Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-02 / 206. szám

A N'ÓGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. SZEPTEMBER 2.1 Dombok üzenete, képek zenéje Műtermi beszélgetés Réti Zoltán festőművésszel Balassagyarmaton- Amikor 70 éves lettem, akkor akartak nekem egy kiállí­tást csinálni Miskolcon, de közbejött az akkori kiál­lítóterem helyének változása és ez most hét év után való­sult meg - meséli az augusztus 31-én megnyílt miskolci tár­lat történetét balassagyarmati lakásának műtermében Réti Zoltán festőművész. A nyolcvanhoz közeledve is sportos alkatú és temperamentu- mú festő, író, a gyarmati zeneis­kola első igazgatója rövidnadrág­ban fogadott, a feleség, Márta asszony társaságában. 0 mindig jó társként pátyolgatta férje ügye­it, dolgait. A miskolci tárlatra olyan alkotásokat válogattak ösz- sze, amelyek reprezentálják a fes­tőművész tudatos témaválasztá­sát és tükrözik a festő munkássá­gát. Végül mintegy hatvan olajké­pet és akvarellt állítottak ki Mis­kolcon, a galéria Rákóczi-házá- ban. A tárlatot dr. Végvári Lajos művészettörténész nyitotta meg. Közreműködőként szerepelt, fu­volán játszott Réti Zoltánék veje és unokája, Kanyó András mű­vész-tanár és fia, Dávid.- Egy részben visszatekintő anyagot vittem, amelyben akad húszéves kép is, de az alkotások többsége a közelmúlt terméséből való - magyarázza Réti Zoltán. - Két gondolatot szeretnék kiemel­ni. Az egyik az, hogy ezen képek többségének az a címe, hogy bé­kesség, tisztaságóhajtás. Ez az ár- valányhajakon keresztül nyüvá- nul meg, mert nálam az árvalány- haj a tisztaság szimbóluma. Már sokan nem is tudják, hogy mi az árvalányhaj. Érsekvadkerten, ha Szátok felé megyünk, balra van az úgynevezett Kurva-hegy, ame­lyik gyermekkoromban borítva volt árvalányhajjal, ami most szinte teljesen kipusztult ott. Köztudott, hogy az árvalányhaj a nagy szibériai sztyeppék növé­nyeként a legutolsó nyúlvány­ként lelhető még meg Magyaror­szágon. Tőlünk nyugatra már ré­gen kihalt. Mikor Dejtáron sétál­tunk, szegény Csohány Kálmán művész barátommal, akinek na­gyon tetszettek az árvalányhajas képeim, akkor mindig arra gon­doltam, hogy a varjak is és az ár­valányhaj is üzenetet közvetíte­nek. A háromvarjas képemen megjelenő fehér galambok a jó győzelmét jelzik a gonosz fölött. Egyszer egy varjúcsapatban lát­tam egy fehér galambot, amelyet nem bántott a varjak serege. Ez adta az ötletet. A miskolci tárlat képeinek másik gondolata a kép­zőművészet és az irodalom kap­csolata, a dombok, az Ipoly vüá­ga. Az utóbbi sorozatnak az első darabja Londonban van. Az jól­esik, amikor úgy fogalmaznak, hogy a képeim zenélnek- mond­ja mosolyogva Balassagyarmat és a palóc vidék neves festője.- Elvittem Miskolcra Mikszát- hot, Komjáthyt, akivel előbb fog­lalkoztam, mint amikor a gyar­mati Komjáthy társaság megala­kult. Tagja aztán meglátogatták a műtermemet.- Minden sorozatból vittünk képet Miskolcra - vetette közbe Márta asszony, akiről a családfő elmondta, hogy a Horváthy csa­ládból származik, amely először létesített malmot Balassagyarma­ton és Nógrád megye egyik leg­ősibb családjaként tartják szá­mon. A famíliáról 1277-től van említés. Réti Zoltán megjegyezte, hogy a helyi Balassi Bálint Gimnázium százéves évfordulóján közös ki­állítással szerepelnek a tragiku­san korán elment baráttal, Farkas Andrással, amit nagyon szépen meg- rendezett Kovács Fe­renc. Bár sok idejét el­veszi a Ró­zsavölgyi Márkról írt könyvének bővített ki­adásával járó munka, ha csak teheti, kézbe fogja az ecsetet. Mintegy ket­tőszáz kiállítása volt eddig és ké­pei ismertek a határokon túl is. Legutóbb Szegeden volt egy szép tárlata, ahol egy zeneszerzőt ih­lettek meg képei. Az általa írt ze­neművet nagy sikerrel be is mu­tatták az újonnan nyílt Szög Art Galéria első kiállítása alkalmá­ból, amelyen Réti Zoltán szere­pelt. Új képek alkotására lehető­séget nyújtanak a művésztele­pek, amelyekre sűrűn jönnek a meghívások. Ezen a nyáron a be­rekfürdői és hajdúszoboszlói te­lepeken töltött el munkásnapo­kat Réti Zoltán, ahová felesége is elkísérte. Szeptember végére meghívást kapott Balatonkenesé­re, ahol egy kárpát-medencei művésztelep nyílt és Szlovákiá­ból is érkezett meghívó. A hatva­ni tájképfestészeti biennálé meg­nyitóján külön kiemelték Réti Zoltán festészetét, amely a dom­bok üzenete mellett megkompo- náltságában szinte zenét is köz­vetít. Olaj- és akvarellképeinek számát már nem is számolja, de a művészet, az írás mellett az evangélikus kórust is vezeti és nagy öröme, amikor a templom orgonáját megszólaltathatja. SZABÓ ENDRE Szép summa falusi kultúrára A millenniumi év célkitűzései­hez igazán méltó elismerésben, anyagi támogatásban részesül a következő napokban négy Nógrád megyei község. A közművelődési intézmény- rendszer reorganizációs program­ja keretében meghirdetett pályáza­ton szép summát nyertek ahhoz, hogy lendületet kapjon a faluban a kulturális élet. Komoly sikerként könyvelhető el, hogy Érsekvadkert hétmillió, Vanyarc hárommillió, Ludányhalászi kétmillió, Szirák pedig egymillió forintban részesül a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma rendelkezésére álló kétszázmilliós pályázati keretből, amelyre igen nagy számban pá­lyáztak az önkormányzatok. A pá­lyázati díjat nemcsak a lepusztult hálózat újraépítésére, eszközbe­szerzésre, hanem személyi fejlesz­tésekre, bérköltségekre is fel lehet használni. A tárca egyébiránt ősszel szak- felügyelői vizsgálatot rendel el a pályadíjban részesülő települése­ken. Ennek nemcsak az a célja, hogy ellenőrizzék az összegek ren­deltetésszerű felhasználását, ha­nem az is, hogy a szakemberek ta­nácsaikkal segítsék a reális hely­zetértékelést, közművelődés fel­lendítését s a helyi igényekre ala­pozva közösen fogalmazzák meg a teendőket. ■ „A század utasa” 91 születésnapján ünnepelte a minap a Párizsban élő Fejtő Fe­renc író, gondolkodó, Kelet- és Közép-Európa ma élő egyik leg­jelentősebb történésze. Most, túl a kilencedik évtize­dén új műfaj, új megközelítés fog­lalkoztatja: az ördög, a gonoszság eredetét akarja kinyomozni készü­lő filozófiai művében. A sátán zsi­dó és keresztény megfogalmazásá­ban arra, az embereket az idők kezdete óta foglalkoztató kérdésre keresi a választ, miért döntenek szívesebben a rossz mellett. Távo­labbi tervei között szerepel a szu­verénizmus, hegemónizmus, ko- lonializmus .problémájának kidol­gozása is. Hatvan éve tartó alkotói tevékenységének terméséből most terveznek válogatást, és megkez­dődött idén megjelent „A század utasa” („Le passager du siede”) d- mű könyvének olaszra fordítása is. Ezzel a könyvével ez év nyarán el­nyerte a párizsi Nagykövetek díját, amelyet történészi munkásságá­nak elismeréséül ítélt neki a diplo­matákból álló zsűri. A Nagykanizsán, soknemzeti­ségű, solduiltúrájú családban szü­letett Fejtő a budapesti bölcsészka­ron hallgatott magyart, germanisz­tikát és történelmet, fiatal éveiben ismerkedett meg a marxizmussal, részt vett az illegális mozgalom te­vékenységében is, amiért 1932- ben egy időre börtönbüntetésre ítélték. József Attilával együtt ala­pította és szerkesztette a „Szép Szó” című szociáldemokrata szel­lemiségű irodalmi és politikai fo­lyóiratot. 1938-ban Párizsba emig­rált. 1949-ben a Rajk-per kapcsán került szembe végérvényesen a magyarországi szocialista rend­szerrel. Legismertebb történeti- politikai elemzése, amelyet több mint 10 nyelvre fordítottak le, a rendszerváltás után Magyarorszá­gon is megjelent: „A népi demok­ráciák története”. „Magyarország hét reménye” Történelmi kóstoló a Budavári Palotában A Budavári Palota Királypincéjében a vendéglátóipari főiskola által rendezett a „Magyarország hét reménye” című vacsoraesteken 1848 gasztronómiai öröksége, IV. Béla és Rákóczi fejedelem kora, Mátyás király konyhája, az államalapítás étkei idézték a magyar történel­met Nemcsak ételek illatában, ízében, a korhű felszolgálásban, ha­nem a kort idéző produkciókban is gyönyörködhetnek a vendégek. Közgazdász versíró Nincs abban semmi különleges, hogy egy ifjúsági nyári egye­temen, a fiatalság helyzetét, sorsát nemzetközi összevetésben elemző kurzuson közgazdász is fellép az előadói pulpitusra. Egyetlen téma sincs ugyanis, amelynek ne lenne gazdasági háttere, ökonómiai alapzata. így van ez az európai uniós csat­lakozással is, amelynek jövőjéről Báger Gusztáv pénzügymi­nisztériumi főosztályvezető fejtette ki gondolatait a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat által a közelmúltban Salgótar­jánban rendezett huszonötödik nyári egyetemen. Csizmár József, az intézmény igazgatója.- Mi is csatlakoztunk a millen­niumi programokhoz, természete­sen a suszter maradjon a kaptafá­nál jeligére. A mi programjaink alapvetően gasztronómiai progra­mok, és megpróbálunk visszaidéz­ni bizonyos időket, azoknak a konyháit, amely bizony sokszor nem könnyű, mert leírt konkrét re­ceptek, amelyek ma már minden vendéglátóhelyen találhatók, eb­ben a korban nem nagyon voltak. Mégis megcéloztuk azt, hogy „Ma­gyarország hét reménye” címmel indítunk egy olyan sorozatot, ami igazából arról szól, hogy Magyar- ország hét történelmi korszakának a gasztronómiáját mutatjuk be és ne csak a száj lakjon jól, hanem a szem, a fül és netalántán még a szív is. Természetesen ehhez min­dig programot is biztosítunk.- Az iskola hallgatói beöltöznek korabeli jelmezekbe és felszolgálják az ételeket.- Van egy régi közmondás, hogy aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja. Mi azt szeretnénk bebi­zonyítani, hogy nemcsak tanítani tudjuk, hanem csinálni is.- A hallgatók készítik az ételeket is?- Természetesen. A hallgatók a receptek felkutatásában, összeállí­tásában is részt vesznek. Részt vesznek ennek elkészítésében, ki­szállításában, hiszen ezek házon kívüli rendezvények - ez komoly erőpróba minden szakembernek, akik vendéglátósok tudják mire gondolok - és természetesen a fel­szolgálásban, aztán a lerámolás- ban, elszámolásban is. Tehát min­den folyamatban részt vesznek.- Mely korok ételed mutatták már be eddig, és mely koré lesz a ma este?- Eddig 5 rendezvényünk volt. A „Békés ország reménye” Buda felszabadulásáról szól. Ez remek alkalom arra, a korabeli történé­sektől eltérően egy békés harcot, némelyünk a gasztronómiában is, a török és a magyar konyha között. Tulajdonképpen az egész este ar­ról szól, hogy vetélkedik egymás­sal a török és a magyar konyha.- 1686-ban járunk egyébként év­szám szerint.- Köszönöm szépen a pontosí­tást. Valóban, tehát Buda felszaba­dulása után. Vetélkedik egymással a török és a magyar konyha, erről szól a menüsor.- Mondjon néhány äelt.- Már a leveseknél elkezdődik ez a vetélkedés. Török csorbaleves kontra, ha úgy tetszik, savanyú ká­posztás vadmalacleves. Aztán dol- maszíj vagy töltike a másik olda­lon, báránypiláf, ludaskása, bakla- va, rétes. Az italokkal egy kicsit bajban vagyunk, hiszen hivatalo­san legalábbis az ő vallásuk nem engedi meg a szeszes ital fogyasz­tását, ezért tulajdonképpen itt egy­oldalú a vetélkedés, itt a magyar borokat igyekszünk bemutatni. Er­ről szól a gasztronómiai vetélke­dés, de maga a műsor is egyfajta ilyen vetélkedés. Vetélkednek ab­ban, hogy kiknek vitézebbek a fia­ik, kiknek szebbek a lányaik. Ha eljönnek a vendégek, akkor majd erre választ fognak kapni.- Milyen történelmi korok, mi­lyen történelmi ételed mutatják még be az idén?- Miután ez a hatodik, úgyhogy már csak egy reményteli korszak van, amit ki tudtunk választani, ez pedig október 20-án, illetve 21-én, ezt kétnaposra tervezzük, a „de­mokratikus ország reménye”, ahol tulajdonképpen a köztársaság ko­rát, illetve korait idézzük, hiszen erre két alkalom is van, hogy idéz­zük.-Tehát 1918 és 1990.- Igen. Ez már egy kicsit a mai ízléshez közelebb álló lesz. Az éte­lek is erről fognak szólni, a kollégá­im most ezen dolgoznak, illetve a műsor is természetesen ehhez fog kapcsolódni.- Hogy lehet erre elmenni?- Az estek többsége tulajdon­képpen a Budavári Palotában kerül megrendezésre. Úgy gondolom, hogy ez kellő történelmi helyszín arra, hogy valóban valahogy meg­próbáljuk visszaidézni ezeket a régmúlt korszakokat. Itt a díszlete- zéssel sincs annyi gondunk, mint­ha más modernebb helyiségben lenne. A mai rendezvény - hang­súlyozom - ott lesz, és októberben is oda várjuk vendégeinket. Az azonban már felettébb ér­dekes, ha a vendégelőadóról - akár véletlenszerűen is - kiderül, hogy nemcsak a gazdasági élet útvesztőiben mozog otthonosan, hanem az irodalomban is jártas, mégpedig az alkotói folyamatok­ban. Báger Gusztáv ugyanis költő (is) - „mellesleg” - tagja az író- szövetségnek. Az idei ünnepi könyvhéten „Magánterem” cím­mel jelent meg legújabb kötete, amelynek hátoldalára nem ki­sebb személyiségek, „szakem­berek” írtak ajánlást mint Bella István, Lengyel Balázs, Oravecz Péter és Tandori Dezső. Közülük itt most Bellát idézzük: „Egyedi, eredeti, az avantgárdon és a ké­sei Pilinszkyn iskolázott hang ez az elhallgatásos, rejtőzködő, a szavak közti csöndet megcsende­sítő líra. ” Nem véletlen a citátum, mert a hatodik X táján járó Báger Gusztáv - a viszonylag késői kezdet ellenére vagy éppen ezért érett - verseit olvasva alig lehet szabadulni Bella találó megállapításaitól. A „Magánte­rem” ugyanis kétségkívül egy szuverén elme teremtménye. A jobbára rövid írások az olvasót is hosszú meditációra késztetik, közösséget vállalva szerzőjük­kel, aki alkatilag ilyenfajta. Nem az élet külcsíne, felszíni je­lenségei, hanem belső, lényegi összefüggései állítják meg, nem a hangos - akár dicsérő, akár le­dorongoló - be­szédtől kísért, sokszor talmi ügyek izgatják, finom mívű gon­dolattársítások­ban mondja el véleményét ar­ról, amit a köz­nyelv szerelem­nek, erkölcsnek, létnek, termé­szetnek, társada­lomnak, politi­kának, (rendsz­erváltozásnak nevez. Mestere a költői képeknek csakúgy, mint ahogyan a sorok, versszakokf?) közötti szünetei is beszédesek, nem különben sokat mondó a gyakran írásjelek nélküli versmódja. Báger - bár jól érzékelhetően nem törekszik tömegekhez szól­ni, nincs szándékában emberek sokaságát kioktatni, mozgósíta­ni semmilyen irányban -, lírája, nyelvezete az intellektualitás és a közérthetőség határán mozog. Annyira elvont, amennyire sze­mélyisége, témái kívánják, any- nyira viszont bárki számára emészthető, amennyire mások­nak is szánja frappáns elmélke­déseit. Szemléletes példája en­nek a „Hógyökér” című verse, amelyet Simonnak, Margitnak, Dorottyának és Johannának írt: „A fönti sok gyökér / hulláskor elszakad / keringő hókristály / mindenütt megtapad / Hogy le­gyen gyökere / földön is a hónak / nem tehet semmi mást / szo­morúan elol­vad. Látomá- sos, vagy in­kább láttatásos költészetét a „Villamoson” című vers pél­dázza legin­kább: „Fellazu­ló városszél / Kaleidoszkópot rendez / foghí­jakat / Utazó bútorokkal / a villamos abla­kai / esti utcám / berendezik. Báger Gusz­táv halk, mé- lyenszántó töp­rengéseihez jól illeszkednek Viszt György által tudatosan e versekhez, sőt e könyvhöz ké­szített grafikái, amelyek alkal­masint jóval többet jelentenek a „Magánterem” hangulatkeltő dí­szítőelemeinél. A kemény fede­lű - s ez manapság rangot jelent - kötet a Tevan Kiadó gondozá­sában látott napvilágot. _______________________csohorAdy Béla A miskolci kiállítás meghívója Ez a kép is a miskolciakat invitálja tárlatnézőbe A kötet címlapja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom