Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-26 / 200. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARf MEGYE I K Ö R K É P PÁSZTÓ 2000. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT Faragó Zoltán: T £ R £ P|A Ó Madarászás a tóparton Egyszerre szép és érdekes a Szécsény alatt elterülő bányató és környéke. Régen sódert termeltek ki a helyén, de művelését már régen abbahagyták. Azóta a pattjait nádas és káka nőtte körbe, fák, cserjék telepedtek meg itt, - utóbbiak között van rekettye- és fehérfűz, de még a Távol-Keletről ide elszármazott, csavart gallyú mandzsufűz is. A növényzetet persze, legalábbis részben, telepítették. A dús növényvilágnak köszönhetően a vízzel teli bányagödörben és körülötte is igen gazdag „állat élet” alakulhatott ki. Bizonyára ennek köszönhetően pár évvel ezelőtt a tó egyik partját - példaértékű kezdeményezésként - védetté is nyilvánította az önkormányzat. A területen sok vízimadárfaj előfordul, bár igazi ritkaságot egyetlen látogatásom során sem láttam ezen a részen; a közelben azonban, a Szentlélek-patak és az Ipoly gátjai között hatalmas, egész évben járhatatlan mocsárvilág alakult ki, ahol van fekete gólya, haris, kékbegy de barna kánya is. Persze maradandó élményt jelent a tó partjára tett kirándulás is, mert a nógrádi adottságok nem különösebben kedveznek a vízhez kötött életmódot folytató fajoknak. Az egykori sóderbánya helyén azonban mindig látható valami. A napokban, amikor utoljára jártam, meglepően sok nagy testű madarat figyeltem meg. A területre tartva, közvetlenül az út közeléből egy fehér gólya szállt fel a rétről, hogy aztán úgy százméternyire újra a zsombékos legelőn landoljon. Vonulás idején ritkán lát az ember magányos gólyát, de azért remélhető, hogy nincs baja a madárnak, nem amiatt maradt el egy már vonulásban lévő csapattól. Egyébként ez idő tájt táplálékban nincs hiány: a rövidfüvű területen a sáskák és szöcskék ezrei ugrálnak el az ember lába alól minden lépésre, bőségesen akadnak pockok, egerek, a vizesárkokban pedig békák. Egerészölyvek is köröztek egy elgazosodott, elhanyagolt szántó felett. A nyár végi forróságban unottan körözött a három termetes ragadozó, egészen közel egymáshoz, néha még keresztezve is a másik röptét. Lecsapni egyetlen egyszer sem láttam őket. A tó partján csak negyedórára álltam meg, de ennyi idő is elég volt, hogy négy vízimadárfaj is a távcsövem elé kerüljön. A keskeny parti nádszegélyben egy magányos szárcsa úszkált. Amikor észrevett, a tó közepe felé vette az irányt, de azért sűrűn hátranézett, meg-megvil- lantva fehér homlokfoltját. A vízen nem sokkal később egy búbosvöcsök is megjelent: kiúszott egy nyílt részre, aztán többször is a felszín alá bukott, hogy öt-tíz méterrel odébb bukkanjon fel. Később aztán végleg eltűnt a szemem elől, beúszott valahová a nád közé. A szárcsa sokkal bátrabbnak bizonyult, nem menekült meszszire, sőt, amikor a tó szemközti partján nagy kiabálás támadt, visszaúszott a közelembe. A tóparti növényzetet tanulmányozva megközelítettem egy siskanádtippanos részt, - ez embermagasságúra is megnövő, nádszerű fűféle, - ahonnan rémült sápo- gással és nagy szárnyverdeséssel vagy tíz tőkésréce röppent fel: egyforma nagyságú, ez évi fiókák voltak, - az anyjukat már nem is lehetett felismerni közöttük, már ha egyáltalán ott volt. (Az apjuk meg nem is lehetett velük, mert tőkés- récééknél nem jellemző a házastársi hűség, legalábbis ami a gácsérokat illeti. A tojó egyedül neveli fel többnyire tucatnyinál is több csemetéjét, mert a nem túlságosan hűséges természetű tőkésréce úr már a tojások lerakása idején újabb szerelmi kalandok után néz.) A récék felriasztása után kissé megbolydult a környék madárvilága. Vészjelző sipákolás hallatszott máshonnan is a nádas mélyéről, az addig nyugodtan úszkáló szárcsa pedig taposni kezdte a vizet, hogy minél előbb elérje a legközelebbi nádszegélyt. Szárnyaival verdesett, de nem repült fel, mégis egy szemvillanás alatt megtett vagy húsz métert... A nagy riadalomra egy bakcsó is előkerült: a fején tolibóbitát viselő, fekete-világos- szürke színezetű madár a szemközti tópart fűzfái fölött érkezett és egy nagy nádfolt felé tartott. A közepes termetű gém öreg példány volt, mert a fiataloknak ilyenkor még barna foltos, a környezetbe könnyen beleolvadó tollruhájuk van. A bakcsó a fajtájára jellemző esetlenséggel ereszkedett le a nádasba: lábait előrenyújtotta, idétlenül kalimpált is velük, szárnyaival fékezett, majd lassan leeresztette magát a növényzet közé. Ugyanezzel a módszerrel landol a fejét méteresnél is magasabban hordozó szürke gém meg a legfeljebb galamb nagyságú pocgém is: nyilvánvaló, hogy ez tökéletesen megfelel a testfelépítésükhöz, az életmódjukhoz, vizes, nádas, fűzbokros élőhelyükhöz. Egyébként a bakcsó a nagyobb kiterjedésű mocsarakban egyáltalán nem ritka, de eddig emlékezetem szerint a megyében egyetlen példányt láttam, azt is évekkel ezelőtt az ipolyszögi égerlápon. Bizonyára másfelé is előfordul, csak eddig még nem került a szemem elé... Amint a tavon elhallgatott a récék rekedtes sápogása, valahogy nagyon nagy lett a csend. Minden élőlény eltűnt, még a bizalmasnak tűnő szárcsa sem merészkedett elő. Néhány füstifecske repkedett csak a víz felett, meg egy csapat mezei veréb kezdett el hangoskodni egy kö- kénybokor sűrű lombjainak rej- tekén. Megnéztem még a közelben a kis ivadéknevelő tavat: kitűnő érzékkel sárga vízitököt telepített bele valaki. A kéttenyérnyi- nél is nagyobb levelek árnyékot adnak az apró halaknak és ki- sebb-nagyobb kecskebékák serege napozik rajtuk, ráadásul pedig ez idő tájt diónyi, sárga virágok nyílnak úgy húsz centire a víz felett, ami látványnak sem utolsó. Lesz-e újabb kertváros Salgótarján peremén? Sem a megyeszékhelyen, sem a megye nagyobb városaiban nincs számottevő, magánerős családi ház építésre alkalmas, előkészített terület. Ez derült ki egy közelmúltban készített összeállításunkból. Pedig lehetne, ha... Birkás Attila vállalkozása jelentős területtel rendelkezik Salgótarjánban, a Tatárárok térségében. Evekkel ezelőtt elhatározta, hogy a sportkomplexum mellett (vagy inkább felett) egy kertvárost is kialakít. Elképzelése azonban ütközik a jelenleg érvényes általános rendezési tervben megfogalmazott célokkal. Kenyeres István, a város főépítésze mindig is hangoztatta, hogy nem célszerű a területen lakást építeni. Azóta eltelt egy-két év, s körvonalazódott, hogy mit is szeretne megvalósítani Birkás Attila a sportpályák felett. Tervet mutat, amelyen egy kertváros vázlata bontakozik ki. Húsz-huszonöt telek alakítható ki a lankás hegyoldalban, ahol egyszintes beépítésű családi fészkek épülhetnének. A terület jelenleg nem rendelkezik semmiféle közművel, azt még a telekosztás előtt kellene megcsinálni.- Ez a térség rekreációs fejlesztésre lett kijelölve az általános rendezési terv szerint - mondja. - Én úgy vélem, hogy egy laza beépítésű kertváros egyáltalán nem áll távol a testi-lelki felfrissüléstől, sőt, egy jól kialakított családi ház szolgálja azt leginkább. Persze az eredeti elképzelést sem adjuk fel, vagyis a Tatár- árokban változatos sportéletet, és szabadidős tevékenységet szeretnénk megvalósítani. A megálmodott kertvárosra már most igény mutatkozik, a vállalkozó szerint a telkek kétharmadát azonnal eladhatná. Tudomásul kell venni, hogy van egy olyan réteg a városban, amely megengedheti magának az átlagostól eltérő, igényes családi fészek kialakítását. Más kérdés, hogy a jelenlegi rendezési terv sem nekik, sem a kevésbé tehetőseknek nem kínál családi ház építésre alkalmas telkeket.- Egyelőre még lassú a lakásmobilitás a városban - vélekedik Birkás Attila. - Pedig azt is látni kell, hogy aki ide költözik, annak a háza valahol megüresedik, amit egy másfajta igény szinten élő család szerezhet meg. Másrészt az is észlelhető, hogy az ipari park leendő befektetői között is lesz nem egy, aki saját magának, vagy a menedzsmentjének szeretne elegáns környezetben egy családi házat építeni, vagy venni. Az ilyen igényt jelenleg nem képes kielégíteni a város. Guzmics György városszerte ismert és elismert építész szerint egy lakópark egyáltalán nem zavarná a szabadidős központ tevékenységét. A villapark előre mutató kezdeményezés lehetne a városban, hiszen a terület gazdája nemcsak területet osztogatna, hanem egységes beépítést is megvalósíthat.- Tudom, hogy alapvetően a jelenlegi általános rendezési terv gátolja a kertváros felépítésének gondolatát - mondja. - Egy ÁRT azonban nem lehet a fejlődés akadálya, annak megváltozatása csupán technikai kérdés. Igazán minőségi lakótelep sajnos nincs Salgótarjánban, ezért is mondom, hogy meg kellene ragadni ezt a lehetőséget, annál is inkább, hiszen a családi ház építést a kormány is támogatja. Számomra nagyszerű szakmai feladat lenne a kertváros megtervezése, nyilván, egy jól megfogalmazott önkormányzati koncepció mentén, amelyben a kezdeményező sem jár rosszul.- A településrendezési terv a szóban forgó területet valóban sport és rekreációs zónának jelöli ki - reagált a véleményekre Kenyeres István -, amelyet parkerdő határol. A Tatárárok az egyetlen olyan nagyobb összefüggő terület a városban, ahol a célul kitűzött idegen- forgalmi funkcióhoz kapcsolódóan turisztikai fejlesztések is megvalósulhatnak. Ezt azonban alapjaiban torpedóz- ná meg egy lakóövezet kialakítás, még laza beépítési megoldással is. Én azt mondom, hogy a Tatárárkot a város számára közösségi használatúnak kell hagyni, úgy mint a strandot, a kempinget, a sportpályákat. A főépítész szerint a rendezési terv módosítása csak bizonyos döntések (terület-felhasználási funkció módosítása) után következhet be. Ha lakóövezetté minősítik a terület egy részét, utána még egy sor kérdés marad nyitva. Például az, hogy a közműkapacitás elegendő-e az új kertváros kiszolgálására, s ki viselje a közműépítés tetemes költségét.- Ha ez az építkezés vállalkozási alapon működik, akkor a befektetőnek kell állnia a beruházás finanszírozását - mondja Kenyeres István. - Ha ezt átvállalja a város, akkor szemben találja magát mindazokkal, akik még mindig kolóniákban élnek (700 lakás), szemben találja magát azzal, hogy évek óta nem épült bérlakás, miközben félezren várnak rá, s szemben találja magát azokkal, akik jogosan kifogásolják a város úthálózatát. De az sem igaz, hogy a város nem kínálna hasonlóan „előkészített”, vagyis a rendezési terv szerint lakóterületnek kijelölt, közművesítetlen területeket, hiszen ilyen van Idegérben, Baglyasalján, Somoskőújfalu alatt, vagy akár a teraszos házak mellett, a Besztercén. Mert a Birkás úr által kínált terület sem nevezhető előkészítettnek, legfeljebb van rá beépítési terv. Amikor én főépítészként véleményt mondok egy üyen vállalkozásról, nekem az egész város érdekét kell szem előtt tartanom, mert bár most nincs a városnak pénze a Tatárárok fejlesztésére, de ha lakásokkal beépül, akkor már késő. A rövid távú érdekeknek pedig nem szabad alárendelni a hosszú távú érdekeket.- Nem szeretném, ha ebben az ügyben megmerevednének az álláspontok - ezt már Puszta Béla, Salgótarján polgármestere nyilatkozta. - Én úgy gondolom, hogy a rendeletek és a kezdeményezés között van mozgástér, amelyen az álláspontok közeledhetnek, s talán megoldás is születhet. Salgótarján lakáspolitikai koncepciója nagymértékben azon múlik, elő tud- juk-e mozdítani a lakásmobilitást. Itt éppúgy szükség van piaci alapú építkezésre, mint szociális lakásprogramra. Úgy tűnik, e téren is pozitív változások indulhatnak be a város életében, amit ráadásul kormányzati szinten is támogatnak. Az nem lehet érv a hivatal részéről, hogy a vállalkozó az üzlet során jól jár; ez a mai viszonyok között természetes. De jól jár a város is, mert beindulhatnak az építkezések, újabb munkaerőt kötnek le, s aki itt épít, az itt is költ. Én a magam részéről el tudok képzelni egy kertvárosi beépítést az adott területen, annál is inkább, hiszen a KRF Rt. révén 5 apartman is megvalósul a térségben, a gyermektábor és a motel között. Nagyon fontos azonban, hogy a kezdeményező vállalkozó pontosan megfogalmazza, mit is akar, s a hivatal ennek tükrében hozza meg előremutató döntését. Bízom benne, hogy a szeptember elejére ösz- szehívandó egyeztetésen minden résztvevő elégedetten áll majd fel az asztal mellől. __________ T. NÉMETH LÁSZLÓ V irágzik a sárga vizitök A Szécsény alatti egykori sóderbányató látképe A tervezett helyszín a Tatárárokban
