Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-07 / 236. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉ P PÁSZTÓ 2000. október 7., szombat Faragó Zoltán: T £ R P j s\ Ó Esti séta Októbert írunk, de az elmúlt héten napközben általában olyan meleg volt, mintha még nyár lenne. Hét végére persze - szokás szerint - elfelhősödött az égbolt, csökkent a hőmérséklet, párásabb lett a levegő, bár ez idő tájt inkább így megszokott. Az egyik verőfényes, napsütötte délutánt és az azt követő estét a Medves-fennsíkon töltöttem. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor kevesen járnak a környéken, de nem így volt. Biciklis, motoros, autós úgy tíz percenként száguldott el mellettem; szerencsére azért akadt néhány gyalogszerrel túrázó is, egy helyen pedig szembejött két lovas kocsi is. Utóbbiaknak igazából akkor örültem volna, ha nem kivágott farönköket szállítanak... A fennsík színpompája páratlan volt az elmúlt napokban: a mindenfelé tenyésző vadkörtefák levelei vöröses színűek voltak, minden elképzelhető árnyalatot felvonultatva, a narancssárgától az égőpiroson keresztül a rozsdabarnáig. Egy-egy ilyen sétán próbálom felkeresni azokat a helyeket, amelyeket nem ismerek; néha elég pár lépésnyire letérni a megszokott ösvényekről, hogy az ember újdonságot láthasson. Különösen érdekes ez őszszel, amikor a lombok színe alapján viszonylag könnyen meg lehet állapítani, hogy hol milyen fa tenyészik. A med- vesi kőbánya régi udvarát mára bokrok nőtték be; többségük galagonya, vadrózsa, kökény, de akad a szilarepedésekben mogyoró, veresgyűrű som, csenevész csertölgy, gyertyán, néhány alkalmas helyen megmarad a gyalogbodza. Az iszalag indái itt-ott úgy benövik egyik-másik cserjét, hogy nem is látni, mi van alattuk... A sűrű növényzet között bujkálva néha felriasztok egy-egy feketerigót; hangosan méltatlankodva röppennek odébb a zavarásra. Egy helyen felmászok a kevésbé meredek sziklára, aminek a tetején vadrózsával, kökénynyel körbenőtt kis tisztásra érek. Egy őz ugrik el, amikor felérek: csak egy pillanata látom, de azt sikerül megállapítani, hogy suta. Szívdobbanásnyi idő telik el, s már el is hal a csörteté- se a sűrűből. A nap már laposan süt, hihetetlenül hosszúra nyúlnak az árnyak. Szinte érezhető, ahogyan percről percre hűvösebb lesz. A bánya felülete hepe-hupás, túlságosan sok már az árnyék a fotózáshoz. Kimegyek ezért inkább a barnás színű fűvel borított, töb- bé-kevésbé lapos fennsíkra. Egy részét lekaszálták, az ilyen helyeken az ötven lépésnyire leröppenő ciromsármányt is meg lehet látni a földön. Van is néhány példány a fajtájából, de különösebben nagy csapatok még nem álltak össze: ilyenek majd csak akkor lesznek, ha leesik a hó. A Medves-fennsík keleü peremén álló bükkfák egy része már le is dobta levelei egy részét, de akadnak sárga, narancssárga, barnás lombozatúak, - de még kifejezetten zöldek is. Gondolom sok függ attól, hogy melyik mennyi fényt kapott az elmúlt hónapokban, az aszály idején. Van szabadon álló bükkfa is ezen a részen, amelyiknek valamelyik oldalát jóformán mindig éri a napsütés: ez már majdnem teljesen kopasz. Medvespusztánál egy kisebb tölgyliget is tenyészik a régi gyümölcsös mellett, lehet vagy harminc-negyven középkorú szálfa. Az egyik törzsén egy szemvillanásra feketének tűnő, macskaszerű állatot látok felszaladni. Eléggé messze volt, de nyuszinak gondolom: a nyest nem mászik ilyen ügyesen fára. Hiába keresgélem azonban az alig sárguló lombok között az állatot, nem látom viszont. Az erdőben a nyuszt ágról ágra ugorva úgy tud közlekedni, mint a mókus: régebben meg is figyeltem már ilyet. Most azonban hiába szeretnék látni valamit, sehogyan sem jön össze a dolog... A fennsík szélén valósággal piroslik egy vadkörtefa a lenyugvó nap fényében. Az ember árnyéka ötven lépésnyi hosszúságúra nyúlik, ahogyan az utolsó sugarak ragyogják be a földet. A fennsík leszakadó szélén, egy kiirtott bükkös felett elnézve a határ túloldalára eső Vecseklő és Tajti házai fehérlenek elő a kora esti félhomályban: az erdők alatt, a völgyek mélyén már szürkület van, a fennsíkon azonban süt még a nap. Az utolsó sugarak egy kocsánytalan tölgy csemete sárga lombjaira esnek, - roppant termetű őse alig pár lépésnyire áll tőle, - háttere pedig az egyre inkább feketének tűnő erdő. Valahol hollók korrognak. Közeledtemre itt is megugrik egy őz, talán éppen az előbb látott. A kőbányától légvonalban, a bokrok között alig esik pár száz méternyire ez a hely. Amikor visszafordulok, egy rókát is Iátok: a kaszálatlan, derékig érő, barnára színeződött fű között ugrál a ravaszdi, és alighanem észrevett, mert lompos farkát maga mögött úsztatva a levegőben éppen az ellenkező irányba tart. Egészen feketének látszik ilyen messziről. A nap időközben lemegy a Karancs mögött, és rózsaszínűre festi az eget. A Salgó sötét csúcsán a vár hegyes tornya még jól látszik, a de aztán fokozatosan beleveszik a leszálló sötétségbe. Az erdő színei már rég elvesztek, a citromsárga színű levelek is eltűnnek a homályban, s amikor az ég alja is fekete lesz, egy pillanat alatt megérkezik az este. Étlap-premier a Nádor pinceétteremben Salgótarján vendéglátásában igen merész ötletnek bizonyult a Nádor pinceétterem megnyitása. Ma ez az egyetlen hely a városban, ahol élő cigányzene mellett költheti el vacsoráját az ember, s ahol mától új étlap várja a lávakövön sült specialitások kedvelőit.- Az étlapunk ennél természetesen sokkal gazdagabb - mondja elöljáróban Jakus Tibor, a helyi szakács társadalom kiemelkedő személyisége, áld számos étterem beindításánál működött már közre. - A korábbi időszakban hiányolták a vendégek a levest, most az ő kívánságuknak is eleget tudunk tenfogas, sem a lazac nem számít elérhetetlen csemegének a városban, bárki megkóstolhatja az ezekből készített konyhai remekeket. A Nádor megnyitásakor természetesen a legnagyobb sikert a lávakövön sült étkek aratták. A technika része egy speciális pácoló berendezés, valamint maga a kő, amelyen készül. A meghatározó fűszerek a nógrádi erdőkben és réteken termett növények: így a kakukkfű, a bazsalikom, a tárkony, vagy a rozmaring. Jakus Tibor természetesen arra is vállalkozik, ha valaki saját receptúráját szeretné kipróbálni a Nádor pinceétteremben. Az egyetlen feltétel, hogy ínycsiklandozó ételek sokaságából válogathat a vendég ni. Nem hiányozhatnak az étlapról a tájjellegű különlegességek sem, így ajánlhatom az „öreg palóc kedvencét”, a „szépasszony csalogatót”, avagy a „váraljai nyúlcombot”, amelyek az új elkészítési technika ellenére is magukban hordozzák a palóc konyha jellegzetes ízeit. S aki azt gondolja, hogy ezzel ki is merült Jakus Tibor ötlettára, az téved. A Nádor pinceétterem ugyanis halételeket is felvett az étlapjára. Mától sem a folyami, vagy tengeri rák, sem a pisztráng, sem a legyen hozzá alapanyag, egyébként semmi sem lehetetlen. A jó hangulatról minden szerdán, pénteken és szombaton Gabora Károly cigányzenekara gondoskodik. A pince átalakításával nyert kisteremben üzleti találkozóknak, baráti összejöveteleknek kínálnak lakájos helyet. A Nádor pinceétterem megújulva várja Önt: fejedelmi környezetben, fejedelmi ételekkel, de szolid árakkal. Asztalfoglalás a (32) 423-041-es telefonon. PR-TNL Haraggal nem fekszenek le „A megértés és a szeretet köt össze bennünket” Megismerkedésünk után egy évig udvarolt. Akkoriban az volt a divat, hogy kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap találkoztunk, nem úgy, mint most, hogy mindennap együtt vannak a fiatalok - mondja szívélyes fogadtatás után Tőzsér Józsefné kazári lakos, aki férjével szombaton ünnepli házasságuk ötvenedik évfordulóját.- Mi tetszett a férjemben? - ismétli a kérdést az asszony, majd így válaszol: - Tudja az Isten. Nem volt rossz híre a faluban, dolgosnak ismerték.- És Önnek mi tetszett a kedves feleségében? - kérdezzük a férjtől.- Egyes gyerek és vad lány volt. Alig lehetett megközelíteni. Egyszer megszorította a kezemet, ebből biztos lesz valami , mondogattam magamban. Édesapám is noszogatott. Gyerek, te is megnősülhetnél. Huszonegy éves voltam, amikor azt mondtam a feleségemnek: Nősüljünk össze. Ő akkor 16 éves volt. Házasságunk után a jóakarók ezeket mondták a feleségemnek: Nem leszel sokáig náluk, mert tengernyit kell dolgoznod.- Akárhogy lesz, kitartok mellette, nem hagyom el, egy életen át mellette leszek - döntöttem el magamban . Amint látja, így is lett. Ha valami nem tetszett egyikünknek, akkor sem mondtuk, hogy szétmegyünk. Szerencsére hallgatott rám a férjem - így a feleség.- Csak jó tanácsokat adott - válaszolja a férj. A férj édesapja földműveléssel foglalkozott.- Tizennyolc éves voltam, amikor azt mondta édesapám, hogy fiam, menjél el a bányába dolgozni. A külszínen kezdtem, majd vizsga után két évig villanymozdony-vezető- ként dolgoztam. Eljött a katonaidő. Azt mondták, ha lemegyek a bányába dolgozni, felmentenek a standbeli katonaidő letöltésétől. Elvállaltam. Nem féltem sohasem a munkától. A Kossuth díjas Domonkos István csapatába kerültem. Sajnos ő már nem él. Akkoriban kamrafejtésekben termeltünk. A Kazár alagúti bánya után Polyós Tőkési, Tordas, majd Kányás következett. Innen mentem nyugdíjba 54 évesen. Előtte azt mondtam, adjátok ki a 102 nap szabadságomat, utána már csak a pénzért jövök be.- Haraggal sosem szabad lefeküdni - vallják mindketten. Ötven évi együttlétünk alapja, hogy megértettük egymást, a szeretet kötött és köt össze bennünket - hangsúlyozzák egyöntetűen.- Puszi nélkül nem mentem munkába, a műszak után is kijárt az asszonynak.- Minden szép volt az életünkben - mondja többször a feleség, aki férjhezmenetele után férje szülei földjén dolgozott, majd később a helyi mezőgazdasági szövetkezetben. Kisvártatva így folytatja: - A férjem nagyon tudott aludni. Éjszaka négyszer-ötször megnéztem az órát, nehogy elkéssen a munkából. Érdekességként említem, hogy egyszer szóvá tette hogy egyszer sok, másszor kevés kenyeret tettem be neki az étkezési csomagba. Akkor kijelentette, hogy ezután majd ő pakolja be magának, ami kell. Akkoriban kenyeret vitt szalonnával, vagy zsíros kenyeret hagymával, uborkával, almával. Most is jól érezzük magunkat - állítja a feleség, amit a férj fejbólintásá- val megerősít. Még tizenöt évig ne legyen semmiféle betegségünk, hogy elláthassuk magunkat, segíteni tudjuk a családot. A tv előtt sem ülök tétlenül. Horgolok, kötök, kézimunkázok. Csak akkor szuny- nyadok el, ha nagyon fáradt vagyok. Tőzsér József 35 éves bányász múltat vallhat magáénak. Tizennégy éve szakszervezeti bizalmi. Ezt a tisztet jövőre szeretné átadni fiatal társának. Ami bántja mindkettőjüket, hogy becsapták őket kárpótlási jegyük eladásakor. Az Emásznak 20 ezer, az Édásznak 10 ezer forintot adtak át azzal, hogy majd a két cég osztalékot fizet. Eddig egy fillért sem kaptak. A háromezer forint osztalékért kálváriát járattak velük. Miskolcról Budapestre utasították, ott azt mondták, hogy menjenek Győrbe, jöjjönek vissza Budapestre és majd a miskolci Émásznál megkapják a csekély összeget.- Abba hagytuk, ne járassák velünk a bolondot - summázzák kanosszajárásuk epizódját. Majd kisvártatva hozzáteszi a feleség: - Azt gondoltuk, hogy a kárpótlási jegyeinkért olcsóbban kapjuk majd az áramot. * A Tőzsér házaspár szombaton ünnepli ötvenéves házassági évfordulóját. Ha mindenki eljön, akkor húszán ülik körül az ünnepi asztalt. Köztük lesz a hatéves, a tizenöt és kilenc hónapos dédunoka is.- Meglepetést tartogatunk számukra - kapcsolódik a beszélgetés alatt jelenlévő vej, amit a később érkező felesége is megerősít. ________________________________V. K. I krek I. Ikrek II. Vadkörtefa áll a Medves-fennsik keleti peremén Az utolsó napsugár a tőlgycsemete sárga lombján
