Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-26 / 251. szám
2. OLDAL PÁSZTÓ ÉS TÉRSÉGE 2000. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK Közmeghallgatás JOBBÁGYI. Ma (csütörtökön) tartja soron következő ülését a község képviselő-testülete a faluházban. 16 órai kezdettel. Majoros László polgármester előterjesztésében értékelik a harmadik negyedévi költségvetést. A benne szereplő számok szerint a kiadás és bevétel egyensúlyban van. Ezt követően, ugyancsak itt, 17.30 órai kezdettel, falugyűlés lesz, ahol az elhangzott javaslatokat, véleményeket a jövő évi költségvetés összeállításánál figyelembe veszik. Önkormányzati üdülő A szentíváni szövetség nyolc települése közül Pilis-, Győr-, és Zalaszentiván önkormányzatai anyagilag is hozzájárultak Cserhátszentivánon a volt állatorvosi lakás üdülővé alakításához, pontosabban annak berendezéséhez. Noskó Sándor, a település polgármestere érdeklődésünkre elmondta: többfunkciós épületről van szó, amely leginkább a felüdülést szolgálja azok számára, akik az említett testvértelepülédokat. Éppen ebből következik, hogy a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság 2,4 millió forinttal támogatta az épület teljes helyre- hozatalát, míg a munkaügyi központ pásztói kirendeltsége a munkát végző szakembereket küldte az építkezéshez. A napokban lezajlott ünnepélyes átadáson mindkét szervezet képviselői, a testvértelepülések polgármesterei is részt vettek. Külön is említést érdemel, hogy Tőzsér Zsolt megyei közgyűlési alelnök társaságáOttjártunkkor éppen a Cserhát völgyében túrázó héhalmi általános iskolások elemózsiáz- tak a Szuha-patak partján kialakított pihenőhelyen. ______________fotók, sz. oy. s. se kről érkeznek - gyerekek, családok. A kiváló hegyi levegő különösen az asztmás gyermekek gyógyulását segíti elő, tehát az ennek reményében érkező családok elsőbbséget élveznek majd. Az első pihenni, felüdülni érkezőket két héten belül várják. A polgármester meggyőződése, ez is hozzájárul a turizmus a helyi és környékbeli idegenforgalom fellendüléséhez, munkaalkalmat teremthet az itt élőknek. Szintén további és hasznos gondolata: egészen biztos, hogy akik megszeretik a vidéket, felmerül bennük a telek- vagy házvásárlás terve, ezáltal nem hal ki a falu, növekszik ázsiója, megtartó ereje. Az épület másik fontos rendeltetése, hogy rendkívüli helyzetben, mint ahogyan a pusztító tavalyi árvízkor is felmerült ennek szüksége, elhelyezzenek itt helybeli, akár környékbeli rászoruló csalóban ellátogatott az eseményre a Nógrádban tartózkodó Hoffmann Helmut úr, a frankfurti repülőtér igazgatótanácsi tagja, szakszervezeti vezető, aki elismerően beszélt a környék szépségéről, s a szentivániak vendégszeretetéről. Látogatását megelőzően a német vendég Salgótarjánban járt jószolgálati küldöttség élén, talán ezért sem véletlen, hogy felajánlotta segítségét a település - egyébként hat falut kiszolgáló - körzeti orvosi rendelője szerény műszerparkjának gyarapításához. Ugyancsak Cserhátszentiván vendége volt a napokban dr. Tardy János. Noskó Sándor polgármester elmondta: a környezetvédelmi tárca államtitkára támogatást ígért tervük megvalósításához, miszerint a településen áthúzódó tájvédelmi területen tanösvényt, sétálómat alakítanak ki. SZABÓ GY. SÁNDOR Kézből eszik Mimi, Lizi és Ari- Újsághirdetés alapján kerültünk Bokorra. Előtte Jászapátiban gondoztuk a tulajdonos bérlő gyümölcsösét, lakását. Nem erre vágytam, amit most csinálunk, de nem félek a munkától. Bizony másként is alakulhatott volna. Követtem a férjemet, ráadásul szeretem a kötetlen munkát Romániában is megvoltunk, tiszteltek, becsültek bennünket A jobb reményében költöztünk el onnan. Egyelőre alakulófélben van tevékenységünk. Úgy néz ki, hogy eddig nem választottunk rosszul. A bérbeadó, aki egyúttal munkaadónk is, rendes ember, gondjainkban segít. Vadászháza, rengeteg földje van - utal idejövetelük előzményére, jelenlegi munkahelyük előtti időszakra Jakab Zsigmondné, aki férjével és két gyermekével együtt másfél éve, hogy Romániából, Kolozsvár melletti Szamosújvárról települtek át hazánkba, amit ők is sajátjuknak vallanak. A férj a határban legeltette a juhnyájat, így hát a munkaadóbérbeadó új szerzeményéről, ami újabb munkát jelent a családnak, a struccokról váltogattuk a szót.