Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-23 / 197. szám

■ ■ ipgpap NOK VnJVGA^wi****®** 2000. augusztus 23., szerda 5. oldal Ezen a munkahelyen áruról és pénzről van szó Dénes Gyuláné (István Jolán), a megyeszékhely első, azóta többszöri felújítást, átszerve­zést megélt áruházának - a mai Centrumnak - alkalmazottja, jelenlegi titulusa szerint általá­nos ügyintéző.- Akkoriban statisztikust kere­sett a megyei vállalat. G. Tóth Jó­zsefvolt főkönyvelő vett fel, aki ta­nítómesterem is volt. Ennek tizen­nyolc éve. Előtte rövid ideig volt egy kis kitérőm, amit megelőzött a GELKÁ-nál töltött tíz esztendő. Személyesen jöttem a felvételire. Úgy látszik, szimpatikusnak talál­tuk egymást. Ugyanannyi fizeté­sért jöttem ide, mint ami az előző munkahelyemen volt. Elfogadtam, mert munkahelyet akartam változ­tatni. Bevallom, több fizetésre szá­mítottam. Ennek ellenére öröm­mel mondhatom, nagyon jó kol­lektívába kerültem. Mindenkinek ilyen munkahelyet kívánok! Tole­ránsak, segítőkészek voltak a kol­légák és ma is azok. Ez vonatkozik mostani főnökömre, Szerémi Jó­zsef adminisztratív vezetőre is. Dénes Gyuláné hatévi statiszti- kusi beosztás után - elődjének nyugdíjba vonulását követően - könyvelésvezetővé lépett elő.- Eszembe sem jutott, hogy máshol keressem a boldoguláso­mat. Úgy érzem, hogy elismerik a munkámat, megbecsülnek. Vala­hogy vonzott a statisztikusi mun­kakör. Változatosnak, érdekesnek láttam. A régi beosztásomhoz ké­pest előrelépésnek ítéltem meg. Időközben Fölösné kolléganőm­mel együtt megismertük a cégnél folyó adminisztrációs munka fo­lyamatait. Ennek köszönhető, hogy a szabadságolások alatt el­látjuk kollégáink munkakörét is. Beszélgetőpartnerünk a gim­náziumi érettségi után - amíg gye­sen volt - letette a különbözeti vizsgát a gimnáziumi és kereske­delmi iskola között. Később mér­legképes könyvelői tanfolyamra is járt.- Korábban, amíg lehetséges volt, karácsonykor vagy nagyobb forgalom esetén nagyon szívesen beálltam a pult mögé segíteni kol­légáimnak. Nagy kedvvel csinál­tam, mert sikerélményt jelentett, jól esett az emberekkel való köz­vetlen kapcsolat.- Mi volt szokatlan ezen a munkahelyen az Ön számára?- A szigorúbb ellenőrzés. Kez­detben kellemetlennek éreztem, hogy rám is vonatkozik. Aztán megértettem az indokokat, mert áruról és pénzről van szó. Dénes Gyuláné egy fiú és egy leány édesanyja.- Nagyon büszke vagyok rá­juk. Fiam, a budapesti kertészeti egyetem élelmiszer szakán a bo­rászati tanszéken szerzett diplo­mát. Budapesten egy kft.-t vezet. Az iskolában nagyon szerette a biológiát és a matematikát. Egyébként az egyetemet kitünte­téssel végezte.- Pályaválasztásánál volt vala­milyen előzmény?- Nem játszott közre semmifé­le családi tradíció. Valószínű gén­jeiben volt a kertészmémöki hi­vatástudat. Várom az unokámat.-És a lánya mivel foglalkozik?- Egerben német nyelvtanári szakot végzett, ő sem jött vissza Salgótarjánba. A külkereskedel­mi főiskolát végzi, egy külkeres­kedelmi kft.-ben dolgozik. A cég korábban, egyebek kö­zött arról volt közismert, hogy fo­gékony volt az újra és gyakorlat­ban is érvényesítette e készségét. Az országban először vezették be működés közbeni részlegenkénü leltározást. - Ha kérik, bármikor bejövök, mert kötelességemnek érzem a kérés teljesítését. Azt, hogy nyugodtan dolgozha­tok, köszönhetem megértő, támo­gató férjemnek. Ha még egyszer férjhez mennék is, csak őt válasz­tanám. Huszonkilenc éve va­gyunk házasok. Dénesné ma már számítógép­pel végzi mindazt, amit korábban kézzel oldott meg.