Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-08 / 184. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN M E GYEI KÖRKÉP 2000. AUGUSZTUS 8., KEDD Túl az Óperencián, Kotyházapusztán... Mikor Salgótarján város határát jelző táblát elhagyja a vándor és út­ját Lucfalva irányába folytatja a völgyben, a természet üde zöldjé­től kísérve, jó másfél kilométernyi­re egy KRESZ-tábla eligazítóhoz érkezik, amelyen azt olvashatja, hogyKOTYHAZA. Az enyhe kaptatón pár száz méter után feltűnik a háromszintes magtárépület kopott homlokzata. De közeledve Kotyháza meghatá­rozó épületéhez látja, romos, nem­csak a homlokzat. Egy utcából áll a köznyelvben pusztának minősített kis település. Ahogy a helyi lako­soktól hallottam, nem város, csak a postai címzésében Salgótarján. Nem telep, mert megszűntek a cselédlakások. Falunak sem minő­síthető, mert a kis minibolton és italozó helyen kívül más intéz­mény nem működik. Orvos csak telefonhívásra érkezik a 35-40 csa­ládot magába foglaló pusztára. Mivel az első háztól lehet az utolsót is látni, szemmel tartják egymást az itt lakók vagy legalább is az idegent. Ahogy az első tétova lépéseket tettem, keresve Kotyházapuszta legidősebb lakó­ját, mellém toppant dr. Tanner Miklós és ő kérdezett, mi járatba vagyok a pusztán. Válasz helyett visszakérdeztem: és ön miért van itt e helyen? Előadta, hogy a festőién szép domboldalak régóta magával ra­gadták és a több tíz telkes közül az egyik legrégebbi, aki itt tölti a hét­végéit, szabad idejét. A dombolda­lon lévő kis telkéről pedig látja az egy utcából álló közösség forgal­mát. Innen ismert fel és jött segít­ségemre. Ez a véletlen a szerencse számomra, mivel szinte minden lakóját ismeri a pusztának. így az ő kalauzolásával lépünk be vala­mikor talán nyári konyhának épült kis szobába, ahol egy mozgékony öreg néni tevékenykedett. Király Jánosné, Erzsi néni ahogy mondja, egyik fele már a 80. évben van. itt született a cselédházakban, ame­lyeknek ma már csak a helyét tud­ja megmutatni.- Solymosi báróé volt minden. A lakások, az istállók, az ólak, a magtár. Úgy voltak kiépítve a há­zak, hogy négy cselédcsaládnak volt egy konyha. Mindenki dolgo­zott itt. Búzát, kukoricát, répát, meg már nem emlékszem, de szinte mindent termeltetett velük a jó földeken a báró úr.- És milyen volt itt a pusztán a villanyfény nélkül a fiatalság éle­te? Felderül az arca, boldogan me­sél.- Amikor este bekötötték a le­gények az ökröket, a lányok, asz- szonyok kitakarították a pusztát, mert rendnek kellett lenni, ezt a báró úr megkövetelte. Kerestek egy helyet, ahol énekeltek, táncol­tak és bármennyire fáradtak vol­tak, még ha talán éhesek is, de boldog volt együtt a cselédközös­ség. Pedig ital se volt - szúrja köz­be mondókáját Erzsi néni - aztán amikor kidaloltuk magunkat, mentünk a pár lépésre lévő cse­lédlakásokba.- Ki-ki a párjával? Erzsi néni komolyan néz, s azt mondja:- Hát csak nem gondolja, hogy az akkori fiatal nem volt fiatal?! Csak hát nem olyan nyíltan, mint ahogy manapság ezekben a fil­mekben látom. Mert engem ezek nagyon felháborítanak.- 1945-ben felosztották a birto­kot. _- így igaz, - mondja Erzsi néni - volt olyan család, aki még 15 holdat is kapott. Még a cselédsor­nál is nehezebb idő következett. Magunk gazdái lettünk, de nem voltak igavonó állatok. Elvitte a háború, bár itt nem voltak har­cok, de eltűnt innen sok minden. Kézi erővel túrtuk a földet. Aztán egy kicsit gyarapodtunk és még a cselédházat is ott tudtuk hagyni. Látja, ilyen vagyok most már meg egy kicsit szomorú is. Egyedül élek itt. Beteg gyermekem van, megvan a gondom. Elérzékenyül az idős néni, évti­zedek jelennek meg arcán, úgy gondolom, jobb, ha most egyedül hagyjuk, tovább állunk. A magtár épületét nézegetjük, jobb sorsra érdemes, erős téglaépület.- Szolgálta a Solymosiakat, volt itt ABC, kocsma, tartottak bált, még filmet is vetítettek itt. Próbál­koztak szállórész kialakításával is, de az magánkézbe van. Azt már senki nem tudja helyben, ki is a tulajdonosa. Egy biztos, az enyészet ül most tanyát a magtár falán. Mikor e kis monológot hallga­tom, mire nevét kér­dezném, már tovább is áll, főzni kell az ebé­det, nem ér rá a déli diskurzusra a 60 év körüli hölgy. Az 1945 után épült iskola tantermeiben működik a kocsma és egy kis vegyesbolt. A tulajdonos Kiss Andrásáé Kisterenyé- ről jár ide, hogy szol­gálja a helyieket, no meg a telkes gazdákat. A polcon sok gulyás­krémet és fűszereket láttam.- Erre van az igény, ha itt kint piknikeznek a tarjániak. A régi ok­tatóteremben ma a szesz „csiszolja”! vagy tompítja! a hétköznapi napokon is a kocsmá­ban ülők agytekervé- nyeit. Ki csak időtöl­tésre, mások a meg­szokott napi kvóta be­vételére térnek be. Szresen János áll házának kerí­tésénél a kiskapuba és invitál, tér­jünk be az ő házába is egy kicsit. Hajiunk a szóra, a konyhába lép­ve felesége készülődését látjuk. Tarjánba utazik.- Mindjárt jön az autóbusz és az nem vár, sietnie kell - mondja. ízes, szép kiejtését hallva még­is megkérdezem: - mióta él itt Kotyházán?- Az ötvenes évek elejétől - vá­laszolja. - Oláh Erzsébet a lányko­ri nevem, Erdélyben, Szentiván- laborfalván születtem. 1947 elején szüleimmel és hét testvéremmel egy lovas szekérrel szöktünk el és jöttünk Magyarországra. Itt aztán már tízen lettünk, mert még szü­letett három testvérem. A tsz-ben dolgoztunk és mint mondják, él­tünk. Nem tudja folytatni, mert kap­ja a kosarát és szalad az autóbusz­hoz, János folytatja.- Meghalt a feleségem és így jöttem ide nyolc éve Lucfalváról Erzsikéhez. Hát így vagyunk most már hatvanon felül. Ahogy bogozzuk a múltat, az itteni életet, betoppan a lakásba Pádár Jánosné, a szomszédasz- szony. Első szava: - Ti kiabálta­tok?- Igen mi - vállalja magára Mik­lós. Pádár néni annyi mindent me­sélt a múltról, úgy szerettem hall­gatni. Megigazítja fejkendőjének mindkét sarkát, a homlokán is egy kicsit hátrébb tolja a ruhada­rabot, talán, hogy jobban látszód- jon a csillogó szempár, s az apró termetű, 75 éven túl is mozgé­kony asszony lakonikus rövidség­gel azt mondja:- Cselédek voltunk, cselédéle­tet éltünk. Akik élték, tudják, akik nem, azok meg el sem hiszik, mit változik az élet egy emberöltő alatt.-És mit változott?- vetem köz­be a szót.- Itt csak cselédlakások voltak, családi házak csak 1945 után épültek. Hajnaltól estig a tűző na­pon lenni, vagy a sáror, hideg föl­dön a répát szedni, ez volt az éle­tünk. Nyolcán voltunk egy szobá­ba, a konyha közös volt, négy csa­lád használta. A cselednek nem volt joga, még gondolkozni sem kellett sokat, csak dolgoznia kel­lett. Solymosira viszont úgy em­lékszek, mindig megkérdezte, hogy vagyunk. Pedig neki kellett a legjobban tudni, hogy vagyunk. Ő fizetett, ő adta a fejadagot.-Mivolta cselédek fő étkezése?- Tészta, bab, krumpli, meg ami megtermett. Húsféle csak na­gyon nagy ünnepeken került az asztalra. Bort apám egy évben úgy emlékszem 2-3 alkalommal vett a gyöngyösiektől. Akkor is csak 1-2 litert. Üzlet, bolt itt nem volt. 1945-ben mi is kaptunk 10 hold földet és kapával kezdtük megművelni, majd vettünk két ökröt. Ez már nagy előrelépés volt és mivel minden cseléd házhelyet is kapott, 1950 karácsonyára be­költöztünk az új házba. Úgy épült meg a ház, hogy eladtuk az ökrö­ket, sőt még egy hízódisznó ára is a lakásban van. Hát itt áll ez a ház, a szomszéd ház. Majd újból neki­fogtunk, s amikor már megint egy kicsit gyűjtöttünk volna, jött a té- esz, ott folytattuk az életet. A cse­lédházakat elbontották, új épüle­tek nőttek ki, amelyek persze ma­napság lassan öreggé válnak. így vagyunk, így élünk. Csendesek az esték Kotyházapusztán, bár a tele­víziót nézzük és néha, ha valame­lyik telkes valami névnapot tart, hallgatjuk az éneküket, ami a hegyoldalról a völgybe szűrődik, de ezek már nem tudnak úgy éne­kelni, mint mi énekeltünk. Az út csak Kotyháza ele­jéig van burkolva, utána már csak nagy gödrös, makadámút vezet a telep széléig. Egy kis medence a telep, csak délről nyitott, a hegyol­dalakon víkendházak, a másik ol­dalon parlag és még látni egy má­sik hegyen az ötvenes években te­lepített gyümölcs ott maradt fáit. Szép vidék, kár, hogy elhanyagol­ták, gazdátlan a környék. Az oda­települt víkendtelkesek, hogy előnyt jelentenek-e vagy hátrányt, nem tudják. így élnek csendben az emberek Kotyházapusztán. KÁLOVITS GÉZA Megszüntetni vagy korszerűbbé tenni? Két hétig tartott a pillanat - Beszélgetés a CSÉB-biztosításokról Nógrád megyében is több ezerre tehető azok száma, akik 30-35 san megszünteti a szerződést. Ar- éve fizetik CSÉB-biztosításukat, hogy ha baj éri őket, ne marad- ról, hogy ezt a határidőt módosítot­janak támasz nélkül. Ezért aztán érthető, ha júniusban közülük sokan nyugtalankodni kezdtek és valósággal égtek a szerkesztőségi telefonvonalak. Azt panaszolták, hogy a biz­tosító társaságtól nem kapták meg azt a postautalványt, ame­lyre esedékes biztosítási díjukat befizethetik. Márpedig, ha kifutnak a júniusból, a biztosítóval kötött szerződésük érvényét veszti, elúszik az évtizedeken át befizetett pénzük. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja macának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Ismeretlenek a kisgazdapártban? Miután az ÁB-AEGON Általá­nos Biztosítási Rt. megyei fiókja „pillanatnyilag” elérhetetlen volt és a pillanat legalább két hétig tartott anélkül, hogy a postán észlelték volna a vonal hibáját, többen is a budapesti központot tárcsázták. Ott udvarias ígéreteket kaptak, hogy napokon belül pótolják a mulasztást. Ám a csekkek jó né­hány biztosítotthoz kétszeri-há­romszori tárcsázás után érkeztek meg. Igaz, volt, hogy kettő-három is egymás után. Akinek pedig nincs telefonja, vagy egyszerűen elfogyott a türelme, az vonatra, au­tóbuszra ült és utazott Salgótarján­ba a biztosító megyei fiókjához, hogy fizethessen. S közben azon bosszankodott, hogy mindez nem először történik vele. S az is meg­fordult a fejében, hogy a társaság talán így akarja „kifárasztani” ügy­feleit, hogy megszabaduljon a szá­mára előnytelen CSÉB-biztosítá- soktól. Kérdéseinket - a biztosítottak kérdéseit - Kisbenedek Péternek, az ÁB-AEGON Általános Biztosítá­si Rt. vezérigazgató-helyettesének tettük fel. KÉSETT A CSEKK- Végül is mi okozta a zavart a befizetési csekkek körül?- A nyomdai munkálatok kés­tek és ezért csúszott a csekkek pos­tázása. A következőkben koráb­ban indítjuk útjukra az utalványo­kat és szigorítjuk az ellenőrzést a nyomdában is.- Azt mivel magyarázza, hogy voltak olyanok, nem is kevesen, akik nevére több befizetési csekk is érkezett, vagy más név szerepet a borítékon és más a befizetési csek­ken? Müyennek téli ön a biztosító társaság számítógépes nyilvántar­tását?- Ennek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy ügyfeleink több alkalommal is sürgették az utalványokat az ügyfélszolgálati irodánkban, az üzletkötőknél, vagy az ÁB információs vonalán. Kérésük minden alkalommal be­jegyzésre került és a számítógépes rendszer automatikusan kiküldte a csekkeket. Ha egy család több CSÉB-biztosítással is rendelkezik, akkor minden egyes szerződéshez nyomtatványt küldtünk. Ami pe­dig a számítógépes rendszerünket illeti, azt megbízhatónak, sőt kivá­lónak tartom. Bizonysága ennek, hogy több mint 3 és fél millió szer­ződést kezel úgy, hogy a reklamá­ciók száma viszonylag elenyésző. Természetesen elismerem, mint minden rendszernél, itt is elkerül­hetetlenek a hibák. Ügyfeleinket azonban kárpótoljuk a kellemet­lenségekért.- Most például hogyan történt a kárpótlásuk?- Úgy, hogy a befizetési határ­időt egy hónappal, július 31-ig meghosszabbítottuk. Tájékoztat­tuk erről hálózati egységeinket, a telefonos ügyfélszolgálatunkat és az üzletkötőket is. ELVESZIK A PÉNZ- A CSÉB-biztosítás szervezeti szabályzata szerint a három hóna­pos fizetési elmaradás automatiku­ták, sokan nem is tudnak?- A díjfizetés módosításáról több alkalommal, először 1997 ok­tóberében tájékoztattuk ügyfele­inket. Azt is tudják, hogy most nem havonta, hanem egy összeg­ben fizetik be a biztosítás éves dí­ját. Ez nemcsak a társaságnak elő­nyös, hanem ügyfeleinknek is, aki­ket így nem ér kamatveszteség.- Mi tötiénik azokkal, akik tájé­kozatlanságból, vagy más, rajtuk kívül álló okból nem fizették be a pénzt a megadott határidőre?- Azokat a szabályzatnak meg­felelően töröljük a biztosítottak kö­réből. Indokolt esetben, ha például ügyfelünk a biztosító, vagy a posta hibájából nem kapta meg időben a befizetési csekket, annak szerző­dését nem bontjuk fel. Ha ez már megtörtént, akkor pedig visszaál­lítjuk az eredeti állapotot.- A társaság valóban meg akar­ja szüntetni a kis összegű biztosítá­siformákat?- Mi a CSÉB-biztosításokat tu­lajdonképpen örököltük. Ugyanis 1986-ban kormányrendelet intéz­kedett arról, hogy ezek a biztosítá­sok a régi Állami Biztosítótól az új­hoz kerüljenek. Ám a régi elavult biztosítási formák ma már nem nyújtanak megfelelő szolgáltatást, anyagi védelmet a biztosítottaknak és jelentős a társaság vesztesége is. Mindezek oka pedig az, hogy a több mint 35 esztendeje, amikor ezeket a konstrukciókat kidolgoz­ták, nem számoltak az inflációval. Ezért társaságunk 1995-től olyan megoldásokat keresett, amelyek előnyösek a biztosítottaknak és nem növelik a biztosítások fenn­tartásával, kezelésével kapcsolatos költségeket, veszteségünket. Az újonnan kidolgozott CSÉB- stratégiánkról természetesen érte­sítettük ügyfeleinket. Hangsúlyoz­tuk, hogy a számukra felkínált le­hetőségek nem kötelező érvényű­ek. A rendelkezésükre álló infor­mációk alapján, nekik, maguknak kell eldönteniük, hogy maradnak a régi biztosítási rendszerben, vagy élnek valamelyik új lehetőséggel.- Önök tehát az új, a korszerű, a jelenleginél nagyobb összegű biz­tosítási formák mellett a CSÉB-biz- tosítások egyszeri megváltását is felajánlották ügyfeleiknek. Nem tartják méltánytalanul alacsony­nak a megváltási összeget? A bizto­sítottak milyen aránya élt ezzel a le­hetőséggel?- A megváltási ajánlat fontos eleme stratégiánknak, amelyet 1994-ben kezdtünk el. A különbö­ző szerződésekkel rendelkező és különböző korú biztosítottaknak más-más megváltási összeget aján­lottunk fel, amennyiben megszün­tetik szerződésüket. Ez 4 és 39 ezer forint között mozgott.- Milyen új biztosítási formákat ajánlanak a régiek helyett? Ugyan­úgy megfizethetők ezek a kispénzű emberek számára mint a CSÉB- biztosítások?- Az új, korszerű és mindkét fél számára előnyös biztosítási for­mák kidolgozását piackutatás előzte meg, próbáltuk felmérni az igényeket. Ennek alapján kizárólag a CSÉB-biztosítottak számára több új biztosítási formát vezettünk be. Ilyen többek között a CSÉB- EXTRA vagy a KoiTárs. Ezek ha­sonlítanak legjobban a régi CSÉB- hez, de már tartalmazzák az érték­követés lehetőségét is. A KorTárs például tartalmaz élet- és baleseti halál esetére is biztosítási eleme­ket, de van megtakarítási része, rö- videbb a díjfizetés tartama, köl­csön vehető fel és adókedvez­ménnyel is jár. A biztosítások to­vábbfejlesztését azonban koránt­sem fejeztük be. Az év második fe­lében bevezetésre kerül a családi baleset-biztosítás, amely az egész család számára nyújt anyagi védel­met, ha baj történik. _______________v.a A lulírott Angyal István salgó­tarjáni lakos, a Független Kis­gazdapárt Nógrád megyei vá­lasztmányának tagja, megdöb­benéssel és értetlenséggel olvas­tam a Nógrád Megyei Hírlap 2000. július 29-én megjelent számában a következő cikket: „Új elnök a megyei független kisgazdapárt élén.” Én mint vá­lasztmányi tag, úgy kell tudo­mást szereznem az elnök levál­tásáról, hogy azt az újságban kell olvasom?! Számomra felhá­borító, hogy ismeretlenek vet­ték át a tósgazdapárt Nógrád megyei vezetését. Ehhez pedig csakis a párt Nógrád megyei vá­lasztmányának van joga. A Nóg­rád megyei választmány pedig mind a mai napig nem hívta vissza a párt Nógrád megyei el­nökét. Ez az elnök nem törvé­nyesen és a párt alkotmánya szerint megválasztott elnök. Bí­zom abban, hogy az országos vezetés jobban odafigyel arra, hogy mi történik Nógrád me­gyében és felülvizsgálja abbeli döntését, hogy miért kerülte ki a párt Nógrád megyei választmá­nyát és miért nem kért a vá­lasztmánytól hivatalos állásfog­lalást az elnök munkájáról? En személy szerint nem kívánok részt venni a korábban már a párt soraiból kilépettekkel, mert ez már nem a Nógrád megyei kisgazdapárt és nem az, amit Betz József út képviselt! Amennyiben az országos ve­zetés felülvizsgálja hibás dönté­sét, úgy maradok a párt tagja, ha pedig nem, akkor már most mondom: szerintem a pártot szétverték Nógrád megyében. AMOYAL ttTVA« Salgótarján ________Programmegnyttó, előadások A Nógrád Megyei Munkaügyi Központ és a Nógrád Megyei Területfej­lesztési Tanács rendezésében kerül sor a J. L Seagull Alapítványi Közép­iskolában augusztus 10-én a DFID regionális fejlesztési projekt és a Nóg­rád Megyei Munkaügyi Központ térségfejlesztési manager programjának megnyitójára és az azt követő előadásokra. A program: 10.00-10.10 óra: Megnyitó. 10.10- 10.20 Köszöntő. 10.20-10.45 A DFID projekt célja, feladatai. 10.45-11.10 A Segal Quince Wicksteed Project részletes ismertetése. 11.10- 11.25 A munkaügyi központ térségfejlesztési managerprogram ja. 11.25-11.40 A kistérségi és a projekt kínálta lehetőség. 11.40-11.50 A J. L. Seagull Alapítványi Középiskola bemutatkozása. A délelőtti program zárásaként Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Terület- fejlesztési Tanács elnöke és Tamási Ildikó, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ igazgatója a megjelentek részére állófogadást ad. Csendesen telnek a napok a pusztán fotó: gocs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom