Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-02 / 179. szám

2000. AUGUSZTUS 2., SZERDA fi SZÉCSÉNY MEGYEI KÖRKÉP Nógrád Megyei Hírlap Baráthi Ottó jegyzete Az ígéret szép szó. •ismerősöm kéri tanácsomat; meg is 1beszéljük, hol, mikor találkozunk. Én elmegyek a randevúra, ő nem jön el. Neki lett volna fontos, én bosz- szankodom. Országos folyóirat fő­szerkesztője „tutira" ígéri, lehozza kisebb dolgozatomat. írásom nem jelenik meg, dühít a dolog. Lányom azt mondja, minden héten felhív egyszer-kétszer, aztán két hét is elte­lik, hogy telefonál, aggódom érte. Ve­zető beosztású exkollégám időpontot ad, hogy fogad, aztán alaposan megvárakoztat. Miért nem szólt? Nem értem őt. Ám amíg várakozom rá, eszembe jut, mindazt, amit kifo- gásolok, én is elkövettem már má­sok rovására, noha mindig elnézést kértem. No, és akkor mi van, ja, kimen­tettem magam - morfondírozok to­vább. A lényeg, ígértem valamit - és nem teljesítettem. Pedig az adott szó kötelez, az ígéret szép szó, ha meg­tartják, úgy jó! -igya népi bölcsessé­gek. A „megtartás” erkölcsi köteles­ség (lenne)! Mert nem az okozza a legtöbb kárt, hogy valamit az ügy szempontjából sérelmezünk, hanem valami más, valami több. Jelesül az a „kifosztás", amely az ígéret, az adott szó „használati értékét" rövidí­tette meg. Amely hiteltelenné teszi szavamat, szavunkat - végletesen cselekedeteinket. így meditálva jutok el a reklámig. Jóllehet, pontosan tudom funkció­ját, szerepét, jelentőségét, mégis - szerintem - a reklámok felelnek meg legkevésbé a „megtartás" erkölcsi kö­telezettségének. Pedig a reklám - nem csupán szó, amely elszáll - gyakran nyomtatásban, a képer­nyőn is megjelenik. No, de hol van­nak az életünket szebbé-jobbá tevő, praktikus, értékes és mégis olcsó ter­mékek, amelyeket reklámoznak nyakra-főre? Megvesszük a portékát, aztán rájövünk, megint lóvá tettek bennünket: a várt, az ígért csoda el­marad. S mit tehetünk a hamis ígé­retekkel szemben? Semmit jószeri­vel, sőt újra meg újra „bedőlünk" ne­kik. Még mindig rágódva, már a poli­tikánál tartok. Úgymond „forradal­mi helyzetekben”, no meg a diktatú­rákban megszokott, bevett módszer ígéretekkel kecsegtetni és megnyerni tömegeket, hiszen csak a tömegbá­zis biztosítja a hatalom megszerzé­sét, a majdani legitimitást. Csak­hogy már működő demokráciákban is szokás lett, dívik a lakosság sza­vazóképes állampolgárainak meg­nyerése érdekében a leghangzato­sabb szólamok emlegetése, ígéret- halmazok útrabocsátása. ígérnek a kampányban és a hatalom birtoká­ban is fűt-fát, csokrot-bokrot. Aztán „csomag" lesz belőle. És mi újra meg újra elhisszük az ígéreteket. Men reménykedünk ab­ban, hogy annyi csalódás és meg­aláztatás után is egyszer majd bekö­vetkezik az, hogy nem csapnak be bennünket - és mi sem hitegetünk már másokat. A bibliában olvasható, Jézus mondta: „Még saját fejedre se esküd­jél... így beszéljetek inkább: az igen, az igen, a nem az nem! Ami ezen felül van, az ördögtől való". S zabaduljunk meg végre felelőtlen, üres ígéreteinktől, ne áltassuk egymást! Hogy legyen az igen az igen, a nem pedig nem! Hogy legyen hitele az adott szónak, hogy legyen hitelünk - nekünk, magunknak! Képviselőink félidőben (Folytatás az 1. oldalról) szólalt fel a parlamentben Surján László (Fidesz-MPP), a külügyi bi­zottság alelnöke, az egészségügyi­szociális bizottság tagja, az európai integrációs albizottság elnöke. Ti­zenkilenc felszólalása mellett közel 70 kétperces hozzászólást tett, több ízben ismertetett bizottsági véle­ményt. Egy alkalommal napirend utáni hozzászólása volt. 1999. V. 3- án expozét tartott az Európa Tanács megalakulásának 50. évfordulója al­kalmából. Két ízben tett interpelláci­ót, 1999. IV. 13-án „Átok vagy áldás - gondolatok a Phare-segély kap­csán” címmel, 1998. XII. 15-én pedig arról, hogy megállíthatók-e a részle­ges kórház-privatizáció során kiala­kult káros folyamatok? Surján Lász­ló két alkalommal szólalt fel vezér­szónokként a parlamentben. 1998. XI. 19-én a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költ­ségvetéséről tartott általános vitá­ban, 1998. XI. 24-én pedig a csalá­dok támogatásáról szóló általános vitában. d. i. Nyáron egyszerű Divatbemutató a Kohászban Salgótarjánban, a Kohász Műve­lődési Házban augusztus 3-án, csü­törtökön 17 órától mutatja be a Family manökenstúdió „Nyáron egyszerű” címmel látványos divat- bemutatóját. A sok színt, formát és zenét ígérő műsort Kántor Gyuláné művészeti vezető tervezte és készí­tette. A Family manökenstúdiónak megalakulásától a Kohász Művelő­dési Ház ad otthont. Minden tagja, növendéke a megyei nagycsaládos­ok egyesületének tehetséges fiatal­jai közül kerültek ki. Vezetőjük Kántor Gyuláné ugyancsak egyesü­leti tag, nagycsaládos „színeket” képvisel. Agyagba formálja álmait Kétszintes családi otthon Pásztón, a Magyar út 1. szám alatt. Itt lakik négytagú családjával Pusztainé Borbás Enikő faze­kas. El sem lehetne téveszteni a házat, hiszen stílusosan cse­répbetűk hirdetik: fazekasműhely. A vártnál kissé korábban érkeztem, seprés közben találtam a szabadkozó fiatalasz- szonyt. Megnyugtattam, fejezze csak be a dolgát, addig szét­nézek a „birodalmában”. Szemügyre vettem az áram­mal működő korongozót és az elektromos égető kemencét, majd megcsodáltam a fapolco­kon sorakozó, zöld, barna, kék, fehér, narancssárga színben pompázó kerámiákat. Boroskészlet, süteményestál, boros kancsó, fűszertartó, faka­náltartó, fokhagymatartó, figu­rás cukortartó, mézes csupor, kancsó, virágkaspó, váza, kak­tusztál, s még sorolhatnám a szebbnél szebb tárgyakat. Azt már vendéglátóm magyarázta el, hogy az egyszer égetett darabot zsengéknek, a kétszer égetettet, színezettet, díszítettet mázasnak nevezik szakmai nyelven. Ekképpen „kiokosítva”, leül­tünk beszélgetni a tágas hallban. A kék szemű és szőke hajú 7 éves Petra és a 8 éves Fanni egy ideig kíváncsian hallgatott ben­nünket, aztán elmentek játszani.- Mikor és hogyan lett faze­kas? - tettem fel az első kérdést.- Csupán egy éve vizsgáztam - válaszolta. - A rádióban hang­zott el, hogy Hatvanban, a pálya­kezdők iskolájában fazekasokat is képeznek. Huszonhét évesen ültem be ismét az iskolapadba.- Azt megelőzően mivel foglal­kozott?- Gyors- és gépíróként érettsé­giztem, de nem tudtam elhelyez­kedni. Virágboltban eladóként, később kisegítő iskolában dél- utános nevelő tanárként dolgoz­tam. Itt nagy örömömre rám bíz­ták a rajz szakkör vezetését. Mindig ötös voltam rajzból, a gimnáziumban képzőművészeti fakultásra is jártam, kedvemre való volt a feladat. Húsz éves sem voltam még, amikor férjhez mentem, s tizenöt hónap eltérés­sel megszültem a két lányunkat. A gyes letelte után munkanélkü­li lettem, s ez idő alatt kereske­delmi tanfolyamot végeztem. Le­hettem volna boltban eladó, vagy piacon árus, ám én olyan munkát szerettem volna, ahol hasznosíthatom a rajztudáso­mat. Kapóra jött, hogy az egyik helybeli káeftétől megbíztak esz­tergált fatermé­kek - sótartók, élelmiszeres do­bozok, szalvéta tartók, tollak, ba­bák - mintázásá­val. Vállalkozó lettem, s részt vettem a vállalko­zásfejlesztési ala­pítvány Életpá­lya-pályázatán. Bejutottam a váci területi döntőbe, s olyan hasznos ismeretekre tet­tem szert, ame­lyek nélkülözhe­tetlenek a kezdő vállalkozó szá­mára. Döntő for­dulat következett be az életemben, amikor 1997-ben elkezdtem tanul­ni a fazekasságot.- Nem kis bátorság kellett hoz­zá, hogy feleségként, kétgyerme­kes családanyaként belevágjon a „nagy kalandba”.- Kemény két esztendő volt, amelyet csak úgy tudtam végig­csinálni, hogy segítettek a szülők és többet vállalt magára a fér­jem. Az első évben hetente két­szer, a másodikban hetente há­romszorjártam Hatvanba. Anya­gilag is megéreztiik a két évet, mert tanulás mellett már kevés időm és energiám jutott pénzt keresni. Mégis azt tartom: meg­érte. Csupa ötössel végeztem!- Fazekasként milyen volt a pályakezdés?- Szerencsém volt, hogy a ga­rázsban berendezhettük a mű­helyt: az édesapám elkészítette a polcokat, villanyszerelő férjem üzembe helyezte az égető ke­mencét és a korongozót. Tanfo­lyamtársaimnak azonban nem adattak meg ilyen lehetőségek, ezért csak egyedül művelem a szakmát. Az édesapám jó hírű asztalos volt, aki a házunkkal közös fedél alatti műhelyben ké­szítette a bútorokat. Gyerekként nekem is az volt a vágyam, hogy majdan olyan munkám legyen, amit odahaza végezhetek. Telje­sült az álmom.- Naponta hány órát fazekaskodik?- Reggel 9-től 12.30-ig és dél-, után 2-től 6 óráig dolgozom a műhelyben. A köztes időkben végzem el a házimunkát.- Honnan szerzi be az agya­got?- Az alapanyagot és a fazekaskellékeket Budapestről vásárolom.- Akkor most elégedett a sor­sával?- Bár nehéz mesterség a mi­énk, mégis örülök neki, hogy ezt csinálhatom. Ugyanakkor örö­kös kétkedést jelent számomra, hogy mit készítsek. Őrizzem a hagyományokat, vagy újítsak? A másolásának nincs értelme, ám olyan terméket kell előállíta­nom, amit el tudok adni. Végül is egyedi, személyre szóló dara­bokat készítek. Bejön a vevő, el­mondja, mit szeretne, én pedig megcsinálom. Természetesen igyekszem a saját ötleteimet is megvalósítani.- Úgy tudom, már kül­földön is bemutatkozott a kerámiáival.- Tagja voltam annak a harmincfőnyi küldöttség­nek, amely május 31. és június 4. között ellátoga­tott Ruffecbe, Pásztó fran­ciaországi testvérvárosá­ba. Az ötezer lelkes kisvá­rosban rendezett mező- gazdasági kiállításon és szakvásáron felállított standunkon negyven, Pásztó címerét és jellegze­tes épületeit megörökítő kerámiámat láthatták az érdeklődők. Nagyon tet­szettek, valamennyit el­ajándékoztam. Mivel a két település, illetve a két me­gye lehetséges gazdasági kapcsolatairól is tárgyal­tak a vezetők, reményke­dem benne, hogy a ruffed kézműves udvarban is vá­sárolhatók lesznek majd a darabjaim.- További álma-vágya? - Szeretnék zsűriztetni, s idő­vel szeretném a népművész cí­met kiérdemelni. Olyan magas minőségi színvonalat képviselő kerámiákat akarok készíteni, amelyeket csakis nálam vásárol­hatnak meg a vevők. Búcsúzáskor Pusztainé Borbás Enikő megajándékozott egy kékesszürke, fehér virágos mintájú, hullámos „szájú” ke­cses vázával. Nekem erről az egyszerűségében is szépséges tárgyról mindig a kedves, jó be­szédű fazekas fog jutni az eszembe. Kívánom neki, hogy országhatárainkon belül és azon kívül is legyen mind ismertebb a keze munkája. KOUU LÁSZLÓ Nyolcvanöt évesen is alkot Ez év februárjában töltötte be nyolcvan­ötödik születésnapját Csécsén özvegy Tolmácsi Istvánná. Az öregek napközi otthonában beszélgettünk, miközben fa­liszőnyeget horgolt. Emellett gobelineket is készít, legutóbb hatot vittek Ameriká­ba munkáiból.- A családfánkat tekintve visszamenőleg mindenki tősgyökeres csécsei volt. Mi nyolcán voltunk testvérek, négy fiú és négy lány - eleveníti fel a múltat. Iskolában ak­kor hat osztályt végeztünk. Délelőtt iskola, majd ebédet vittünk messze a határban dolgozó édesapánknak, délután ismét isko­la, este pedig libalegeltetés volt napokon át az elfoglaltság. Az iskola befejezése után summás voltam, majd húszévesen szolgál­ni kellett mennem. Huszonhárom évesen férjhez mentem, a két fiúgyereket egyedül neveltem mivel a férjemet állandóan behív­ták katonának, főként a Felvidékre. Később a termelőszövetkezetben dolgoztam, emel­lett a saját föld művelése és a háztartás ve­zetése töltötte ki az időmet.- Hogyan tanulta meg a gobelinkészítést?- Az egyik iskolatársam elkerült Buda­pestre, és amikor hazajött, hozott egy kész gobelint, valamint egy alapot. Nagyon meg­tetszett és gyorsan kivarrtam, utána már sorozatban varrtam a különböző díszítésű gobelineket. Kivarrtam például a magyar címert és még jó néhány híres magyar fest­ményt. Legutóbb Amerikába vittek ki hat munkámat, közöttük a magyar címert. A gobelin mellett horgolok, hímzek és subát is készítek. A nyolcvanöt évem ellenére egészségileg jól érzem magam. Eljárok az öregek napközijébe és itt kézimunkázok. Otthon pedig az udvaromon mindig nyíl­nak a szebbnél szebb virágok. KEREKES LAJOS Változó áron, többféle minőségben, de bőséggel kapható már befőzésre is alkalmas uborka megyénk piacain. Aki gyakran járja a vá­sárcsarnokokat, az biztosan tud választani, és ha szerencséje van, még alkudhat is pár forintot... ■ Korszerű módszerek a csillagászoknál A Magyar Amatőr Csillagászok Baráti Köre Béta 2000 címmel először rendez észlelő tábort Szilváskőpusztán augusz­tus 4-étől 13-áig. A két hétig tartó tábor témái: a legújabb távcsőkonstrukciók bemutatása, ezekkel történő észlelés, il­letve CCD és panelkamerákkal történő megfigyelés és digitális fényképek készí­tése. Az amatőr csillagászok között még kevésbé elterjedt technológiák megis­merését a terület már ismert szakembe­rei segítik. Dán András etyeki csillagász és Óvári László miskolci vendég előadá­sai várhatóan az egész országból vonz­zák az amatőr csillagászokat. A tábor­ban lehetőség nyílik a hagyományos módon történő észlelő munkára is. Be­mutatásra kerül egy Kubus Gyula által készített 33 cm átmérőjű Dobson rend­szerű tükrös távcső, mely kiváló fény­erejénél fogva alkalmas a mély ég, pél­dául galaxisok megfigyelésére is.- GYURIÁN • Készül a gyümölcsöstál fotó: fösvény gáborné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom