Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-10 / 186. szám
2. OLDAL RÉTSÁG ÉS TÉRSÉGE 2000. Augusztus 10., csütörtök Szervezkedő szátoki „tűzvitézek” Augusztus 19-én Szátok lesz a házigazdája a területi tűzoltóversenynek. A rendezés megtisztelő jogát azért nyerték el, mert a közelmúltban Diósjenőn megrendezett megyei tűzoltóversenyen kiválóan szerepeltek a szátoki lánglovagok és -lovagnők. Női csapatuk és ifjúsági gárdájuk első helyezéssel, míg a felnőttek a hatodik hely birtokában térhettek haza a Börzsöny lábától. Szűcs Lászlóné polgármester - aki maga is községi tűzoltó volt egykor - érdeklődésünkre elmondta: a tűzoltó-egyesület évtizedek óta részt vesz a település kulturális, sportéletében, alakítója a szátoki közösségnek, mély gyökerekkel rendelkeznek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy tovább erősödik az egyesület: a régóta működő felnőtt mellé a tűzvitézek tavaly hívták életre ifjúsági csapatukat, s az idén a gyengébb nem képviselőiből is verbuváltak gárdát.-SZViharsarokból érkezett a vándor Széles karimájú kalapjában, borzas szakállával szembetűnő látvány az út szélén poroszkáló vándor, ahogyan Romhány felől Kétbodony felé haladt elszántan, dacolva a délutáni rekke- nő hőséggel. János a 25 éves német szakos tanár Békéscsabáról érkezett, szívesen áll szóba a krónikással, de ahelyett, hogy árnyék hűvösét keresné, fegyelmezetten folytatja tovább az útját, ezért aztán amolyan hasznos, de „kutyafuttából” készült eszmecsere volt a miénk... A magányos országjáróval Romhány környékén találkoztunk- Honnan, hová?- Vácról indultam két napja, most Katalinpusztáról érkezvén Szandaváralja felé igyekszem, ott is éjszakázom.- Úti cél ?- A Vác és Sátoraljaújhely közötti, mintegy 500 küométeres távot immár harmadik éve megteszem gyalogszerrel minden nyáron. A Viharsarokból érkeztem: Békéscsabán élek, Gyulán egy iskolában tanítok német nyelvet. Tudja, a városi hangoskodásra sosem vágytam, ezért aztán, amikor csak tehetem elhagyom a zaj világát. Erdőjáró, csendet, nyugalmat kereső ember vagyok. Még csak két napja indultam, de tudom milyen csodálatos világ vár még rám. Naprakész úti programmal napközben főleg erdei utakon haladok, s csak este keresek lakott vidéket, s szállók meg ott, ahol befogadnak.- Befogadják?- Szívélyesek az emberek, tavaly sem maradtam soha fedél nélkül, remélhetően most sem lesz másként.- Hány napos lesz a túra?- Nyugodt tempóban két hét alatt megteszem. Most is csak azért vágtam le nagyobb menetet, mert napnyugta előtt Szandaváralján szeretnék lenni. Szeretem Eszak-Magyarorszá- got, ahányszor rácsodálkozom természeti szépségeire, annyiszor nyújt újat, meg újat...- Ki izgul most otthon önért?- Eddig minden utam csendes volt, amire tulajdonképpen vágytam, s amiért elindultam. A szüleim várnak otthon Csabán. Természetesen mobilt nem tettem a hátizsákba, de azért ahonnan lehet hazaszólok, rövid telefonüzenet megy az édesanyámnak: ne aggódj, jól vagyok...- Megszokták már?- Tiszteletbe tartják a hobbim, de mondhatnám úgy is: mindenkinek van valamilyen bogara, az enyém a magányos vándorlás, mint azt Petőfink tehette egykoron.- Újabb terv a tarisznyában?- Ősszel a Dél-Kárpátokba készülök, a mostani túra hosszabb és csendesebb, az ottani rövi- debb, ugyanakkor meredekebb lesz, minden bizonnyal nem várt izgalmakkal is. De ezért szeretek vándorolni...-SZGYSTáborozástól a befőttkészítésig Nincs uborkaszezon a szátoki Százszorszép gyermekotthonban Néhány lány barackbefőttet készít Boda Árpádné irányításával, közben - a munkáért ez is dukál - jókat falatoznak a mézédes gyümölcsből. A kellemeset a hasznossal - jegyzi meg nevetve a szátoki gyermekotthon mindenki által tisztelt és kedvelt konyhafőnöke, aki soha nem sajnálja a belevalót, ha a gyerekek étke, étvágya megkívánja. A kompótkészítés fortélyaival ismerkednek a lányok FOTÓK: SZABÓ OY. S.- Régi hagyomány, mondhatni tantárgy, különösen a lányok számára a konyhai foglalatosság, a főzés tudományának fokozatos elsajátítása - mondja Boda Árpádné, miközben éberen figyel: oda ne égjen az ebéd, az illatozó rakott krumpli - Most csak néhányan vannak bent az otthonban, szeptemberben, amikor újra benépesül a ház, kezdődik a lekvárfőzés ideje, ha akkor látnák: milyen serény munkát végeznek a gyerekek, felütve a vidám boszorkánykonyhát. Babicz István igazgató úr vezetésével a legtöbb pedagógus ott van a „fedélzeten” - tanévben 50-60 gyerek, most 15-20 ha tartózkodik a házban. A direktor szerint akár szünet, akár iskolaév: az otthon a Százszorszép Általános Iskola és Gyer- mekotthon mindig nyitott kapuval várja növendékeit.- Ilyenkor nyáron, ha lehet mondani, valóban félgőzzel működünk. Zajlik az évről évre megszokott felújítás, tisztítómeszelés, festés. Legtöbbjét saját magunk végezzük, a kollégákkal együtt vesz- szük kézbe a meszelőt, vagy éppen az ecsetet. Mivel pénzünk nincs rá, jelentősebb munkálatokat - mesterek bevonásával - nem kezdtünk. A gyerekek egy része szüleinél nyári szabadságon, azokra, akikre kiterjed a gyermekvédelmi felügyelet, számukra is tartalmas elfoglaltságról, hasznos időtöltésről gondoskodott az otthonvezetés, derül ki a fiatal igazgató szavaiból.- Nemrégen ért véget egy kéthetes kerékpárostábor, amelyet a millennium jegyében Vác- Esz- tergom-Vísegrád útvonalon rendeztünk, pihenőhelyeink különböző kempingekben * voltak. Mindenki remekül érezte magát. A napokban Balassagyarmaton indul egy újabb táborunk, amely szintén a gyerekekért, a gyerekeknek nyílik. A szátoki gyermekotthon híres volt konyhája ellátásához is hozzájáruló gazdasági udvaráról és állatállományáról, amelynek fenntartásában, gondozásában jó néhány vállalkozó szellemű gyerek is örömmel részt vett. Eddig! Ezzel kapcsolatban lehangoló hírről számolt be az igazgató.- Néhány gyereknek valóban szívügye volt a jószágállomány, de a karbantartó, akinek mintegy „munkaköri leírásában” szerepelt a gazdasági udvar működtetése, azonban megvált tőlünk, s ez a feladatkör, az állat- gondozás' felelőssége nem terhelhető másra. A kocát és malacait eladtuk. A juhállományt jelenleg bértartásba adtuk, de végleges sorsuk minden bizonnyal az eladás lesz ugyancsak- . Sajnos ebben a helyzetben nem a szívünkre, hanem a rideg tényekre hallgathattunk csupán. Hogy lesz-e újabb, egyszer ismét virágzó gazdasági udvarunk? Talán, majd az idő eldönti. Ez a mostani hozzátartozott az életünkhöz, a gyerekek világát gazdagította, most rövidebbek, szegényebbek lettünk. SZABÓ GY. SÁNDOR Kép- és kerámia-kiállítás Tolmácson a faluházban augusztus 6-án, a búcsú napján nyílt meg a községhez kötődő művészek kép- és kerámia-kiállítása. Koncz Eta festőművész 24 olaj és 7 akvarelljét tárja a látogatók elé. Csatalinácz Zoltán és felesége, Gorbai Gyöngyi különböző vadakat ábrázoló tálakat állított ki, ami 16 darabból állt. A keramikusművész férfi a faluházban működő fazekasszakkört is vezeti. A kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg. Beiskolázási segély A legéndi képviselő-testület döntése szerint a rövidesen megkezdődő új iskolaévhez anyagi segítségként az önkormányzat 3300 forint egyszeri beiskolázási segéllyel könnyíti a szülők iskolakezdéssel kapcsolatos kiadásait. A tanszersegély 180 gyermeket érint. Befejeződött az iskola és az óvoda nyári, egészségügyi festése, kisebb felújítások elvégzése. Ennek révén az oktatási intézmények alkalmasak a tanulók fogadására. Az előbbi munkálatokra 150 ezer forintot költött az önkormányzat. Egylittlét, amely összekovácsolja az embereket A tévében sorozat, sorozat hátán - Elfelejtünk egymással beszélgetni Kordics Lászlóné nyugdíjas postamester Tereskén él a férjével szerényen. Az agilis hölgy hivatásának középpontjában mindig az ember állt, néhány éve immár megtehetné, hogy csak virágaival és unokáival törődjön. Ehelyett: a falucska képviselő-testületében működik, s a katolikus egyháztanácsban segíti a tereskei hitéletet. Úgy látszik, nem tudott, de szavaiból ki is derül, hogy nem is akart „emberkerülő” életmódra váltani.- Nézzen szét, a szőlőlugas a férjem keze munkája, a sok-sok virágot meg jómagam ültetem ki - mutatja Kordics Lászlómé, amikor férje társaságában leballagunk a porta végében fekvő másik birtokra. Nyírt gyep, mesterséges tavacska, fürdőmedence, játszóhely az unokáknak, faház pihenőhelyül valóságos kis földi paradicsom várja itt a hetente, kéthetente, esetleg még sűrűbben Pestről érkező családot, unokákat. A látvány önmagáért beszél: idősebb és fiatalabb generáció egyetértésben és együtt munkálkodva alakította ki mindezt saját örömére, lelki és testi felüdülésére.- A férjemnek is nekem is mindenünk a családunk. Sajnos annyit hallani generációk közti problémáról, ellentétről. Ahol békétlenség, ott megáll minden, előrehaladás, gyarapodás helyett inkább sorvadás, visszafejlődés a következmény. Azért érezzük magunkat külön is boldognak, hogy mindez eddig, s talán örökre elkerült bennünket.- Nemcsak az önkormányzatban, a katolikus egyházközség képviselő-testületében is betölt feladatot. Milyen a katolikusok hitélete Tereskén? Kordics Lászlóné: Mindig szerettem az embereket, s ők is engem- Hamarosan papot ad a falu! Tudja ezt így mondják, s az is bizonyos, hogy ez becset, rangot ad minden településnek, amely ilyen hírről számolhat be. A közelmúltban Vácott voltunk a székesegyházban, én szerveztem az utat. Busszal mentünk, s öröm volt látni, ahogyan összeková- csolódott az a kis közösség a járművön. Ezen felbuzdulva sokan biztattak: szervezzek egy búcsút Szentkútra. Elmentünk és mondhatom, hasonlóan jól sikerült ez is. Régen nem volt tévé, ma - ha hagyja magát - a doboz elé szegezi az embert az a sok film, életünktől idegen sorozat, sorozat hátán, s közben elfelejtünk egymással szót váltam beszélgetni. Érzéketlenül megyünk el egymás örömei, s ami még ennél is nagyobb baj gondjai mellett... Tereskén is érezhető a paphiány. Takaros lelkészlakunk van, de üres. Szép templomunk, ahol csak időnként csendül fel a templomba hívó harangszó, ezért ____________ aztán sokszorosan megbecsülünk s ápolunk mindent, amely az egykor virágzó hitéletből még megmaradt, hátha egyszer jó irányba mozdul minden... K ardics Lászlóné, vagy, ahogyan a faluban nevezik Margit néni a 740 lelkes település önkormányzatának a tagja is.- Már a második ciklusban, örömmel végzem ezt a munkát, s csak reménykedem, hogy nem vagyok a fiatalok terveinek kerékkötője. Bár néha megjegyzik: Margit néninek mindig az az első kérdése, „na és mennyibe kerül”. Ebben valóban igazuk van. Talán a mi korosztályunk még megtanulta a gazdálkodás alapszabályát, csak nem eladósodni, addig takarózz... Lehet, hogy ez az óvatosság maradt, s marad bennem a képviselő-testületben is. Nem baj, ettől függetlenül szépen mennek előre a dolgok. Víz, telefon, gáz van, a lakások többsége ezáltal komfortos és értékesebb, mint régen. Most Érsek- vadkerttel és Szátokkal összefogva csatorna-beruházásba kezdünk. Jelentős mértékű állami támogatás is megvan hozzá, s remélhetően a saját erővel sem lesz baj. Természetesen mindez a polgármester asszonyunk asztala, ügyes teremtés, helyén van a szíve és az esze, jómagam csak képviselő-testületi tagként említettem örömmel mindezeket, ha már kérdezett. Annyi bizonyos, hogy a szerencse és egyetértés mellé józan megfontolás, bátor kockázatvállalás kell az életben, kis- és nagyközösségben családban és falu-, vagy éppen országvezetésben egyaránt. Lehet, hogy ezt az idős korra jellemző némi bölcsesség mondatja velem? Talán ennyit én is megkockáztathatok... SZABÓ GY. SÁNDOR I* Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna a 73 éves Bartos János vérnyomását méri Az alkonyat békés otthona Tizenhat lakó befogadására alkalmas Romhányban az idősek gondozóháza. Az intézménynek híre, jó híre van a faluban és a környező településeken. Ezért nem meglepő, hogy telt házzal működik és sokan vannak várólistán olyan idős emberek, akik mielőbb szeretnének falai közé, óvó biztonságba kerülni. Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna intézmény- vezető elismerően beszélt a községi önkormányzatról, amely anyagi lehetőségeihez mérten egyik fontos feladatának tekinti a gondozóház fenntartását, kiegyensúlyozott működtetését. Csendesek a napok az alkonyat békés otthonában Romhányban. Ottjártunkkor a lakók többsége ebéd utáni sziesztáját töltötte szobájában, néhányan á hosszú folyosó menti székekben ültek, beszélgettek, elmélkedtek. Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna a gondozóház életéről szólva elmondta, hogy a közelmúltban az ottani gondozóház lakóinak és vezetésének meghívására Szügy- ben jártak, ahol szerény, de igen finom, amolyan közös slambuc- ebéden vettek részt és személyesen készített ajándékokkal kedveskedtek ottani sorstársaiknak a romhányi öregek. Az intézmény- vezetőtől megtudtuk: őszre Romhányban viszonozzák majd a szügyiek vendégszeretetét. Másik tervük környezetük külső szépítésével kapcsolatos. Épületük hátsó udvara kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy ott pihenőparkot alakítsanak ki sétálóutakkal, kerti padokkal, pavilonnal. Egy erdőmérnök már elkészítetett a terveket, s a romhányi erdészet facsemetéket, díszfákat adományozott, több romhányi szervezet is támogatást ígért a megvalósításhoz. A további munkálatok őszre folytatódnak - mondta az intézmény-
