Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-26 / 200. szám

200». AUGUSZTUS 26. A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE „Élő fa az idő és az égig ér” Tengeren túl „A napfény íze” Szabó István új filmre készül ^Színházi estéh Miközben szerte rJ az országban szónokok ) százai ecsetelték az elve­iben rendíthetetlen Szent István keménykezűségét, a salgó­tarjáni József Attila Művelődési Központ színpadán egy esendő, a fájdalomtól megtört, bizonytalan­István király: Csendes László FOTÓ! P. TÓTH LÁSZLÓ Sággal teli István király töprengett az ország jövője felett. Az ünnepi cikkeket olvasva, beszédeket hall­va, joggal merült fel a nézőkben, hogy vajon melyik a reális István- kép: az államalapítást minden ne­hézségével együtt határozottan „levezénylő”, erőszakos uralko­dóé-e, - ahogyan a politikusok és jobbára a történészek is láttatják - avagy a fáradt, bűntudatos öreg­emberé, akit a költő Ratkó József „Segítsd a királyt!” című drámájá­ban megidézett. Miután egy és ugyanazon személyről van szó, va­lószínűleg túloz valamelyest mind­két megközelítés. Hiszen az az ember, aki egész életében - ha kel­lett kíméletlenül - érvényesítette elképzeléseit, megvalósította aka­ratát, az még évtizedek súlyával a vállán, sorsa személyes tragédiával terhelt pillanataiban sem veszíti el úgy hitét, tartását, ahogyan a szer­ző elképzelte. S nehogy valaki az eddig leírtak­ból azt a következtetést vonja le, hogy fenntartással viszonyulunk Ratkó 1984-ben írott darabjához, sietve kijelentjük: katartikus él­ményt jelentett a veretes nyelveze­tű drámai költemény, az emelke­dett hangulatú, gondolat- és érzelemgazdag előadás, ami per­sze a Kassai Thália Színház társu­latának az érdeme is. A „Segítsd a királyt!” I. István életének azt a szakaszát mutatja be, amikor a trónörökös Imre her­ceget - aki egy vadkan áldozata lett- eltemetvén, meggyászolván megfogalmazódik a nagy kérdés: ki lesz, ki legyen az utód az uralko­dói székben. (Mint hírlik ugyaneb­ben az időszakban játszódik a leg­újabb Szörényi-Bródy rockopera, a „Veled uram” is.) S az utódlás ügye- amely Vászoly (Vazul), a másik lehetséges jelölt megvakításával újabb fordulatot vesz - felerősíti mindazon konfliktusokat is, ame­lyek lappangva ugyan, de eladdig is léteztek: a pogány és keresztény világszemlélet, életvitel között, a magyar hatalmasságok és a király­né révén az országba került idege­nek, a keleti és nyugati mentalitás között, az önállóságukat a közpon­ti hatalomtól (is) féltő lázadó urak között. S akkor még nem is szól­tunk a király és bajor felesége, Gi­zella közötti ellentétről, amely a végletekig kiéleződik - főként a fé­lelmetes haragú asszony „jóvoltá­ból” - az egyetlen gyermekük el­vesztése miatt megrendült lelkiál­lapotukban. Végül is a sokat gyöt­rődő király megtalálja a megoldást: az életére törőknek nem kegyel­mez ugyan, de minden más kér­désben egyensúlyra törekszik. Úgy ítéli meg: ezt kívánja az or­szág, a haza érdeke. Darabzáró monológjában - imájában - ehhez kéri Isten segítségét is. Mint fentebb már utaltunk rá: a kassai színház az ünnepi alkalom­hoz és Ratkó elmélyült, poétikus szépségű szövegéhez méltó elő­adással vendégszerepeit a nógrádi megyeszékhelyen. Valójában nincs gyenge pontja a produkció­nak és e megállapítás kivált Beke Sándor rendezői munkáját minő­síti. Csakúgy mint Ratkó értelme­zésében, az övében sem veszít Ist­ván nimbuszából esendőségének őszinte bemutatásával. Nemcsak a színpadot hasznosítja gazdaságo­san, a nézőtéri járatokat is ügyesen vonja be a játékba. Valamennyi szereplő szépen, tökéletesen be­széli anyanyelvűnket. A jelzéssze­rű mobil díszletek (ravatal, sírhant, trónus) jó atmoszférateremtőnek bizonyulnak a kegyelet óráihoz, a gyász napjaihoz, mint ahogyan Il­lés Lajos bevezető és záró zenei be­tétje is teljes szinkronban van a da­rab légkörével. A salgótarjáni kö­zönségnek több korábbi előadás­ból is ismerős Csendes László - ez­úttal mint vendég - igazolja hírne­vét, Jászai-díját. István vívódásait belülről, arcára írva láttatja, gyötrő­déseit mozdulataiba és sokszor a mozdulatlanságába „fagyva” érzé­kelteti. A jók sorában is legjobbnak bizonyul Dráfi Mátyás - ugyan­csak vendégként - az Öreg, óbéli ember szerepében. Az érdemes művész titulusú színész nagysze­rűt alakít. Egyrészt mint igric re­mekel, másrészt mint az ősrégi ha­gyományok, a természetközeli ember képviselője. Az előadás em­lékezetes epizódja, ahogyan bú­csúzik az általa is nevelt Imre her­cegtől, vagy amilyen szócsatát vív a főpappal, - a Ropog József m. v. alakította kulturáltan - az új felfo­gás megszemélyesítőjével. (A reg­ős száját számos életbölcseletre utaló, eredeti ízű, találó mondat hagyja el, jelen írás címsora is tőle vétetett.) Bár jócskán akadtak zavaró kö­rülmények (némelyik szereplő ké­sése miatt jókora csúszással indult az előadás, a Vidám vásár ír zenéje behallatszott a nézőtérre, a szín­padra, mindkét helyen kánikula volt, de különösen a korhű jelme­zekben) a vendégtársulat és a jó félháznyi közönség mindezek elle­nére egymásra talált ebben az évad előtti, bérleten kívüli produkció­ban, amelyet a nézők ajándékba kaptak a várostól. A köszönet azonban legalább annyira Kassá­nak is jár! CSONGRÁDY BÉLA Szabó István „A napfény íze” című filmje az Amerikai Egyesült Államokban is sike­resnek bizonyul. Ez derül ki abból a beszélgetésből, ame­lyet Dorogi Katalin folytatott az Oscar-díjas magyar ren­dezővel.- Annyit tudunk, hogy ami­kor bemutatták Amerikában „ A napfény ízé’’-t, rögtön hatal­mas siker volt. Azóta mi híre van a film sorsáról?- Szerencsére nagyon jók a hírek, mindig elküldi a forgal­mazó cég az újság- és a reklám­kivágásokat is. Ez azért fontos, mert Amerikában a reklámhoz odaírják, hogy melyik ismert kritikus mit írt a filmről, és ezek nagyon jók. Jól megy a mozikban is, most már két hó­napja.- Mondta, hogy tíz évig dol­gozott ezen a filmen, a terveket is belevéve, és át kellett alakíta­ni, épp azért, hogy az amerikai közönség is megértse. Ennek el­lenére azért művészmozikban vetítik Amerikában. Ez azt je­lenti, hogy egy művészfilmet is ennyire át kell gyúrni az ameri­kai nézőnek?- Azt hiszem, félreértett. Én azt mondtam, hogy amikor a film producere, Lantos Róbert elfogadta a forgatókönyvet, ak­kor megkért, hogy nézzük át valakivel, aki amerikai, aki az európai kultúrát csak iskolában tanulta, hogy mit ért és mit nem ért a filmből, és így a for­gatókönyvet mondatról mon­datra átvettük, és mindig végig­gondoltuk, hogy ez a bizonyos tengerentúli hölgy vajon mit nem ért a forgatókönyvből, és Prekop Gabriellával együtt pró­báltuk megmagyarázni. Ha nem sikerült megmagyarázni, akkor ott valamit átírtunk.- Azt ugyan megbeszéltük, hogy a jeruzsálemi életmű - díjról nem beszélünk, Viszont itt a fogadáson egy nagyon szép élményét elevenítette föl, ami­kor az Olajfák hegyén állt.- Igen, hát nem egyszer áll­tam csak az Olajfák hegyén, mert tudtam, hogy hajnalban is föl kell menni, amikor fölkel a nap, hogy ránézzek erre a fehé­ren izzó városra, és alkonyban is föl kell menni, hogy a város mögött lemenő nap arany fé­nyében is megnézzem a várost, úgyhogy többször megtettem ezt az utat, hogy mindig rácso­dálkozzam arra a fantasztikus sugárzásra, ami szülője és élte­tője annak a kultúrának, ami a mi kultúránk is. A biblia világa itt született meg, ebben a vá­rosban. Nemcsak a biblia vilá­ga is, hanem az egymás mellett élő, az egymást tisztelő, az egy­mást segítő emberek világa is, függetlenül attól, hogy a politi­ka néha egymás ellen fordítja őket.- Az élet megy tovább s Sza­bó István már a következő film­re készül, amibe ősszel bele is tudnak vágni, hajói olvastam?- Igen, felkért minket egy francia producer, hogy egy francia-német koprodukcióban készítsünk el egy filmet, ami­nek valószínűleg a forgatása októberben kezdődik meg. A munka alapja egy angol szín­darab, mégpedig egy nagyon sikeres és nagyon jó angol színdarab, Donald Harwood ír­ta, és a címe „Taking side”, ami azt jelenti, talán úgy lehetne legegyszerűbben lefordítani, hogy állást foglalni, valamilyen oldalra oda állni.- Letenni a voksot.- Igen. Egyelőre nincs pénz a „Golgotádra Magyarországon marad-e, magyar tulajdonba kerül-e Munkácsy Mihály „Golgota” című remekműve? Erre ebben a pillanatban senki sem tudja a választ, de a fejlemények nem éppen jó irányba mutatnak. A kulturális tárca ugyan támo­gatja a festmény megvásárlását, de szakértői vélemények alapján irreálisan magasnak tartja az amerikai tulajdonos által kért vételárat. A „Golgota” jelenleg a debreceni Déry Múzeumban van kiállítva. Selmeczy László múzeumigaz­gatóval Wiedermann Krisztina beszélgetett. Váczi Gyula nevével a homlokzatán Negyvenötödik tanév a zeneiskolában- Úgy emlékszem, hogy au­gusztus hóra ígérte az amerikai tulajdonos megbízottja azt, hogy az eladással kapcsolatos új-fejle­ményekről értesíti Önt a, Déry Múzeum igazgatóját. Megtette-e ezt és egyáltalán milyen stádium­ban van a Golgota ügye?- Még Kalotai úr nem jelentke­zett, ennek ellenére történtek bi­zonyos fejlemények, amik nem könnyítik meg a megvásárlást, mert az eredeti elképzelésünk az volt, lehet, hogy a kiindulási ala­punk téves volt, hogy a Golgota van olyan nemzeti érték, hogy a magyar állam megvásárolja. Vilá­gosan kiderült az utóbbi egy hó­napban, hogy a magyar állam ezt a képet nem vásárolja meg, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma a vásárlásnak a lebo­nyolítását rám bízza, tehát ennek a felelősségét rám testálta. A ^Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma fontosnak tartja a megvásárlást, fontosnak tartja azt, hogy a trilógia itt maradjon és együtt maradjon Magyarorszá­gon. Hajlandó a megvásárlási ösz- szeg egyharmadával támogatni ezt. Ez azt jelenti, hogy az összeg kétharmadát azt elő kell teremte­ni, mégpedig három forrásból: a megyei önkormányzattól, a városi önkormányzattól és közadako­zásból. Ebben a pillanatban még nincs vételár. Csak azt tudjuk, hogy a tulajdonos egymillió dol­lárra tartja a képet és nem tesz jót, nem tett jót a megvásárlásnak, hogy ez az ár napvilágra került. Itt már több olyan nyilatkozat el­hangzott, hogy a szakértők úgy gondolják, hogy az összeg irreáli­san magas. Tárgyalási pozícióink meglehetősen megnehezedtek, mert lehet, hogy a tulajdonos azt mondja, hogy ezen összeg alatt nem hajlandó tárgyalni, akkor vi­szont a képet vissza kell adnunk, úgyhogy ebben a pillanatban semmit nem tudok mondani, mert Kalotai úr nem jelentkezett. Beck úr még a neki írott levelem­re nem válaszolt, mondjuk eltelt azóta már egy kis idő, Layer úrral a napokban fogok tárgyalni, hogy mi az az összeg, amit a megyei önkormányzat egyáltalán vállalni tud és abban a pillanatban fog ki­derülni az, hogy mik azok a kon­díciók, amelyekkel rendelkezünk, és mi az, amit meg kell próbál­nunk közadakozásból összegyűj­teni, ugyanis a megyei múzeumi szervezetnek a kerete olyan ne­vetségesen kevés, hogy egy ilyen nagy értékű műalkotás megvásár­lásánál ez a vásárlási értéknek maximum 5 százalékát teszi ki. Rengeteget kell dolgoznunk, hogy ez a pénz összejöjjön és egyálta­lán most még a vásárlási árra sem tudunk mást mondani, csak azt, hogy amit a tulajdonos mondott, hogy ő egymillió dollárra tartja. Nyolc hónap késlekedésben va­gyunk. Aztán, hogy ez az aukciós cég mennyiért adja el, hogy adja el, ez már az ő dolga. Ezt kellett volna vagy kellene megelőzni a tulajdonossal folytatott tárgyalá­sokkal, hogy miben tudunk meg­egyezni. A tulajdonosoknak ve­lem kell tárgyalni, ha le tudok al­kudni az egymillió dollárból, ezt nekem kell megtennem, nem tu­dom ebben a pillanatban, hogy ezekből a tárgyalásokból mi lesz.- Hajói értelmeztem a szavait, azt mondta korábban, hogy úgy gondolja, hogy érdeke is fűződik az amerikai tulajdonosnak ah­hoz, hogy a kép Magyarországon maradjon. Ezen mit ért pontosan?- Erre én Önnek nem válaszol- -hatok, mert olyan feltételezéseket mondanék el, amik lehet, hogy igazak, de nem bizonyíthatók. Akkor ebben a pillanatban megint sértem a tulajdonos üzleti pozíci­óit.- Mennyire bizakodó ebben a helyzetben?- A helyzet nem könnyű, meg­oldani biztos nem lesz könnyű, a pénzt összeszedni még nehezebb lesz, de ha valaki a Déry Múze­umnak az igazgatója, annak ku­tya kötelessége, hogy mindent megtegyen ezért. Mindent meg kell tennem azért, hogy a „Golgo­ta” itt maradjon. Salgótarjánban negyvenötö­dik tanévét kezdi meg hama­rosan a zeneiskola, amely in­tézmény a millennium és a jubileum alkalmából ez év jú­lius 1-től a Váczi Gyula Zene­iskola nevet vette el. Váczi Gyula 1928-ban szüle­tett Budapesten, több mint száz- esztendős zenész dinasztiából származik. 1955 őszén, fiatalon is ismert zongoraművészként kapott megbízatást az akkori Népművelési Minisztériumtól Salgótarján intézményes zenei oktatásának megszervezésére. A zeneiskola alapító igazgatója­Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor a Vidám vásár kereté­ben lépett fel Salgótarján­ban. A szereplés előtt csak rövid beszélgetésre nyílt al­kalom. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miként látják az operett jövőjét, elmondták, hogy erre a klasszikus műfajra manapság nagyon nagy szükség van, hi­szen amikor annyit viaskod­nak, háborúznak világszerte, szükség van felüdülésre, elbű­völő dallamokra, amelyek egy kicsit - ha csak pár órára is - elvonják az emberek figyelmét az örökös bajokról. Ez a műfaj ként szervezte a város zenei éle­tét, amelyben hangszeres szólis­taként is nagy szerepet vállalt. Hazai koncertjein kívül számos alkalommal lépett fel külföldön is, a magyar zene - Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Far­kas Ferenc - elhivatott és kiváló reprezentánsaként. 1994. au­gusztus 30-án halt meg Svájc­ban. Az új tanév első programja a zeneiskolában az augusztus 30- án, szerdán, 15 órai kezdettel tartandó városi tanévnyitó ünne­pély lesz, ahol Puszta Béla pol­gármester köszönti az iskolák képviseletében megjelenteket. A- mint mondták - elvarázsol­ja az embereket olyan helyekre, amelyek sajnos ma már tényleg csak a mesékben léteznek. A művészházaspár kifejtette: nem féltik az operett jövőjét, mert a fiatalabb generáció is szereti és sokan éneklik is a fül­bemászó betétdalokat. Zsadon Andrea tanítványai ez év április 12-én Balassagyarmaton egy énektalálkozón kiemelkedő eredményeket értek el. A házaspár nyáron sem so­kat pihen, járja a világot az ope­rettszínházzal (amelynek épü­letét éppen most újítják fel ), vagy saját társulatukkal, az Operettvilág-gal, amelyet 1993­tervek szerint ünnepséget köve­tően avatják fel a zeneiskola fa­lán Váczi Gyula emléktábláját. Avatóbeszédet mond: Virág László címzetes igazgató. A zeneiskolában augusztus 31-én, csütörtökön, 15-től 18 órá­ig tartják a pótfelvételit, szep­tember 1-én, pénteken, ugyan­csak 15-től 18 óráig lehet elin­tézni a pótbeiratkozást és ekkor osztják be a szolfézs órákat is. A tanulók részére külön tanévnyi­tó nem lesz, a tanév számukra a szeptember 4-én, hétfőn 16-tól 18 óráig tartandó hangszeres órabeosztással kezdődik ban alapítottak azzal a céllal, hogy operettelőadások bemuta­tásával és műsoron tartásával kielégítsék az erre vágyók igé­nyeit. Szolnoki Tibor éppen a tarjáni fellépésük napján érke­zett haza Münchenből. Elmondták, hogy pár nap szabadságot azért ők is megen­gednek maguknak, s így Vo­nyarcvashegyen pihennek. Ad­dig, amíg renoválják az operett- színházat, „csak” vidéki fellé­péseken lesznek láthatók, de amint megnyitja kapuit a meg­szépült épület, újra színpadra lépnek ott is. o.zs. Az operett elvarázsolja az embereket Villáminterjú Zsadon Andreával és Szolnoki Tiborral Két világszemlélet párviadala Imre herceg ravatalánál. A főpap szerepében Ropog József, az Öreg, óbeli ember Dráfi Mátyás ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom