Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-09 / 237. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M O Z A I K 2000. OKTÓBER 9., HÉTFŐ Pázmány Péter az emberek szívét érintette meg Pázmány Péter Etikájában azt vallotta: a szándék minősíti a tetteket. Amikor gondolatokat fejezett ki, így fogalmazta meg a feladatot: Az értelem hív magyarázása és a szólásnak kedvesen folyó módja. A nyelvújító hitvitázóról és egyetemalapítóról, aki 1670. október 7-én született, Jeleníts István piarista tanár nyilatkozott Bánkuti Gábornak. Sziléziában a borostyánszoba? Egy alsó-sziléziai kiadó idén júniusban „Hol rejtették el a borostyánszobát?” címmel könyvet jelentetett meg, melynek szerzője, Stanislaw Jan Stulin nem kevesebbet állít, mint hogy a németek 1944 novemberében a bolkówi kastély alatt ásták el az orosz cárok nyári palotája, a Szentpétervár közelében fekvő Carszkoje Szelő felbecsülhetetlen értékű kincsét. Stulin egy bolkówi lakos, Czeslaw H. vallomását idézi, aki a háború után megismerkedett egy német nővel, aki elmondta neki, hogy 1944 novemberében Königsbergből tízegynéhány teherautó érkezett Bolkówba. A szállítmányt őrző német katonák azt mondták a helybelieknek, hogy a teherautókon königsbergi múzeumokból származó tárgyak vannak. Az egyik, a szállítás során megsérült ládából egy borostyánlemez darabja látszott ki. A ládákat a bolkówi várkastélyba vitték. ■- Keveset tudunk Pázmány Péterről- Lehet, de azt hiszem, hogy mégis sokat köszönhetünk neki, mert megtanított bennünket úgy beszélni, hogy most már akkor is tudjuk amit tanultunk tőle,.hogyha nem gondolunk rá.- De nemcsak a katoükus hitterjesztőt tiszteük annak ellenére, hogy ő Nagyváradon reformátusként született, hanem az irodalmi magyar nyelv megteremtőié is.- Nagyon nagy műveltségű ember volt és nagyon értett ahhoz, hogy a tanult gondolatokat olyan tőzsgyökeres magyarsággal fejezze ki, minthogyha először magyar ember gondolta volna őket. Egyetemet alapított, mert fontosnak tartotta, hogy művelt emberek legyenek Magyarországon, papok is, világiak is, és hogy ez a műveltség európai színvonalú legyen. Akkor is, hogyha még az esztergomi érseki széket sem tudta elfoglalni, mert akkor ott a török volt még az úr, sokat tett azért is, hogy külföldre kerülhessenek magyarok tanulni, főként hát katolikus papokat küldött oda, azért, hogy megfelelő módon tudják vezetni az embereket. Ugye akkoriban nemcsak egyházi tanítást hirdettek a papok, hanem a prédikációikban az életnek a mesterei is voltak, mert se rádió nem volt, se könyveket nem nagyon olvastak az egyszerű emberek, de elmentek a templomba és ott egy óra hosszat szívesen hallgatták az értelmes beszédet és azután elgondolkodtak rajta, éltek belőle. Nagyon érdekes, hogy a folklórban megjelenik ennek a prédikációs kultúrának sok-sok kincse és ez a nyelvünknek is jót tett, mert ha új gondolatok kifejezésére használjuk, gyarapszik és nem várt lehetőségek nyílnak meg benne.- Miért vott neki erre ennyire szüksége?- Hitviták korában élt, biztos, hogy úgy érezte, hogy a magyar emberekhez magyarul kell szólni, hogy a szívüket is megérintse, amit mondunk.- Kosztolányi írta róla, hogy tollán forró tinta csordogál, kalamárisában pedig tűz van, égi szikra, de a poklok kénköves lángja is.- Beszél is arról, hogy aki hirdeti az igét, ne üres szavakat mondjon és ne elkápráztatni akarja az embereket, hanem megrázni, megrendíteni, tettekre serkenteni. Arról is írt, hogy a mindennapi érintkezésben mit jelent a nyelv, hogyan kell élni vele, hogy gyógyítsunk vele és ne gorombáskod- junk, meg ne hazugságokba keverjük magunkat.- Ő a hitvitákban megértő volt?- Érdekes kérdés ez. Azt lehet olvasni róla, hogy az első olyan magyar katolikus hitvitázó volt, aki igenis törekedett megérteni az ellenfeleit. Komolyan tanulmányozta a protestáns teológusoknak az írásait, lényeget érintő érveket hozott fel. Kemény volt, mert kemények voltak az emberek akkor. A mai olvasónak kicsit gorombának is hangzik ez a beszéd, de a gorombaságában nem volt tisztességtelen, ártó szándék.- Ha ma nézzük az egyházat, enyhébb?- Nem is egészen erről van szó, akkor frissek voltak ezek a sebek. Elementárisabb erejű kiáltás. Ugye azt mondja, hogy a szívünkbe rekedt szó, fájdalmat okoz, mint akinek a tomporába nyilat lőnek és nem tud addig nyugodni amíg ki nem húzzák a nyilat. Valami üyesfélét érzett ő is, meg mások is, akik akkor vitatkoztak. Most beleszülettek az emberek a különböző hitbéli hagyományokba és nem maguk választották az egyiket vagy a másikat, abban nőttek fel, és másrészt pedig világosabban látjuk azt, amit így szoktunk mondani, lassanként frázissá kopott ez a kifejezés, hogy ami közös, az több, mint ami elválaszt bennünket.-Ha úgy eljönne közénk, hallgatná a nyelvünké.- Gondolom összeráncolná a szemöldökét, mindenesetre mi si- etősebb korban élünk. Az idegen olvasmányainkat is kevésbé dolgozzuk fel, hát még az a fajta beszédkultúra, amellyel jó akarattal megértést keresve, igazságot keresve szólunk, sokszor veszendőbe megy, egy sajátos retorikának vagy annak a demagógiának a sodrában, amihez ez a mostani élet sokakat hozzászoktat.- Melyek az Ön számára a legkedvesebb mondásai?- Nagyon sok kedves mondása van. Én szívesen lapozgatom ezt a nyelv vétkeiről szóló prédikációját, merthogy magyar tanár vagyok. Nem a képszerűsége miatt, de nagyon szeretem ezt a mondatát: A nyelv, ha oktat - tudatlanságul] szabadít, ha énekel - gyönyörködtet, ha dorgál - jobbít, ha bíztat - szűvesít, ha bátorít - vígasztal, ha fenyeget - tartoztat. A MODERN-NŐK-HETILAPJA NYEREMÉNYJÁTÉK További díjak: Húsz darab színes televízió További részletek a Hölgyvilágban és a www.holgyvilag.hu honlapunkon! Rózsaszín korszak 75 éves Kállai Ferenc, a „Nemzet színésze” Kállai Ferenc Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzet és a Nemzeti színésze a múl héten volt 75 éves. A születésnap alkalmából Dorogi Katalin rádióriporter beszélgetett vele.- Ha jól hallottam az első színházi élménye nem olyan, amire azt mondták rögtön a szülei, hogy hű, hát ebből a gyerekből színész lesz.- Igen, valóban Békéscsabára vittek egész fiatal gyerekként, de el kellett jönni az első felvonás után, mert bedugult és el kezdett fájni a fülem. Nem azért mert rosszul énekelt a primadonna, vagy a bonviván, nyilván egy akkora feszültséget okozott bennem, hogy fiziológiai fájdalmat is okozott az élményen túl. Másodszor ugyancsak előfordult ez. Aztán nem is vittek színházba, mígném én magam csináltam színházat az élmények hatására. A szobor előtt a pap prédikációja annyira meghatott, hogy amikor anyám nem volt otthon kiabálni kezdtem a tyúkoknak mindenféle zagyvaságot, utánozva a papot. Szegény húgomat úgy megáldoztattam egy fél küó kenyérrel, galacsinokat fonva, hogy nem tudták elképzelni, mitől fúvódott fel az a szegény kislány, aki négy évvel fiatalabb. Én sem voltam még tán hat se, de ki kellett nyújtania a nyelvét és én meg dug- dostam bele a galacsinokat. Szóval elég beleélős voltam. Ugyancsak Békéscsabára elküldték apá- mék nyáralni a nagynénémhez és ott a ház a bankigazgatóé volt. Nagyon imponált nekem a szuggesz- tív egyénisége, úgy, hogy én is elhatároztam, hogy a nyaralást azzal töltöm, hogy húskönyvet, amibe hitelre vásároltak a nagy- nénémék, magamhoz vettem és reggel 9 órakor reggeli után elmentem a mosókonyhába, leültem egy asztalhoz és még írni nem tudtam, csak firkáltam össze-visz- sza, de azzal a nagy gonddal, hogy én igazgató vagyok most.- Nem szenvedi meg túlságosan a szerepeit egy színész, aki már gyerek kora óta ennyire bele tudja élni magát a szerepébe?- Én hamar megtanultam Péhes Imrének azt a mondatát, hogy a színház, vagy a színészet átélés nélkül kutyakomédia. Néha-néha a mai napig megjön az Isten egy-egy alaldtásban. Hát mondjuk egyre sorvadtabban, mert kezdem magam leépíteni, tudomásul venni azt, hogy azért az erőm fogytán van.- Melyek azok a szerepek, ame- lyet most már nem tudna eljátsza- mi és nem a kora miatt, mert ért- héő, hogy egy Rómeót 75 évesen nem lehé eljátszani, hanem azért mert már másképp játszaná?- Is-is. Tehát részben néha bele kell néznem a tükörbe és látom, hogy már Rómeó nem tudok lenni, a lelkemben belül kétséggel még tudnék, de már az sem az igazi. Viszont egyre stra- pásabb szerep volt a közelmúltban például a Falstaf, azt már nem merném vállalni, még akkor sem, hogy ha most már nem kéne tömni a hasamat, hanem ki van az magától is tömve.-Ön a Nemzeti Színház örökös tagja, a Nemzé Színésze, de most éppen a Vígszínház egyik öltözőjében beszélgetünk.- De nem sokkal később a Radnóti Színházban vagyok a „Roko- nok”-ban, Kárdicsként, aztán játszom a Játékszínben, a Nemzeti Színházban pedig próbálom a „Csongor és Tündébben a kalmárt, továbbá a „Nagymama” című előadásnak is az egyik szereplője vagyok. Úgyhogy változatos az életem és ez az úgynevezett leszámolásos időszaknak egy nagyon rózsaszín korszaka. Mert vannak akik radikálisan azt mondják, hogy na most már elég volt és abbahagyják. Nagy elődeinknek például, a kerületet elkerülték, csak ne kelljen a színházzal találkozni. És az elődeink riasztóan előbb mentek el a másik világra, dermesztő, hogy az előző nagy színészek mennyivel kevesebbet éltek. Úgyhogy kicsit húzón nyakkal viselem ezt a kort, hogy jaj Istenem csak még várjon egy kicsit.- Hát igen, de vannak ellenkező példák is.- Nem sokat tudok. Nagyon hosszú életű elődeink nem voltak, talán még a Gázon Gyula bácsit említhetem, aki azonban már úgy élte az életét, hogy kavicsot ültetett el tavasszal, hogy majd kikel. Hát ez nem baj, ha nem éljük meg.- Önt szerették a filmesek, de utóbbi időben vagy kevesebb ftlm , készül vagy más jellegűek.- Most azonban napirenden van egy új Bacsó-film, amiben Balogh pátert játszom. Lett volna még nyáron Bujtomak egy filmje, az elmaradt.- Ünnepel? Olyan értelemben, hogy rendesen torta, gyertyák, pezsgő vagy csakúgy lélekben, vagy mindegy, hogy melyik nap tartja?- Nem ünnepelek, gondolok rá, hogy kellene, de a legmeghit- tebbet úgy tudom elképzelni, hogy otthon ülök, ha nem esik az eső a teraszon és kézen fogva próbáljuk szuggerálni magunkat a feleségemmel, akivel ketten 50 valahány éve éljük együtt az életet, hogy hátha tovább tudunk még együtt maradni.
