Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-06 / 209. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉ P PÁSZTÓ 2000. SZEPTEMBER 6., SZERDA Egy falu, egy nap, egy lap ­7 _ A község neve régen csak Guta volt. A falu a közép­korban már fennállt, első írásos említése 1460-ból származik - akkoriban a váci püspök birtoka volt. 1472-ben a Szobi család volt a földesura. A török hódoltság alatti történelem ismeretlen, de a korabeli iratok tanúsága szerint 1660- ban Balassa Imre birtokolta a helység felét. A török idők után 1715­Iskola falai között őrzik a múlt emlékeit Gondos kezek vigyázzák a múzeumnak beillő folyosón felsorakoztatott régiségeket Külsejéből megítélve valóban évszázados az épület, ahol a harminchárom gutái alsós kisdiák tanul. Az épület belseje pedig rácáfol a ház vénségességére, hogy a tanévkezdetre megújult. Tornatermet, tanárit, szertárat és számítástechnikai termet is sikerült kialakí­taniuk a pedagógusoknak. Bán Imréné igazgatónő mondja, mindösz- sze 300 ezer forintjába került az átala­kítás a fenntartónak, hiszen a pár fős tantestület vállvetve dolgozott a nyá­ron a szülőkkel együtt, hogy megszé­püljön a tavalyi vízkár után az iskola. Még a kisdiákok is besegítettek a munkálatokba, ki-ki erejéből tellő mértékben. Folyosója múzeumnak beillő, vé­gül az is, a maga nemében páratlan tárgyi gyűjteményével, amelyeket évek hosszú sora alatt gyűjtöttek ösz- sze a helyiektől, volt, hogy csak csere­bere útján sikerült egy-egy darabhoz jutniuk a gyűjtőknek. De hát az idő­sebbek hogyne váltak volna meg ne­hezen a fiatalon hordott surctól, a százéves Bibliától, vagy a szentképtől, amely egykor a nyoszolya felett dísz­lett a tisztaszobában. De azért mégis adták jó szívvel, tudták megőrződik —- akkor is, ha ők már elmennek e világ­ból, gondos szemek vigyázzák, féltő kezek portalanítják az értékes, helyi népi életmódra emlékeztető tárgyakat. Idős emberek igénye a rendszeres együttlétre A település lakosságának közel hatvan százaléka nyugdíjaskorú. Az ő együttlétüket alapozta meg a nyugdíjasklub, amelyet 44-50 fő látogatott heti rendszerességgel. Tizenöt évig olyan nagy népszerűségnek örvendett a lakosság körében, hogy mások is kedvet kaptak a látogatásá­ra: a környező településekről is el-eljöttek egy-egy vonzó programjára. Idősek ma is annyian vannak, mint korábban, klubjuk viszont mára megszűnt, s nem az igény hiányában. A Hugyecz Jánosné pedagógus vezetésével másfél évtizeden át működő klub megszűnésének anyagi okai voltak, bár az önkor­mányzat támogatta működését némi pénzzel. Viszont olyan fel­tételeket szabtak, amelyeket nem voltak képesek teljesíteni az idősek. Állítólag azt kérték tőlük, hogy az otthonról hordott fával tüzeljenek a művelődési házban rendelkezésükre bocsátott helyi­ségben, s táplálják a tüzet mind­addig, amíg melegedni akarnak. Később kifogásolták, hogy az óvodai konyhán főzik a közös születésnapi ünnepségekre tálalt vacsorát, úgyhogy ennyi proce­dúra után a klubvezető inkább lemondott a vezetésről, nem ön­maga, az idősek miatt. Arról vi­szont nem, hogy olykor-olykor programokat ne szervezzen az egykor még összetartozóknak, akik nagyon igénylik az együttlé- teket, főként, hogy sok a magá­nyos közöttük.-Fürdőhelyekre mennek párszor, s néha kinél-ki- nél összejönnek egy kis tercieré­re, hiszen ebben a korban is fon­tos nagyon, hogy megbeszéljék a vüág, s főként a saját sorsuk me­netét. Remélik, egyszer majd for­dul a kocka, s ismét megérik a helyzet arra, hogy rendszeressé váljanak az összejövetelek, ne csak évi 1-2 alkalommal. Több az úttörő, mint a „korosztályos” gyerek Galgagután mai napig műkö­dik az úttörőcsapat, aminek külön érdekessége, hogy 45 fős tagsággal. Ez azért is szá­mít kuriózumnak, mert a szer­vezethez tartozó korosztály gyereklétszáma jócskán ez alatt marad, csakhogy azok is visszajárnak, akik kinőttek az általános iskolás korból. „Ha péntek, akkor úttörő” - ez így épült be a helybeli gyere­kek tudatába, immár hosszú­hosszú évtizedek óta. A Gyürki Tibor pedagógus által vezetett foglalkozások teljességgel politi­A programok vonzzák a fiatalokat kamentesek, ahogy azok voltak a rendszerváltást megelőzően is, a közösen kialakított, válto­zatos programok vonzzák az „úttörőbe” a fiatalokat. Rend­szeres a táborozás, beépült a turisztika is, s rendre résztve­vői a helyi rendezvényeknek. Csatlakoztak a millenniumi eseménysorhoz is, támogatóik a Pest megyei testvérszerve­zet, akik egyébként azzal is segítik őket, hogy 3-5 gyere­küket meghívták az őszi szü­net idején sorra kerülő ren- , dezvényeikre, amelynek ideje alatt, a gutaiak még a Zemplén megyei turisztikai nevezetessé­gekkel is megismerkedhetnek. A helyi úttörőcsapat kap ugyan némi támogatást az ön­kormányzattól, de abból az évi húszezer forintból nem sok mindent lennének képesek megvalósítani, még azzal együtt sem, hogy az országos szövet­ség ugyanennyivel pótolja az önkormányzati juttatást. Csak úgy telik az együttlétekre, a programokra, hogy tagsági díjat fizetnek az úttörők, s hogy rend­szeres résztvevői mindenféle pályázatnak, amelyeket aztán közösen készítenek el, de más­ként nem lenne módjuk az együvé tartozás élményét meg­élni, folytatni. Virágdísz a porta előtt Igaz, a tavalyi árvíz elcsúfí­totta a faluképet, legalábbis az alacsonyabban fekvő település- részeken, ahol a földeket ma sem tudják megművelni az em­berek. A főutca persze most is látványosan szép és rendezett, akár virágos falunak is lehetne nevezni. Zemen Anrásné portá­ja előtt is megannyi virág bon­totta szirmait, s nem csak a kis­kertben, de még az árokban is, amely most az őszirózsáktól pompázik. Közöttük egy szál gyomnövényt sem találni, még nagyítóval sem, pedig az asz- szony közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Lábát műtöt­ték, fáj még most, főként az időváltozásokra, de botra tá­maszkodva is huzigálja a gyak­ran szárat eresztő gyomot vi­rágjai közül, amelyekben nem csak ő, minden arrajáró gyö­nyörködhet. Nyárutó és egy kívánság Egy hete még nagyon nyárias hangulatban teltek a galgagutai óvodások napjai: játék, é Kezés a szabadban, a tágas udvaron, vi­szonylag kisebb létszámú gye téli hónapokban folyamatosan gyarapszik a gyerekek száma, a múlt év tavaszára például már harmincán voltak az egy vegyes csoportban. Programjuk alapve­Az egyik kedvenc udvari játék, a nagyhinta rekcsapattal, (huszonhárom ap­róságot írattak be) mivel néhá- nyuk még otthon maradhatott a szabadságukat töltő szülőkkel. Maga az óvoda már „volt” sza­badságon, kicsinosították, festet­ték, sőt - mivel tavaly nyáron el­öntötte a víz - az egyik falát megbontották és megerősítették. Megyeri Attiláné óvónő ta­pasztalatból tudja, hogy az őszi, tőén a mozgásfejlesztésre épít, de a nyelvoktatás is állandó ele­me a munkájuknak: a vezető óvónő szlovákul tanítja a kicsi­ket. Otthonos, barátságos gye­rekbirodalmat tudhat magáénak a falu, ahol ma még cserépkály­hában lobog a tűz, bár a dolgo­zók remélik, hogy ezt a jövőben gázfűtés váltja fel. Az oldalt írta: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fotók: Rigó Tibor Önkormányzati viták: olykor félreértésre adnak okot Számottevő bevétele nincs az önkormányzatnak, de manapság az sem csekélység, ha adósság sincs. A 700 főnyi lélekszámot alig meghaladó te­lepülés önkormányzatának mindemellett kialakult terve van a jövőre vonatkozóan, amelyek közül legfontosabb a szennyvízelvezetés megol­dása. Idén nem, de talán 2001-ben sikerülhet a csatornázás munkáinak megkezdése - mondta egyebek között Rékási László polgármester, ami­kor a település helyzetéről beszélt. A költségvetés náluk is, mint annyi más helyen, arra elegendő, hogy az ön- kormányzati intézmények folyamatos működése meg ne akadjon. Iskolát tarta­nak fenn az alsó tagozatnak, óvodát a harminc kisgyereknek. Van művelődési házuk, bár azt mondják a helyiek, az va­lójában nem a művelődés, szórakozás szolgálatában áll, bevétele inkább kü­lönféle árusok bérleti díjaiból szárma­zik. Meglehet, a lakosság nem is igényel­né a rendszeres programokat, a szórako­zás ma már házhoz megy azzal (is), hogy kiépítették a kábeltelevíziós háló­zatot. A képviselő-testület négy évre szóló terve egyebek között megfogalmazza a közvilágítás korszerűsítését, amelyet energiatakarékosra szeretnének átállíta­ni. Szerepel a falu járdáinak, mellékútja­inak felújítása is, amelyre szakaszolva, talán még telne is a költségvetésből, de pazarlást jelentene, mert kidobott pénz mindaddig, amíg a szennyvízprogram be nem fejeződik. A gazdálkodás racio­nalizálása egyébként is fő szempontja az önkormányzati határozatoknak, példá­ul rendre felvetődnek az oktatási intéz­ményeikkel kapcsolatban is. Ilyenkor aztán szárnyra kel a hír a la­kosság körében, amely hol iskolabezá­rásról, hol meg osztályösszevonásról re­gél, mint mostanság is. Eddig egyik sem történt meg, s mint a polgármestertől megtudtuk, a közeljövőben sem, s az óvodai konyhában is főznek egyelőre. Nem szűnik meg, mint azt többek hi­szik, s marad a háziorvosi szolgálat is, amellyel kapcsolatban ugyancsak hallat­szanak fals vélemények. Tény viszont, az állami pénzek itt sem elegendőek az intézmények mű­ködtetéséhez, több millióval kell kiegé­szíteni a kisiskolások helyben való tanít­tatását, az óvodáztatást. S náluk ez a ki­egészítés még nem is rúg olyan magas összegre, lévén szlovák nemzetiségi a te­lepülés, s mint ilyenre, az iskola például külön támogatást is kap az államtól a gyerekek szlovák nyelvi oktatására. Elértett híresztelések - mint annyi más helyütt is - természetszerűleg vol­tak, s meglehet lesznek is, s az is meg­eshet, ezek még lendítenek is olykor egy-egy település későbbi sorsán. Akár­csak Galgagután, ahol a szülők ragasz­kodnak a kisiskolások helyben maradá­sához, az iskola pedagógusához, akik otthonos körülményeket teremtenek számukra, akárcsak egykor szüleiknek, akik közül jó páat egynémely ma is itt tam'tó oktatott. Nem akar az önkor­mányzat sem drasztikus megoldásokat alkalmazm, ha mégoly gazdaságosak lennének is - a gyerekek érdekeit szem előtt tartva. Ezzel együtt, vagy táán épp azért, mert a testületi üléseken elő­előjönnek a gazdaságossági intézkedés­re vonatkozó elképzelések, amelyek ter­mészetesen nagy viták kivátói a hétfős tagság körében, s ezért az sem meglepő, hogy a lakosság körében a fáuvezetés közötti ellentétekről beszélnek, vélhető­en, a vitákra utáva. * * ■* Az viszont tény, a falu jegyzője, ottjártunkkor a polgármester kérésére sem mutatott hajlandóságot arra, hogy az önkormányzati kérdésekről lapunk­nak szót ejtsen, amit ő azzal indokod: nem szeretné, hogy a testületi tagok kifo­gást emeljenek az elhangzottakkal kap­csolatban. Minden falubeli megcsodálhatja az idős asszony őszirózsáit ben hat magyar és hét szlovák, 1720-ban hét ma­gyar és huszonegy szlovák háztartást írtak össze. A község evangélikus temploma 1777-ben épült, Beniczky Sámuel udvari tanácsos és személynök anyagi támoga­tásával. A faluban fennmaradt több népi lakóház a XIX. és a XX. század fordulójáról. F. Z. Múltidéző

Next

/
Oldalképek
Tartalom