Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-19 / 220. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2000. SZEPTEMBER 19., KEDD Amerikaiak nélkül - Székvölgyön dolgoznak és terveznek Az útelágazásnál tábla figyelmeztetett az AES Nógrádszén Kft. telephelyére. Az AES-nek már nincs különösebb jelentősége, mert az amerikai cég kivonult Nógrád egyetlen bányájából, a székvölgyi külfejtésről. Az is igaz, hogy nem önszántából tette, a körülmények kedvezőtlen változása késztette erre a lépésre. Még 1996-ban, amikor elkezdődött az energiaszektor részleges privatizációja, az amerikai cég többségi tulajdont szerzett a Tiszai Erőműben. Benyújtották igényüket egy új szenes erőmű építésére is. Szakemberei azzal számoltak, hogy a környék bányáiban lesz elegendő szén, az állammal pedig áramvásárlási szerződést köthetnek hosszú távra.- Akkor egyedül látjuk el az erőművet szénnel... Kapacitásunkat már most is teljes egészében lekötik. A borsodi bányákat sorra zárják be, az erőmű, de a lakosság sem maradhat szén nélkül. Kéregbányák nyílnak Régi-új tulajdonosok Volt olyan év, hogy 200 ezer tonna szenet szállított a Nógrádszén Kft. az erőműbe. Az AES-nél elégedettek voltak a teljesítménnyel, a minőséggel és szorosabb kapcsolatra törekedtek a kft.-vel Fél évig tartó, a legapróbb részletekre is kiterjedő „átvilágítás” után 100 százalédeti tulajdonosaiknak. Természetesen, hogy nem olyan áron, mint amennyiért annak idején megvásárolták. Mindezt Nagy Oszkár a kft. régi-új vezetője mondta arra a kérdésre válaszolva, mit takar a mélységes csend, amely a kft.-t körülveszi. Sorolta azt is, hogy a 44 bányatelekből 41-et visszavásároltak, még a múlt év első felében. Az kos tulajdonosai lettek a Nógrád- szénnek. Az elmúlt évben azonban kiderült, hogy az új kormány nem veszi figyelembe elődje ígérvényeit. Ebből egyenesen következett, hogy az AES megépítheti ugyan tervezett erőművét, de minden kockázatot egyedül kell állnia. Ott meg úgy gondolkodtak, ha nincs biztosíték az áramvásárlásra, akkor minek az új erőmű. így aztán a Nógrádszén Kft.-t is „visszaadták” ereidén pedig visszakerült a hiányzó három is.- Meggyőződésem, hogy előbb- utóbb kiderül, elhibázott az ország energiapolitikája, és ebben egy-két éven belül változások következnek be - indokolta nem mindennapi döntésüket. S amikor arra fordult a beszélgetés, mi van akkor, ha mégsem így történik, Nagy Oszkár azt mondta: Bizalmuk a bánya jövőjében a „hazai” oldalról is megalapozottnak tűnik. Azt tervezték, hogy április közepétől - ekkor indították meg újra a külszíni fejtést - 80 ezer tonna szenet szállítanak Tiszapalkonyára az év végéig. Augusztus elejéig azonban már elszállították a tervezett mennyiséget és újabb 100 ezer tonna fejtését vállalták az év végéig. Gyakorlatilag addig le is fejtik az egyetlen bányát, ahol a munka folyik. Aztán Székvölgy I-en folytatják és készítik elő újabbak nyitását, több, kisebb kéregbányáét, nemcsak Székvölgyön, hanem Inászó, Ménkes, Mátranovák térségében is. Már toborozzák a munkabrigádokat és úgy számolnak, hogy 2001. első negyedében megkapják a bányászati engedélyeket is. A bányatelkek geológiai, művelési térképei több mint 100 millió tonnára prognosztizálják a teljes szénva- gyont. Az új bányák már a jövő évi terveket alapozzák. Mint mindig, most is ügyelnek a fejtés, a szállítás költségeire, hogy megtartsák versenyképességüket. Hasznát is, kárát is a zsebük látja, bánja. A székvölgyi külfejtés egyetlen forint támogatást sem kap és nincs tartozásuk sem, próbálnak megállni a saját lábukon. Vissza a természetnek Gáspár Gyulával, a főmérnökkel bányanézőbe indultunk. A főmérnök naponta legalább háromszor megjárja ezt az utat. Mesélte: az Árpád valamikori mélyművelésű bánya volt, sok és jó minőségű szenet termeltek itt. A mélyben kotrógép várta a szénszállító autókat. Vezetője, ahogy meglátta a főmérnököt, arról érdeklődött, mi lesz az éjszakai munkával. A napi három, pontosabban a hosszúra nyúlt nappali és éjszakai műszakkal 1700 tonna szenet termelnek. Munkájuk nem könnyű, hiszen gyakran több méternyi földtakarót kell megmozgatniuk, hogy a szénhez jussanak. Három kotrógép dolgozik, hét teherautó viszi a szenet Gyula-rakodóra. Onnan pedig Tiszapalkonyára indítják a szénnel teli vagonokat. Munkát adnak így legalább 80 embernek. A napi 20-25 vagon útnak indításával a MÁV dolgozóit is foglalkoztatják. A szállítást zagy- varékasi alvállalkozóra bízták, Gyula-rakodón meg endrefalvaiak dolgoznak. A szénkitermelés folyamatának t t- mészetes része a technikai és a biológiai rekultiváció, a bányagödrök visszatöltése a lehordott földréteggel. Erre *ör vény kötelezi a bányászkodókat. a Székvölgy II-ben már nem folyik munka, de a keleti és a nyugati fejtések helyén még mindig hatalmas gödrök tátonganak.- Itt a visszatöltés még várat magára. Ugyanis itt lesznek az új kéregbányák munkaútjai, munkaterületei, - magyarázta a késedelem okát Gáspár Gyula. A bányamunka nemcsak a hegyeket bolygatta meg, hanem a Székvölgyön élő családok életét is. Az erdőnek futó utcácska két oldalán sorakozó 5-5 ház lakóinak kárpótlást nyújt a Nógrádszén. Azért, mert türelemmel viselik a gépek zaját, a szénnel megrakott teherautók kavarta port, ősszel és télen a felvágott, sáros utakat. Körüljártattuk szemünket a környező dombokon, ahol már megeredtek, szép, lombos fákká növekedtek a csemeték. Gáspár Gyula meg arról beszélt, ahogy fogy a szén, úgy töltik majd fel az árkokat itt is. A föld tetejére humuszréteg kerül, hogy biztosabban kapaszkodjanak, terebélyesedjenek rajta a fák. Igaz, a biológiai rekultiváció már az erdészet dolga, de nőst közösen kísérletbe fognak. A bánya és az erdészet szakemberei azt keresik, melyik az a fafajta, amely legjobban érzi magát itt a bányák helyén. Azért teszik, hogy mielőbb visz- szaadhassák a természetnek azt a részét, amelyet korábban az ember hasznára elraboltak tőle. V.G. Nagy Iván emlékezete Ünnepi est és könyvbemutató a Palóc Múzeumban „A keresztény magyar államalapítás millenniumán” című ünnepi est keretében mutatta be a balassagyarmati Palóc Múzeum az elmúlt hét végén a „Nagy Iván emlékezete” című kötetet, amely a Nagy Iván Történeti Kör és a Nógrád Megyei Levéltár könyvsorozatának részeként Tyekvicska Árpád szerkesztésében látott napvilágot. A múzeum dísztermét megtöltő közönség előtt Limbacher Gábor a megyei múzeumok igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy Balassagyarmat nagy fiának, a Palóc Múzeum alapítójának, Nagy Ivánnak a munkásságát számon tartja a magyar történettudomány. A nyitott személyiségű, európai kitekintésű tudós Nagy Ivánt az 1848-as forradalom és szabadságharc avatta férfivá és hazájáért elkötelezetten munkálkodó személyiséggé. Széles körű tevékenysége jól szolgálta hírünket a nagyvilágban, szellemi hagyatéka pedig örök példaként szolgál. A neves történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a genealógus, a művelődéspolitikus és a múzeumalapító soha nem esett ki Magyarország tudósainak és szülőföldjének az emlékezetéből. Ezt-bizonyítja a munkásságát összefoglaló könyv megjelentetése is, amelynek bemutatója egyben emlékezés a „Nógrádvármegyei Múzeumtársulat” 1930. szeptember 15- én tartott ünnepi közgyűlésére. Ezen a múzeumtársulat, az alapító Nagy Iván akadémikus iránti tiszteletből, eredményes életműve elismeréseként és múzeumpártolásáért hálából, a „Nógrádvármegyei Múzeum” nevét „Nógrádvármegyei Nagy Iván MúzeunT’-ra változtatta. A jeles esemény hetvené- dik évfordulóján tartott ünnepi esten a „Nagy Iván emlékezete” című könyvet szerkesztője, Tyekvicska Árpád megyei levéltár-igazgató mutatta be. Szólt arról, hogy a történetíró Nagy Iván szándékai és gondolatai Magyarország polgári átalakulásának korában a kultúra, a tudás, a reális történetismeret igényeiről ma is érvényesek. Szülőföldjének tudósai az utóbbi években folyamatosan gondoskodtak róla, hogy hatalmas életművét minél teljesebben számba vegyék, áttekintsék és megvilágítsák. Ennek a törekvésnek egyik eredménye a neves tudós és gondolkodó munkásságát összefoglaló könyv megjelentetése. A kötet első részét a tudós és gondolkodó Nagy Iván bemutatásának szentelték a szerzők. R. Várkonyi Ágnes a történetírót mutatja be a polgári átalakulás korában. A heraldikus Nagy Iván tevékenységével Bertényi Iván foglalkozik, míg a tudós genealógiai munkásságát Seifert Ferenc tárja az olvasó elé. Ezek a tanulmányok egyaránt szólnak a nemzetközi címertan magyar anyagának egyik szerkesztője elévülhetetlen érdemeiről, aki az 1882-ben alakult Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnökeként is tevékenykedett. A „Nagy Iván műveltségképének kialakulása és művészeti ízlésének megrajzolása” című tanulmány szerzője Kovács Anna. A humanista tudóst Limbacher Gábor mutatja be. A kötet második része Nagy Iván életútjáról szól. Váci éveiről Horváth M. Ferenc írt. A Magyar Tudományos Értekező szerkesztőjeként végzett munkáját Praz- novszky Mihály dolgozta fel. Nagy Iván 1870 és 1878 között az Országgyűlési Napló szerkesztőjeként dolgozott, ezekről a nehéz esztendőkről írt Pálmány Béla. A tudós életének érdekes része volt az, amikor 1878-tól Horpács falu bírójaként tevékenykedett. Ezzel az időszakkal Hansel Sándor tanulmánya foglalkozik. A kötet harmadik része egyfajta összegzés. Tyekvicska Árpád bemutatja Nagy Iván munkáit és a nyomtatásban megjelent műveinek jegyzékét. A történész történeti tárgyú kéziratos munkáiról Mérey Tünde ad részletes képet. Befejezésként a fellelhető Nagy Ivánról szóló írások jegyzékét közli a szerkesztő. A Nagy Iván-könyvek sorozatának hatodik kötetét a szécsényi Ipoly-Print Kft. nyomdája készítette, a layont Kopisz Attila volt. A könyvbemutató után jubileumi hangverseny köszöntötte a megjelenteket, akiknek szép perceket szereztek a balassagyarmati kamaraegyüttes tagjai, Kanyó András, Baranyi Klára, Réti Emőke és Pemeczky Zsolt. Nagy sikere volt Lengyel Judit énekszámainak, valamint Tóth Tibor hegedűszólójának. A Palóc Múzeum rendezvényén a balassagyarmati FinikerKft. mecénásként működött közre. SZABÓ ENDRE A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából * az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Emlékezés zeneszóra Évek óta szerettem volna leírni ezeket a sorokat, hogy megosszam az emlékeimet a Nógrád Megyei Hírlap olvasóival. Én azt fogalmaztam meg, hogy mi jut eszembe, ha a bányászzenekar ébresztőjére kelek fel. Most augusztus 20-án és szeptember 2-án a városnap tiszteletére zenés ébresztővel köszöntötték a város lakóit. Azok a régi szeptemberi reggelek jutnak eszembe, amikor a bányászokat köszöntötték és az ablakokban boldogan tapsoltak, köszönték meg a zenekarnak a szép zenét. Most is örömmel hallgattuk a zenés ébresztőt és álmosan tapsoltunk, de egyre kevesebben. (Nem sokan nosztalgiáznak már.) A zenekart figyelve szomorúan vettük észre, hiányoznak kedves ismerőseink, a cintányéros, a nagydobos, ők már elmentek és fiatal arcot keveset láttam. Nem csábító a bányászzenekarban játszani. Játszani szép és maradandó élmény! Én elér- zékenyülök a zene hallgatása közben, az emlékem a régi bányásznapokról szól. Ez a nap a bányászcsaládoknak a hűségjutalmat (megbecsülést) jelentette. A mi kis családunknak is évi nagy bevásárlást jelentett, ekkor vettük meg a télikabátot, a cipőket és azt, amire egész évben aligha telt volna. Ez a kis hűség- jutalom próbálta elfeledtetni a nehéz hétköznapokat. Nekem azok a szomorú esték jutnak eszembe, amikor édesapám az éjszakai műszakból hazaért sáros ruhában, fáradt arccal. Most is elsírom magam, ha erre gondolok. Sokat szenvedtek, de már évközben tervezgették a családok, hogy mi sorsa lesz a hűségjutalomnak. Mert a hűségjutalom azoknak járt, akik egész évben hiányzó nélkül jártak dolgozni. Az is eszembe jut, amikor a bányászbusszal utaztam rokonainkhoz Karancslapujtöre. Amikor évődve, de tisztelettel köszöntötték egymást a buszon, aztán elszundítottak. Olyan szép volna még hosszúhosszú évekig hallgatni a zenekar játékát, ami szeptember 2-án, vasárnap volt Bátonyterenyén a szép új millenniumi parkban. Elismerés illeti az ötletadót és azokat a munkásokat is, akiknek keze nyoma most örömünket szolgálja. A park olyan szép és egyszerű színfoltja lett városunknak, ahol szívesen állunk meg pihenni. Köszönjük a bányászzenekamak az újabb szép élményt, köszönjük a szép parkot. __________________NACYBAIÁZS JÁNOIHÉ Bátonyterenye Szándékos időhúzás az „Angyal-ügyben”!? A Nógrád Megyei Hírlap augusztus 12-i számában „Álmodik az ügyirat” címmel megjelent cikkel kapcsolatban kérem az alábbiak közlését. Az úgynevezett „Angyal-ügy” 1991. november 22-én indult el a hivatalos úton, de előtte titkos nyomozás folyt mindenféle felhatalmazás és engedély nélkül! A titkos nyomozást bizony csak megerősíti az ügybe delegált ügynök feltáró vallomása, amely arra vonatkozik, hogy mivel is bízták őt meg és miért is került ezáltal ő is a vádlottak padjára. Ott ül velünk és el kell viselnie a hathavonta kitűzött tárgyalásokat, amiken persze semmi sem történik. Az ügy valamennyi vádlottja betartja a törvényeket és rendszeresen megjelenik a tárgyalásokon, senki sem akar elszökni és a tárgyalások során mindenki vallomást kíván tenni és tett is. Én magam több panaszt tettem az eljárás lassúsága miatt és az időhúzásért, mert hát valóságban az történik, hogy nincsen lehetőségem az ártatlanságomat bebizonyítani. A bíróságok elnökei valamennyi levelemre csak annyit válaszolnak, hogy nincsen módjuk a bíró munkájának beosztását ellenőrizni!? Több egykori alkalmazottam ellen sincs már törvényes mód a felelősségre vonásra, magánúton pedig nem nagyon akarnám őket felelősségre vonni. Ki kell, hogy mondjam: véleményem szerint szándékosan húzzák az időt, hogy a valós bűncselekményt elkövetőkkel szemben már senki sem kezdhessen büntetőeljárást. Azaz az igazságszolgáltatás mégsem működik olyan esetekben, amikor az eljáró hatóság bizonyíthatóan visszaélt jogosítványával. A közeljövőben átadom azokat a dokumentumokat, amelyek szerintem bizonyítják, hogy az eljáó hatóságok megtévesztették a bíróságot és a váós eseményeket más környezetbe helyezték, úgy, hogy a bizonyító dokumentumokat elrejtették, illetve nem vették számba a büntetőeljáásról szóló törvény szabáyát. Egyébként első fokon a bíróság felmentett! ____________________________ANQYAL ISTVÁN S algótarján