- Fantasztikus találmány a szá­mítógép. Elvégeztem az ezzel kap­csolatos tanfolyamot, részt vet­tem, veszek továbbképzésen, el­mentem a vezetői tréningekre is. A rendszerváltás előtt Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el tudását, hozzáértését, szorgal­mát.- Milyennek képzeli a jövőt?- Szeretném egészségesen megélni, hogy unokáimat nevel­hetem s a gyerekeimet ezzel is se­gíteni tudom. Az is jó lenne, ha megmaradna a munkahelyem. Fontosnak tartom, hogy továbbra is élvezzem vezetőim bizalmát, megbecsülését. Jól eső érzéssel venném tudomásul, ha a megye- székhely vezetői olyan lehetősé­get teremtenének magas képzett­ségű gyermekeinknek, hogy ne kelljen másutt munkát keresniük, találniuk. v.K. „Kenyeret eldobni? Soha...” A földre engedi kis kocsijának az elejét Rátámaszkodik, nehéz­kesen lehajol és egy darabka ke­nyeret letol a járdától a fűbe. Köz­ben megállás nélkül dohog.- Kenyeret eldobni! Ha már el­dobják, legalább a hangyáknak adnák! A mai gyerekek semmi­vel sem törődnek... Csak egy hé­tig élnék át, orrát én átéltem fia­talon! Ezek már azt sem tudják, mi az, hogy gprhe, holott mi éve­kig azon éltünk.. - mormogja Jiüka nem. Meglát. Lenyomja a felálló vasrudat és felém tolja a kiskocsi­ját.- Azért járok ezzel a kocsival - mondja kérdezetlenüL bő lére eresztve szavait, - mert szédülök s van mire támaszkodnom. Meg az ám- mulat a kevéske paradi­csomára, paprikájára, uborkájá­ra... - a piaan viszem. Gyorsan eladom Jóval kevesebbet kérek érte, mint a többiek. Haragsza­nak is rám. Majd ácsorgók órá­kig ezzel a néhány kiló ámval, ilyen idősen! - Megrángatja a fej­kendőjének kötésé. - Kilencven- ké érés vagyok. Ké éve az „Omniában" köszöntött a csalá­dom. Szépen megtiszteltek, mondhatom. ÁU, néz, majd hirtelen ehn- duL Eközben megállás nélkül do­hog, ugyanis még mindig az előbbi kenyérdambonjáraz esze.- Majd megennék a télen! Aratnak de mennyül' Egyáltalán nem „fizet" a búza Óriási a szá­razság, s ez a drágaság! Most még csak-csak, de mi lesz itt ké­sőbb? Villany után a gáz, halbm a cukor kövékezik, meg a liszt, megahús, mert se árpa se kuko­rica nem lesz. Meg a tej... Sze­génység lesz megint. Én, tudom mi az. Hol mit napszám, hol nincs. Továbbmegy. A közeli sarkon eltűnik összetöpörödött, kocsira nehezedő, lassan bandukoló alakja csak a dobogása hallat­szik tovább.- Valamikor az üres kenyé­riek is örültünk. Zsír néha-néha került rá Vaj? Senkinek sem mit errefelé tehene. Kédezzék meg a régieket, ők megmondják.. Ke­nyeret sose, sose dobtunk el, nem úgy, mint „máma" a fiata­lok... itfowta «wies QYőncr Nem jött üres kézzel Krencsey Mariann Magyarországon A mai fiatalok közül már csak a A hölgyek egybehangzóan a megelőzést preferálják Örök dilemma: magánügy vagy közügy az abortusz? (4 ) A kifogásolt „súlyos válsághelyzet” törvényhelyi fogalom mégis csak bennmaradhatott a magzati élet védelméről szóló törvényben. Ez csak úgy történhetett meg, hogy a törvény - az alkotmánybírósá­gi határozat szellemében - mintegy „védelmi ellensúlyként” na­gyobb szerepet szán az államnak a magzati és az emberi élet védel­mével kapcsolatos feladatok ellátásában. így igen fontos szereplők­ké lépnek elő a családvédelmi szolgálatok, amelyek többek között ellátják a tanácsadást, válsághelyzet esetén segítséget nyújtanak annak feloldásában. Feladataik ellátása sajátos kommunikációt igényel. A statisztika nem túl szívderítő, a női vélemények azonban korrektek, s abban megegyeznek, hogy valamennyien a megelőzést részesítik előnyben. Áttörést nem hozott a törvénymódosítás, de az állam életvédelmi kötelezettségének kiterjesztése figyelemreméltó régebbi filmek rajongói isme­rik, de a már nem egészen fiata­lok nagyon jól emlékeznek ar­ra, ki is Krencsey Mariann. Filmsztár volt idehaza, egy olyan korszakban, amikor már nemigen ismertük a sztárkul­tuszt Magyarországon. Ő mégis sztár volt és gyönyörű - ezt szá­mos film tanúsítja. Aztán kül­földre távozott a 60-as években, s most látogatóban van itthon. M. Szabó Imre beszélgetett vele.- Most egy kicsit hosszabb idő­re jöttünk, mert az 50. érettségi év­fordulóm van.- Ez nagy dolog. Hányán lesz­nek?- Úgy néz ki, hogy elég sokan. Harminchatan voltunk az osztály­ban. Sajnos ketten meghaltak már. Érdekes módon ketten vagyunk Amerikában az osztályból. Van egy harmadik, aki Németország­ban él, de különben mindenki itt maradt.- Nem üres kézzel jött vissza most idén. Egy könyv kéziratával.- 34 év alatt majdnem 4 ezer le­vél gyűlt össze, amit főleg innen, Magyarországról kaptam. Ebből több mint ezer az anyámtól van, 20 évig írt nekem. Mintegy 40 leve­lem van Faludy Györgytől. 25-30 évvel ezelőtt kezdődött a levelezé­sünk, de akkor ritkán írtunk egy­másnak, miután sokszor találkoz­tunk. A levelek zöme az utóbbi év­ben kelt, méghozzá jó 8-10 oldalas levelek ezek, ő mindig beszámolt a saját gondolatairól, az ország hely­zetét meg a világ helyzetét illetően is, és arra gondoltunk, hogy meg kéne ismertetni az olvasóidul. Ne­ki sok könyve jelenik meg és ami­kor megkérdeztem, hogy mit szól­na ehhez, helyeselte az ötletet. A brit királyi légierő egyik had­nagya, Eric Cookson rövidesen Caroline Paige néven tér vissza a szolgálatba, mert időközben át­operálták nővé. A18 ezer fontba került műtét után a 39 éves Caroline Paige kisasszony lesz az első nővé operált tiszt a királyi légierő 52 ezres állományában. A vállig érő vörös hajat viselő újdonsült hadleány elmondta, hogy már évtizedek óta nőnek ér­Most éppen nézi azt, amit én ösz- szeraktam és majd meglátjuk, hogy mit szól hozzá.- Régi kollégákkal, művészek­kel milyen a kapcsolata?- Van egy pár barát, akikkel na­gyon nagy öröm újra és újra talál­kozni.- Emlékeztetőül, akik a fiata­labb generáció tagjai, talán nem nagyon tudják hogy milyen film­szerepekben lehetett látni Krencsey Mariannt.- A „Liliomfi”-ban, amivel el­kezdődött az egész, aztán a „9-es kórterem”, a „Szegény gazdagok”, a „Két emelet boldogság”, a „Pró­baút”, a „Külvárosi történet”, a .Meztelen diplomata”. „Az asz- szony egészen más” volt a legutol­só filmem, amikor már évek óta nem dolgoztam. Ez pontosan az elmenetel előtt adódott.- Aztán elmentek és utána kö­vetkezett valami eljárás. Elítélték?- Igen. Távollétünkben értesítés nélkül, 1968-ban hazatérés megta­gadása címen.- Ha valaki megkérdezi Öntől, hogy mi lett volna akkor, ha... Tu­dom, ezek nem szerencsés kérdé­sek.. Szóval mi lett volna akkor, ha nem megy d, ha nem menekül d, ha nem űzik el?- Valószínűleg én is öngyilkos lettem volna. Olyan volt a helyzet. Vagy az lett volna, ami a Bam Mar­gittal van. Nekem is van egy fér­jem, akivel biztonságban és egyet­értésben élünk. Mi nem emigrán­sok voltunk, mi csak olyan disszi- densek. Közben ez egy játék volt, egy kör játszogatott velünk, fentről nyesegette szárnyainkat. És ezzel kapcsolatban még senki nem mondta azt nekem, hogy bocsá­nat Pedig az használna valamit.-Mindenkinek?- Mindenkinek. zi magát, de ez nem okozott prob­lémát, amikor 1980-ban belépett a légierőhöz, mert senki sem gyaní­totta belső érzéseit. - Két évvel ez­előtt úgy éreztem, hogy nincs értel­me tovább rejtőzködni. Most alig várom, hogy visszatérjek a szolgá­latba - mondta. Hálásan emléke­zett arra, hogy felettesei már a mű­tét előtt is engedélyezték, hogy az utóbbi másfél évben női egyenru­hát viseljen. intézkedés. Előző - abortuszról szóló - írá­sunk végén utaltunk a készülő új törvénytervezetre. Nos, a magyar parlament ez év június 20- i ülés­szakán módosította az 1992-től ha­tályban lévő, a magzati élet védel­méről szóló törvényt, amelyet so­kan csak abortusztörvénynek titu­lálnak. Az új törvény annak az al­kotmánybírósági határozatnak ér­telmében és szellemében került megalkotásra és elfogadásra, amely felhívta a törvényalkotó fi­gyelmét az állam emberi élet vé­delmével kapcsolatos kötelezettsé­geire, annak törvényben történő megjelenítésére is. Az alábbiakban a törvénymódosítás lényegéről lesz szó, s arról is, hogyan reagál­ták azt le a helyi társadalom .kivá­lasztottjai”. A „VÁLSÁGHELYZET’ MARADT Természetesen a törvény para­grafusainak citálása helyett csak néhány tartalmi kérdésre kísérel­hetjük meg ráirányítani a figyel­met. Fontos, hogy bennmaradt az új törvényben is, miszerint a ter­hesség csak veszélyeztetettség, il­letőleg az állapotos nő súlyos vál­sághelyzete esetén szaíkítható meg. Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendü­lést, illetve társadalmi ellehetetle­nülést okoz. A helyzet fennállását az állapotos nő aláírásával igazolja és azt senki nem ellenőrizheti, „vé­tózhatja”. Ez a törvényhelyi pasz- szus csak úgy maradhatott benn a törvényben, ha az állam - az alkot­mánybírósági határozat értelmé­ben - nagyobb figyelmet szentel életvédelmi feladatai ellátására. Ez utóbbinak megfelelően például az ANTSZ városi intézetei keretében, illetve engedélyével működő csa­ládvédelmi szolgálatok végzik a ta­nácsadást, válsághelyzet esetén pedig segítséget adnak annak felol­dásában. A törvény a továbbiak­ban részletezi - hosszasan sorolja - az állam emberi élet védelmével kapcsolatos feladatait. SAJÁTOS KOMMUNIKÁCIÓ SZÜKSÉGES Az abortusztörvény módosítása nem hozott radikális változásokat a művi terhesség-megszakítás gya­korlatában. Egyes szakemberek szerint az új szabályozás egyik szekértábort sem elégítette ki. Azt mondják, a törvénymódosítás a magzatvédő szervezetek korábbi erőteljes fellépése ellenére inkább liberálisra - a nőszervezetek elvá­rásainak inkább megfelelőre - sike­redett. Mivel a súlyos válsághely­zetet továbbra sem ellenőrzi senki, így nem csorbul a nők önrendelke­zési joga. Ugyanakkor az állam életvédelmi kötelezettségeinek tel­jesítéséhez a családvédelmi szol­gálatok védőnői kerülnek „beve­tésre”. A védőnők feladata - töb­bek között - hogy tájékoztassák az állapotos nőt arról, melyik szerve­zetnél, milyen támogatásra számít­hat a magzat kihordása esetén és érdekében. Ez a feladat rendkívül „finom kommunikációt” igényel, mert az úgynevezett „védelmi el­lensúly” az alkotmánybírósági ha­tározat értelmében nem lehet sem­leges, ugyanakkor a „rábeszélés­nek” erőszakmentesnek kell len­nie - ismerte el a rádiónyilatkoza­tában a magzatvédelmi törvény egyik prominens „szülőanyja”. A TÖRVÉNY „ISMERTSÉGE” Minden törvény, minden szabá­lyozás annyit ér - szokták monda­ni - amennyi abból érvényre jut­hat, megvalósulhat. Hogy a mag­zatvédelmi törvény - a törvényal­kotó szándéknak megfelelően - végrehajtásra kerülhessen, ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy a „rászorulók” - az anyák és a po­tenciális anyák, a terhes nők leg­alább létezéséről tudjanak. A köz­vélemény-kutatások tapasztalata azt mutatják, - miként saját „kör­kérdésünkre” adott válaszok is - hogy a törvény ismerete (egyéb­ként nemcsak e törvényé) közel egyenesen arányos az iskolai vég­zettséggel, a magasabban iskolá­zott nők a tájékozottabbak. Nóta bene: nem nekik lenne elsősorban szükségük az abortusztörvény is­meretére! Az általunk megkérde­zett mintegy 30 nő közül 12 (40 százalék) hallott a törvényről, de nem tudja mit tartalmaz. További 8 fő (20 százalék) részleteket is is­mer: súlyos válsághelyzet fogalma, a „tarifadíj” emelése stb. Tíz meg­kérdezett nő nem is hallott a tör­vényről, azaz a „minta” egyharma- da „tudatlan” abortuszügyben, va­lamennyiük aluliskolázott. Vi­szont már a közepesen, vagy a fö­lött iskolázottaknak határozott vé­leményük is van az abortuszról, pl. a következők szerint: KOMPETENS VÉLEMÉNYEK Nagyné, Valéria 50 éves, alkal­mazott azt mondja: „korából kifo­lyólag” nem igen kerülhet már „abortuszközeibe”. Azonban korábban volt szerencséje a hír­hedt abortuszbizottság előtt meg­jelenni, ami megalázó volt. Hallott a törvényről, de részleteiben nem ismeri. Szerinte azt kellene elérni, hogy egyetlen nőnek se legyen szüksége abortuszra. Ugyanakkor nem is til­taná meg azt drasztikusan. Azt mondja, széles körű felvilágosító munkával a prevenciót kellene elő­térbe helyezni, különös figyelem­mel egyes kisebbségekre. D. E. 49 éves, ügyviteü dolgozó: - Nagyjából ismerem az abortusz- törvényt. Az a véleményem, rábe­szélésre senki ne tartsa meg a gyer­mekét. Én ugyan már csak a lányo­mon keresztül lehetek „érintett” abortuszügyben, de azt gondolom, olyan életkörülmé­nyeket, életfeltételeket kell terem­teni, hogy a terhes nő meleg csalá­di fészekbe szülhesse meg a gyer­mekét és akkor nem lesz szüksége abortuszra. De a mai körülmények között sajnos még indokolt az abortusz intézményének fenntar­tása. Sz. né, 38 éves, közalkalmazott: - Egyszerűen gyilkosságnak tar­tom az abortuszt, mert a foganta­tástól kezdve szerintem a magzat emberi lénynek tekinthető. Két gyermekem van, anyaságom okán is teszem le voksomat az abortusz ellen. Tudom, hogy volt törvény- módosítás, például megemelik az abortusz díját, de nem ez a megol­dás. A megelőzésre helyezném a hangsúlyt, a felvilágosítás széles­körű alkalmazásával, különös te­kintettel az iskolai egészségneve­lésre. Sz. M. 25 éves, közművelődési dolgozó: - Tudomásom van az abortusztörvény módosításáról, de nem ástam bele magam, már csak azért sem, mert el sem tudom képzelni, hogy ilyen helyzetbe ke­rüljek. Egyébként ambivalens ér­zéseim vannak. Egyrészt nem le­het törvényi tiltással egy nőt bele­kényszeríteni a szülésbe. Másrészt az abortuszt emberölésnek tar­tom, mert szerintem egy három hónapos magzat nem különbözik egy három éves csecsemőtől. A megoldás csak a nem kívánt ter­hesség megelőzése lehet, tanács­adássá, de főleg a nők felelősség­teljesebb életvitelével. EPILÓGUS A fenti illetékes véleményekhez nincs szükség kommentárra, azok még ilyen szűk körben is megosz­lanak. Egy dologban azonban na­gyon is egyetértenek a megkérde­zettek: a megelőzést tartják a leg­fontosabbnak. Végső tanulságként - soroza­tunk végén - kimondhatjuk: a tör­vénymódosítás nem hozott gyöke­res változásokat az abortusz sza­bályozásában. Az új törvény a nők önrendelkezési jogának megtartá­sává egyfelől, az állam életv&ielmi kötelezettségének kiterjesztésével másfelől, finomította az abortusz- törvényt. Ha ki nem is elégítette, talán még közelebb is hozta a sze­kértáborokat egymáshoz, s ezzel még egy társadalmi konfliktus ke­zeléséhez is hozzájárult. BARÁTHIOTTO Vadászpilótából pilótanő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom