Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-28 / 253. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. OKTÓBER 28., SZOMBAT Kurszk-tragédia - A dagesztáni torpedógyár Emlékfoszlányok hadifogságom történetéből Mi közük van egymáshoz? Mi késztetett az írásra? A Nóg­rád Megyei Hírlap néhány hét­tel ezelőtti számában a Hírek röviden rovatban volt olvasha­tó a következő szöveg: ....a K urszkon új típusú torpedók voltak s ezért tartózkodott a hajón a szupertitkos dagesztá­ni torpedógyár két képviselője is...” Ez a pár sor rendkívüli érzé­seket kevert föl bennem. Lelki szemeim előtt megjelent ez a torpedógyár és város, hiszen ott voltam 1945-47. években két évig hadifogoly. Oly tisztán látom most is magam előtt a Kaszpi tengert, a Kaukázusok hegyvonulatait, azt a tájat, mintha tegnap jöttem volna ha­za. Nem bírom tehát megállni, hogy ne kíséreljem meg közzé adni az ezzel kapcsolatos gon­dolataimat, emlékeimet. Hi­szen a Kurszk-téma még ma is aktuális és talán érdekelhet néhány újságolvasót az, hogy a több mint 2000 hadifogoly tá­bor közül az egyik - a maha- lacskai 7379/3 számú - ezen a szupertitkos gyártelepen, gyár­városban volt és több mint 1000 bajtársammal együtt én is ott voltam. Hol is van ez a gyártelep? Mit is lehet mondani néhány mondatban erről? Mahalacskától a Dagesztáni Autonóm Köztársaság főváro­sától délre - nem messze - a Baku felé menő vasútvonalból leágazó iparvágány végén, köz­vetlenül a Kaszpi tenger part­ján létesült. Egyértelműen új gyár és település volt. Becslé­sem szerint kiérkezésünk előtt mintegy tíz évvel létesülhetett valamelyik sztálini ötéves terv során. Ezen a sivár, homokos, gyér füvű tengerparti sík terü­leten korábban nem volt tele­pülés, zsíros farkú kaukázusi juhait legeltethette esetleg időnként a gyár helyén egy-egy juhász. (Vasútkarbantartó munkásságom idején többször is a közelünkben legelészett egy-egy ilyen nyáj.) A vasúti munkák idején kiju­tottam a várost körülvevő kerí­tésen és így megismerhettem a közvetlen környéket. Szemlé­lődő típusú ember lévén, a lá­tottak alapján tökéletesen el tudtam képzelni a gyártelep és város keletkezését. Készítettem egy kis vázlatot a helyszínről, hogy be is mutassam, amikről majd szót ejtek: A gyártelep és város építésé­nek elkezdése előtt elkészült a leágazó vasúti iparvágány, megépült a téglagyár és mész­égető, a tengerparton egy nagy gatterház, fűrészüzem és a ter­vezett város és gyár mellett 10 lapos épületből álló felvonulási barakktábor az építő munká­sok (vagy rabok) részére. A vasúti-^s hajószállítási lehető­ségek megteremtése, az alap­anyagok (tégla, mész, - faárú) biztosítása, munkások odatele­pítése után beindulhatott a nagy munka, a gyár és város lé­tesítése. Odaérkezésünkkor ezek az előkészítő és felvonulási létesít­mények már nem üzemeltek. Mi a már leromlott, a városi la­kók által meg­rongált, rész­ben már álla­tok tartására használt fel- vonulási munkásba­rakkokba ke­rültünk némi rendbe sze­dés körülkerí­tés és őrtor­nyok felállítá­sa után. Előtte 8-10 napon keresztül a szabad ég alatt voltunk fegyveres őri­zet mellett. A város lakó­épületei olyan 4-5 emelete­sek voltak, mint például a Nagybátony bányászváro­siak. A városban a háború miatt több, már évek óta félig kész la­kó- és középület volt. (Az épít­kezések folytatásán is dolgoz­tam kőművesek mellett.) A gyár természetesen üze­melt és ide lettek beosztva a szakmával rendelkezők (esz­tergályosok, lakatosok, szere­lők, kovácsok, stb.) Én mint szakma nélküli diák vasútkar­bantartáson, házépítésnél, víz- és távhőellátó szerelőknél föld­munkán, vagon ki és bepako- lásnál dolgoztam. Jártam azon­ban munkám során a nagy gyá­ri üzemi csarnokokban is és láttam, ahogyan hatalmas esz­tergagépeken forgácsolták a nagy átmérőjű torpedó eleme­ket. Hogy milyen hatalmas munka mehetett ott az elmúlt években, bizonyította, hogy az esztergáláskor keletkezett jel­legzetes spirál fémhulladékból a gyár félreeső területén már egy jókora hegy keletkezett. Torpedók mellett egyéb dolgok gyártása is folyhatott. A gyár és város szigorúan őr­zött terület volt és az egész kö­rül volt kerítve. Be- és kilépni tudtommal a helybeli lakosok­nak is csak igazolvánnyal iga­zoltatva lehetett. Az elmondottak alapján jog­gal tételezhetem föl, hogy en­nek a dagesztáni torpedógyár­nak a vezetői voltak a Kursz­kon az elsüllyedés idején. És remélem, hogy nem árultam el hadititkot, hiszen ahol ezren is voltunk, már nem igen lehet titkos. Fogságunk körülményeire itt nem célom kitérni. Inkább egy másik témára szentelnék né­hány sort: Tamás András volt magyar hadifogoly hazatérésé­re. Foglalkoztatja a közvéle­ményt, hogy ő lenne az utolsó hadifogoly, vagy ki tudja há­nyán lehetnek még a messzi Oroszországban? Ezzel kapcsolatban az 1947. június 15-én történt hazaindí­tásunk pillanatai jutnak az eszembe és látom magam előtt az eseményeket. Fölsorakoz­tatnak a láger udvarán, majd névsorolvasás. Akinek a nevét nem olvasták, ki kellett lépnie. Voltak vagy nyolcán, tizen. A névsorolvasás megismétlése után ellenőrzésül megszámol­tak bennünket és elindítottak az állomás felé. Az a 8-10 baj­társunk ottmaradt! Hogy miért és hogy hazajöttek-e azután va­laha, azt csak a jó isten tudja. Nekünk is borzasztó volt látni az ottmaradtak kétségbeesett arcát. Hogy őket miként viselte meg az eset, azt elképzelni is nehéz. Hazafelé jövet már nem voltunk bezárva a vagonokba és hallatszottak föltételezések, suttogások arról, hogy ugyan mi lehetett az oka a visszatartá­suknak, a további malenkij ro­botnak. Egyébként, ha Groznijt hal­lom emlegetni a televízióban, mindig eszembe jutnak a fél évszázaddal ezelőtti esemé­nyek. Groznijon keresztül ve­zetett ugyanis az utunk zárt marhavagonokban Mahalacska felé. Amikor pedig a cse- cseneket emlegetik, magam előtt látom azt az öreg himlő­helyes arcú csecsent, aki mun­kavezetőnk volt a vasútkarban­tartásnál s ha eljött az imádko­zás ideje, félrevonulva leterítet­te kis imaszőnyegecskéjét és Mekka felé fordulva térdelve és leborulva imádkozott. Valószí­nű, hogy a vallásuk adja a fana­tizmusukat az orosz hatalom­mal szemben vívott harcuk­ban. Ha érdekel valakit ez az 55- 53 évvel ezelőtti történet és az események kapcsolódása, nem bánom, hogy írtam róla. ___________SCHOLTZ LÁSZLÓ S algótarján Miről beszél az írás? Több mint egy esztendeje szombatonként ezen a helyen közöltük Godó Krisztina okleve­les grafológus elemzéseit az ol­vasóink által szerkesztőségünk­be beküldött szövegek alapján. Ezen a héten nem érkezett ké­rés, illetve mi fordulunk kérés­sel olvasótáborunkhoz: jó len­ne, ha jeleznék, hogy van-e még igény erre az érdekes, sokak ál­tal olvasott rovatra. Az igen vá­lasz esetén viszont várjuk a le­veleket, szövegeket, hogy a gra­fológusnak legyen mit megfejte­nie! Korparancs „Légy hatékony, vagy ismerd meg önmagad!” Ebben a rövid fel­szólító mondatban alighanem ko­runk kategorikus imperatívuszát fogalmaztuk meg. Olyasféle kor­parancsnak tűnik, ez mint az antik görög számára az „ismerd meg ön­magad”. A „Liget” című folyóirat októberi számából idéztük Kovács Gábor, „Hatékonyság, gépesítés, egyén és civilizáció” című tanul­mányának kezdő sorait. Tárgyak esetében könnyű megmondani, melyik a hatékonyabb. Két fejsze közül például az, amelyik egység­nyi idő alatt több fát képes fölaprí- tani. Vagy vegyünk két mobiltele­font. Az a hatékonyabb, amely ugyanannyi idő alatt több informá­ciót tud továbbítani. Az embernél már bonyolultabb a helyzet. A ha­tékonyság az emberi cselekedetek­nek csak egyik dimenziója. A ha­tékonyság a régiek számára nem volt mindent elsöprő elv. Az eszközhasználó kultúrákat követte a technokrácia korszaka, s megjelent a hatékonyság motívu­ma. Ez a korszak az ipari forrada­lom kezdetétől a XX. század elejé­ig tart. Ma a technológia és ennek kö­telező parancsa a létezés minden területét átfogja. 2. A nagy gyártelep és város. Itt volt a lágerünk. 3. Vasúti őrház, megálló 4. Téglagyár 5. Hatalmas mészégető 6. Gatterház, fűrészüzem 7. Vasút Groznij felé 8. Vasút Baku felé ______________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES_________________________ E lmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Értse meg, nincs szükségünk minőségi ellenőrre! Ezerforintos vá­sárlási utalványt nyert: Gajdár Gábor, Bárna, Iskola u. 5. sz. Nyereményét átveheti szerkesztőségünkben. Mai rejtvényünk megfejtését november 2-áig lehet beküldeni. EVŐ ""V TRÉNER hr SÉTÁLÓ «7 ASZ­TALOS­ALAPA­NYAG ___ í UTÓIRAT. RÖVIDÍTVE f>l| D UTCÁRA CSUKÓ rr u D űr D /jtóp - 8 K l £ fi ..... ö MAGAD ^T;-r T w r—» MEG NEM SZŰNŐ — fL k . o < SZEZON JELZŐJE ZENE­DARAB ! 1 ÁRASZT u AJ-r BUZGA­LOM VILÁG­szi-.Rvizirr (,\IIOS' MESEBELI TÖRPE FOLYADÉK SZEMÉ­LYÉTŐL »/ 0 L A KIÜTÉS JELEO k. O­NYALAB mm LEVÉL­SZÍN AZ UDVARRA MÁRTÍR / A VIZEK VÁROSA u l te p V B TÖLT ► H V M ~~1T" r A SUGÁR JELE K RÓMAI 1 FÜVES PUSZTASÁG MAGA­SODNI "A/ * V /vJ / CSIGA­FAJTA r ¥ 1 EGYSZERŰ LÁBBELI j> fír * R M DIAGO­NÁLIS SZABOL­CSI FALU PÁNTLIKA r* L ő‘ PUSZTÍT r I r T FÜGGÖNY í r ÖL R ENERGIA JELE TUDO­MÁNYÁG AJÁNDÉ­KOZ D ZSEBKE RAK-k u r £ 3 h LONDONI ANNA M ■AO KÜZDŐS­PORT KOPASZ TANULÓ VEZETŐ r ATÖBBES SZÁM JELE ÉGITEST ^¥ _x SZÍNHÁZI ERKÉLY k. fír i b K ¥ T ACÉL HANGZÓI /t í 6 NAPTÁRI EGYSÉG ÁLHAJ HIDEGE­DDÉ k-r 0 f , D A­l f HÖLGY HŐS H Ö A L ffí HENRY, RÖVIDEN-BÖL PÁRJA k MELY IDEIG DÖGEVÖ MADÁR lll A­n. A­PEREM ft-' fL t l R ERŐSEN VAKARÓ TETŐTŐL /V p fír k O ATÁRGY RAGJA ► L i GIGA, RÖVIDEN L ÖNTELT fír 1 u ALULRA NYÚJT SZORÍTÓ­SZERSZÁM VAN HELYE FÉLSZ ! b TOLLAL FEDETT 0' L ! k ¥ s LÓG ►¥ f A £ í CÖVEK LADIK ABLAKOT TISZTÍTÓ L/° é t B k* ÁJUL r L Pr ¥ L £' U ITTRIUM VEGYJELE **• o ORVOS, BECÉZVE ALKOTÓ ELEME MAROS PARTJAI ! s MŰSZAKI CIKK ¥ P A ? r £ R RÉMES KEZDÉS! i FÚVÓS HANGSZER NÉMET ANNA PISZOK & 0 * <1­KÖVET­KEZMÉNY 0 P j u KAPNI SZERETNE ►¥ K R NEM AZT HÉZAG AZ ITT LEVŐNEK rj V £ K, GRAMM, RÖVIDÍTVE Y KELETI NÉP K O k 0 $> y CETHAL­SZELET ! A KLÓR VEGYJELE rr L AJ £ 1 1 IVÓEDÉNY c £' s l e DEHOGY ! REPTÉRI VÁRÓ i E E / SZÁK RÉSZE V l 0 £ A. M Eg és föld - a kereszt jegyében Az utóbbi tíz évben tizenöt új templomot szenteltek a váci egyházmegyében, ezek egyike volt a balassagyarmati új temp­lom, amelynek most megépült harangtornyát hívők sokasága jelenlétében szentelte meg Keszthelyi József megyés püs­pök. Koza József kanonok az ünnepi szentmisén szólt az új városrészbe került templom épí­tésének széles körű támogatott­ságáról, nehézségeiről és úgy vélekedett, hogy valahol a min­denható is segítette ezt a nemes ügyet. Kifejezte reményét, hogy a harang századokon át csalo­gathatja szép szavával ide az embereket, ádk közül remélhe­tőleg sokan fognak megtörtként hazatérni ebből a templomból. Keszthelyi Ferenc köszöntő­jében kiemelte, hogy örül az is­ten is, mert mi egyszerű embe­rek házat építettünk neki és haj­lékában méltó helyen, méltó kö­rülmények között vagyunk kö­zel hozzá. A harang üzenetet adhat a jövő századok emberei­nek és nem csak az élőket hívo­gatja, hanem elkergeti a viharo­kat, villámokat és szava közvetí­ti a mi imádságunkat a csilla­gok, az ég felé. A templom és to­ronyépítők minden elismerést megérdemelnek és önzetlen se­gítségükkel valósulhatott meg Vadász György tervező álma. Az Ybl- és Kossuth-díjas építész, aki statikus fiával térítésmente­sen készítette el a terveket, úgy nyilatkozott, hogy egy elemista korától álma, hogy templomot tervezhessen és ez most megva­lósulhatott. Művéről szólva úgy vélekedett, hogy a modern megoldású, tájba illő templom egy természetes hang, egy ölelő és ölelkező forma. Ezt jelzi mind a fölülről jelentkezés, mind az enteriőrnek a körkö- rössége és az ősi körbeállás, körbe ülés a tűz, a szépség a hit világa körül, ami kívülről egy puha formának, lágy vonalak­nak az- íveivel akar az ember közelébe kerülni. A templom különálló harangtornya pont ennek az ellenkezője. Betonból kialakított alsó része a maga négyoldalú keresztnyílásával az eget és a földet kapcsolja össze a kereszt jegyében. Vadász György, akit a balas­sagyarmati egyházközség tagjá­vá fogadott, kijelentette, hogy úgy tervezte ezt a templomot, mint saját házát és boldog lenne ha újabb megbízást kapna templomépítésre. A megyés püspök „Pro dio- coesi vaciensi”, azaz a „Váci egyházmegyéért”-díjat adott át dr. Bartal Gábornak, aki az új templom építéséért és működtetéséért felelős egy­házközségi munkacsoport vezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a csak­nem hat év óta tartó építke­zés levezénylésében. A templomépítést segítők kö­zött Horváth János szolgála­tai voltak különösen kiemelkedőek. A most fel­avatott és felszentelt harang­torony beton alapját Vida At­tila és Barna László készítet­te. A famunkák az érsekvad­kerti Káplár András keze munkáját dicsérik. A torony­ba került harang 1949-ben ké­szült és valaha a plébánia- templomban szólt. Az önzetlen építők egyike Böhm Sándor a betonkeveréstől a villanyszere­lésig mindenben segített, mint ahogy tette Antalicz László is. A közelmúltban elhunyt Németh Mihály szerezte és fizette a ha­rangtorony csúcsán lévő ke­resztet, Bodor József építésve­zető ingyen vezényelte le a templom építés munkáit. Keszthelyi Ferenc megyés püspök örömmel számolt be ar­ról, hogy a templomépítéseket mindenhol a hívek kezdemé­nyezték és szervezték. Első plébánoshelyén maga is építte­tett egy kis templomot és a ró­mai katolikus egyház nagy örö­me, hogy a váci egyházmegyé­ben is egyre bővül a rendszer- váltás óta felépült templomok sora. Most lett felszentelve a csemői templom, de Nyársapá­ton és Nyáregyházán az épülő templomhoz még szükség len­ne olyan széles körű segítségre, amely a balassagyarmati új templom építésénél megnyilvá­nult. A rendszerváltás előtt rit­kán engedték meg új templom építését, de azóta a leglehetetle­nebb helyeken és körülmények között fognak össze az embe­rek, hogy új templomuk le­gyen. SZABÓ ENDRE . Felavatták Balassagyarmaton a harangtornyot FOTÓ: REITER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom