Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-14 / 242. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. OKTÓBER 14., SZOMBAT Faragó Zoltán: T E R E F* J Á Ó Folyóparttól hegyoldalig, égertoboztól bükkmakk-kupacsig Lomhán, vízét alig mozdítva foly- dogál az Ipoly Nógrádszakál alatt. A folyók ugyan, főleg ha lomhák, hömpölyögni szoktak, de az Ipoly legfeljebb áradás idején csinál ilyet, ami kora tavasszal fordult elő utoljára. Egyébként megmarad a medrében, aszály idején és egyes helyeken legfeljebb patakra emlékeztető méreteket mutatva. Most azonban inkább folyónak tűnik - persze nem hajózhatónak, mint amilyen a trianoni diktátum szerint - mert alighanem elég sok eső esett vízgyűjtőterületen a napokban. Párás a levegő, fehéres színű az égbolt, amitől a víztükör is szürkének látszik. Felhő azonban nincs az égen, valahol a páragomolyaégerek lombjai még mindig egészen zöldek, de a kisebb-nagyobb fehér füzek színesednek már. Ahol nincs árnyékban, s eléggé fényes a vízfelület, ott tükörben nézegethetik magukat a sárga falevelek. A kis ártér még őrzi a tavaszi áradások nyomait: az öreg füzek törzsein derékmagasság alatt fakóbb, szürkébb a kéreg, mint feljebb: látszik, hogy hol állt pár hónapja a vízszint. Az iszaptól még mindig szürke, gallyakból, fűszálakból, nádból, sásból, gyékényből képződött jókora kölöncök is sokfelé ott ülnek még az alacsonyabban elágazó cserjék ágai között. A márciusi esőket akkora szárazság követte, hogy kisebb- nagyobb repedések tátongnak a földön még az árterületen is, a sásos pedig mostanra zörgősre száradt. Fehér füzek állnak az ártéren; megcsonkították őket az elmúlt időszakban, bár ez a füzeknek sokszor válik az előnyére__________________________________________________a szerző felvételei gok felett süt a nap; ezt azonban inkább csak arról lehet észrevenni, hogy van egy kis árnyék. Bágyadt az őszi napsütés - de mégiscsak napsütés. Jobb híján meg kell becsülni, mert előfordulhat, hogy napokig, hetekig nem látjuk viszont a fényes égitestet. A parton álló A csendes őszi délelőttöt csak néha veri fel egy-egy, a túlsó part közelében húzódó úton elszáguldó autó zaja, egyszer pedig a vonat dübörög el a magyar oldalon. A víz csak annyit mozdul, amennyit a Szakái után kezdődő nagy lapály engedi, bár a szabályozás után valamelyest felgyorsult errefelé a folyócska. Az égerfákról kis csomókban lógnak a toboznak nevezett termések. Többségük a telet is az ágakon „tölti”, s csak tavasszal szakad le onnan. Az Ipoly lomha vizét figyelve egy macska jut az eszembe, amit a közelben láttam, hosszú évekkel ezelőtt. Akkor is a folyót néztem, akkor is ugyanilyen csendesen folydogált - bár akkor éppen június volt. Ennek itt csak annyi a jelentősége, hogy nyilván melegebb volt a levegő és a víz hőmérséklete is, mert ami az évszakot illeti, az úgyis múlandó állapot. Visszatérve az egykori érdekes megfigyelésre, a folyó szemközti partján valami megmozdult a sűrű bozótban. Nyestre vagy görényre gondoltam, de aztán egy vízbe dőlt fűzfa törzséré egy cirmos macska lépegetett ki óvatosan. Lekushadt, fejét előrenyújtva mereven bámulta a vizet,- azután egyszer csak fejest ugrott az Ipolyba! Csobbant egyet, teljesen eltűnt a víz alatt, csak a farka hegyével intett egyet kettőt, szinte búcsúzásképpen... Persze majdnem kiesett a szemem a csodálkozástól, mert olyat még sosem hallottam, hogy egy macska a vízbe ölte volna magát. Aztán kiderült, hogy ez a derék egerész sem azt tette: pár másodperccel később egy tenyérnyi hallal a szájában mászott ki a partra. A zsákmány ezüstpikkelyes teste megcsillant, azután az ügyes vadász, esetünkben inkább halász eltűnt a sűrűben. Fentieket sok tapasztalt horgásznak elmeséltem már, általában mindenki meglepődik rajta. (Biztosan azt hiszik, hogy ha már egyszer nem horgászom, akkor nem is mutathatok akkora halat, amekkorát fogtam - de van helyette macskám...) Egyébként a horgászok közül egy említette azt, hogy látott már ilyen, halfogásra rászokott macskát, méghozzá Bánkon. Könnyen lehet, mán valamennyi cserje megtalálható itt. Vadrózsa, kökény, galagonya, fekete bodza, hamvas és fekete szeder, fává csak ritkán fejlődő mezei juhar, az árterek szélén élő, de erre meglehetősen ritka kánya bangita mind előfordul errefelé. A bokrokat sokfelé sűrűn benövi az iszalag, furcsa, szénaboglyaszerű alakzatokat hozva létre. Az erdő is szép errefelé: akácfák is előfordulnak az őshonos fajok között, ami azt bizonyítja, hogy az ember már jócskán belenyúlt itt a természet rendjébe. Az északi lejtőn azonban számtalan más faj is tenyészik: a gyertyánok mellett csertölgyek alkotják az erdő nagy részét, de sűrűn áll közöttük hárs, kőris és juhar is. A bükk már jóval ritkább, ami van, azok is meglehetősen csenevé- szek. Nem is annyira szürke törzsükről, mint inkább a földre hullott bükkmakk-kupacsokról lehet felismerni, hogy mi tenyészik errefelé. Valahol, az erdő távoli szegletében felzúg egy motorfűrész. Két lehetőség van: vagy fatolvajok, vagy „hivatalosan” zajlik a kitermelés. Alighanem utóbbi, mert már késő délelőtt van, amikor a tolvajok inkább pihennek. Mit lehet tenni ilyenkor? Alaposan körülnézek, mert bármi legyen is, a favágók előbb-utóbb idáig érnek, s jobb lenne a régi állapotokat megőrizni az emlékezetemben. A folyóparttól az ártéren keresztül a hegytetőig terjedő területen hihetetlen a növényfajok gazdagsága. Mi lenne, ha az ember hagyná, hogy megöregedjenek? Lehetne, de akkor nincs pénzben kifejezhető értékük... A közismert indián mondás szerint a pénz ugyan nem ehető, de egyelőre olyan ember sincs, aki megélne nélküle. Meg aztán azt is tartalmazza a mondás, hogy csak az utolsó fa kivágása után döbben rá az ember az előbbiekre, s egyelőre még van mit kitermelni... hogy ő meg tud akkorát mutatni, amekkora hal a horgára akadt... A csendes, mozdulatlan Ipoly felett csak egy kis pára úszott, az ártér felett három barázdabillegető repült végig. Halkan jelezgettek egymásnak, azután eltűntek Rárós felett. Az erdőben, a Páris-patak rendszerint száraz medre felett szajkó kiáltozott, azu tán a fűből Sárguló lombjaikat nézegetik a füzek az Ipoly partján ■ kis citromsármánycsapat röppent fel. Telente nagy tömegekben tanyáznak errefelé, most alig néhányat látni: az északabbról érkező csapatok még nem érkeztek meg vidékünkre. Az erdő alatt a gyertyánfákról lepottyant, furcsa alakú magvakat lengeti a szél, pedig ilyenkor még nem nagyon szoktak hullani. Érdekes errefelé az erdő széle. Sűrű bozót növi be a vasút oldalát, az ezen a vidéken megélő jóforParlamenti tánc a félidőben: hat év előre, kettő hátra? (Folytatás az 1. oldalról) Remélhetően nem lesz akadálya a balassagyarmati kórház rekonstrukciójának, amelynek központi kérdése a sebészeti osztály kialakítása. Utóbbiak 4-4,5 milliárdos költséget jelentenek. Remélem, hogy a költségvetés tárgyalása során megszavazza az Országgyűlés ezeket a támogatásokat, ehhez szükség lesz a Nógrád megyei képviselőkre is. Salgótarjánban lassan lezárul a rekonstrukció, azt hiszem, most már előtérbe kell helyezni a balassagyarmati kórházat.- Amikor a pásztói kórháznak nyújtandó támogatás volt a parlament napirendjén, a körzet képviselője szóvá tette, hogy azt a nógrádi képviselők nem szavazták meg egyhangúlag.- Azt hiszem, én tartózkodtam akkor. Nem voltam ellene, de gondot jelentett számomra, hogy ott a rekonstrukció többletkiadásairól volt szó. Személy szerint abból indultam ki, hogy a salgótarjáni és pásztói kórház már kapott támogatást, és félő volt, hogy az újabb összeg elveheti a támogatást adott esetben Balassagyarmattól. A két szék között voltam, ezért voltam kénytelen tartózkodásomat kifejezni.- Térjünk vissza a választókerületéhez.- Balassagyarmaton több olyan beruházás kezdődött vagy kezdődik, amelyben nekem is szerepem volt. Ez csapatmunka, mert az alapfeltétel az, hogy az önkormányzat jó pályázatot készítsen, az én feladatom pedig az, hogy a különböző szinteken próbáljak érdekeket érvényesíteni. Sikerült támogatást szerezni a Nógrádmarcalon épített térségi szilárdhulladék-lerakóhoz, itt 83 millió forintról volt szó. Eredményes volt a balassagyarmati szennyvízcsatorna bővítésére beadott pályázat, itt bekapcsolódik Patvarc és Őrhalom. Kialakulóban van a szennyvízberuházás a választókörzet második legnagyobb településén, Érsekvadkerten, ami érinti Szátokot és Tereskét. A regionális területfejlesztési tanács segítségével sikerült nyerni 1,2 milliárd forintot, ami már a beruházás 63 százalékát fedi. Minden egyéni képviselő dolga, hogy információkat adjon az önkormányzatoknak a pályázatokról, azokat figyelemmel kísérje, és ha szükséges, támogassa. Csúnya szóval lobbyzásnak nevezik, szerintem ez feladat. Ezért fontos, hogy a választó- körzetben jó kapcsolatban kell lenni az önkormányzatokkal, pártállástól függetlenül.- Járt már mind a 37 településen?- Mind a 37 településen nem voltam, de minden polgármesterrel tartom a kapcsolatot valamilyen ügy kapcsán. Nagyon szélsőséges a körzet település- struktúrája. Ahol 126-an laknak, és a működéshez elegendő pénz van, nagyobb igényeik nincsenek, ott az ember a látogatáson túl igazából nem tud mit mondani. Azokkal a településekkel van szorosabb kapcsolatom, ahol több a probléma, ahol beruházások vannak, illetve vannak települések, ahol több a rendezvény.- Az ön térségében is az köszön vissza, hogy az önkormányzatok működtetik az intézményeket, ez elviszi a költségvetésük 90 százalékát, és ezen túl nincs mozgásterük.- Ez a legtöbb településen így van sajnos, ez kormányfüggetlen. Az önkormányzatiság nagyon fontos dolog, hiszen ön- rendelkezésről van szó. Igen ám, csak mindez állami források alapján alakul ki. A legfőbb gond, hogy az intézményeket nem tudják megtartani azon a szinten, ahogy szerelnék, nem biztos, hogy egy kistelepülés elbír egy nyolcosztályos iskolát. Az elmúlt időszakban nőtt a kvótarendszer, de persze nehéz azt mondani, hogy ebből a pénzből annyi van, amennyi kell, ugyanakkor pályázatokkal ki lehet egészíteni a működtetési költséget. Az önkormányzatiság másik összetevője a helyi bevétel, de az iparűzési adók még nem képeznek komoly tételt, másrészt ott vannak a szociális terhek. Vannak olyan ön- kormányzatok a választókerületemben, amelyeknek napi problémáik vannak. Valójában saját berkeiken belül kell megtalálni a megoldást, hogy mi az, amit fel tudnak vállalni. Ezzel együtt csődközeli helyzet itt sehol nincs.- A rétsági kistérség nem örült annak, hogy Nógrád Heves és Borsod megyékkel alkot egy régiót, bár a döntést végül elfogadta. Ön mit gondol erről a felosztásról?- Ez nagyon nehéz kérdés. Két lehetőség volt, az északi vagy a központi régió. Véleményem szerint nem Nógrádnak, hanem a központi régiónak lenne jó, ha odatartozna a megye. Ők az uniós jövedelmek 70 százalékán állnak, míg Nógrád 30-33 százalék között mozog. Ha Nógrád a központi régióba kerül, akkor a központi régió nagyobb támogatást kaphatott volna. Az már másik kérdés, hogyan részesedett volna abból Nógrád megye. Az északi régióban Borsod és Nógrád idén is és jövőre is kiemelt területfejlesztési támogatást kap. Ez hátrányos helyzetű régió, tehát ha megnézzük a fejlesztési lehetőségeket, akkor azt hiszem, az északi régióból erősebb az érdekérvényesítés. Véleményem szerint az északi régióban jobban járunk, noha ez a mai napig vita kérdése.- Az országos költségvetés tárgyalásakor nagy örömmel adtuk hírül, hogy mind a hat Nógrád megyei országgyűlési képviselő igennel szavazott a megyei többlettámogatásra. Éppen amiatt, mert az együttszavazás ebben a ciklusban ritkaság önök között. Ön szerint hogyan dolgozik együtt a hat képviselő úgymond Nógrád megye felemelkedéséért? A hangsúly az „együtt”-ön van.- A Nógrád megyei képviselők két részre oszlanak, a Fidesz-MPP és a Magyar Szocialista Párt révén kerültek be, felefele arányban vagyunk jelen az Országgyűlésben. Saját frakció- társaim mellett Juhász Gáborral és Sérfőző Andrással emberileg normális, jó kapcsolatom van. A nagyon fontos kérdésekben együtt tudunk működni, de politikailag két vezető párt van a megyében, ezeknek ütközniük kell, már csak azért is, mert az egyik kormánypárt, a másik ellenzéki párt. Másfajta politikai stílust képviselünk. Nagyon szoros együttműködést nem lehet elvárni, igaztalan lenne, ha azt mondanám, hogy ez van. Ettől függetlenül megtettük azt is, hogy Nógrád megyei kérdésekben másképp szavaztunk, mint a frakciónk.- Támogatná Boldvai László (MSZP) azon módosító indítványát, miszerint a költségvetésnek elkülönített forrásból kellene támogatást adnia egyes ágazatokban és térségekben azon munkáltatóknak, akik számára Bállá Mihály országgyűlési képviselő túl nagy terhet jelentene a minimálbérjövő évi emelése?- A 40 ezer forintos minimálbért nagyon fontos döntésnek tartom, bár biztos nem fog a legnépszerűbb döntések közé tartozni. Bizonyos cégeknél ez tényleg gondot okoz majd. Azoknál nem, akik átgondolt projekttel dolgoznak, és meg is fizették az alkalmazottakat. A magyarországi 25 ezer forintos minimálbér viszont üti azt a szemléletet, hogy integrálódnunk kell Európába. A munkahelyteremtő programokat kiemelten kell támogatni, ezzel egyet tudok érteni. Megvan a kockázata, hogy a minimálbéremelés növelni fogja a munka- nélküliséget, ami feszültséget jelent. Másrészt ez bizonyítja egy-egy cég életképességét. Vannak cégek, ahol ez nem fog gondot jelenteni.- Igen, csak ilyenkor nem ezekről a cégekről beszélünk.- Piacgazdaság van. A 40 ezer forint még mindig kevesebb, mint amennyi az integrációhoz szükséges lenne. Az alacsony bérek elodázhatják a csatlakozást, akkor viszont sokkal kevesebb pénzt tud kapni Magyarország az Európai Uniótól. En azt remélem, hogy akik a minimálbér-emelés miatt elveszítik a munkahelyüket, át tudnak menni olyan céghez, ahol ez nem gond, ha nem is az első pillanatban.- Képviselőként hogyan tervezi a következő két évet?- Remélhetően meglesz a lehetősége, hogy a gazdasági növekedés mellett az életszínvonal is fejlődjön a következő években. Másrészt vannak még olyan települések, ahol szükség van a segítségre, hogy a megkezdett beruházások sikeresen befejeződjenek. Akkor leszek elégedett, ha ezek megvalósulnak, és sikerül olyan ötleteket támogatni, amelyek a térség fejlődése szempontjából fontosak. Azt szeretném, ha úgy nézhetnék vissza 2002-ben, hogy nem volt fölösleges ez a négy év.- Személyes tervei között szerepel még egy ciklus?- Igen, el fogok indulni. A választópolgárok döntése lesz, hogy ez a szándék megvalósul- hat-e. Addig van még mit tenni. □UDELLAI ILDIKÓ
