Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-09 / 237. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. OKTÓBER 9., HÉTFŐ Egy falu, egy nap, egy lap - Alsótold A helybeliek innen származtatják a XIV-dik szá-' „ mert a XVI. és XVII. századból származó összeírá­zad legendás hírű vitézét, a nagy erejű Toldi Mik- MÚltldeZÓ sokban sem szerepelt. Alsótoldnak jelenleg nincs lóst, bár ezt semmi sem bizonyítja. A Toldiak voltak temploma: a II. világháború során megsérült az egykor a falu földesurai, s először 1470-ben említették e família ne- 1805-ben emelt Isten háza, ezért apránként lebontották, de áll egy vét az oklevelek. A község valószínűleg elpusztult a török időkben, harangláb a településen. F. Z. Manapság inkább már csak pihenget Molnár János kilencvennegyedik évét tapossa. Ő a település legidősebb embere.- 1906-ban születtem Alsótoldon, a felmenő őseim is itt éltek. Szüleim napszámosok vol­tak. Én a sok munka mellett elvégeztem a hat elemi iskolát. Tizenkét éves voltam amikor meghalt apám és átvettem az azóta megszer­zett kis föld művelését - pergeti vissza az idő kerekét János bácsi. - Tizenhárom éves korom óta rendszeresen arattam. 1935-től több alka­lommal is behívtak katonának. Voltam parti­zánvadász is. Erről jut eszembe egy majdnem tragikussá vált élményem. A háború után évekkel egy beszélgetés során előjött, hogy mi hol kerestük a partizánokat. Az unokaöcsém tágra nyílt szemmel mondta, hogy ő mint par­tizán a társaival azon a környéken ért földet ahol mi kutattunk. Elbújtak egy szalmakazal­ba, ahol észrevétlenek maradtak. Nagy tragé­dia lett volna ha saját rokonomat kellett volna egy tűzharcban lelőni, vagy fordítva: ő lőtt vol­na le engem. Később Erdélyben harcoltunk, majd kis csoportra szakadva visszavonulva egy házhoz behívtak ebédre, ott fogtak el az oroszok. Egy fiatal magas tiszt kihallgatott minket és adott egy írást amivel hazáig jöhet­tünk zavartalanul. A kihallgatás közben meg­jelent egy orosz major, aki annyit mondott a fi­atal tisztnek, hogy főbe kell lőni őket és kész. Molnár János, a falu legidősebb embere ■ A kihallgatónk akkor adta az írást és nem en­gedett bántani bennünket. Emlékszem piros tintával volt írva a cetli és a gyarmati harcostár­sam vitte magával. Mai napig sem tudom mi volt ráírva, de minden ellenőrzésnél szó nélkül tovább engedtek.- A hazatértekor mit talált?- Semmit, minden a harcok áldozata lett. A feleségem fiatalon 37 évesen meghalt, mert amikor bevonultam katonának neki kellett el­látni az állatokat és az egyik tehén megrúgta a hasát. A kórházból saját felelősségére haza­jött, a sebet nem tudták rendesen tógyógyítani és ez okozta a halálát. Én ezek után éjt nappal­lá téve dolgoztam. Nappal kisbíró, éjszaka éj­jeli őr, kőbányász is voltam. Állatokat tartot­tam szántottam, vetettem. Megmondom őszintén kínlódás volt az életem. Nyolc évig voltam portás a pásztói kórházban, onnan mentem nyugdíjba. De akkor is dolgoztam. Kukoricaföídet, szőlőt műveltem, állatokat tar­tottam a család ellátására. Manapság már csak pihengetek, nem érzem magam betegnek, de koromnál fogva már nem tudok dolgozni. A lá­nyommal élek együtt, ő gondoskodik rólam, a fiam Pásztón él. Történelmi album az esélyegyenlőség jegyében Adorján László több mint tíz éve tölti be az igazgatói tisztet a helyi általános iskolában.- Kis iskola a miénk, annak ellenére, hogy hat település gyerekei járnak ide. Hat tanu­lócsoportban hetvenhét gye­rek tanul tíz pedagógus irá­nyításával - mondja Adorján László. - Mindig is mozgal­mas élet folyt ebben az intéz­ményben. A millennium je­gyében már a múlt évben megkezdődtek és az idén folytatódtak a rendezvények. Ezek keretében többek között a felső tagozatosoknak törté­nelmi albumot kellett készíte­ni. Remek munkák kerültek ki a gyerekek kezeiből. A ha­gyományőrzés keretében a Jeles napok” rendezvényein évszakonként megemlékeznek a nagy évfordulókról. Nemzeti ré­kultúrával, népszokásokkal és értékekkel ismerkedhettek a ta­nulók és megkóstolhatták az il­lető népre jellemző ételeket. Nagy szerepet kap a nemzeti ér­ték, a hagyomány tiszteletére, ápolására, az anyanyelv igényes használatára való nevelés. A ze­nei világnap alkalmából a pász­tói Rajeczky Benjamin Zeneisko­la tanárai a magyar zene törté­netével ismertetik meg a tanuló­kat. A „Táncról táncra” rendez­vényen a néptánchagyomány él­ményének erejével ható múlt­idézést nagyon szeretnénk meg­valósítani. Néhány éve elhunyt pedagó­gusunk Fekete Lászlóné emléké­re szépíróversenyt rendezünk és ezt szeretnénk tradícióvá tenni.- A rendezvények mellett nyilván más feladatok is vámok az iskolára- Az új törvények előírásai­nak szellemében felül kell vizs­gálni, ki kell egészíteni a peda­gógiai programunkat, pontosíta­ni kell a helyi tantervet. Nagy hangsúlyt kell fektetni a minő­ségi fejlesztésre. Az iskola ered­ményessége nagy mértékben függ az itt dolgozó pedagógusok tudásától, emberi mentalitásá­tól, szakmai hozzáértésétől. A tantestületet képesnek tartom arra, hogy a kihívásoknak meg­feleljen. Mindig is hivatásnak, fontos szempontnak tekintették a nevelést és arra törekedtek, hogy az itt élő gyerekek leg­alább olyan ismeretekkel legye­nek felvértezve, hogy más ma­gasabb oktatási intézménybe kerülve ne kerüljenek hátrány­ba, biztosítva legyen számukra az esélyegyenlőség. Felnőtt korú óvoda Alsótoldon 1981-től, tehát csaknem húsz év óta működik az óvoda intézményfenntartó társulás keretében. A vezető óvónő Stadler Alfrédné.- Intézményünkbe a körjegy­zőség hat településéről járnak a gyerekek. Az elmúlt tanévet ti­zennyolc gyerekkel zártuk. Nyolcán iskolások lettek és két új gyerek jött. így tizenketten vannak egy vegyes csoportban. Sajnos nem minden szülő járat­ja hároméves kortól gyerekét az óvodába, hanem csak amikor már kötelező. Ez hátrány ezek­nek a gyerekeknek, mert egy esztendő kimarad a közösségi nevelésből. Két óvónő és egy dajka látja el a nevelési feladato­kat osztott munkaidőben dol­gozva, mivel reggel fogadni, dél­után pedig útba indítani kell a két irányba közlekedő busz­szült. Mindezekben a gyerekek is aktívan közreműködnek.- Minden évben eljárunk ki­rándulni a környékre, legutóbb Béren a kisállatkertben vol­tunk. A jövőben a polgármester segítségével a község autóbu­szával hosszabb távra is el sze­retnénk menni, hogy a gyere­kek megismerkedhessenek ha­zánk más tájaival, szépségei­vel.- Anyagi eszközeink bővíté­sére, pótlására több alkalom­mal pályázaton is próbálkoz­tunk pénzt szerezni, de vala­hogy mindig kimaradtunk a tá­mogatásból. Jótékonysági ren­dezvényekből befolyt pénzen szabadtéri játékokat készítte­tünk. Mi eltervezzük és az egyik karbantartó megcsinálja a játékokat. A legutóbb egy bábparavánt készített. A szü­lőkkel közösen bábfigurákat Egy csoportnyi szépség, huncutság. megállókban. Ez a pluszfeladat nagy terhet ró a nevelőkre.- Milyen nevelési programmal dolgoznak?- Adaptált, komplex óvodai programmal neveljük a gyereke­ket, természetesen beépítve a helyi sajátosságokat. Kiemelt hangsúlyt fektetünk a környeze­ti nevelésre, a természetes anya­gokkal való foglalkozásra. A csoportszobában minden deko­ráció természetes anyagból ké­varrunk és szeretnénk a gyere­kekkel színes, kis műsorokat összeállítani és ünnepi alkal­makkor bemutatni.- A benti játékkészlet bővíté­sét saját magunk is végezzük, ennek keretében hasznosítjuk a már nem használt háztartási eszközöket. Nagyon jó alap­anyag a nagyméretű családi gyufa doboza. Kitűnő építőjáté­kot lehet belőlük fabrikálni... Az oldalt írta és a fotókat készítette: Kerekes Lajos Hat község központja Mindössze 280 lelket számláló kis település a Cserhát ölében Alsótold. A település polgármestere Klátyik András, aki harmadik ciklusban tisztelet- díjasként látja el ezt a tisztséget. A legutolsó önkormányzati választáso­kon öttagú képviselő-testületet választott a község lakossága: Noskó Pálné (alpolgármester), Antal Attiláné, Bercsényi Béla, Czimmer Ferenc és Reiman Sándor személyében. A településen dolgozik a körjegyző Kucsikné Tőkés Katalin.- Alsótold hat köz­ség körjegyzősé­gében, úgymond ve­zető szerepet tölt be, hiszen nálunk van az iskola, az óvoda, va­lamint az egészség- ügyi és szociális gon­dozó, és a védőnői szolgálat - mondja Klátyik András pol­gármester. Ebből a helyzetből kiindulva kettős költségvetés­sel rendelkezünk, egyik a körjegyzősé­gi, másik pedig maga a települési költség- vetés. Az előbbi nyolcvanegy millió forint, míg az utóbbi harminchat millió forinttal gazdálkodik. A községi önkor­mányzati pénzeszközökből finanszí­rozzuk a közvilágítást 264 ezer, a kom­munális szemétszállítást 266 ezer, a munkanélküli jövedelempótló támoga­tást 828 ezer, a gyer­mekvédelmi támo­gatást 488 ezer, az egészségügyi és szo­ciális házi gondozói szolgálat működte­tését 262 ezer, vala­mint a községünkre jutó normatív támo­gatáson felüli iskolai és óvodai hozzájáru­lást 3521 ezer forint összegben.- A településen ki­épült majdnem a teljes infrastmktúra, viszont a szennyvíz elvezetési rendszer megoldása gondokat okoz.- Alsótoldon évek óta van vezetékes ivóvízhálózat, kiépült a gázrendszer és a telefonhálózat. A mintegy három-ki­lométernyi önkormányzati úthálózat viszonylag jó állapotban van. Nemrégi­ben pályázati támogatásból kilenc és fél millió forintos beruházással sikerült fel­újítanunk egy' utcát. Az orvosi rendelő is ez évben került felújításra és a lehe­tőségekhez mérten modernnek mond­ható körülmények között fogadhatja a háziorvos a betege­ket. A teljes komfor­tosság eléréséhez már csak a szenny­víz elvezetési rend­szer kiépítése szük­séges. Ám ennek megoldása több problémát vet fel. Egyrészt a körjegy­zőség településeinek - Felsőtold, Garáb, Kutasó, Cserhát- szenfiván, Bokor és Alsótold - az összlét- száma nem teszi ki az ezer főt, ennél Szalai Zoltán dlszműkovács fogva állami támoga­tás elnyerésére nincs lehetőség. Más­részt a domborzati viszonyok is kizár­ják, hogy egy nagyobb volumenű rend­szer kiépítésében gondolkodjunk. Le­hetőségként egy helyi kisebb méretű derítőtelep megépítése marad, amit saj­nos saját erőből jelenleg pénz hiányá­ban nem tudunk megvalósítani. A szo­morú az, hogy a közeljövő sem ígér megoldási lehetőséget.- Milyen a foglalkoztatottság, a mun­kanélküliség helyzete a községben?- Alsótold lakosságából tizennyolc éves korig hetvenen vannak, a nyugdí­jaskorú ugyancsak hetven, míg az aktív lakosság száma száznegyvenkét főre te­hető. A foglalkoztatottság az országos átlagnak megfelelő. Többen eljárnak a környező városokba dolgozni. Itthon csupán a helyi intéz­ményekben van munkalehetőség. Vállalkozás is kevés van, mindössze né­gyen vannak akik a mezőgazdaságban látnak megélhetési lehetőséget. A mun­kanélküliség tíz- százalékos, öt közhasznú mun­kásunk van, akik Czimmer Ferenc falugondnok ve­zetésével a tele­pülés közterüle­teit rendezik, ápolják, vélemé­nyem szerint közmegelégedésre. Az egészségügyi ellátás kereté­ben heti egy alkalommal van rende­lés a jól felszerelt rendelőben. A kör­zeti rendelő Cserhátszentivánban van. Havi szakrendelés formájában Pásztóról járnak ki nőgyógyász és gyermekgyógyász szakorvosok és megoldottuk az iskolaorvosi ellátást is. A szociális gondozás keretében egy mikrobusszal szállítjuk az ebédet az idős embereknek. Van egy közös használatú autóbu­szunk is, amellyel többek között az is­kolások, óvodások járnak kirándulni és a megyei másodosztályban szereplő labdarúgócsapatunk is ezzel jut el az idegenbeli mérkőzésekre. A hagyományápolás jegyében és ér­dekében négy évvel ezelőtt indítottuk útjára a „Toldi nap” elnevezésű rendez­vényünket, ahol az emberek összemér­hetik erejüket, ügyességüket, étvágyu­kat, valamint táncképességüket. A svájci Vemate településsel testvér- kapcsolatot építettünk ki. A gyümölcsö­ző együttműködés keretében anyagilag is támogatják a községünket. Településünk hírnevét öregbíti az itt alkotó népi fazekas művésztestvérpár Bercsényi Péter és Tamás, valamint Szalai Zoltán díszműkovács. Terméke­ik országszerte, sőt a hátáron túl is is­mertek. V Adorján László igazgató és néhány diákja giós napokat is rendeztünk, ami­kor a szlovák, román, horvát Bercsényi Péter ás Tamás: mindketten fazekasok

Next

/
Oldalképek
Tartalom