- Főnökeink előzőleg megbeszélték velünk új feladatunkat. Megmagyarázták, mit hogyan kell csinálnunk. Az ide szállítandó állatok részére készülő karám, télinyári szállás elkészülte előtt egy héttel megkaptuk az állatokat, amiket az alsó istállóban helyeztünk el. Munkaadónk, akiktől átvettük a két lány és egy fiú struc- cot, azt mondta: az állatok jól bírják a hideget, havat.- Nem fél tőlük, hisz nálunk alapjában véve ismeretlen állatokról van szó?- Elején igen. Két hét után megszoktuk egymást. Állandó jelleggel köztük voltam, etettem őket. Odáig jutottunk, hogy kezemből is elfogadták az ennivalót, miközben fütyörésztem, s így csalogattam őket, hogy jöjjenek enni. Ma már elég, ha a kifutó mellett elmegyek már jönnek hozzám.- Bizonyára érzik, hogy szereti őket?- Valóban szeretem az állatokat.- Átvételkor mire figyelmeztették önöket?- Etetés közben kiszámíthatatlanok, vigyázzak, nehogy agyontapossanak. Hetente kell gyógyszerezni őket. A főnök és bátyja szerint mióta nálunk vannak az állatok, előnyükre megváltoztak: megszépültek, megtollasodtak, helyrejöttek. Jövő év tavaszára lesznek háromévesek. Ezután kezdenek majd tojni.- Milyen esetekben veszélyesek?- Amikor idegesek. Akkor emelik a szárnyukat, borzolják tollazatukat. 120-150 kiló közötti állatokról van szó. Mindegyiküknek adtam már nevet. A tyúkok Lizi és Mimi, a kakas Ari névre hallgatnak. Mindig a nevükön szólítom őket, s már jönnek is hozzám. Megtanultak tenyérből enni, ily módon többet lehet velük elérni. Amikor a feleség hosszas tépe- lődés után az áttelepüléssel kapcsolatban igent mondott férjének, annak egyik fontos érvét fogadta el. Ez pedig a következő: nagyobb lehetőségük lesz a gyerekeknek, tágabb a választási terük.- Gyerekeimnek, akik az ottani gimnáziumba jártak, nehéz volt a válás. Elszakadtak barátaiktól, ismerősüktől, rokonoktól. Most mindketten a pásztói gimnáziumba járnak. A fiam Romániában németet tanult, neki most kell pótolni az előző évek francia tananyagát. A gyerekek hét végeken, amikor a szülői házban vannak, besegítenek.- Fiam nemrég egy beteg juhot kezelt eredményesen. Amikor itthon van felment a struccok kiszolgálásától. Kislányom elsősorban a háztartásban segít, de neki sem idegen más jellegű itteni munka. Örömmel mondhatom, jó mert mi is alkalmazkodunk, jó a beilleszkedőképességünk. A községgel kapcsolatom a könyvtáron keresztül van. Beiratkozott olvasója vagyok. Munka közben, amikor van egy kis szabad időm, lehetőségem, azt olvasásra fordítom. Az asszony szülei munkásemberek, akik Romániában, Sza- mosújváron a gázműnél dolgoznak. Mielőtt idejöttek Magyarországra, itteni asszony lányuk is ott tevékenykedett. Egyrészt tanulók. Kollégisták. Megkérdeztem osztályfőnöküket, miként viselkednek. Amit mondtak, nagyon jólesett. A község lakóival való kialakult kapcsolatról a következőket mondja a fiatalasszony.- A falu lakóinak idősebb hölgyei közül többen megállítottak és azt mondták: olyan régen nem láttunk, azt hittük elköltöztél. Egyébként mindenki kedves velünk szemben, valószínű azért, mint fogyasztást leolvasó, másrészt mint adminisztrátor. Férjének családjában hagyomány az állatokkal való foglalkozás.- Ha nem veszi tolakodásnak, jövőbeni elképzeléséről szeretnék érdeklődni.- A magyar állampolgárságot kívánjuk megszerezni. Bízom abban, hogy akikre ez tartozik, segítenek majd bennünket mielőbbi megszerzésében. _______________ _________________________V. K K étszázszoros véradó Szurdokpüspökiben Vöröskeresztes berkekben nincs olyan ember, aki ne ismémé a Szurdokpüspökiben élő Albert Józsefet, aki kétszázszor, egészen pontosan kétszázkétszer adott vért beteg, rászoruló embertársainak. Mióta is? - kérdezem a Fűtőber bátonyterenyei üzemének irodaházi földszintjén, ahol villáminterjúnk készült vele.- Pontosan 1975 októberében adtam vért először. Akkori kollégám mondta: véradás lesz, gondoltam, akkor én is megpróbálkozom... Azóta a nullás Rh. pozitív, ilyen Albert József vére is - igen ritka kincs, mondják a hozzáértők - sok műtő villanó fényében adott, mentett életet.- Milyen érzés ez?- Kapok leveleket s ez nagyon jólesik, amolyan személytelen vagyök, de nekem így is jó. Véradó- kitüntetést nem is egyszer kaptam már, s ilyenkor a társak elismerése mindennél jobban esik. Meg aztán egy-egy véradáson, amikor szólítják az embert, mintha templomba lépne be, mindennek megvan az áhítata. A véradó ember valahogy mintha védelem alatt állna, hiszen az életet szolgálja, máséhoz járul hozzá. Még nem tudja, hogy kiéhez, de bizton tudja, hogy így- Hol a határ?- Számomra nincs ilyen, a vénám - ha mondhatok ilyet - eléggé megviselt, s ez természetes. Ezért „mértékletességre” intett az orvos. Csak azt kívánom, soha ne kapjak másért ilyen figyelme- zetést. Szóval egy kicsit kevesebbszer fogok adni vért, de többet foglalkozom a közélettel: ön- kéntesvéradó-klubot szervezek Kisterenyén, s az Országos Véradó Szövetség Nógrád megyei szervezetének is az alelnöke vagyok. Ahhoz, hogy biztonságban legyen mindig elég vér, ahhoz sok segítőkész emberre, önzetlen véradóra van szükség. El kell jutni hozzájuk, tisztelettel meg kell szólítani őket: ha vért adsz, életet adsz! SZ. GY. S. „Belőled jó pedagógus lenne, tanulj tovább!” Idén Korpás József és Mátrai Szilárd vehette át az Ágasváry-díjat Pásztón 1954-ben kezdte meg működését a gimnázium, amelynek alapítása Vitéz Ágasváry Lajos nevéhez fűződik. Az intézmény az évek során jelentős változásokon ment keresztül: 1959-ben felvette Mikszáth Kálmán nevét, 1979- ben pedig a postaforgalmi szakképzést is felvállalták. Tavaly ünnepelték az alapítás 45. évfordulóját: akkor döntött úgy a fenntartó önkormányzat, hogy megalapítja az Ágasváry-díjat, amelyet minden évben szeptemberben, az új tanév nyitásakor adnak át. Tavaly Veress Éva és Harza Lászlóné tanárnők kapták az elismerést, az idén Korpás József tanár úrnak és Mátrai Sziláid címzetes igazgatónak adták. Korpás tanár úr nyírábrányi születésű. Alig töltötte be a negyedik évét, amikor édesapja - az I. világháborúban szerzett betegségek következtében - meghalt, attól kezdve édesanyja egyedül nevelte gyermekeit. Korpás tanár úrék hatan voltak testvérek, de ketten közülük kora gyermekkorban meghaltak. Mint mondja, nagyon szegények voltak, kalandos élete volt addig, amíg megszerezte a tanári diplomát. Alig múlt el tízéves, amikor Budapestre került, mert Fülöpön, ahol laktak, lehetetlen volt megélni. Ott érte az élmény, amelyet máig sem felejt el: református lévén a Kálvin téri templomban konfirmált, amikor Ramsz László püspöktől bibliát kapott ajándékba.- Ez a nagyhírű Vizsolyi-biblia volt, amelyet még ma is őrzök, és szinte naponta forgatok - emlékezik vissza a 81. évét taposó Korpás József. - Sok kitérő után 1954-ben szereztem meg a diplomámat a debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen, történelem- földrajz szakon. Salgótarjánban, a jó hírű Rákóczi úti iskolában kezdtem dolgozni, 1957-ben helyeztek ide, Pásztóra. Az a megtiszteltetés ért, hogy még együtt dolgozhattam Ágasváry Lajossal, hiszen ő volt akkor itt az igazgató, én pedig igazgatóhelyettes lettem. Sokszor segített bölcs tanácsaival, még ma is emlékszem, mit mondott, mintha tegnap lett volna: „ Fiam, egyet mondanék, jól jegyezd meg: amíg ezen a pályán dolgozol, mindig a diák legyen az első, minden más csak ezután következhet.” Korpás tanár úr pedig megfogadta a tanácsot, 1980. december 20-ig tanította a diákokat. Nyugdíjasként még 11 évig dolgozott az iskola könyvtárában, amikor az egyik leltározás során csak azt vette észre: egyre lassulva írja keze a jegyzéket, aztán toppanva kiesik a kezéből a toll. Azt még hallotta, hogy riadtan szólongatják, de már csak a kórházban tért magához. S mintha nem lett volna elég egy betegség, nem sokkal később megvakult egyik szemére. Budapesten azonban vállalták a műtétet, ennek köszönhetően nyerte vissza szeme világát. Azóta Korpás tanár úr jobbára csak a kertjében dolgozgat, amelynek meg is van az eredménye: az ismerősök azt mondják, övé a legszebb kert Pásztón. A gimnázium rendezvényein azonban, ha csak teheti, részt vesz, így volt ez az idei tanévnyitón is. Alig hitte el, amikor az idei Ágasváry- díjazottként őt szólították: mint mondja, annak is legalább így örült volna, ha valaki más kapta volna. Az oklevél azóta bekeretezve függ otthon a falon, s jóleső érzés tölti el, amikor ránéz. A másik kitüntetett, Mátrai Szilárd címzetes igazgató a kis cserháti községből, Kutasóról érkezett. Szülőfalujában végezte el az általános iskola hat osztályát, Pásztón pedig a polgárit. Salgótarjánban a gimnáziumban tanult tovább, de már az első évben áthelyezték őket Balassagyarmatra. Érettségi után Budapesten, a Lenin Intézetben tanult tovább, majd 1956-ban, az intézmény megszűnése után átkerült az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemre. Itt kapta meg diplomáját 1957-ben magyar-orosz szakon. Tudatosan készült arra, hogy visz- szajön szülőföldjére tanítani, így aztán 1957. szeptember elseje már az I. számú Általános Iskolában érte, és kezdettől dolgozott óraadóként a gimnáziumban is. Mint mondja, a pedagógusi pályára Versényi György irányította, aki a balassagyarmati gimnáziumban osztályfőnöke volt.- AzX mondta nekem, hogy „belőled jó pedagógus lenne, tanulj tovább!” - emlékszik vissza a pálya- választás körülményeire Mátrai Szilárd. - Öt évig dolgoztam az általános iskolában, aztán átkerültem a gimnáziumba. Nem sokkal később a járási hivatal kiemelt, megbízott a művelődési osztály vezetésével. Három évet töltöttem el ott, de mindig visszakívánkoztam az iskolába. Aztán adódott a lehetőség: az akkori igazgató, Kocsis József szakfelügyelő lett, nekem pedig felkínálták az igazgatói állást. Mátrai Szilárd 17 évig volt igazgató, sikerült nagyon jó tantestületi légkört kialakítani. Nem csak a munkában voltak együtt, hanem szívesen töltötték egymás társaságában a szabadidőt is: sokat kirándultak közösen. Sok éven át tartották egy szlovák gimnáziummal a kapcsolatot, még egy hosszúhegyi szüretre is meghívták őket: azon túl, hogy a gyerekek egymás életét, kultúráját megismerhették, barátságok is szövődtek. Mint mondja, igazi pedagógusdinasztia lett az övék, hiszen felesége a pásztói kisegítő iskolában tanított, lányuk Gyöngyösön, fiuk Csécsén okítja a nebulókat. Nevetve mondja, hogy nyugdíjasként semmire sincs ideje: sokat van a természetben, szőlőműveléssel foglalkozik. Olvasásra, szórakozásra inkább csak a téli időszakban van lehetőség.- Arra azonban mindig szakítok időt, hogy az iskola rendezvényein részt vegyek - mondja. - Küldik is szorgalmasan a meghívót, mint ahogyan az idei tanévnyitóra is ott lapult a díszes meghívó a postaládában. Nagyon titokban tartották ám, hogy én leszek az egyik Ágasváry-díjas, bár amikor az előkészületeket láttam; gyanút fogtam. Mégis meglepetésként ért, amikor elhangzott a nevem... HEGEDŰS ERZSÉBET A struccok megszépültek, megtollasodtak a kezük alatt lesz, s ez semmihez nem hasonlítható érzés. Albert József novemberben veheti át a kétszázszoros véradónak járó elismerést _____________________________■
