Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-15 / 190. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2000. AUGUSZTUS 15., KEDD Öt gyerekkel bujdokolt az anya a fél országon át Nógrádi család adott otthont az otthontalanoknak 12,5,3,2 és 1 - számok, amelyek egy-egy gyermek életkorát jelzik. Testvérek, akik édesanyjukkal hónapok óta bujdokolnak az ország különböző vidékein, mert már nem bírták elviselni felnőtt családtagjaik, az apa és a nagyapa italozó életmódját. A harmincon még alighogy túljutott asszony akkor döntött úgy, hogy gyerekeivel együtt elhagyja otthonát, amikor a legidősebb gyermeke, a tizenkét éves kislány élete végveszélybe került, mivel rövidke élete elvetését is jobbnak vélte, mint nyomorúságos életüket. A kislány életben maradt, ám akkor még nem is sejtették, egy Nógrád megyei kistelepülésen, emberbaráti szeretetből otthonra, s talán egy szebb életre is lelnek. Tragédia - tanulság nélkül A közlekedési balesetek többségének mindig van néhány tanulsága, legalább valamilyen falvédőre való bölcsesség, ritkábban egy-egy valóban érdekes következtetés. A most következő eset nem tartozik egyik csoportba sem, hiszen a jogerős ítélet szerint „olyan cselekménysor zajlott le, mely tekintetében az eseménysor egyetlen résztvevőjének büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg, azaz lényegileg egy véletlen eseményről beszélhetünk.” Ettől függetlenül talán érdemes lesz elolvasni a folytatást is. Az ötgyerekes fiatalasszony hónapok óta bujdokol már, ott hajtották le fejüket, ahol épp módjukban állt. Nem is bánták hová, merre veti őket a sors, csak azt szerették volna, hogy hányatott életük jobbra fordulhasson, miután otthonukban annyi rémálomnak beillő történést éltek át, az apa és a nagyapa alkoholizmusa miatt. A nélkülözést még csak-csak elviselték volna, a gyerekeknek nem való életmódot viszont aligha tovább. Amikor a legidősebb gyerek inkább a halált, mint az efféle létet választotta, az anya úgy döntött, az apróságok élete mindennél fontosabb. Hónapokig rettegve kerestek valami otthonfélét, végül az ország egyik anyaotthonában húzták meg magukat, de semmi kilátásuk sem volt arra, hogy otthont teremtsenek. Az asszonyka csupán az egyéves gyermeke neveléséért járó pénzzel gazdálkod- Jaai, ,nftd j? •? .tnhiv ,ü Atelé? -esedezik, ruházni és iskoláztatni, óvodába kellene járatni őket. A tanévkezdés pedig nagyon közel. Végső elkeseredésében az egyik kereskedelmi tv-csatorná- hoz fordult, hátha a nyilvánosság segít sorsuk jobbrafordulá- sában. Megtörtént. Egy Nógrád megyei házaspár, a tan Reviczky Istvánék egy, a megye eldugott helyén lévő, használaton kívüli házukat ajánlották fel az otthonát vesztett családnak. Reviczkynétól azt az információt kaptuk, a gyerekszavak hallatán határoztak férjével befogadásukról, mert a szíve hasadt volna bele, ha az asszonytól, körülményeikre való tekintettel elveszik szülötteit, s azok állami gondozásba kerülnek.- Nem tudtuk volna elviselni, ha a testvéreket elszakítják egymástól és az anyjuktól, így úgy döntöttünk, odaadjuk nekik az egy eléggé szem elől rejtett helyen lévő házunkat. Ez, méreteinél fogva elég kényelmes elhelyezést biztosít mindannyiuk- nak, s vülany, víz, fűtés van benne. Férjem cégének dolgozói ablakkereteket készítettek társadalmi munkában, csak még egy festő kellene, aki egy tisztasági •festést Kállain?, ,mk?,iíVíő.háfe.í' megérkeznek a „menekültek”. Aztán bútorzat, szekrény, és ágyak kellenének, ahol a fejüket lehajthatják, s ruházat a gyerekeknek, akiknek jószerével csak annyijuk van, amit képesek voltak magukkal hurcolni. A televíziós műsor hatására kaptak egy hűtőt, egy tévékészüléket, ennyi az összes „vagyonuk” az új életkezdéshez. Nincs egy tányér, amiből egyenek, hiányoznak az evőeszközök, igaz olyan edény sincs, amiben főzhetnének. Hiányoznak ágyneműk, takarók, egyszóval minden, ami egy háztartásba kell, s minden, ami az iskoláztatással jár, óvodába járáshoz kell, pedig az oktatási intézményeik várnák őket, erről már gondoskodtunk. Élelemmel még tudnánk segíteni őket, de mással nem, mivel mi sem állunk úgy anyagilag, hogy egy házat berendezzünk, egy családot minden szükséges holmival ellássunk, bárhogy szeretnénk. Meséli, mindegyik gyerek jól nevelt okos, nyílt és tiszta szívű, a tizenkét éves kislány pedig szuperintelligensnek mondható, nagyon okos. Intelligencia kvóciensét a hozzáértők átlagon felülinek mondják, mindemellett szerény, s felnőtt mód gondoskodik testvéreiről, anyja terheit enyhítve istápolja őket. Talán mások is megteszik velük a Reviczky házaspáron kívül, nyilván többek akadnak Nóg- rádban még, akiknek ugyanolyan fontosak a családi kötelékek, az emberhez méltó élet, mint nekik. Vélhetően lesznek adományozók, akik egy-egy háztartásukban felesleges, megunt bútordarabot, ruhafélét és •mást .»KKsmáosV jiiittatm •? Jakiba jutottaknak, amelyeket a REVI Kft. Ilona-majori telephelyére küldhetnek el, Tarra, vagy a Pf. 2 címre, ahonnan bízvást azokhoz fogják eljuttatni, akiknek szánták azokat, akik megyénkben leltek menedékre. _________________________AK. K ét üveg sört, egy deci szilvapálinkát és fél deci vodkát ivott az a gyalogos, aki 1997. december 18-án Pásztóról Vizslás- Újlakra tartott - busz és vonat híján gyalog, a 21-es főút mentén. Az italozásnak az ügyészség szerint döntő, a bíróság szerint viszont semmilyen jelentősége nem volt az azt követő események megítélésében. Tényként csak azt lehetett megállapítani, hogy a gyalogos délután öt és fél hat között, fel nem deríthető időpontban, okból és módon elesett, úgy, hogy teste a 3,2 méter széles sávból 60-70 centimétert foglalt el. Fél hatkor ért (Hatvan felől) a 34-es kilométerszelvénybe egy ózdi férfi autója, mögötte 50-60 méterre egy Suzuki haladt. Szemből egy osztrák kamion közeledett, a szakértő szerint durván küencvenes tempóban. Az elöl haladó személyautó vezetője még a gyalogos fekvési helye előtt balra rántotta a kormányt, s a férfit tizenkét méterrel elhagyva a másik sávban belerohant a kamionba, amely az erőteljes fékezés ellenére még mindig legalább 70 kilométer per órás sebességgel haladt. A •tehflikncs' .feszítse •mígta alá gyűrte a Skoda Pick-upot, visszatolta a saját sávjába, s nekilökte az addigra odaérő Suzukinak. A karambol után a Skoda úgy nézett ki, hogy a szakértő még hozzávetőleges becslésre sem vállalkozott a sebességet iUetően, a vezető pedig sérüléseibe akár tízszer is belehalhatott: összeroncsolódott a szíve, a mája, a tüdeje, a lépe, egyik veséje és a mellékveséje, a hasnyálmirigye, sérültek a belei, átszakadt a rekeszizma, a főverőér mellkasi szakasza, eltört egyik felkarja, lábszára, a koponyaalap (amely le is vált a gerincoszlopról), a szegycsontja, számos bordája, s a boncolás több agysérülést is feltárt. A gyalogos a baleset idején eszméletlen volt, később magához tért, s hazafelé indult volna, ám néhányan visszatartották. A tárgyaláson azt mondta, mielőtt elesett, stoppolni akart, a következő emlékképe pedig az, hogy a rendőrök megbilincselik. Az orvos utóbb agyrázkódást állapított meg nála, amely az elesésből származhatott - az eleséssel kapcsolatban pedig bíróság csak azt rögzíthette, hogy az ok lehetett az ittasság, de lehetett az is, hogy a frissen huüott havon a gyalogos megcsúszott, s okozhatta az elesést hirtelen rosszullét is. Az első fokú ítéletet támadó fellebbezésében dr. Czifra József ügyész azzal érvelt: semmilyen olyan szervi elváltozást nem találtak, amely az elesést magya- •rázhatiaá, „«.aste jmltitüUőíteh?- tás és természeti erő sem. Ugyanakkor az alkohol köztudottan egyensúlyvesztést (is) okoz, az is közismert, hogy az ittas ember még száraz úton is nehezen halad, a vádlott pedig jeges úton ment, tehát számíthatott rá, hogy elesik és balesetet okoz. Mindezek alapján úgy vélte: a helyesen megállapított tényekből a bíróság további tényre okszerűtlenül következtetett. A védő ezzel szemben kifejtette: logikailag és ténybelileg nem kizárt, hogy egy józan ember is megcsúszhat és eleshet a friss, félcentis havon. A dr. Kovács István vezette feljebbviteli tanács ez utóbbi álláspontot fogadta el, ugyanakkor - függetlenül az elesés okainak feltáratlanságától - a bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottat: a gondatlanság megállapításához ugyanis minimálisan az szükséges, hogy az elkövető azért ne lássa előre magatartása lehetséges következményeit, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta. Az első fokú ítélet szerint jelen ügyben a gyalogostól még ittassága esetén sem volt elvárható annak előrelátása, hogy a latyakos-havas útpadkán való elesése után egy odaérkező autó vezetője kikerülés helyett 45 fokos szögben balra kormányozza és a szemből érkező kamionnak vezeti járművét, jóllehet, a gyalogos mellett még legalább két és fél méter állt rendelkezésére. A bíróság vizsgálta a kamio- nos szerepét is, de úgy látta, az osztrák férfi akkor sem tudott volna megállni, ha nem kilenc- vennel, hanem hetvennel halad, a skodás pedig szintén nem felelős a balesetért, mert reálisan nem számíthatott úttesten fekvő gyalogos: a egy főúton, s a bizal- •m> üfe .hs'/ces fe.tfe.lnce7Áse •alapján az sem róható a terhére, hogy a más által létrehozott veszélyhelyzetben nem a legcélszerűbb magatartást tanúsította. A felmentő ítélet a Nógrád Megyei Bíróság helybenhagyó végzésével jogerős. ________________ tJ.F. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A teljesebb Gerelyes-portréért Azt követően fogtam kezembe tollat, hogy elolvastam a „Zagyvapálfalváért Baráti Kör” programját, illetve annak megindoklását a Nógrád Megyéi Hírlap augusztus 12-i számában a hatvanöt esztendővel ezelőtt született íróról való augusztus 15-i, keddi, azaz mai megemlékezéssel kapcsolatban. Kisfogyasztónak túlméretezett ez a világ Bár a hatvanötödiket nem szokás a megünnepelendő kerek évfordulók közé sorolni, ennek ellenére csak helyeselni tudom a kezdeményezést: a Gexe- lyes Endre emlékét megörökítő emléktábla koszorúzással egybekötött felavatását az egykori lakóhelyen, a Batsányi utca 32. szám alatt. A megyei napilapban, megjelentetett írás korrekt és tárgyszerű, rávilágít több lényeges momentumra Gerelyes személyével, életművével kapcsolatosan. Mégis úgy érzem, szükséges néhány észrevétel, megjegyzés - már csak a hitelesség és a Gerelyes emlékének tisztelete - ürügyén is. Elsőként mindjárt a harmadik bekezdés elejéhez kapcsolódva... miszerint idézem: „Az 1956-os forradalmat Gerelyes Endre Salgótarjánban éhe meg." Ez az állítás - bizonyos igazsága ellenére, mellett - csak részben állja meg a helyét. Gerelyes ugyanis 1956 októberében negyedéves egyetemistaként Budapesten tanult, s társaival karöltve 23-án ő is felvonult. Sőt, még a nagy demonstráció után a fővárosban tartózkodott néhány napig, s csak október végén tért haza Salgótarjánba. Itthon aztán valóban kereste a kapcsolatot ismerőseivel, s részben volt tanáraival. Ez utóbbinak köszönhetően tartotta meg 30-án a budapesti eseményekről és az egyetemisták szerepéről, tevékenységéről szóló reális, mindenféle szélsőségektől és indulattól mentes tájékoztatóját a város általános és középiskolás tanárai előtt a közgazdasági technikumban. Mindössze 21 esztendős volt ekkor. Majd egy nyilatkozatot is közzétett ugyanebben a témában a helyi sajtó hasábjain (Nógrádi Népújság, 1956. november 1.) Összefoglalva tehát a következő az igazság: Gerelyes Endrének az 1956-os forradalom alatti tevékenységét illetően a helyszín először Budapest, majd ezt követően Salgótarján. Tehát Salgótarján, Budapest után következett. Más! A „Zagyvapálfalváért Baráti Kör” közleményének megfogalmazóival szemben én óvatosabb lennék a barátok megnevezését illetően. Persze kétségtelen, hogy Gerelyesnek szép számmal voltak barátai Salgótarjánban is. Barátai és vitapartnerei egyben, mivel ez Gerelyes esetében majdhogynem ugyanazt jelentette. Többen voltak. Néven nem nevezem meg őket e rövid írás keretében. Nem lenne ildomos. Egy név azonban mégis követeli a nyilvánosságot. Baranyi Ferencé. Tudniillik Gerelyes Endrének rövid élete során a legjobb barátja Baranyi Ferenc volt. Végezetül még egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet, amely talán épp az emlékezők számára lehet fontos és lényeges. Gerelyesnek Salgótarjánhoz való kötődéséről van szó. Arról a kapocsról, amely sohasem lazult, a kapcsolatról, amely sohasem szakadt meg. Gerelyes nemcsak munkáihoz anyagot gyűjteni járt rendszeresen Salgótarjánba és annak környékére, de gyakori résztvevője volt az író-olvasó találkozóknak is. Nagy örömmel tette tisztét minden alkalommal városunk kulturális intézményeiben, a megyei könyvtárban, a középiskolákban és a kollégiumokban. Jó néhányszor a hű baráttal, Baranyi Ferenccel érkezett, de ha úgy hozta a sors, jött egyedül is. Húzta ide a szíve. Mert Gerelyes Endre a fővárosban is salgótarjáninak érezte és tartotta magát. Büszke volt városára, az itt élő egyszerű embereket szerette mindenekelőtt. „Utóiratként” még csupán csak annyit, hogy a fenti sorokat a volt iskola- (Madách Imre Gimnázium) és egyetemistatárs „jogán” vetettem papírra, s adom közre. A címben megjelölt cél érdekében. _________________DR. BOZÓ GYŰL*- Salgótarján Áramkimaradások Kozárd térségében Egy kozárdi olvasónk kérte _ közreműködésünket, hogy megtudja: mi az oka az utóbbi idők gyakori áramkimaradásának. Kérését továbbítottuk Szemes Bélának, az ÉMÁSZ Rt. salgótarjáni üzemigazgatósága üzemeltetési osztályvezetőjének. Szemes Béla elmondta, hogy az elmúlt időszakban mindössze egy üzemzavar következett be a térségben. Augusztus 10-én 9.29 órától 10.05-óráig tartott egy földzár- lat-elhárítás, amely áramkimaradást eredményezett. Ezt megelőzően augusztus 6-án és 7-én, az éjszakai órákban előfordult pár másodperces kiesés, a védelmi berendezések reagálása folytán. Ilyen eset például, amikor egy gally hozzáér a vezetékekhez. Az utóbbi időszakban Pásztó környékén távműködtetésű oszlopkapcsolókat építenek be, a város villamos- energia-szolgáltatásának megszilárdítása érdekében. A munka időszakosan, vagyis reggel 8 és délután 15 óra tájban rövid kapcsolásokkal jár. Ezek a műveletek néhány másodperces áramkimaradást eredményezhetnek Kozárd térségében is. Az új oszlopkacsolók felszerelése már megtörtént, a próbaüzem azonban még hátravan. Ekkor ugyancsak lehet számítani kisebb kiesésekre, amiért a szolgáltató az érintett lakosság megértését kéri. Az új műszaki megoldással lényegesen javul Pásztó és térségének ellátási biztonsága - mondta végezetül Szemes Ééla. t. Németh Tizenkétezer-kilencszáz forint rokkantnyugdíj, hozzá havi háromezer lakbértámogatás, valamint évi ötször kétezer forint alapítványi támogatás az annyi, mintha a megélhetés naponta ölre menne a lehetetlennel. Bár, hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, úgy látszik, bírják még szusszal... Vajon meddig? Erőtlen és forró az asszony keze, a hangja abból nyer bátorítást, hogy már több helyen hallatta, amikor a helyzetét ecsetelve támogatásért folyamodott. Erre bátoríthatja továbbá a mindennapjai meglehetősen savany- kás valósága: például az, hogy elromlott a villanybojleré, de nincs miből megjavítania, húst akkor lát, ha hentesüzlet előtt jár, mert erre sincs pénze. Csomagjában egy kisebb forma reklámszatyor az időszerű, frissen kiváltott gyógyszerekkel van megpakolva: Lőcsei Lászlómé gyakori vendég Salgótarján egyik patikájában. Nála luxusszámba menő fekete-fehér tévékészüléke is gyakran hátat fordít neki, meghibásodik, ami újabb pénzügyi feladvánnyal terheli meg. Anyagi lehetőségei mindösszesen az ügyes beosztás szabadságát engedélyezik neki: havonta próbára teheti a kevés többfelé osztásában szerzett jártasságát. Mi tagadás, nem sok öröme telik ebben. Hozzá képest mintha túlméretezett lenne ez a világ, nem csak az élelem ára szökdösik magasra, hanem a szolgáltatásoké is elszalad mellette. Kisfogyasztó ő, de hiába: olyan szabászolló nincs, ami hozzáigazítaná a kínálatok elérhetetlen bőségét. így hát megpróbál élni az elérhető segítséggel, s ez végeredményben sikerült is neki, a fárasztó utánjárást pedig igyekszik elfelejteni. Más kérdés, hogy a jövedelmi helyzete így is majdnem kétségbeejtő. Soknak tartja például a havi 532 forint szemétszállítási díjat, s ezt azzal indokolja, hogy a két szobából egyet használ, s igazán méltányolhatnák, hogy mint bérlakásban egyedül élőnek, alig van szemete. A szobákat tulajdonképpen csak azért hozta szóba, mert úgy tudja, ezek számai alapján állapítják meg a tarifát. 7100-nál pár forinttal több a megállapított lakbére, de ennél háromezerrel kevesebbet fizet, mert támogatásban részesül. Évi ötször kétezer forintot kap a LARESZ Alapítványtól, az ötből egy alkalom (májusban) megvolt. A szemétszállítási díj mérséklésének reményében bejárta már a hivatalos fórumokat, meg is haUgatták, a magyarázattal sem fukarkodtak, de a díj változatlan marad, kedvezményre nem ad lehetőséget az önkormányzat a szolgáltatónak, amely azt tartja szem előtt, hogy tartozzon mindenki a szolgáltatónak körébe. Hiszen annyi ember él szociálisan hátrányos körülmények között, hogy nem győznének méltányosságot gyakorolni, Salgótarján pedig elszemetesedne. Milyen kiutat találhat hát magának ez a rokkantnyugdíjas asszony? Ha valamelyik kistelepülés lakosa lenne, valószínűleg besorolnák a kedvezményezett (szemét) díjfizetők táborába, de számára túl merész a helyváltoztatás gondolata is. Tanácstalanságában kiszakad belőle egy sóhaj: hiszen, ha dolgozhatna! _________________________ÜLJJ
