Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-01 / 205. szám
Egy nógrádi kiskatona kálváriája (2.) Hatvanévi házasság A zászlósunk nagyon jó ember volt, de kijelentette, hogy emiatt a hanyag katona miatt simán kiszúr az egész tanfolyammal. Mi meg csak vártuk, hogy ez mikor történik meg. Egyik alkalommal aztán Balassagyarmaton és Losoncon voltunk vezetésen, este kiadta a parancsot, hogy kétnapos karbantartás lesz. Megnézte a munkát, s azt mondta a garázsban, hogy másnap Salgótarjánba megyünk. Aki a város közelében lakik néhány órára eltávozhat a szeretteihez. Nagyon megörültünk, hiszen többségében salgótarjániak és környékbeliek voltunk. Hírül is adtuk az otthoniaknak, hogy megyünk ám, várjanak minket. Amikor nyolc óra után beértünk a városba a főtérre, ott vártak már a hozzátartozók. Az én feleségem is bejött Zagyváról, hogy találkozhassunk. Vezényszóra leállítottuk a motorokat és felsorakoztunk a járművek mellett. S ekkor jött a kiszúrás. A zászlós úr visszavezényelt minket a gépkocsira, a motorokat újra be kellett indítani, s megkaptuk a parancsot, irány Losoncra. Mindenkit a sírás erőltetett. A hozzátartozók sem tudták elképzelni mi történt. Végül a zászlós a nagy elkeseredést látva megállította az oszlopot és engedélyezte délutánig a városnézést. Visszatérve a laktanyába a zászlós nevetve emlékeztetett, hogy beígérte a kiszúrást a hanyag katonatársunk miatt. Erre aztán az egész csapat neki akart menni lusta társunknak, de a zászlós nem engedte bántani. Alig vártuk az estét, amikor minden elcsendesült a laktanyában. A takarodó után pokrócot húztunk a társunkra és ugyancsak megkapta a magáét. Végül megfogadta, hogy megváltozik és nem hoz szégyent a szobára. Hamarosan elkövetkezett a gépjármű-vezetői vizsga, ami Vácon volt. Én is sikeresen megfeleltem: személygépkocsi és tehergépkocsi vezetésére kaptam jogosítványt. Több mint harminc társunknak azonban pótvizsgát kellett tenni, ami végül nekik is sikerült. Ezután megkezdődtek a harci gyakorlatok a géppuskás századnál. Egy-egy rajt vittünk a gépkocsikkal, amit az öreg katonák vezettek, mi újoncok csak segédvezetők voltunk. Nagyon nagy tél volt 1940 elején. A rossz utakról gyakran becsúsztunk az árokba, de a német terepjárónak ez nem okozott gondot. A járművön lévő orsó drótkötelét egy fához vagy oszlophoz kötöttük, s a teherkocsi kihúzta magát. Amikor meg tavaszodott, kezdtük a készülődést Erdélybe. Június táján elhagytuk a rétsági laktanyát és Tiszabökénybe vonultunk, a Tisza- parton álcáztuk a járműveinket. A folyó mellett építettek nekünk egy tíz méter magas figyelőállást, amelyről reggeltől esti figyelnünk kellett a repülőgépeket. Jelezni kellett a századparancsnoknak, hogy román, orosz vagy magyar gép kö- zeledik-e. Több mint egy hónapig állomásoztunk ott. Rám minden negyedik napon került sor. Pihenőben mi a gépkocsiban voltunk, a legénység Attakban. A figyelést egy pillanatra sem volt szabad abbahagyni. Minden pillanatban vártuk az indulási parancsot. Egy terepjáró gépkocsin 12 katona, egy géppuska és egy nehéz puska volt. S persze mi ketten gépkocsivezetők. Aztán egy rekkenő nyári nap elindultunk. A zászlóalj átlépte a határt. Vonulás közben egy erdőből ránklőttek, de nem sebesült meg senki. Amikor beértünk egy településre a magyarok kitörő örömmel fogadtak minket. Azt sem tudták szegények, hogy mit adjanak nekünk. Voltak lányok, akik fölké- redzkedtek az autókra és három négy falun át jöttek velünk. A második napon érkezünk el Kolozsvárra. Örök emlék marad számomra, amikor Mátyás király lovas szobránál a civilekkel együtt elénekeltük a székely himnuszt. Számos városon haladtunk végig, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Szászrégen, s majdnem elértük Brassót. Mindannyian nagyon meglepődtünk, amikor a zászlóalj parancsot kapott, s pár napon belül újra a régi laktanyánkban találtuk magunkat, Rétságon. Ekkor adtak ki egy rendeletet, hogy akinek otthon a szüleinek több földje van, és szükség van a segítségére, hazamehet. Az apám megragadta az alkalmat és kérvényt íratott az akkor hivatalban lévő főjegyzővel az érdekemben. Apám jól ismerte a főbírót, meg a képviselőnket, s így a kérvény eljutott a honvédelmi miniszterhez. így sikerült még 1940-ben leszerelnem. Örültem, hogy ismét a családdal lehetek. Visszamentem a gyárba dolgozni, délután meg otthon a szüleim földjén segítettem, amit kellett. Volt négy lovunk, meg két tehenünk. Az édesapám a környékben fuvarozott. Volt egy hintónk is, azzal szállítottuk a betegeket a kórházba vagy az állomásra, ha valaki utazott valahová. Akkoriban a busznak hírét se hallottuk, de vettünk két jó lipicai lovat a Jankouich birtokostól, aki a Ponyipusztán gazdálkodott. Egy idő után többször is behívtak gyakorlatra, egy-egy hónapra. Akkor még a rétsági alakulathoz tartoztam, de 1942-ben áthelyeztek a kassai páncélfelderítő alakulathoz. Az első században pestiek szolgáltak, mi a kassai második századhoz kerültünk. Azon a nyáron vagy ötven gépkocsivezetőt behívtak átképzésre. Volt 14 darab magyar gyártmányú páncélfelderítő járművünk, azokkal voltunk több mint egy hónapig egy apró dunántúli községben, ahol táboroztunk. Ennek a kocsinak a felderítés volt a szerepe a fronton. Sokan nem ismerték ezeket, de mi ezekkel voltunk, mintha csak kísérleteznének rajtunk, mert többet nem gyártottak belőle. A kocsi alakja olyan volt, mint egy nagy méretű koporsóé. Főleg a kocsi elején és alján vastag páncélzattal. A négy nagy átmérőjű gumikerekének belsejében folyékony nyersgumi volt. Ha a kerék kisebb méretű lövést kapott a nyersgumi azonnal eltömítette a keletkezett rést. (Folytatjuk) LEJEGYEZTE: PÁDÁR ANDRÁS A Kozárdon élő Tari Ferenc nyolcvanhét, felesége Farkas Anna hetvenkilenc éves, Hamarosan a hatvanadik házassági évfordulójukat Ünnepük. A két idős emberrel patyolattisztaságú portájukon beszélgettünk.- Ecsegi születésű vagyok, a feleségem pedig kozárdi. 1941-ben kötöttünk házasságot a helyi kis káhamar a munka frontján találtam magam, summásnak, aratómunkásnak álltam tízévesen. Szakmát Tari Ferenc és felesége Farkas Anna polnában - pergeti vissza az idő kerekét Tari Ferenc. - Szomorú gyermekkorom volt, hiszen édesapám az első világháborúban elesett a fronton. Én akkor édesanyám elmondása szerint három hónapos voltam. A vállalt aratási munkát így anyámnak kellett elvégezni. Később Ecsegen jártam iskolába, de A SZERZŐ FELVÉTELE nem volt lehetőségem tanulni. A katonaság után a kozárdi termelő- szövetkezet alapító tagja voltam, később egy ideig az elnöke is. A Rákosi-időkben letartóztattak olyan indokkal, hogy nem úgy működik a termelőszövetkezet ahogy kellene. Utána sem ment jobban, sőt meg is szűnt. Az ujját Sárkányrepülő matróna Százegy évesen is szárnyal, s ettől jól érzi magát A százegy esztendős svájci Madeleine Boréi, aki szereti a kockázatokat, esküszik rá, hogy a sárkányrepülés tartja őt fiatalos formában. „A repülés boldoggá és fiatalabbá tesz” - mondta a Neuenburg kantonban élő, félelmet nem ismerő matróna, miután 101. születésnapján is hódolt repülési