Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-11 / 187. szám

Nyolcvan esztendő hosszú útja Miskei Lászlónak a közelmúltban volt a 80. születésnapja. Ez alkalomból a Munkáspárt tortával és pezsgővel köszöntötte. Az ünnepelt az alábbiak szerint emlékezett vissza fiatalkorára:- Somoskőújfaluban születtem. Szegény családban nőttem fel, de a szüleim soha nem panaszkodtak. A negyedik elemi után édesapámat behívatták az iskolába, s megkér­dezték tőle, hogy: nem tudna-e pol­gári iskolába adni? Sajnos nem volt pénzünk, ezért továbbra is az ele­mibe jártam. Közben pedig mun­kát vállaltam, hogy ezzel is segít­sem szüléimét. 1939-ban az édesanyám haldok­lóit. Elhivattuk hozzá a papot, hogy meggyóntassa. Édesanyám meg­kérdezte tőle: - Atyám, a szegény­ség nagy bűn? A válasz az volt: - Nem, lányom az nem bűn. Mire édesanyám azt válaszolta: - Akkor atyám menjen vissza, mert nekem csak ez az egy bűnöm van. Néhány év múlva hosszú időre elkerültem Somoskőújfaluból. Miskei László életútja kalandok­kal volt teli. Tizennyolcszor költö­zött feleségével az elmúlt ötvenhat évben. - Engem arra neveltek szü­leim, hogy a nép szolgája, nem pe­dig ura és parancsolója legyek. Ez volt az útmutatóm egész életem­ben. Mivel ragaszkodtam a szüleim által meghatározott nézetekhez, bi­zony nagyon sok gondom és prob­lémám volt életem során. Miskei László és felesége ki­csiny, de annál barátságosabb szo­bában él a bátonyterenyei Ezüstfe­nyő otthonban.- Huszonhét éve jöttem el Gyön­gyösről, s néhány hete küldtek egy gyászjelentést, hogy meghalt az egyik bányász, aki régen a kezem alatt dolgozott - mondja. - Látja még mindig nem felejtettek el és még most is szeretnek az emberek. Ezért is kaptam ezt a szomorú érte­sítést. Engem mindig is érdekeltek az emberek és soha nem tettem kü­lönbséget közöttük. Segítettem, ha tudtam. Mindig bizalommal fordul­tak hozzám. 1951 közepe táján el­vittek Egercsehibe a bányatelepre, mondván: az üzem mintegy fél éve 40-50%-on teljesít. Az volt a felada­tom, hogy fölvirágoztassam a ter­melést. Minden órámat a bányá­ban, az emberek között töltöttem és azon fáradoztam, hogy kiderít­sem: mi az oka annak, hogy nem akarnak dolgozni? Egyik nap ösz- szetalálkoztam egy régi ismerő­sömmel, akivel a Karancslejtősben dolgoztam együtt. Ő felvilágosított, hogy nézeteltérések vannak a dol­gozók és a főmérnök között. Nem vártam tovább, elbeszélgettem az öreg főmérnökkel, aki bátran el­mondta nekem, hogy utálja a kom­munistákat és magát a rendszert is. Én elmondtam neki, hogy nem za­var, amit csinál, de nem tesz jót az ő szaktekintélyének sem. Egy idő múlva az öreg mérnököt fölhívat­ták a minisztériumba valami terv készítéséhez. Én meglátogattam a feleségét, akivel egy szép nagy ház­ban lakott együtt. A ház nagyon el­hanyagolt, rendetlen volt. Megke­restem a térmesfert és szóltam ne­ki, hogy minden szakembert szed­jen össze, s a főmérnök háza egy hét múlva olyan legyen, mint a templom. Eltelt vagy két hét, s egyik este kopogtattak az ablako­mon. Kinéztem, s a mérnök volt. Kérdezte, hogy bejöhet-e? Én ter­mészetesen betessékeltem. Még egy üveg bort is hozott. Bocsánatot kért, elmondta, hogy tévedett s et­től a naptól kezdve számíthatok a segítségére. Az ötödik hónapban már 100%-ra teljesítettük a tervet. Nagyon sok élményt és tapasz­talatot őrzök, melyet szeretnék megosztani az emberekkel. Okulja­nak az én példáimból. Törvényt tisztelő ember voltam mindig, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindig különbséget tettem abban, hogy ki szolgálja az egyszerű em­berek érdekeit és ki nem. 1954-ben járási első titkár vol­tam Hatvanban. Jött egy rendelet, hogy aki szerződést köt egy hold szudáni fű vetésére, az két hold be­szolgáltatása alól mentesül. Körül­jártam az összes hozzám tartozó községet és elbeszélgettem a gaz­dákkal. Az eredmény nem váratott magára: első lett a járásunk az egész országban a beszolgáltatás­ban. Felhívtak a központ titkársági ülésére, ahol jelen volt az első szá­mú vezetés. Érdeklődtek, hogy mi­ként sikerült ez nekem? Elmond­tam őszintén és három hét múlva már le is lettem váltva. 1956 után újra visszavettek a pártba, de ké­sőbb még egyszer kizártak. Én so­sem csüggedtem, hiszen feleségem több mint öt évtizede kitart mellet­tem. Követett mindenhová és ve­lem együtt költözött, amikor csak kellett. Remélem még sok szép évet tölthetünk együtt vele. _____fissza B alassagyarmat Bátonyterenye Salgótarján Szécsény Kővári út 21 -es út Budapesti út Salgótarjáni u. További részletek a szórólapokon. MÓL Rt. PB Értékesítés 1093 Budapest, Közraktár u 30-32. Tel: (1) 209 0044 megvan a helye Megvásároljuk használaton kívüli PB-gáz palackját. A MÓL Rt. megvásárol személyazonosságukat igazoló ma; személyektől, legfeljebb két darab, ép, sérülésmentes és érvényes hatósági engedéllyel rendelkező', 11,5 kg-os PB-gáz palackot egyenként 5000,-Ft értékű - M0L- töltóallomásokon levásárolható - MÓL vásárlási utal­ványért. Az akció 2000. augusztus hónapban, az engedélyezett cseretelepi készlet erejéig tart. Ha i akarja kötni a hasznosat a hasznossal, nem mennie. Nógrád megyei PB-gáz yeink címe a szórólap alján i átvevőhelyeink címét keres- i és MÓL PB-GÁZ ken elhelyezett szórólapokon, i MÓL PB-GÁZ információt az Négy évtized egy iskolában 1994. január elsején ment nyugdíjba Zachar. Istvánná akinek az első és utolsó munkahelye a kisbágyoni általános iskola volt. Szinte mindenkit tanított a községben élők közül. Egy időben népviseleti babaruhákat készített. Hatalmas fenyő­fákkal övezett házukban beszélgettünk- Bércéiről származom, Balassagyarmaton végez­tem a tanítóképzőt - emlé­kezik a kezdetekre a nyug­díjas tanítónő. - Középis­kolai érettségi után még egy évet kellett tanulni és úgy kaptuk meg a végbizo­nyítványt. Az utolsó tanítá­si évben hetente egy napot gyakorlóiskolába jártunk tanítani. Az első munkahe­lyem a kisbágyoni általá­nos iskola volt. Akkoriban öt tanító kollégával dolgoz­tam együtt az alsó, illetve a felső tagozaton, nagyon jó munkahelyi légkörben. Emellett még a dolgozók is­kolájában is tanítottam. Itt találkoztam a férjemmel, itt épí­tettünk házat. Én akkor is Kisbágyonban maradtam az alsó­sokat oktatni, amikor intézmény­összevonások miatt a felső tago­zat átköltözött Palotásra. A hosz­- Valóban a kezdetektől az utolsó napig 1994. január elsejéig itt dolgoztam. Nagyon jól érez­tem magam, nem kívánkoztam el máshová. Az itteni emberek min­dig jók voltak hozzám, úgy ér­zem, hogy szerettek is. A negyven évről ezernyi fény­képet őrzök, olyanokról is van fotóm akik ma már ko­moly beosztásokban dolgoz­nak.- Mivel telnek nyugdíjas napjai?- A férjemmel együtt vé­gezzük a napi teendőket. Míg ő a kertben a málnásá­val, gyümölcsösével és a nyulaival foglalkozik, én a benti háztartást vezetem a zöldségeskert művelésével kiegészítve. Szeretem a tele­vízióban menő sorozatokat nézni. Régebben a magyar fotó: esla tájak jellegzetességét bemu­tató népviseleti ruhákba öl­töztettem babákat. Természete­sen én varrtam ezeket a ruhákat. Számtalan ilyen babám van. Ma­napság már csak gyönyörködöm bennük, de nem készítek újakat. KEREKES LAJOS Zachar Istvánná a népviseletes babáival szú évek alatt szinte mindenkit tanítottam aki községben él. Ked­venc tantárgyam a magyar iroda­lom és nyelvtan volt.- Negyven éven át tanított egy iskolában. Eltéphetetlen kötelék a kollégákhoz- Negyvenegy évig kereskedő­ként dolgoztam a volt vállalatom­nál. 55 éves koromban elmehet­tem volna nyugdíjba, a cég veze­tői azonban megengedték, hogy egy évet még rádolgozzak. Egyébként sem panaszkodhatom rájuk. Kisterenyén a vegyes ruhá­zatban kezdtem mint tanuló, Tóth Ferenc boltvezető volt a taní­tómesterem. Itt több mint 30 évig dolgoztam. Mivel a cég vezetése megszüntette a kisboltot, így ke­rültem a megyeszékhely legré­gebbi, máig is legrangosabb áru­házába, ahonnan 1996-ban men­tem nyugdíjba - mondja beveze­tésképpen Kiss Istvánné, aki az utóbbi négy évben Bátonyt- erenyéről járt be dolgozni Salgó­tarjánba.- Akkoriban nem volt könnyű bejutni kereskedelmi tanulónak. Mindig tetszett ez a munka, bár a családból senki sem ösztönzött erre. Amikor elvégeztem a nyolc általánost, azonnal nem tudtam bejutni tanulónak, egy év után se­gítséggel vettek fel az iskolába. Aktív pályafutása alatt jó szív­vel emlékszik főnökére, a pásztói Kiss Istvánnéra.- Amikor az áruházba bekerül­tem, szeretettel fogadtak, nagyon megszerettem a vezetőket, köz­tük Földinét, az osztályvezetőt, akit csak Marikának szólítanak. A mai napig hívnak telefonon, hogy jöjjek beszélgetni, szétnézni. Ha meglátnak, azt mondják, megfia­talodtam. Valóban kipihent va­gyok, ami állítólag fiatalít.- Mi hiányzott közvetlenül a nyugdíjba menetel után?- A munka, a munkatársaim, akiktől nagyon nehezen, de jó ér­zéssel köszöntem el. Hiányukat próbáltam otthoni munkával pó­tolni. Van egy kis kertem, ahol vi­rágokat nevelek, zöldségfélét ter­melek, vannak gyümölcsfáim. Unokáim a 18 és 13 éves Attila és Balázs, amikor nálam vannak, ké­rés nélkül segítenek. Örömmel mondhatom, jó családom van. Lányom Kisterenyén tanít.- Mi a szép ebben a szakmá­ban?- A vevőkkel való rendszeres találkozás, a velük való beszélge­tés, gondjaik, bajaik meghallgatá­sa, figyelmük egy-egy dologra tör­ténő felhívása és a segítő közre­működés a vásárlásban. Jó órá­ban mondjam: pályafutásom alatt nem volt haragosom. Ellenkező­leg: többen vannak - főleg Kisterenyén - akik kérik, adjak nekik tanácsot, mit vegyenek.- Jutka alaptermészete a ked­vesség - állítják többen is munka­társai közül.- Általában jó kedélyű vagyok.- A mostani behívását miként fogadta?- Váratlanul ért, de nagyon jó­lesett, hogy gondolnak rám. Egy­ből igent mondtam Marikának, egyúttal közöltem, hogy milyen gondom van. Biztatott, hogy együtt majd megoldjuk. Megbízá­som erre a hónapra szól. Ha to­vábbra is szükség lesz rám, s a gondomat meg tudom oldani, ak­kor szívesen jövök a kollégáim­nak segíteni. Jutka - mert a vevők közül igen sokan így szólítják - határo­zottan állítja, hogy nyugdíjasként sem unatkozik.- Még nem voltam nyugállo­mányban, de már hívtak a kisterenyei nyugdíjasklubba. A nyári időben este 5-től 7-ig, a ko­rai sötétedés időszakában 3-tól 5- ig vagyok a klubban a velem egy- korúakkal, néhány volt iskolatár­sammal, nálamnál idősebbekkel. Gazdag programunk nem engedi, hogy unatkozzunk. Kirándulunk, irodalomdélutánt tartunk. Van színházbérletünk, időnként kö­tetlen együttlétet szervezünk, s ezt nyársalással kötjük egybe. Szeretjük, meghallgatjuk a mil­lenniumi napokkal kapcsolatos előadásokat is. V.K. v SUjIj.VKx N-áí. r~>' millió FORINT a HÖLGY világban Ha a HÖLGY világ 33,34,35. számából kivágja a HÖLGY világ szitakötőt, és beküldi a szerkesztőségbe, sorsoláson vesz részt. Nyeremények: Első díj: I darab 5ÖO 000 forintos betétkönyv Második díj: 5 darab 100 000 forintos betétkönyv Harmadik díj: 10 darab 50 000 forintos betétkönyv Negyedik díj: 20 darab 20 000 forintos betétkönyv- ötödik díj: 10 darab 10 000 forintos betétkönyv' www.holgyvilag.hu ADJANAK ESELYT FORTUNÁNAK, JÁTSSZANAK VELÜNK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom