Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-25 / 250. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2000. OKTÓBER 25., SZERDA Egy falu, egy nap, egy lap - Kétbodony Önkormányzati kulcsszó: takarékosság Ami a bodonyi faluvezetésnek sem sikerült A faluvezető szerint, vélhetően az ország legkisebb körjegyzősége az övéké. Mindösz- sze öt alkalmazottat foglalkoztat, természe­tesen a jegyzővel együtt. A pályázati lehető­séggel persze ők is él­nek, bár az ezeken el­nyert összegek nem meghatározók a fej­lesztések terén. A hor­gásztaváról - amely körül hétvégi telkek sorjáznak, s ma már két turistaház is fogad­ja az idelátogatókat - ismert kis településen, az alapszolgáltatáso­kat ellátó intézménye­ken kívül még olyan kuriózumokkal is le­het találkozni, mint a tájház, a 100 éves bog­nárműhely, amelynek berendezését, a gépe­ket az Ipari Múzeum is nyilvántartja. Két éve tetszetős sportpá­lyát építettek, amely még 200 ezer forintot sem vitt el az önkor­mányzat költségveté­séből, hiszen vállalko­zói hozzájárulásokkal és lakossági segítséggel alakították ki. Szep­tember végére elkészült a teniszpálya is, s van már állatkert is a faluban. Jelenleg het­ven állatot lehet szemrevételezni, köztük díszbaromfit, galambokat és ludakat. Van aztán emu is és ott vannak a pónilovak, a he­lyi gyerekek nagy örömére, akik lovagolhat­nak is a kistermetű patások hátán.- Az a célunk - tájékoztat Holes úr - hogy jövő évi kivitelezéssel tervezett kilátóval in­kább a bakancsos turistáknak kedveznének. Ezt egyébként a Sima-hegyen szeretnék fel­állítani, ahonnan belátható a Börzsöny, a Mátra, a Naszály, a kilátóval magasítva pe­dig vélhetően egészen az Alacsony-Tátra nyúlványai is látótérbe kerülnek. Mindemellett számos alkalommal szer­veznek szórakoztató programokat is a Kétbodonyban időzőknek. Megyehatárokon kívül is ismert már a kétbodonyi napok nyárelőtől őszig tartó rendezvénysorozata, amelynek ideje alatt néprajzi és népművé­szeti kiállításokkal, folklórfesztivállal, ze­nés-táncos mulatságokkal, sokféle tömege­ket megmozgató sporteseményekkel várják az érdeklődőket. Ezek után nem csoda, amit a település szo­ciális helyzetéről szólva, amúgy mellékesen említett a polgármester. Nevezetesen, hogy náluk nem kérik, kap­ják a segélyt az embe­rek. A testületi tagok nyitott szemmel járnak. Rendszeresen utánajár­nak, van-e olyan sze­mély a faluban, aki a szokásostól eltérőbb, szorultabb helyzetbe kerül. Az érintett pedig csak ámul, amikor né­mi anyagi segítséget kap - kérés nélkül - az önkormányzattól. Van azonban valami - vallotta be a polgár- mester - amin még a bodonyi faluvezetés sem tud úrrá lenni. Ne­vezetesen, hogy a tele­pülés főutcáját, amely a közúti közlekedésben összekötő útnak minő­sül, végre felújíttatná a közútkezelő. Erre ugyanis harminc éve ■ nem került sor, pedig némely szakasza any- nyira kátyús, hogy az átmenő forgalmat már- már akadályozza. Valójában ki tudnák harcol­ni az útfelújítást, próbálkoznak is, de azt irre­álisnak tartják, hogy az 550 fős kistelepülés vállalja az útjavítás költségeinek az 50 száza­lékát. Ez ugyanis, esetükben többmilliós tételt jelentene, mivel igencsak hosszan kanyarog - egész faluhosszban - az összekötő út. Saját nevelésű halat telepítenének A tizenhét hektáros tó meg­határozó a település életé­ben. Idegenforgalmi vonzerőt jelentett, erre épült a turiz­mus is, és ennek révén indult be a szervezett egyesületi élet. Ma kétszázhúsz felnőtt tagja van a horgászegyesület­nek, annak pedig igencsak utána kellene számolni, há­nyán fordulnak meg az év napjain, a partok mentén. A horgászegyesületnek ifjúsági és felnőtt versenycsapa­ta van, a megyei szövet­ség tagja. A sporthor­gászok nem csak részt­vevői a megyei verse­nyeknek, rendezőkként ők maguk is fogadják helyben a horgásztársai­kat. Egyéniben és csa­patban is helytállnak a versenyeken, de a non­profit egyesület tagjai a társadalmi munkából is kiveszik részüket - tud­tuk meg Heizer Gyulá­tól, az egyesület alelnö- kétől, aki szólt a szerve­zet terveiről is: - Két tó is van az egyesületi, azaz tagi tulajdonban. A17 hektár terü­letű nagy tóban 1976-ban indult az intenzív haltelepítés. Főként pon­tyot, süllőt, amurt és keszegféléket zsákmányolhatnak a horgászok. Évente többször is telepítjük azo­kat a fajokat, amelyeket szívesen kapna horgára a parton ülő. • A másik tavunk kisebb, mind­össze két hektár kiterjedésű, ez azonban szárazon tartott egy ideje. Ezt szeretnénk „újraélesz­teni” halnevelés céljára, bár ez még tervszinten van, mert meg­lehetősen költséges. Reméljük kapunk anyagi segítséget, s csak összejön pályázati úton és szö­vetségi segítséggel, a terveink megvalósításához szükséges öt­millió forint és jövőre indulhat a kivitelezés. „Elfogyott” a szabad munkaerő A településen nincs munka- nélküliség, amihez az is hoz­zájárul - Romhány és Rétság közelsége mellett - hogy helyben is találni munkale­hetőséget. Több kisebb vál­lalkozás mellett, legtöbbeket Deák Kálmán foglalkoztatja, aki öt évvel ezelőtt „telepe­dett be” a faluszéli malom fel­újított épületébe. A horgászcikkek gyártásával foglalkozó kft. öt éve, mindösz- sze öt fővel indult, ma harminc az alkalmazotti létszám. Eleinte csak bodonyiakat vettek fel, akikről a vezető azt mondja, messze híresek szorgalmukról. Aztán, hogy a munkahelyterem­tő beruházási segítséggel bővít­hették az üzemet, helyből, szép lassan, de „elfogyott” a szabad munkaerő. Ezért aztán Szente, Kisecset és Romhány, azaz lako­saik is munkahelyhez jutottak a malomban. Az ügyvezető igaz­gató tájékoztatása szerint, in­kább a középkorosztály, zömé­ben a nők foglalkoztatására ala­poztak, akik türelmesek, na­gyobb az érzékük a kézügyessé­get igénylő munkához, amire ná­luk szükség van. Az édesvízi és a tengeri horgá­szathoz szükséges kellékeket is gyártó üzem fejlesztési irányát a piac határozza meg, s ez idő tájt ez, a tengeri horgászat eszközei­nek gyártását prognosztizálja. A kft. nem csak azzal segítette a bodonyiakat, hogy munkahe­lyet biztosított a helybelieknek, de rendre anyagi támogatást is nyújt a falunak. Egy-egy rendez­vény, vagy más sürgős teendő kapcsán, akárcsak több más he­lyi vállalkozó is, ki-ki, anyagi te­hetsége mértékében. Anekdota a férfiak klubjáról „Hozzátartozik az életünkhöz” Örömszerző, bánatűző csodaszer az ének, a közös éneklés feledteti a fáradságot, összetartja az embereket, mega­jándékoz a társasági élet örömével. Ami ennyi jót ad, s min­dezen felül a múlt értékeit közvetíti, csakis közel állhat a telkekhez. Négyezer kötetes könyvtárat és művelődési házat is fenntart az önkormányzat. Mindkettő ve­zetője Saligáné Kis Szilvia, aki tiszteletdíjasként látja el mindkét intézmény vezetését. Egy sor klubjuk is működik, a különféle rétegek érdeklődésére alapozva. Elsőként érdemel említést a hí­res-neves hagyományőrző cso­port, aztán az idősek klubja, újabban pedig elhíresült a férfiak klubja is. Ez utóbbi érdekessége, hogy maga a képviselő-testület szorgalmazta a beindítását, hogy inkább a művelődési ház, mint­sem egy-egy helyi italbolt, presz- szó falai között töltsék ráérőbb estéiket a helyi férfiak. Az első klubfoglalkozáshoz fűződő ese­tet anekdotaként őrzik a helybe­liek, s máig emlegetik. Történt ugyanis, hogy pingpongasztallal, különféle felnőttelmek való tár­sasjátékokkal felszerelt helyi­ség, a meghirdetett időpont előtt pár perccel is üresen kongott, pe­dig az önkormányzat még „csali­ról” is gondoskodott. Fél liter bort ígért személyenként aznap estére, de csak a polgármester to- porgott az ajtóban egyedül este hétkor. Meg is örült, amikor két ismerős közeledett, akik azt fir­tatták rögtön, hányán vannak már benn a teremben? A faluve­zető találékonyságán múlt, hogy vissza nem fordultak az első ér­deklődők. Holes Imre azt találta mondani, hogy már férni sem le­het, annyian vannak odabent. Aztán minden kedvezőbbre fordult, valóban szállingózni kezdtek az emberek, végül vagy harmincán is összejöttek. Az asszonyok közül pedig jó páran hiába várták haza aznap a férjü­ket, s a türelmetlenebbje között volt aki nem restellte, s éjfél után benyitott a művelődési ház ajtaján. Másnap aztán elkapták - ki másét, mint a polgármester gra- bancát - s mesélték neki: - Kép­zeld csak Imre, az a vén... ott pattogtatta a labdát még éjfél után fél egykor is, pedig tudta, hogy reggel korán munkába kell mennie! Aztán tudod, gyakran* panaszkodik a fájós derekára, de megmondtam neki, ezután nem fog kibújni az otthoni fel­adatok alól, arra hivatkozva, hogy itt fáj, ott fáj! A későbbiekben már „csalira” nem volt szükség, a férfiklub népszerű lett a helyiek körében, annyira, hogy a serdülő gyere­kek is elkísérték apjukat, nagy­apjukat. S nem azért ám, hogy strázsákként vigyázzák a felnőt­teket, hogy megfelelő időben ha­zaérjenek, hanem mert jól érez­ték magukat a meglett korúak között. A kétbodonyi hagyományőr­zők így vallanak legkedvesebb feladatukról - „szeretjük, meg­szoktuk, hozzátartozik az éle­tünkhöz”. Reggeltől napestig sorolnák, hogy még mi min­denért dalolnak, fonnak, kötik a koszorút, a szatyrot, fűzik a gyöngyöt, festik a tojást vagy ép­pen egy bemutatóra, menyasz- szonyt öltöztetnek, csuhéból, rongyból babát készítenek az óvodáskorúaknak. Nehéz szá­mon tartaniuk, hány alkalom­mal tettek eleget meghívások­nak, de tény, hogy a falujukban hallatták, hallatják legtöbbször az édes-bús, illetve vidám-élce- lődő dallamokat, strófákat. Illés Kálmánné, Szálkái Jánosné, Bá­lint Jánosné és Hangács Jánosné - néhány név a csoportból, ame­lyet Holes Imréné vezet - egy emberként mondja, hogy a leg­szomorúbb eseményekre is fel­kutattak már egykori, méltó énekeket, illő öltözékben a te­metői megemlékezéseken, sőt temetésen is együtt énekeltek.- A legnehezebb helyzetben is igyekszünk segíteni egymá­son, s mikor együtt vagyunk, dolgozunk és dalolunk, ezért ki sem fáradunk olyan nagyon - villant fel egy újabb mozaikot mindennapjaikból Hangácsné. Szálkái néni arról mesél, hogyan változik meg az életük novem­bertől, vagyis miután befejező­dik a kerti, a mezőgazdasági munka. Attól fogva csaknem a hét minden napján együtt tölte­nek pár órát, hiszen hétfőn a nyugdíjasklub kínál erre alkal­mat, szerdán a templomban a helyük. A csütörtök a főzőklub napja, ebben a körben fiatal ta­nul az időstől és viszont. Pénte­ken, szombaton a próbákat tart­ják, ezeket nem szabad elmu­lasztani, a vasárnapokat pedig igen gyakran a fellépéseknek szentelik.- Alig várjuk már, hogy tél le­gyen - önti szavakba mindnyá­juk óhaját Szalkainé, s együtt nevetnek, előre örülnek annak, ami vár rájuk a hideg, de lénye­gesen kevesebb fizikai munká­val járó, a közösségi életnek kedvező hónapokban. Illésné megemlíti, milyen jól érzi magát közöttük az unokája is, a Hangácsnéé pedig szinte telje­sen megváltozott: megtalálta önmagát, kinyílt, önbizalommal tekint a világba. Hogy mi ennek a titoknak a nyitja, sugallták a fenti sorok, de az asszonyok szí­vesen adnak ismét magyaráza­tot: - jó a színpadon együtt len­ni, s legalább ilyen jó két szerep­lés között egymás társaságában végezni a teendőket, s közben dalolni, dalolni. Nem is értik, miért nem vonzó ez a fiatalok­nak? Kedvüket azért nem szegi a távolmaradásuk, mert abban bi­zonyosak, hogy aki egyszer rá- érez az effajta, a szorongató ér­zésektől szabadító együttlét ízé­re, az ragaszkodni fog hozzá. Az oldalt írta: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fényképezte: Rigó Tibor Lakott hely volt már a honfoglalás előtt is, a felté­telezések szerint a IX. századi bolgár állam egyik fon­tos vámszedő helye volt. (A Bodony név az ótörök bodun szóból származik, ami népet vagy alattvalót jelent.) A közsé­get a XII. századtól a Kartal nemzetség birtokolta, de VI. Béla elvette tőlük, s a Margit-szigeü apácáknak adományozta. Kétbodony - amint neve is mutatja - két helység egyesüléséből jött létre. A XVIII. század végén Nyitra környéki szlovákok telepedtek le a falu­ban. A helyi hagyomány szerint Rákóczi Ferenc 1710- ben a község szélén álló dombról irányította a romhányi csatát. A falu evangélikus temploma 1792-ben épült, ba­rokk stílusban. A falu határában elterülő Kétbodonyi-tó népszerű horgászvíz. EZ. Múltidéző Az önkormányzat költségvetése nem több mint más, hasonló nagyságrendű telepü­lésen, mégis többre vitte a falu, mint legtöbb társa. Azt mondja a polgármester, azért sikerült átlagon felül fejlődniük, mivel a községfejlesztéskor ők, alapvetően a természeti adottságaikra építettek, másrészt pedig takarékosan bánnak a pénz­zel. De legfőbb - mondta Holes Imre polgármester - a falu összetartó ereje, amely példamutató lehet más helységeknek. a turista, aki nálunk időzik, le tudja magát kötni tavasztól őszig. Épp’ ezért tervezzük egy öthektáros tó építését jövőre, fürdőzni is lehessen a horgásztó mellett. Az ugyancsak Holes Imre polgármester pónikkal kedveskedik a gyerekeknek, a falu saját állatkertjében „Jó egymás társaságában végezni a teendőket, s közben dalolni, dalolni."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom