Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-14 / 242. szám

ia-v lim r r A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. OKTÓBER 14, | Lapozgatás egy családi bibliában áSzínházi esték Fogas kérdést kapna fzj az a játékos, akinek egy ) vetélkedő keretében Mikszáth legkedvesebb olvasmányát kellene kitalálnia. Mert - legalábbis Görgey Gábor ta­láló megfogalmazása szerint - a nagy palóc a „Jó palócok” és „A tót atyafiak” című könyveket, az­az saját műveit részesítette előny­ben (noha rokonszenvezett Tuigenyewel és a magyarok kö­zül igencsak tisztelte Jókait is.) - Ha jót akarok olvasni, írok ma­gamnak - válaszolja feleségének a „Mikszáth különös házasságai” című darabban, miközben követ­kezetesen meg-megmorogja, ja­vítgatja Mauks Ilona készülő em­lékiratát. Mindabból, amit Mikszáth éle­téről, személyiségéről tudni lehet, nincs kizárva, hogy Görgeynek igaza van a kedvenc kötet tárgyá­ban. Tudatosan meghamisította azonban a tényeket a memoár dolgában. A valóságban ugyanis Mikszáth neje már özvegységé­ben, magára maradva írta és 1922- ben, tehát tizenkét esztendővel férje váratlan halála után publikál­ta visszaemlékezéseit. A színpa­don viszont - lásd fentebb - a csa­ládi biblia mintegy kettejük közös szellemi termékeként születik. Er­re a - lényegen, a pályakép fő vo­nulatán mit sem változtató - ke­gyes csalásra Görgeynek azért volt szüksége, hogy különböző módon láttathassa együtt töltött éveiket, s egyáltalán beszélgetés­re, nem ritkán vitára késztethesse a házaspárt. Az egyes korszakok hangulatának visszaidézésében nagy segítséget jelentett számára a díszlettervező Horesnyi Balázs és a gyorsan, nyílt színen is cserél­hető jelmezeket kiötlő Schaffer Ju­dit, de még a zenedoboz és a ze­nélő óra muzsikáját szerző Novák János is. Duplán szellemes a darab cí­me. Egyrészt azért, mert Mik- száthnak van egy „Különös há­zasság’ című regénye, másrészt pedig azért mert képes kifejezni azt a fura - bár nem egyedi - hely­zetet, hogy Szklabonya szülötte kétszer is ugyanazt a hölgyet vet­te feleségül. Először fiatalon, mint jogásztanonc harcolt meg a megyei főszolgabíró Balassagyar­Mohorán és miután a vonzalom továbbra is kölcsönös volt közöt­tük, 1882-ben ismét egybekeltek. Az közismert Mikszáthról - ré­szint művei, részint a róla írottak alapján - hogy nem ment a szom­szédba, ha humorról, ha társaság­ról, ugratásról volt szó. Figyelő és kritikus szemmel élte az életét, nemcsak a színét, a visszáját is észrevette a jelenségeknek és bí­ráló vélekedéseinek bizony gya­korta hangot is adott. Előszeretet­tel tűzte pellengérre a közélet fo­nákságait, az általa jól ismert köz- hivatalnokság, a törvényhozás Mauks Ilona (Piros Ildikó) és Mikszáth Kálmán (Mikó István) megismerkedésük óta sze- rették egymást, így az utolsó életszakaszban is fotó: p. tóth László maton megismert leánya kezéért és 1873-ban titokban vette el, de kezdő és nélkülöző íróként két év után kénytelen volt - akár még egy hazudott szerető árán is - fel­bontani ezt a frigyet, azért, hogy kedvesét újra kedvező körülmé­nyek között tudja a szülői ház­ban. Amikor azonban ismert lett, konszolidálódtak életviszonyai, újra megjelent az akkorra már el­szegényedett Mauks családnál enyhén szólva furcsaságait. Csip­kelődő kedve nem csökkent a ma­gánélet szférájában, a családi tűz­hely áhított melegében sem. Gör­gey Gábornak - akiről korábbi munkái kapcsán is kiderült már, hogy ugyancsak van adója is, nemcsak vevője a szellemességre - azt a Mikszáthot sikerült szín­padra álmodnia, aki saját életét is képes némi iróniával szemlélni, enyhén görbe tükörben látni és láttatni. Dialógusok, egyenidejű és visszajátszott életképek sora ez a férfi-nő szereplős kamarada­rab, mégsem nevezhető unalmas­nak. Sőt kifejezetten élvezetes a két - érzékelhetően egymást szó szerint a sírig szerető - ember kedves, a durvaságig soha nem fa­juló civódása, a kimondott sza­vak, mondatok - és az elhallgatot­tak - sugallta életbölcselete. Görgeyt nemcsak az dicséri, hogy darabjából az „eredetinek tetsző” Mikszáth szól a nézők­höz, hanem mint rendező is jól vizsgázott, amikor színészt vá­lasztott a csavaros eszű író szere­pére. Mikó Istvánnak, a mai ma­gyar színházművészet egyik leg­kiválóbb képviselőjének aligha okozhat nagy problémát Mik­száth bőrébe bújni, hiszen sugár­zik róla, hogy ezzel a figurával kí- vül-belül jó szívvel és maradékta­lanul képes azonosulni. Azt vi­szont csak ő tudná megmondani, hogy civilben szeret-e szivarozni, vagy pipázni, merthogy a színpa­don, Mikszáthként azt is kell. Méltó társa a feleség szerepében Piros Ildikó, aki hanghordozásá­val, minden gesztusával, szemvil­lanásával, mosolyával elhiteti: ők ketten összetartoznak, az volt té­vedés, amikor egy időre szétvál­tak útjaik. A soproni Petőfi Színház és a Madách Színház közös előadása nyilván mindenütt sikert arat, de leginkább otthon Nógrádban, Mikszáth megyéjében lehet. Most, hogy Salgótarjánban lát­tuk, felvetjük: igazán érdemes lenne Balassagyarmaton is ven­dégül látni Görgey Gábor darab­ját, a két társulat produkcióját. Ötletünket ugye nem kell indo­kolni!? CSONGRÁDY BÉLA Mikszáth-ünnep Horpácson A Mikszáth Kálmán Társa­ság, Horpács Község Önkor­mányzata és a Mikszáth Kiadó október 15-én, vasárnap dél­után Mikszáth-ünnepségeket rendez Horpácson. 14 órakor a Mikszáth-kúria előtt az „Akkord” kohász fúvós­kisegyüttes ad műsort. A megje­lenteket köszönti Molnár Zoltán polgármester. A 90 éve elhunyt Mikszáth Kálmánra emlékezik ifj. Mikszáth Kálmán, az író déd­unokája. A beszédeket követően megkoszorúzzák Mikszáth szob­rát, majd séta következik a mú­zeumban, miközben lehull a le­pel az adományozók emléktáblá­járól. A községháza dísztermé­ben (jó idő esetén a szabadtéri színpadon) tartják az „Új köny­vek Mikszáthról” című műsor­blokkot az alábbi programokkal: Praznovszky Mihály: „Mikszáth a történetíró”. (Az Unikomis Ki­adó új kötete) Kovács Anna: Egy régóta várt könyv megjelenése előtt. Belitzky János: „Balassa­gyarmat és Mikszáth”. Urbán Aladár: Tízéves a Palóc Társaság. (Egy krónikás könyv titkai). A könyvbemutatók után ismét az „Akkord” együttes lép fel. Megyei művészeti fesztivál A Nógrád Megyei Közműve­lődési és Turisztikai Intézet ok­tóber 14-én, szombaton 10 órá­tól rendezi meg a néptáncosok, színjátszók, vers- és prózamon­dók, hangszeres és vokális együttesek, szólisták megyei művészeti fesztiválját. A rendez­vényt megnyitja: Tőzsér Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke. A mintegy harminc produkció szép élményt ígér a nézőknek. „Angyali mise” és „Ezredvégi gondolatok...” Salgótarján baglyasaljai város­részében október 14-én, szomba­ton millenniumi napot rendez­nek. A program 10 órakor a ró­mai katolikus templomban kez­dődik. A hálaadó misén a Salgó­tarjáni Liszt Ferenc kamarakórus énekli a „Missa de Angelis” („An­gyali mise”) című művet. Vezé­nyel: Gúthy Éva karnagy. Közre­működik: Matuz Csilla orgona­művész. 13 órakor a hétközi di­ákotthonban folytatódik a mil­lenniumi nap. „Ezredvégi gon­dolatok - az államalapításról, Szent István művéről” címmel dr. Horváth István történész tart előadást. Salgótarján megyei jo­gú város millenniumi zászlajá­nak köszöntése után emlékfát ül­tetnek, díszpadokat adnak át, be­mutatják ünnepi műsorukat az óvodások és az iskolások, értéke­lik a millenniumi gyermekrajz- pályázatot, átadják a díjakat, megnyitják a kiállítást, fellép a Düvő népzenei és a 25 éves Nóg­rád táncegyüttes. A népi kismes­terségek kiállítás és foglalkozás keretében mutatkoznak be. Madách irodalmi nap Csesztvén Mint október 7-i, szombati számunkban már közöltük, a Nógrád Megyei Múzeum és Csesztve Község Önkormányza­ta október 14-én, szombaton Ma­dách irodalmi napot rendez Csesztvén, tehát sikerül tovább éltetni a sokéves hagyományt. A nap programja a művelődési házban ma 9.30 órakor Praz- novszky Mihály „Örömünnepek évszázadai” című előadásával kez­dődik. 10.15 órakor hangzik el Kerényi Ferenc „Mit csinálnak Ma­gyarhonban? - Vörösmarty Mihály nemzetfogalma” című előadása. 11 órakor Kovács Anna „Fiatal de­mokraták erkölcsi katekizmusa - Madách Tragédiája” címmel tart előadást. 12.15 órakor Fábri Anna .Jókai Mór népszerűségének tit­ka”, 13 órakor Jákiné István Erzsé­bet „Emlékeink - Madách és Márai” címmel értekezik. 13.30 órakor a múzeumban nyíló kama­rakiállítás keretében Fejér László Madách-gyűjteményét ifj. Fejér László mutatja be. A római katoli­kus műemléki templomban ren­dezendő „Pódium” keretében Márai Enikő „Egy polgár vallomá­sai” - Válogatás Márai Sándor mű­veiből címmel mutatja be műsorát 14 órakor. A múzeum előtti park­ban Vígh Tamás Madách-szobrá- nál 15.30 órakor Kovács Tibor, a salgótarjáni Madách Imre Gimná­zium igazgatója mond emlékbe­szédet. Közreműködnek az isko­la tanulói Radnai Zsuzsa és H. Sza­bó Ágnes vezetésével. nos adásban közvetítette. A döntőt november 26-án, a Magyar Rádió Márványtermében tartják. A dön­tőbe bekerült a mihálygergei „Tü­csök” ifjúsági népzenei együttes is. Vezetője: dr. EgyedFerdinánd. Tag­ja: Varga Ildikó (hegedű, ének), Gordos Annamária (hegedű, ének), Egyed Péter (cimbalom), Varga Márió (ének), Hrúz Páer (hegedű, bőgő), Fekete Gyula (brá­csa), Egyed Ferdinand (brácsa), Fe­kete Csaba (bőgő). Az együttes 1992-ben alakult. A népi hangsze­rek játéktechnikáját a salgótarjáni Düvő zenekartól tanulták. Vala­mennyien középiskolások. 1998- ban és ‘99-bgn megnyerték Eger­ben az „Érik a szőlő” népzenei ver­senyt. Számtalan belföldi és kül­földi szereplés van már mögöttük. Réti Zoltán „elvarázsolt, boldog szigete” A sátoraljaújhelyi kiállításon elhangzott megnyitóbeszéd Gyönyörűséges. Ez jutott eszem­be először, amikor a kiállítóterem­be léptem, amikor megérintett Réti Zoltán varázspálcája, amelyet ké­pein keresztül nyújt a belépő láto­gató felé. Gyönyörűséges. Nem is kerestem, nem is akarok más jelzőt találni rá Elvarázsolt, boldog szi­getre lép az ember, amikor Réti Zol­tán képeinek bűvkörébe ér. Csak költői szavakkal lehetne valamit visszaadni abból a hangulatból, amelyet e képek árasztanak. „Szó bennszakad, hang fennakad, Le­heltet megszegik” - írta Arany Já­nos A walesi bárdok”-ban. Ott a drámától a feszültségtől, a fenye­getően lecsapó ítélettől megdermed az ember, itt a képek varázserejétől némul el és valami varázslatos hangulatba esik De eszembe jutott Jókai ,Aranyember"-e is, főhősé­nek Boldogság-szigete, ahová jó ki­vonulni, elvonulni a világ és az em­berek hántásai elől Aki megenged­heti magának azt áluxust, a lélek fényűzését, hogy ellátogasson még többször is Réti Zoltán képeinek boldog szigetére, az tegye meg. Is­mét ráébredhet, hogy a világ mégis­csak szép, az emberek jók s újm el­kezdhet hinni abban, hogy a világ a művészet által szebbé és jobbá te­hető. - S hadd idézzek ide még egy költői pápát is, XN. Benedeket, aki - miután megízlelte a Mária Teré­zia állal küldött tokaji aszút, - így kiáltott fel „Áldott legyen a Föld, amely téged termett, / Áldott az asszony, ki téged küldött, / Áldott legyek én, ki téged iszlak!” A szö­veg parafrázisát, ha elkészíteném, valahogy így hangozhatna: Áldott legyen a kéz, mely titeket rajzolt, festett, / Áldott legyen e nap, ami­kor itt lehetünk, / S örvendezhes­sünk mi, mert mindezeket láthat­juk!" Boldog ember lehet Réti Zoltán, hogy életé a zene és a képzőművé­szet ragyogja be. Hogy benne oly ideálisan találkozott a művészet­nek ez a két vüága Nagy kincset kapott, s talentumait úgy szaporít­ja, hogy közöttünk szórja szét, mindenkinek jut belőle, és soha el nem fogy. Az itt kiállított képek rendező el­ve az Ipoly, e gyönyörű vidék. Mint ahogy nekünk Zemplén, úgy neki szerelmes szülőföldje e kedves fo­lyó völgye, ahol a táj „megfogta százszor is a leiké", hogy még Ady Endré is ide idézzem egy pillanat­ra. Az Ipoly völgye, a nógrádi táj te­hetségtermő vidék. Ugyan velünk, zempléniekkel csúfolódott, csipke­lődött a nagy palóc Mikszáth Kál­mán, amikor azt találta mondani, - gondolván Kossuthm, Rákóczira, Kazinczyra és másokra, - hogy Annyi nagy embert hajigáit ki a Zemplén, / ki győzné 'azokat em­léktáblázni?”. Szóval visszaadhat­juk a csipkelődést, mert a palóc vi­dék sem igen marad el mögöttünk. Más képén éppen Réti Zoltán fes­tőművész állított nekik emléktáb­lát, mert táblaképén sorra meg­örökítette őket. Soroljam? Megtehetem, mert nemrégiben láttam őket Balassagyarmaton, ebben a Trianon által megvert, Új­helyhez hasonló sorsú volt megye­székhely-városban: Balassi Bálint, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Komjáthy Jenő, Szabó Lőrinc, Rá zsavölgyi Márk és a névsor még folytatható lenne, de itt ötlik esőmbe, hogy a legidéllőbbtől, Szabó Lőrinéől még nem is idéz­tem, pedig ez a legkézenfekvőbb. Meg is teszem. íme néhány sor a „Tücsökzené"-bői: „Ipoly füzei, karcsú, szép füzek, / s ti, öregek, roskadlak, görcsösek, / tele friss hajtásokkal, szeretem / nézni: sok forgó leveleteken, / mely kócos für­tökben a vízig ér, / hogy mllózik egymásba zöld-fehér, / szürke fé­nyetek. Ennyi csak, ez a/kis szín­játék, mit a part vándora / tőletek kaphat. Kiloméerek máinak, gya­log, csónakon, s titeket / lát csak a szem, horgászok bús sorát, / mely nem a halat nézi, csak magát. / Nyáron zöld bánat, ősszel halk tü­zek, / szerélek, csöndes szomorú­füzek: / ti éettéek a nyulaimat, / ti adtátok első sípjaimat, / s alig pettyezte gólyahír a gazt, / barká­tok már hozta az új tavaszt." Egyébként rájöttem ám egy tur­pisságra. Réti Zoltán ugyanis hiá­ba hetvenkedik itt előttünk a két hetesével (1923-ban született, 77 éves), mi látjuk, hogy ezek a ké­pek új keletűek a közelmúltban készültek. Már-már arra gondol­hatunk, hogy az anyakönyviül el­tévesztette a születési évét, vagy ő maga akar ezzel a jól hangzó 77- tel előttünk imponálni - de mi gyanút fogtunk, az első helyen ál­ló 7-es amolyan transzferálás eredménye lehet, legalább 2-3- mal felkerekített összeg. Szóval nem hagyjuk mi magunkat félre­vezetni, kérjük, követeljük és kí­vánjuk is neki, hogy a hátralévő évtizedeket is ilyen szépséges al­kotásokkal népesítse be, s oszto­gassa csak továbbra is nekünk kincset érő talentumait. ________________________________FP#B JÓZSP igazg ató, Kazinczy Múzeum Ősz. (A balassagyarmati festő 1983-ban alkotott olaj, farost kompozíciója) Döntőben a „Tücsök” A Magyar Rádió Rt. adó­főszerkesztősége meghirdette má­sodik népzenei versenyét, amelyre 57 hazai és határon túli együttes küldte be pályázatát. Tagjaik élet­kora 10-30 éves korig terjed. Pá­lyáztak magyarországi nemzetisé­gi csoportok. A selejtezőn az öt népzenei dialektusterület - Alföld, Felföld, Dunántúl, Erdély, Moldva - valamelyikéről származó, illetve magyarországi kisebbségi dalla­mokat kellett bemutatni, de lehe­tett pályázni autentikus előadással vagy népi hangszerekre történő feldolgozással is. A selejtezőket korábban, az elő­döntőket október 7-én és 8-án tar­tották Budapesten a Szent István szakközépiskolában. Utóbbi mű­sorokat a Bartók rádió élő, nyilvá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom