Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-11 / 213. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. SZEPTEMBER 11., HÉTFŐ Egy falu, egy nap, egy lap - Ipolytamóc A falut már 1332-ben említette a pápai tizedjegyzék. A község a közelében feltárt, világhírű ősleletről nevezetes: terület természetvédelmi oltalom alatt áll, kiterjedése 157 hektár. A mély vízmosásokkal szabdalt Borókás- és Botos-árok tanösvényein járva a látogató visszatérhet a múltba. Az őslelet legszebb emlékeit egy körülbelül 19 millió évvel ezelőtti vulkáni kitörés hozta létre: a hamu maga alá temette a lágy iszapban az állatok láb, # nyomait és egyes növények maradványait, a mai na- MÚltideZO pig megőrizve őket. Pálma-, babér-, juhar-, dió-, és fenyőfajok maradványai, illetve 11 állatfaj - madarak, kérődzők, ragadozók és a híres ősorrszarvúak - lábnyomai maradtak fenn. Talán a legismertebb nevezetesség a megkövesedett ősfenyő: három nagyobb darabját találták meg, s a feltételezések szerint magassága közel száz méter lehetett. F. Z. Kicsiny falu a határszélen Ipolytamócon, ebben a kis határ menti faluban hetek óta nehézgépek dübörögnek. Azt mondják az itteni jó palócok, hogy alaposan megváltozik a világ, összkomfortosítják őket. Tisza Attila polgármester is azzal kezdi a beszélgetésünket, hogy legfontosabb most a szennyvízcsatornázás. Egy évtizede él itt, s immár harmadik ciklusban polgármester, többször is fejlesztettek, de bőven voltak akadályok is. A gáz bevezetését például nem sikerült megoldani. A közvilágítást korszerűsítették, telefon van, a víz már korábban bent volt. Most folyik a szennyvízkezelés megoldása. Szeretnénk, ha a gázközművük is elkészülne, de ezt eddig nem engedte meg a pénztárca. Az összkomforthoz persze még a vezetékes gázra is szükség van. Nem lesz könnyű. Nagyon meg kell gondolni, hiszen 1995-ben is kacérkodtak a gondolattal, de akkor az egyértelmű lett volna az önkormányzat csődjével. Gondot jelentenek az utak is. Tisza Attila polgármester- A szennyvízberuházás négy település összefogása révén majd egymilliárdért valósul meg - mondja Tisza Attila. - Az ipoly- tamóci önkormányzat a gesztor. A tervezett összeg kilencven százaléka állami hozzájárulás. Szerencsére mindenki igényli ezt, s megalakult a közműtársulat. Ha most nem sikerült volna ezt a hálózatot kiépíteni, ötven éven belül is nehezen menne. Nagy az öröm hiszen sok olyan város is van, ahol ez nincs megoldva. Ha tetszik azt is lehet mondani, hogy az ipolytamóciak már eurokonform falu lesznek. A polgármester úgy ítéli meg, hogy az új évezred küszöbén fontosak a fejlesztési lehetőségek. Mindenek előtt a turizmust említi. Hiszen náluk található az Euró- pa-diplomás csodálatos őslelet. Ez ugyan jelenleg csak erkölcsi rangot ad a falunak, de pénzt egyelőre nem hoz. Rendelkeznek egy határátkelőhellyel, amelyet több mint fél évtizedes küzdelem után négy éve végre megnyitottak. Nagyon szeretnék elérni, hogy nemzetközi jelleget kapjon, amit az országhatár túloldalán is támogatnak. Ez persze megint csak pénzt igényel. Az önkormányzatnak meg kell majd fontolni ezzel kapcsolatos teendőit, mert érdeklődő befektetők már vannak. A falusi turizmus régi dolog, de ez nemcsak a „zimmer frei”-ből áll. Ha a falut összkomfortossá tették, a vállalkozóktól függ, hogy mit csináljanak. Ipolytamóc kicsi település, de nagy a munkanélküliség. A lélekszám csökken és sok az időskorú lakos. A legutóbbi felmérés alapján alig 550 fő lakik a faluban. Ebből a romák aránya 30 százalék, s főként ők a munkanélküliek. A fő gondot itt is a salgótarjáni munkahelyek megszűnése okozta, hiszen a gyárak a képzetlenebb és a várostól messzebb lakó embereket küldték el az elsők között. A helyi termelőszövetkezet csődbe ment, megszűnt. Majd mindenki munkanélkülivé vált a faluban. Akadtak szerencsés emberek, akik el tudtak helyezkedni, s néha most is adódik egy-egy munkahely a környéken, és közhasznú munkások alkalmazásával is próbálják enyhíteni a gondokat. Vannak persze olyanok is, akik dolgozni sem akarnak, velük nem tudnak mit kezdeni. Az önkormányzat helyzete nehéz, hiszen a személyi jövedelemadó kevés, a sok nyugdíjas miatt. A helyi adók sem számottevőek. Iparos, vállalkozó kevés van. Általában a mezőgazdaságban vállalkoznak. Az egykori tsz-ma- jort megvette egy vállalkozó és juhtelepet üzemeltet, de van egy autófényező betéti társaság is. Meg az üzletek és az elmaradhatatlan kocsma. Nagy bevételekre tehát nincs remény. Az önkormányzat idei költség- vetése nem éri el az ötvenmillió forintot, ami nagyon szerény lehetőségeket kínál. Pályázgatnak is, de ebben több a keserűség, mint a siker. Szűkösen, de megélnek valahogyan. Tisza Attila már a harmadik ciklusban polgármester. Feltehetően azért, mert a falu lakosságának a többsége bízik benne. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, szerzett agrármémöld diplomát s egy évig dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Nem sokat „praktizált”, de természetesen voltak álmai, sőt ambíciói is. Végül a kialakult helyzet következtében nem sikerült megmaradnia a pályán. Ekkor kanyarodott állam- igazgatási területre. Ezt azonban nem tekinti nyugdíjas beosztásnak, s természetesen töri a fejét, hogy később mit kellene majd tennie. A mezőgazdaságban itt nincs sok esély a kitörésre. Néhány embernek sikerült, akinek volt tőkéje, berendezése, s még ambíciója is. Például bogyós gyümölcsűek termesztésével. Most azonban már munkaerő sincs, a fiatalok meg már nem tudják és nem is akarják ezt csinálni. Az idősek meg hiába jutottak földhöz, bennük már csak a nosztalgia bujkál. Ugyanakkor ez olyan ágazat, ahol a természeti körülmények miatt órák alatt elúszhat minden érték. Mindez annak ellenére, hogy már lehet érzékelni az állami támogatást. Az ipolytamóciak többségében törvénytisztelő emberek, de persze itt is történnek bűncselekmények. Elsősorban lopások. A körzeti megbízott rendőr máshonnan jár ide, a polgárőrség valamikor ugyan megalakult, de valami miatt nem működik. Az itt lévő határőröknek nagyon örül a falu, mert ők szemmel tartják a mozgásokat. Biztonságot jelentenek a lakosságnak. Furcsa, de ez a határátkelővel rendelkező település olyan eldugott, hogy itt még a mobiltelefonok működtetése is gond, sok helyen a tv adás sem fogható. A mozi is bezárt. A szórakozás, a kultúra távol esik innen. Valamikor volt könyvtár, ifjúsági klub, hagyományőrző tánccsoport. Ma semmi! A polgármester korábban akart kábeltelevíziós rendszert, de a lakosság kétharmada azt mondta, hogy nem kell. Talán most már sajnálják. A nógrádi falvakhoz hasonlóan Ipolytamócon is vallásos nép él. Telek Béla, az egyháztanács elnöke azonban kissé keserűen jegyzi meg, hogy csak az idősebbek, meg a középkorúak járnak rendszeresen templomba. A fiatalok közül csak néhányan. Inkább csak a nagyobb egyházi ünnepeken, mint például Szent Anna napján, július 26-a környékén, amikor vendégséget tartanak. Nem könnyű a vallást sem gyakorolni, hiszen hat község, Karancskeszitől Ipolytamócig „másfél papot” tudhat a magáénak. Karancskesziben van plébánia, a másik pap meg Salgótarjánból jár ki. Szombati és vasárnapi váltakozással vannak a szentmisék. És csak délután, ami erre nem a legideálisabb időpont. Anyagilag is nehéz a helyzet. Javításra szorul a kápolna, amely az 1810-es években épült, a templomtető egy részére új pala kellene. Nem ártana a bádogos sem, a villamos vezetékrendszer sem stabil. Sok mindenre kellene pénz, de nincs. Az idős embereknek kicsi a jövedelmük. Korábban voltak idős asszonyok hozzátartozók nélkül, akik jobban tudtak adakozni. Egyikük aki Amerikában élt támogatta a templomot és a községet is. Az egyházi adó alacsony, de emelni nem lehet, mert ezt is nehezen fizetik ki. A romák pedig egyáltalán nem fizetnek. Most a templom melletti ingatlant szeretnénk értékesíteni, egy telket, hogy előbbre jussanak. Az egyháztanács elnöke panaszolja, hogy nagyon csökken a népességszám. Levéltári adat szerint a századfordulón 1900-ban 822 fő élt itt, most alig 560-an. Tavaly tíznél több haláleset volt, s talán csak két keresztelő. A beszélgetés során kiderül, hogy a Bory Miklós által épített régi kápolna búcsújáróhely. Csaknem 160 éve, hogy a pápa búcsújárási engedélyt adott, ami kevés falura jellemző. A kápolnában van a Boryak családi sírboltja is. Telek Béla 1999. májusa óta egyházközségi vezető. Az idős előd elhalálozása után fél évvel ból származók általában az egyház szolgálatában álltak. Gonda Lajos kántor, aki közel 50 évig szolgált itt, az egyháztanácsi elnök édesanyjának az unokabátyja volt. Tavaly novemberben halt meg. A sors különös kegye, hogy pont a templomban történt, éppen a templomszentelés félévszázados fordulóján! Fiatalemberként megjárta a Don-kanyart, s ott tett fogadalmat, hogy ha túléli a vérzivatart, Isten szolgálatába áll. A templomszentelési jubileumon visszaemlékezést mondott a templom építéséről. Ezt befejezve felment a kórusra és ült volna az orgona elé, de abban a pillanatban érte a halál. Igen közel a templomhoz áll a kis falu óvodája és iskolája. Az óvoda 1976 óta működik. Jövőre lesz 25 éves. Mindezt Rozgonyi Antalné vezető óvónő meséli, aki azóta itt dolgozik. Egyházasgergei és salgótarjáni munkahelyről jött ide dolgozni, miközben levelező tagozaton elvégezte az óvónőképzőt. Ebben az óvodában mindig is vegyes csoport nevelődött, kicsik nagyok együtt. Mint mindenhol, itt is anyagi gondokkal küzdenek. Lassan tudták összeszedni a működéshez szükséges eszközöket, de végül is sikerült. Kezdetben húszon felül volt a létszám, de voltak majdnem harmincon felül is. Most viszont csak huszonkét gyerekük van. Ennek a fele cigány, de örülnek nekik, hogy a szüleik általában hároméves korban beadják őket is az óvodába. Fontosnak tartják, hogy előkészítsék őket az iskolára. Az meg külön jó, hogy közös nagy területen fekszik az óvoda és az iskola. A kicsik megismerik az iskolásokat, a tanító néniket, s könnyebb megszokni nekik az iskolát. Rozgonyiné lelkesen magyarázza, hogy nagyon tetszik nekik az óvodai nevelés a művészetek eszközeivel. A programba beépítették az itt található ősleleteket. A gyerekekbe ez által is szeretnénk belenevelni a helyi értékek megbecsülését. Minden évben elviszik oda a gyerekeket. A legszükségesebb eszközeik ugyan megvannak a neveléshez, persze vannak álmaik is. Ha több pénzük lenne, szeretnének többet kirándulni, cirkuszba menni. Tavaly elmentek a fővárosba, az állatkertbe és a repülőtérre. Megpróbálnak pályázni is. Már nyertek is. Mozgásfejlesztő játékot vettek az elnyert hatvanezer forinton. Most pedig negyvenezret sikerült nyerniük, ami viszont nagyon kevés az annyira óhajtott tévé és video megvásárlásához. Ez ugyanis nagyon hiányzik nekik. Az Egyházasgergéről bejáró óvónéni nagyon szereti az óvodáját, de a közlekedésre panaszkodik. Sokszor kell nagyokat gyalogolni - ami nyáron nem gond, de télen veszélyes is - mert bizony a hazafelé szállító autóbusz nem fordul be a falujába. Az óvodától még kőhajításra sincs a tagiskola. Amint ezt Virág Andrásáé tanítónénitől megtudom itt csak alsó tagozatos tagiskola működik. A felsősök Litkére járnak. Örömmel beszél róla, hogy 32 gyerek van a kis faluban, akik erőben, egészségben visszatértek a vakációról. Ipolytamócon évente hat, nyolc, esetleg tíz gyerek kezdi a tanulást szeptemberben. Ezeknek a felét is a roma családok adják. Házasodásokról nehéz beszélni, hiszen egész nyáron nem volt itt esküvő, nyilván gyerek is kevesebb születik. A tanítás összevont osztályokban történik. Az első-harmadik és a második-negyedik osztály van összevonva. Amikor az egyik osztály közvetlen órán vesz részt, a másik önállóan dolgozik. Ez a pedagógusoktól nagyobb felkészülést kíván. Jól meg kell szervezni, hogy önállóan dolgozzanak, meg a közvetlen órán is figyeljenek a gyerekek. A gyengébb képességű gyerekeket korrepetálják, a jó képességűek pedig egyéni foglalkoztatón vesznek részt, amely szakkörnek felel meg. Ezt matematikából és magyarból tartják. A negyedik osztályosaik pedig angolul tanulnak. Az itt dolgozó három pedagógus nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyerekeket "kimozdítsák" a faluból. Mivel a többség roma tanuló, ők kevésbé, de mások sem gyakran utaznak el máshová. Előfordul, hogy a tanév elején a gyerek nem tud beszámolni róla, hogy hol volt a nyáron. Tavaly például voltak a szécsényi múzeumban, Lillafüreden, Miskolcon. Az anyagi lehetőségeikhez mérten. Az iskola rendelkezik egy kis pénzzel, amit egy idős hölgy adományozott. Ennek az összegnek a kamatait fordítják kirándulásokra. így azután minden gyereket ingyen tudnak utaztatni. Jártak már Budapesten, Szentendrén, Visegrá- don, Nagymaroson, Egerben, Szilvásváradon, hogy tágabb világot lássanak. Ebben az iskolában szinte minden gyerekkel egyénileg tudnak foglalkozni. Akik viszont már elkerülnek a faluból, nem jönnek vissza. A falu számára aztán így nem nevelődik ki az értelmiség. A tanítónők is a szomszéd községből járnak ide. A szülőkkel jó a kapcsolat, járnak a szülői értekezletre, s ha valami van a gyerekkel azonnal intézkednek. Nem várnak a fogadóóráig. Az iskola felszerelése átlagos. Van videó, magnó, tévé. A napköziben lehet ebédelni, tanulni. Igaz, tornaterme nincs az iskolának, de ha jó az idő nincs egészségesebb dolog, mint a füves udvaron tornázni. Ipolytamóc apró nógrádi falu. Hasonló sok máshoz. Az itt élők is tervezgetnek, reménykednek, s abban bíznak, hogy lesznek még könnyebb napok is, mint amilyenek voltak és vannak... Az oldalt írta: Pádár András Fotók: Gyurián Tibor tartottak tisztújítást. A famíliájáFolymatosan dübörögnek a munkagépek: Tarnócon mindig épül valami Pillanatkép a község óvodájából Virág Andrásné óra közben a tagiskola osztálytermében