szenvedélyének. „Szabadnak érzem magam, mint a madár” - mondta a Le Matin című lapnak nyilatkozva Madeleine, aki csak 96 esztendősen fedezte fel a sárkányrepülés gyönyöreit. A hölgyet útjain rendszeresen elkíséri egy profi sárkányrepülős, amint az legutóbb is történt, amidőn Villeneuve-ben (Waadt kanton) egy kilométeres utat tett meg. Ezt követően „Madzou” (így becézik a vállalkozó szellemű hölgyet) egy pohár bor mellett elbeszélgetve kevés megértést mutatott fiatalabb, hetven-nyolcvan éves rokonai iránt, akik félnek a sárkányrepü- léstől. „Gyáva nyulak!” - fejtette ki véleményét. _________■ s zervezett szövetkezetbe már nem léptem be. Elmentem Budapestre dolgozni a mélyépítőkhöz. Innen mentem nyugdíjba.- 1921-ben Kozárdon születtem, hat elemi iskolát végeztem, majd szolgálni, cselédnek mentem. Akkoriban a szegényeknek ez volt a sorsuk. Szép templomi esküvőnk volt a kozárdi Ids kápolnában. Házasságunkból két fiunk született, mindketten a belügyben a Kormányőrségnél szolgáltak a Parlamentben. Ma már nyugdíjasak. Ha tehetik hazajönnek segíteni a ház körüli munkában - mondja a feleség. Feri bácsi nyolcvanhét évesen sem pihen. y- Itt van a nagy kert, a szőlő meg kell művelni. A kertben mindent megtermelünk ami a konyhára kell, sajnos az idén a nagy szárazság miatt nem tudtunk öntözni, így kevesebb lesz a termés. A szőlő jónak mutatkozik, igaz többször is megpermeteztem. Mit csinálnak amikor éppen nem a kertben dolgoznak?- Én szeretem a televízióban a sportközvetítéseket, a sorozatokat megnézni - mondja Tari Ferenc. - Feleségem kevésbé néz tévét, inkább beszélget a szomszédasz- szonyokkal. KEREKES LAJOS Idősek klubja Minden alkalommal egy-egy ünnepséggel ér fel a salgótarjáni Forgách-telepi idősek klubjának összejövetele: a tagok valóban ünnepnek veszik, hogy együtt lehetnek. Nemrégiben egy csokorra való névnap megtartásához szerveztek egy vidám, estébe hájló délutánt terített asztallal, élőzenével és sok-sok virággal, kis ajándékkal amelyet természetesen az ünnepelt Annák, Honák, Máriák, Editek kaptak meg. Ének, tánc, szívből jövő köszöntők, ezek voltak azok a pluszok, amelyek teljessé, élménnyé tették az ünneplést. _■ igyázat! agyon kedvező iivetkezik... PORSCHE Árzuhanás! n SkodaPickup A Skoda Pickup 1 595 000 forintos nettó ára már önmagában kedvező, de a használtautó beszámítása esetén nyújtott további 100 000 forint árengedménynyel ez már „veszélyesen" csábító ajánlat. Mátra Autóbázis www.skoda.hu 3070 Bátonyterenye, 21. sz. főút 43. km Tel./Fax: (32) 553-040 „Édesanyám, minek adtál férjhez?” Szerzője és szereplője a bokori egyfelvonásosokrtak Hegedűs Pálné, Bokor község hagyomány- őrző körének vezetője, meghatározó szereplője, derűs egyéniség.- Mondtam is a családomnak: annyira szeretem a zenét, hogy halálom előtt egy banda zenéljen nekem, hogy táncra perdüljek. Csak annyit válaszoltak: erről még ne beszéljek. Pedig egyik műtétem után a kómába esés már figyelmeztetett... az orvosok szerint azt, hogy élek, a jókedvemnek és az élni akarásomnak köszönhetem. Amikor a kómából felébredtem, rögtön mosolyogtam. Ott volt a családom is, sajnos nekik nem tudtam megmondani, hogy jól vagyok, mert nem engedték hozzám őket. Egyébként ötször voltam orvosi sebészkés alatt. A községben csak Marika néninek hívják. Nemcsak vezetője, hanem családjával, rokonaival együtt állandó szereplője a hagyományőrzők által közreadott produkcióknak, akár színjátszásról, akár éneklésről van szó.- Egy alkalommal este tíz órakor kijöttek értem, hogy öltözzek népviseletbe, mert egy lengyel turistacsoport érkezett. Éjfél volt, mikor szlovákul és magyarul elénekeltem nekik az „Édesanyám, minek adtál férjhez?” című dalt. Ott volt a férjem is. Néni zavarta, de engem sem.- Pali bácsi, a férje is szeret énekelni. Játszik citerán, tangó- és szájharmonikán - kér szót a jelenlévő Duhonyi Dénesné, aki fiával és rokonságával együtt aktív szereplője a hagyományőrző körnek és rokoni szálak fűzik Hegedűs Pálnéhoz.- Apai nagyapám prímás volt egy cigányzenekarban. Ők azonban nem voltak cigányok - mondja magyarázatképpen Marika néni.- Magyar bandának hívták őket - egészíü ki az előbbit Duhonyiné. Hegedűsnének elég szomorú gyerekkora volt.- Édesanyám egyedül nevelt, testvéremmel együtt. Eltávozása után nagyszüleimhez és nagynénémhez kerültem. Tizenegy éves koromban beléptem a helybeli egyes típusú mezőgazdasági szövetkezetbe, ami azt jelentette, hogy öt-hat család összeállt földjének megművelésére. Tizenhárom éves koromban elvesztettem nagyszüleimet, azóta egyedül tartottam el magam huszonegy éves koromig. Akkor férjhez mentem. 1959-ben a volt Nógrád Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgoztam. Mari néni különleges adottsága, hogy az egyfelvonásos darabokat ő írja, s mindig vállal szerepet is. A nagygazda menye című egyfelvonásos darabjában a gazdag család fia és egy szegény lány szerelmének kálváriáját írja le. Alkotásai között említhetjük a Bokori lakodalmast, a Bokori leánykérést, az Aratót, a Keresztelőt, a Balladát. Fél-egy órás előadások voltak.- Visszagondolva leánykoromra, mi bizony nem válogathattunk a szórakozási lehetőségekben. Lányként kimentünk a kutasi hegyre, s onnan dalolva jöttünk vissza. Egyébként az egyfelvonásosok közül a Fonóval léptünk fel elsőnek. A legutolsó alkotásom a mostani életről szól. Öregotthon a címe. Lényege, hogy az otthonban lévő szülőt azért látogatják meg, mert pénz kell. A nincs válasz után a gyerekek így köszönnek el: Többet nem látogatunk meg! A községben sokan irigylik életrevalóságát, többen megjegyzik: az öt műtét után sem beteg, hisz mindig táncol.- Évente tíznapos injekcióskúrára fekszem be a pásztói Margit kórházba. Ilyenkor a kezelő főorvos úr megkérdi: van-e új kazetta, Mari néni? A nincs válaszom után csak annyit mond: akkor nagy baj van! A hagyományőrző kör protekcióit ismerik Sámsonházán, Terényben, Bánkon, Bujákon, Hollókőn, a szomszédos Szlovákiában. Fellépőruháikat saját maguk vásárolták meg. Egy- egy öltözet 10-15 ezer forintba kerül. Színdarabjaikat, énekszámaikat - ahogyan ők mondják - tótul és magyarul adják elő. Sokszínű tevékenységük híre eljutott Budapestre is. A tv azon stábja, amelyik a Jani házhoz megy című produkciót adja közre, a hagyományőrző kör tagjaival, Mari nénivel és a községről kétórás műsort vett fel. Ebből félórás összeállítás került adásba. A pezsgő hagyományőrző tevékenységet vállaló kör aktivitása két éve alábbhagyott, egyrészt Mari néni betegsége, másrészt pénzhiány miatt. Újbóli fellendítésére a következők utalnak.- Mondtam a polgármester úrnak, hogy a millenniumi ünnepséget tegyük még gazdagabbá azzal, hogy az eseményre meghívunk egy hagyományőrző csoportot, s közösen felvonulunk. Ehhez 50 ezer forintra lenne szükségünk. Sajnos nincs, szegény az önkormányzat, a mi kasszánk is csaknem teljésen üres. Kezdetben felkarolt bennünket Baránek Ruzsenka. Tőle 25-30 forintot kaptunk tevékenységünkhöz. Férjének, dr. Elgyed Ferdi- nándnak pedig nagyon tetszett a Leány című darabunk. Szívesen fogadtuk és fogadjuk Brunda Gusztávot is. V.K.
