Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-08 / 211. szám
Fesztiválra készülődnek Becsó Zsolt és Puszta Béla vállalta a védnökséget A Nyugdíjasok Országos Képviseletének Nógrád megyei szervezete júniusban alakult, 26 tagszervezet és hatezernél több tag összefogásával. Mára a szervezetek száma 36-ra, a tagoké pedig tízezer fölé emelkedett - mondta Ozsvár István elnök azon a tanácskozáson, amelyen féléves programját alakította ki a vezető testület. A tizenhárom tagú elnökségben együtt munkálkodik a nyugdíjas tanár, a gépkocsi- vezető, a közgazdász, az egészségügyi alkalmazott, a mezőgazda. Mindannyiuk célja az, hogy segítsék a nyugdíjasok életkörülményeinek folyamatos javítását. A legfontosabbnak azt tartják, hogy a kormány megnyugtató módon rendezze a nyugellátást, pótolja az elmaradást. Az ország gazdasági növekedése lehetőséget ad erre. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint az átlagnyugdíj az elmúlt évben nem érte el a 30 ezer forintot. S a nyugdíjak reálértéke folyamatosan romlik. Hiszen az idős emberek „fogyasztói kosarába” az alapvető élelmiszerek, a tej, a kenyér „foglalják el ” a legnagyobb helyet, amelyek ára folyamatosan emelkedik. Jelentősek a gyógyszerköltségek és szinte követhetetlenül magasak a közüzemi díjak. A nyugdíjasok számottevő része nehéz körülmények között él. Közülük is az egyedülálló, egyedül élő, beteg emberek a legszegényebbek. Ezért a megyei képviselet támogatja, hogy a NYOK küldje meg javaslatait az idősügyi tanácshoz. Szorgalmazzák, hogy az ENSZ határozatának megfelelően mielőbb elkészüljön az idősek magyarországi kartája. Megvitatja a testület a hat szak- szervezeti konföderáció civil országjelentését és azt a tanulmányt is, amelyet a NYOK készített, elsősorban az idős emberek anyagi, szociális helyzetéről, jobbításának lehetőségeiről. Céljuk az, hogy minél többen ismerjék meg, milyen a munkavállalók, a nyugdíjasok helyzete az Európai Unióba készülő országunkban. Tájékozódnak annak a felmérésnek tapasztalatairól is, amelyet az országos szervezet készített az idős korú lakosság egészségügyi helyzetéről. Van a nyugdíjasoknak olyan rétege is, akik még szívesen osztják meg összegyűjtött tudásukat, tapasztalataikat másokkal. Szeretnék mindezeket hasznosítani az ország, a megye, lakóterületük, vagy egy-egy kisebb közösség javára. Ezekhez igyekszik lehetőséget biztosítani a megyei képviselet különböző rendezvényekkel, tájékoztatókkal. Többek között részt vállal az idősek világnapja megyei rendezvényeinek szervezésében, lebonyolításában. Az önkormányzatokkal, más nyugdíjas érdekvédelmi és civil szervezetekkel együttműködve az idén is megrendezik az idősek fesztiválját. A Salgótarjánban október 7-én sorra kerülő rendezvényen a hagyományoknak megfelelően kiállítás nyílik az idős emberek munkáiból. A gálaműsorban pedig a hivatásos művészek, öntevékeny csoportok mellett fellépnek az idős emberek is. A rendezvény fővédnökségét Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke és Puszta Béla, Salgótarján polgármestere vállalta. A rendszeres elnökségi és tanácsülések mellett minden hétfőn 9-12 óráig fogadónapot tartanak Salgótarjánban, a volt SZMT-székházban. Az elnökségi ülésen szóba került az is, hogy a nagyobb városokban esetleg kiépítik a jogsegélyszolgálatot. A folyamatos információáramlás a tag- szervezetek és a tagokkal való kapcsolat erősítése érdekében pedig hasznosnak tartanák, ha meghatározott időközönként „Hírlevelet” adnának ki.- Jót, jó áron Tisztelt Balassagyarmatiak! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Nyugat-nógrádi COOP Rt. (2659 Érsekvadkert, Rákóczi u. 126.) Az üzlet a COOP üzletlánc tagja lesz. Az áruház a 3500 árucikkfajta mellett friss tőkehúst, baromfiféléket és zöldség-gyümölcsöt is forgalmaz. A nyitás napján és azt követőleg három hétig, minden pénteken kóstolók és termékbemutatók várják vásárlóinkat. Aki szeptember 30-ig 3000 Ft felett vásárol, ajándéksorsoláson vesz részt vásárlási blokkjával, melyen értékes nyereményeket nyerhet. Fődíj: 1 db színes televízió. Az áruház nyitva tartási ideje: hétfőtől péntekig 6.30-18.30 óráig szombaton 6.30-14.00 óráig vasárnap 6.30-11.00 óráig Reméljük, szolid árainkkal, nagy választékunkkal elnyeljük az Önök tetszését és hamarosan törzsvásárlóink között üdvözölhetjük Önt. Tisztelettel: a Nyugat-nógrádi COOP Rt. vezetése Egy nógrádi kiskatona kálváriája (3.) A zagyvái születésű Kovács István a háború alatt kalandok sorozatát élte át. Ma folytatjuk visszaemlékezéseinek közlését. Volt benne egy 65-ös gépágyú, és egy golyószóró, s két vezető. Az első vezető a kocsi elején foglalt helyet, a másik pedig a kocsi hátuljában, a motor mellett. Ha a kocsi veszélybe került rtem kellett megfordulnia, mert egy hosszú kapcsolókarral a hátul helyet foglaló vezető irányíthatta visszafelé a kocsit. A kocsiban egyébként négytagú volt a személyzet. A két vezető mellett helyet foglalt a lövész és egy tiszt, aki parancsnokolt. Egy ilyen rendszerű gépkocsiban magam is voltam hátsó vezető. Erről a felderítő páncélkocsiról nem szólnak a hadtörténészek, pedig ez a konstrukció létezett, nem én találtam ki. Ezen kívül volt még tíz darab magyar gyártmányú Zrínyi harckocsink is. Ez egy torony nélküli harci jármű volt, hatvan centiméter széles lánctalppal. Volt benne egy tíz és feles ágyú és villámgéppuska. Noha nagyon erős páncélzata volt nem vált be a fronton, nem is gyártották tovább. A páncélfelderítő gépkocsis átképzés után leszereltünk. Pedig akkor már 1943-at írtunk. Nem voltunk azonban nyugodtak, mert minden percben vártuk, hogy mikor hívnak be, mikor kell indulni a frontra. Nekünk is volt már akkor három gyerekünk. Félt az egész család, hiszen érkeztek a hírek Zagyvára is, hogy több falusi elpusztult vagy fogságba esett. Hamarosan kaptuk a hírt, hogy a pesti 1. számú páncélfelderítők is indultak a frontra. Ekkor már 1944 februárja volt. Én sem voltam már akkor nyugodt, hiszen Zagyváról senki sem tartozott a kassai páncélfel- derítőkhöz, csak egyedül én. így aztán nekem is megjött a sasos behívó, hogy március elején vonuljak be a kassai 2. számú páncélfelderítő egységhez. Majd megszakadt a szívem, hogy el kell hagyni a három kisgyereket, meg a drága feleségemet, de a paranccsal nem lehetett viccelni. Hívott a haza, de akkor már nem lehetett az oroszokat megállítani. A pesti felderítőket akkorra már megsemmisítették, s minket már nagyon vártak a laktanyában. Bevonulásunk után azonnal megtörténtek a kocsibeosztások, kijelölték a személyzetet. Egy hadnagy lett a kocsiparancsnokunk. Indulás előtt küldtem haza egy tábori posta lapot, hogy minden percben indulhatunk. Amikor a feleségem megkapta, az édesanyjára, meg az apámra bízta a három gyereket, hogy vigyázzanak rájuk, ő meg hozzám indult Kassára, hogy egyszer még lássuk egymást az életben, s elbúcsúzzunk egymástól. Hiába mondta neki az apám, hogy Kassa messze van Zagyvától, s biztos elindultunk már a frontra. Semmi nem számított, mert elhatározta, hogy a világ végére is eljön utánam, csak egyszer még láthasson. Salgótarjánból reggel indult és délután érkezett Kassára. Egy kisfiú mutatta meg neki a Zrínyi laktanyát, de minket már ekkor nem talált ott. Elvonultunk egy közeli községbe, ahol az iskolában szállásoltak el minket. A laktanyában senki sem akarta neki megmondani, hogy hol vagyunk, végül egy katona megszánta, hogy olyan messziről érkezett, s elárulta tartózkodási helyünket. Estére jutott oda, s az iskola előtt álló őrt kérte meg, hogy szóljon Kovács Istvánnak, hogy itt van a felesége. Amikor az ügyeletes szólított hitetlenkedve mondtam, hogy ez lehetetlen, s csak akkor hittem el amikor bevezette a körletbe. Elkértem magam a szolgálatvezetőtől, hogy szállást keressek a feleségemnek, de nem kaptam sehol. Nem akart befogadni senki, ezért aztán a vasútállomásra mentünk ahol a bakter beengedett minket egy bódéba, ahol csak úgy szaladgáltak az ege* rek. Szegény feleségem nem bánta ezt, örült, hogy láthatott, ölelhetett engem. Másnap aztán megtudtam, hogy lakik a faluban egy Zagyváról származó ember, akit felkerestünk. Szívesen fogadták a feleségemet, és én is ott voltam vele. Minden reggel, délben és este jelentkeznem kellett, hogy megjött-e az indulási parancs. Nagyon boldog napokat töltöttünk együtt, de a húsvét előtti szerdai napon indultunk a frontra. A feleségem pedig Rozsnyón, Losoncon keresztül hazafelé vette az útját. Fájó szívvel mentünk a biztos halálba, így gondoltuk akkor. Másnap már a Kárpátok hegyei közé érkeztünk. Oda már nagyon közel volt a front. A Marinka erdőnél nagyon sok halottat láttunk. Az a hír járta, hogy a pesti 1. számú zászlóaljat megsemmisítették az oroszok. Este az erdőszélen táboroztunk le, s álcáztuk a páncélkocsijainkat. Akkor éjszaka mi adtuk a szolgálatöl. Gyönyörű holdvilágos éjszakánk volt, de a hold nem hiányzott, mert az oroszok folytonosan íődözték a levegőbe a sztálingyertyákat. A nagy világosság miatt nem volt szabad mozogni, mert az arcvonal másfél kilométerre volt tőlünk. Ivánéknak volt egy kis felderítő repülőgépük, ami állandóan ott keringett az arcvonalak között és ha látott valamilyen katonai csapatmozgást, ledobott egy riasztó bombát, ami akkora volt, mint egy jókora kézigránát Éjjel két óra után elkezdődött azonban a mozgás. A németek az erdő mellett visszavonultak, menekültek, nekünk meg kiadták a parancsot, hogy reggel hat órakor induljunk felderíteni az ellenséget. Nagy volt a fejetlenség. Miközben csatárláncba fejlődtünk az erdő szélén már megvirradt, de még jól lehetett látni a sztálinorgona torkolattü- zeit ahogyan lőtték vele az erdőt. Mi csak azt figyeltük, hogy a sorozatvető első lövedéke hol csapódik be, s ahhoz igazodva fedeztük magunkat, mert ez a fegyver olyan volt, hogy mindig balról jobbra szórta a lövedékeket. Elindultunk, s már megtettünk vagy száz métert mikor a kocsiparancsnok közölte, hogy a bal szárnyon két kocsink találatot kapott. A katonák ugráltak ki az égő kocsikból. Minket is lőttek, de előttünk vagy ötven méterre robbant egy akna. A hadnagyunk parancsot adott, hogy mindenki hagyja el a kocsit. Azóta sem tudom, hogy miként jöttünk ki a kocsiból egy-két pillanat alatt. Akkor már minden kocsiból menekültek az emberek az erdőbe. Visszatekintettem a fák közül, de akkor már lángban állt minden járművünk. Óriási szerencsével menekültünk meg. Az erdő másik oldalán volt a hadosztályparancsnokság. A kocsiparancsnokok jelentkeztek a hadosztályparancsnoknál, aki magából kikelve ordított ránk. Minden hazaárulónak lehordott minket, s azt mondta, hogy megérdemelnénk a kivégzést, mert otthagytuk a gépkocsikat. Azt kiabálta, hogy az egész csapat nem ér annyit, mint a felderítő páncélkocsi, mert egy kocsi ára százezer pengő. Közölte, hogy ha nyu- godtabb lesz a helyzet mindenkit hadbíróság eléállít. (Folytatjuk) LEJEGYEZTE: PÁDÁR ANDRÁS Ötvenéves hőrekord, korai szüret, finom borok A fél évszázados csúcsot döntő nyári hőrekord miatt rendkívül korán kezdődött az idei szüret, melynek során főleg arra kell ügyelni, hogy a szőlő savtartalma kellően magas legyen - figyelmeztette a gazdákat a pécsi szőlészeti és borászati kutatóintézet. Diófási Lajos, az intézet tudományos tanácsadója elmondta: ötven éve nem volt példa az ideihez hasonló, korai szőlőérésre. Az ország legdélebbi fekvésű, szubmediterrán klímájú szőlőültetvényein, a Mecsek és a Villány- Siklósi hegységek déli lankáin az időjárás már augusztus második felében szüretet sürgetett. A pécsi kutatóintézet szentmiklósi telepén augusztus 21-én már üzemszerűen folyt a korai érésű fajták termésének betakarítása, melyek mustfoka már akkor húsz körüli volt - közölte a szakember. A terméskilátásról szólva Diófási professzor elmondta, hogy bár a cukorfok örvendetesen magas, de az aszály nem múlt el nyomtalanul. Mivel áprilistól augusztus végéig 2,7 Celsius-fokkal melegebb volt az ötvenéves átlagnál, a hőség csökkentette a fürtök létartalmát, a rendkívül száraz levegő kissé összetöppesztette a bogyókat, melyeknek így alacsonyabb lett a savtartalmuk. A gazdáknak a szüret helyes időpontjának kiválasztásakor ezért főként a savtartalomra kell figyelniük, hogy az lehetőleg minél magasabb legyen, mert akkor lehet a betakarított termésből jól eladható, értékes boruk - figyelmeztetett a neves szőlész-borász. Az aszályos év a savakban gazdagabb fajták - köztük a Rajnai riz- ling vagy a Pinot nőire - értékeit domborítják ki, de áz idő általában a vörösbort adó kékszőlőknek kedvezett - mondta. Az üdébb, kevéssé száraz talajú, lan- kás, vagy sík vidékeken többnyire kiugróan jó minőségű évjáratra számítanak, inkább csak a mere- dekebb hegyoldalakon művelt ültetvényeken okozott kisebb kárt az aszály - fűzte hozzá Diófási Lajos.
