vidám, Madáchot megba­bonázó. Fia, a spiritizmusáról nemzet­közileg közismert Aladár, ke­mény hangú leveleket írt neki, néha és a rokonoknak, innen Nógrádból, de levélváltásban állt a váradi kapitánnyal is, aki egyre azt követelte: gondoskodjon a szerencsétlenről emberi, anyai jo­ga és rangja szerint - hiába. Ala­dár mást követelt. Zárják elme­gyógyintézetbe anyját, ha segíte­ni nem lehet rajta. Erzsi tekinte­tes örökké elkóborolt, hidaknál kéregetett, árkokban aludt, s amikor végre bekerült az utcáról a váradi - ma is álló - szegények kórházába, az ispotályba, már nem lehetett segíteni rajta. De mindvégig Aladárt szólongatta, s a tanúk szerint az utolsó szava is fia neve volt. Amilyen az élet, talán olyan a halál is. A költő szép csendesen ment el, 1864 október ötödikén hajnalban. Mondását feljegyez­ték: „a halál az semmi, csak amíg odáig eljut az ember, azt nem lehet elviselni”. A gyászérte­sítésből egyszerűen kifelejtették feleségé, Fráter Erzsit, akinek a halála, jóval később, valóságos megváltás lehetett. November 17- én az ispotály 17-es számú kórter­mében adta ki lelkét. Temetésén mindössze két távoli rokon volt jelen. A Várad-olaszi kerület sír­kertjében földeüék el, a reformá­tus egyház szertartása szerint, Dankó Sándor énekvezér énekelt fölötte egy zsoltárt. „Tóti, Bozsaly, Cséhtelek - vi­gyenek el a szelek”. Sírdombja többször is eltűnt, elhordták a szelek. Egyik unokahúgának ha­lálakor rokonai csak nagy nehe­zen találták meg. Fölébe temették a kislányt, Fráter Erzsikét. Mégis, mindig voltak, akik mellette áll­tak, az 1900-as években Csinszka (Boncza Berta) első, Ady előtti udvarlója, az író Tabéry Géza, aki csak úgy tudta lefényképezni a sírt, hogy leszúrta a fej fa helyé­re a botját és ráakasztotta a ka­lapját. A Tragédia legjobb német fordítását végző Mohácsy Jenő és több társa, 1939-ben fehér kri­zantémot vitt az akkorra újra be­süppedt sírra. Ady egykori lapja, a váradi Szabadság beszámolt véleményükről: „szégyen ez így, legyen legalább rendes sírköve a Tragédia nőalakját ihlető Fráter Erzsébetnek!” Szép kopjafát faragtatott a váradi Szigligeti Társaság, amit később kidömött az idő, akkor sokáig egy vascsőre erősített feke­te táblán volt olvasható a madá­chi idézet: „Könnyű ítélni a felüle­tesnek, s mily nehéz, ki a szívet kutatja (Tragédia, XI. szín.) A végső beszántástól (lakóte­lep épült a sírkert helyén), mint ismert, a mai váradi püspök, Tempß József mentette meg, en­gedéllyel felvetette és saját temp­lomában (barátok temploma, Várad-olaszi kerületben) helyezte el, a kis unokahúg földi marad­ványaival együtt, szép márvány­tábla mögé. A kriptarendszerben több mint száz jeles váradi polgár társaságában nyugszik Madáchné Fráter Erzsébet. Nem érkezett hír Váradról, lesz-e megemlékezés? A Madách- társaság talán hírlevélben érteke­zik a kerek évfordulóról, egyetlen szobránál, a balassagyarmati szalézi kollégium udvarán, a Komjáthy- társaság nevében be­szélt emlékéről Csikász István költő, az „Ml ” kamerája előtt. Lapunk ezúttal közöl mara­dandó emléket, s ezzel majd nem kell szégyenkeznie a megyének a kései korok előtt, jf A szécsényi művelődés ház és a Körösi Csorna Sándor taninté­zet ugyanúgy elvégezte a tisztel­gést az asszony tragédiájának, mint a balassagyarmati Komjá­thy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság, ahol a tegnapi, novem­ber 17-i munkaülésen szóltak Madáchné Fráter Erzsébetről. A többi? - Néma csend. _________________________________(T. PATAKI) Beatles az örökranglista élén Az MTV és a Rolling Stone magazin legfrissebb örökranglistája szerint a Beatles „Yesterday” című dalaé az első hely, a második­ra a Rolling Stones (I Can’t Get No) „Satisfaction”, a harmadikra a Nirvana „Smells Like Teen Spirit” című száma futott be. Általában az ilyen listákról a nem hiányzik a Beatles és a Rolling Stones. A VH1 zenés tele­vízió összeállítása szerint a „Satisfaction” minden idők leg­jobb rockdala. A Beatles és a Rolling Stones híveinek most megint lesz alkalmuk „egymás­nak esni”. A pop- és rocktörténet két vezető bandája több felvétellel is bekerült a dicsőségtáblára. A Beatlestől az, J Want To Hold Your Hand” a hatodik, az „In My Life” a 28. A Rolling Stones a „Brown Sugar”-ral a 14., a „Miss You”-val a 43. helyet csípte meg. A veterá­nok közül Aretha Frankün a 7. a ,,Respect”-tel, John Lennon szóló­ban a 15. az ,,Imagine”-nel, Bob Dylan a 20. a „Like a Roling Stone”-nal, őt Van Morrison köve­ti a „Brown Eyed Girl”-lel. San­tana a „Supernatural” című, sok­szoros Grammy-nyertes albumá­ról kimásolt „Smooth” című dala a 31. lett. Eric Clapton a „Tears In Heaven”-nel a 45., Stevie Wonder „You’re Sunshine In My Life” című dala pedig az 59. hellyel. Bizonyá­ra sokan ütköznek majd meg olyan dalok hiányán, mint a „House of The Rising Sun” az Animalstől, a „Gloria” a Themtől, s talán megérdemelt volna egy­két jegyzést Jimi Hendrix, a Cream, a Manfred Mann és a Spencer Davis Group is, Led Zep­pelin, a Deep Purple és a Simon and Garfunkel is. A százas lista dalainak negyede a 90-es évekből való. A Nirvana mellett a U2 és a Backstreet Boys is a tíz közé ke­rült. A REM-től a „Losing My Religion” a 18., és nincs oka bosz- szankodásra Britney Spearsnek sem, hiszen még húsz sincs és „Baby One More Time” című da­la máris a 25. Madonna a hölgyek közül a legsikeresebb: a „Like a Virgin” a 4., a „Vogue” a 19., a „Pa­pa Don’t Preach” pedig a 62. he­lyen kötött ki. A legutóbbi évtized előadói közül bizalmat kapott a TLC, Alanis Morrissette, Jakob Dylannek (Bob fiának) az együtte­se, a Wallflowers, továbbá a Han­son, az Eminem, az N’Sync (egy 2000-es dallal!) meg az Oasis is. ■ „KULONVONATBAN” - Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Gerelyes Endre Irodalmi Kávéház programja keretében a minap mutatta be Sisi (Erzsébet királyné) verseit Pálfy Margit színművész. fotói gyurián tibor Annamari (Törőcsik Mari) és Pukánszky (Gera Zoltán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom