Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-13 / 215. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE _____________________________2000. szeptember 13. | N yelvtanár kellene! Szlovák-magyar eszmecsere Salgótarjánban 1999-ben szervezték meg Salgótarjánban élő szlovák nemzetiségű, a szlovákokkal szimpatizáló, a szlovák nyelv és kultúra iránt érdeklődő polgárok a Szlovák Baráti Klubot. Havi rendszerességgel összejövetelek, beszélgetések, baráti találkozók, kulturális rendezvények, kirándulások szerepelnek programjukban. Szlovák nyelvi program számítógépre Az iskolavezető fia készítette, könnyítve a terényi kisáiákok munkáját Esetenként a megye más településeiről és Szlovákiából is hívnak vendégeket. A közelmúltban a losonci székhelyű Nógrádi Szlovák- Magyar Baráti Társaság elnökségének több tagjával beszélgettek a kapcsolatokról, azok fejlesztésének lehetőségeiről. A magyar- országi - salgótarjáni, szécsé- nyi, balassagyarmati - tagokkal is rendelkező civil szervezet elnöke, Gern Ervin és alelnöke, Pavel Jaroslav Králik, valamint dásokkal, értelmetlenséggel kísért munkáról, a két nép közötti kapcsolat és barátság ápolásának fontosságáról. A nógrádi tagok közül a szé- csényi Bállá Tibor a hagyományok, a közös történelmi múlt, így Rákóczi emlékének ápolásáról szólt, sok gyakorlati példát említve. T. Pataki László a két nép barátsága ápolásában végzett munka, gyenge média - visszhangját említette, s kiemelte a szlovák nyelv tanulásának lődésről. Némi meglepetésnek számít, hogy a megyeszékhely három középiskolájában: a Ma- dáchban, a Kanizsai Dorottyában, a Bolyaiban és egy általános iskolában, a Gagarinban is igény mutatkozik a szlovák nyelv tanulása iránt. A szlovák vendégek elismeréssel szóltak a salgótarjáni Szlovák Baráti Klub és kisebbségi önkormányzat bátor úttörő jellegű munkájáról és megígérték, hogy nyelvtanár biztosításával segítik a szlovák nyelv tanulását Salgótarjánban. A szlovák kulturális kapcsolatok anyagi vonzatának előteremtésével összefüggésben is jól hasznosítható javaslatok hangzottak el, a hangulatos A terényi nemzetiségi iskolában szép eredményei vannak a szlovák nyelv oktatásának. Az alsó tagozatos gyerekek, sőt már az óvodások is heti több órában ismerkednek őseik nyelvével, kultúrájával. Brozsó Andrásné, aki intézményvezetőként az iskola és óvoda munkájára is felügyel elmondta: a helyi szlovák kisebbségi önkormányzatnak, anyagi támogatásának köszönhetően minden feltétel adott a színvonalas és nyugodt munkához. Az iskolával szoros kapcsolatban van és működik a könyvtár, amelyben igen nagy a szlovák nyelven írt könyvek aránya, mindez ugyancsak a kisebbségi ön- kormányzatban tevékenykedők lelkesedését és felelősségét dicséri. A munkát már tavaly megalapozta az a központi segítség, amelyből számítógépeket és a szlovák nyelvű oktatást segítő könyveket, eszközöket, tévét, videót vásárolhattak - mondta el Brozsó Andrásné. Az idei tanévben új és ígéretes, hogy a nyelvkönyveket a nógrádi székhelyű Mikszáth Kiadótól rendelték és kapták meg, s amely kiadóval évközben is szeretnék a kapcsolatot megtartani, ahelyett, hogy csak a nyáron tárgyalnának. A gyerekek nyelvi „magabiztossága” - így fogalmazott az intézményvezető asszony - meglátszik a különböző ünnepeken is, például az évek óta hagyományos terényi nemzetiségi napon, ahol a hangulat előkészítésében a fiatalok viszik a prímet, járnak elöl a vidámságban. Szép példája volt ennek a nyáron megrendezett bánki nemzetiségi napok, ahol a terényi gyerekek a szlovák kultúrában szokás és igen kedvelt János-napi tűz- ugrás évtizedes hagyományát keltették életre, természetesen szlovák nyelven, méltán aratva sikert a közönség körében. Az ősök emlékét, régmúlt szokásait, kultúráját és életmódját őrzi majd az a tájház is, amelyet év végére, legkésőbb jövő tavaszra szeretnének felavatni a falucskában. Természetesen mindig jól jön a segítség, például olyan is, amiben Brozsó Andrásné egyetemista fia jeleskedett. A tehetséges, matematikainformatika szakos hallgató saját készítésű programmal segítette a 28 terényi kisdiák szlovák nyelvi tanulását.-SZGYSErősen él a család- és rokonszeretet Itt élünk Magyarországon (11.) A terényi vasárnapon, nemzetiségi napon minden korosztály örömmel részt vesz ■ Markotán Péter színes és nagy tetszést arató beszámolót tartott, az 1994-es megalakulástól végzett nem egyszer gáncsoskoErős vár a mi Istenünk... - énekelte évtizedekig Török János az idős kántor a szügyi evangélikus templom gyülekezetének az élén. Néhány éve már csak az imaház egyik padjában foglal helyet, de ugyanolyan hűséggel szolgálja az Istent lélekben, mint egykoron kántorként, püspöki felhatalmazással helyettes lelkészként, ifjúsági vezetőként. Mindebből már csak a szlovák nyelven, gót betűkkel írt hatalmas imakönyve emlékezteti, amelyet 12 éves korában konfirmálásakor emlékül kapott, s használ, őriz azóta is, s mellette maradt kiszolgált, hűséges har- móniuma, mintegy az idős kántor sorsával vállalt közösséget. Ezért aztán a szügyi porta konyhájának főhelyére állított zeneszerszámot minden este megszólaltatja gazdája. S bár megfakult a hang, nehezen tudják már ujjai kordában tartani a billentyűket, az Erős vár a mi Istenünk szívből száll tova szlovák nyelven a szüfontosságát a felnőttek körében is. Ezt követően többen is beszámoltak a szlovák nyelv iránt látványosan megnövekedett érdekgyi estébe. Ottjártunkkor mesélte: a 40-es 50-es években minden karácsonyi készület előtt, a várakozás advent idején a templom- toronyba vitte fel a legényeket, s ott állt össze az alkalmi, vagy inkább nagyon is céltudatos szlovák nyelvű kórus, s érces hangjuk az Ipoly túloldalán fekvő közeli településekre is áthallatszott, megérintve a szíveket. Egy idő után már megszokták, ezért várták odaát is az emberek az advent üzenetét, amely Szügyből érkezett...- Mások imádkoznak a templomban, nekem a harmóniumjá- ték az ének volt és marad az imám, ezen tudtam megszólni mindig, s marad ez így életem végéig - mondja elérzékenyülve a 77 éves Török János. S, hogy honnan töretlen hűsége a szlovák nyelvhez? - erről így vall a gyülekezet egykori kántora: - Anyám, apám, nagyapám otthon mindig csak szlovákul beszéltek, ezért én már szinte az anyatejjel szlovák-magyar baráti összejövetelen, melyről a Magyar Televízió is tudósított. szívtam magamba szlovák létemet, s maradt is ez a hűség. Csak, amikor elemibe mentem, akkor kezdtem „kapizsgálni” a magyart, kaptam is elég gúnyt, nevetést a gyerektársaktól, szenvedtem érte, de azt is megtanultam szépen, becsülettel, hallhatják - mosolyodik el Török János, miközben egy evangélikus népének csendül fel ajkán, s aztán ugyanazt szlovákul is elénekli, bizonyítandó: mennyi igazság is rejlik szavaiban. 1996 húsvétja: ez az alkalom volt az utolsó, amikor Török János ősei nyelvén énekelhetett, hirdethette Isten igéjét a szügyi templomban. Negyvenhat évi szolgálat után, kissé megkeseredve él az emlékeinek. Mondta: szeptember elején lesz 77 éves, akkortájt, amikor e sorok megjelennek. Mit is tehetnénk mást? Kívánunk az idős kántornak derűs szívet, további nyugalmas napokat és jó egészséget. SZABÓ GY. SÁNDOR A vérségi kapcsolatok, a rokonsági fokok számontartása a magyarországi szlovákoknál is fontos volt. A rokonsági terminusok nyelvjárásonként különböznek, s tartalmi eltérések is megfigyelhetők. Pl. a bükki Répáshután a fiú és a saját fiam elnevezésére nincs önálló kifejezésük, a békéscsabai szlovákoknak - általános szlovák jelenségként - van: chiapec, fiú, máj sin - saját fiam. (Az alappéldákat ebből a két helységből idézzük a továbbiakban, de más helységek, régiók sajátos elnevezéseit is bemutatjuk.) Répáshután vagy Nyíregyházán a dédszülők elnevezése körülírással történik: dédpapa - stari, tato, tatov, starin otcom ot'ec, Békéscsabán önálló kifejezés él: dédapa - predstari otec, dédanya - predstará mat'. A Délkelet-Alföldön az ősök valamennyi generációjára vonatkozó elnevezés is gyakori: apovka, mamovka. Szinte valamennyi szlovák csoportnál él a nagyszülők önálló elnevezése: stari tato, stara mama (Répáshuta), stará babka (Bakonycserja) dzedo, baba (Óhuta), apapo, amamo (Répáshuta), Fiskalitás Huta, (Mátraszentimre), stari ot'ec, stará mat' (Békéscsaba, Délkelet- Alföld) stari apouka, stará mamika, starjí (Kesztölc, Sári, Péteri, Nyíregyháza.) A szülők elnevezésében is vannak különbségek: tato, mamo (Óhuta, Mátraszentimre), stari), ot'ec, matka (Répáshuta, Csővár, Püspökhatvan), ot'ec, - mat', apó, apu - mamo, mama (Békéscsaba, Délkelet-Alföld.) A testvéreket nem szerint különböztetik meg: brat, sestra (ha a kort is jelölni akarják: stari brat, starsia sestra), miként a gyermeket is: sin d'ívka, dzevka, d'iov- ka. Az unokát a Délkelet- Alföldön egy szóval jelölik általában: vnucka, ritkábban fiúunokát: vnuk (Nyíregyházán a lányunoka: vnúca,) A nagyszülők a szülők testvéreit is nemi megkülönböztetéssel nevezik meg: a baci, báci, bat'o, bát'a, általános. A néni, nenika, néna, nénika főként a zempléni hegyvidéken és a Bükkben, a naná-, nanicka, a nógrádi, a Pest környéki és a délkelet-alföldi szlovákoknál használatos. Az unokatestvérek megnevezésében általánosabb a bratranec, sestrenica (sestranica: Répáshután), a közép-szlovák nyelvjárású nógrádi, Pest környéki és délkelet-alföldi szlovákoknál: bratnik, sesternica, (Nyíregyházán: brat'inák.) A műrokonsági terminusok közül kiemeljük a házastárs szüleinek az elnevezését. Általánosabb a svokor, svokra (Répáshuta: sveker, svekra), az após, anós, apovka, mamóska inkább Békéscsabán és a Délkelet- Alföldön él (Csővár: fest, fest'iná.) A testvér házastársának a neve Békéscsabán és az alföldi szlovák helységekben svagor, sógor, and’ika. Répáshután, a nyugati nyelvjárásúak- nál sveger, svegerina (Nyíregyházán nem ismerték az az and'ika kifejezést.) A gyermekek házastársának elnevezése Békéscsabán zaf, zat'ko, Répáshután zef, a nevesta általános. A keresztkomák, komaasszonyok egymást így nevezik, koma, kmotor, kmotra, (Békéscsaba, Dél-Alföld), kmoter (Répáshuta, a kmotra mindenütt használatos. A keresztapa, -anya neve Répáshután krstni tato, krstná mama, Békéscsabán krsní otec, krsná maf, a keresztgyereké Répáshután krstsn'iatko, krst- sn'iatka, Békéscsabán krsní, sín, kesnád'iovka. Az elmagya- rosodás következtében minden hazai szlovák csoportnál a rokonsági szóhasználatban általánossá váltak a magyar terminusok, a magyar elnevezéseket sokszor szlovák végződéssel látják el. Öröklési rend a családon belül többnyire azonos, általában valamennyi gyermek örökli a földet, a vagyont. Előfordul, hogy csak a fiúk (Kesztölc, Pilisszentkereszt, Püspökhatvan), illetőleg ha a fiú ápolja a szüleit. Valamennyi szlovák helységben ő örökli a házat is. Gyakori a szülők vagyonának még életükben való szétosztása, de mindmáig általánosabb mindkét szülő halála után. (Folytatjuk) ______________■ A nyanyelvén imádkozik és énekel az egykori kántor Egyik legjobb barátja öreg harmóniuma
