Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-15 / 190. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2000. AUGUSZTUS 15., KEDD Öt gyerekkel bujdokolt az anya a fél országon át Nógrádi család adott otthont az otthontalanoknak 12,5,3,2 és 1 - számok, amelyek egy-egy gyermek életkorát jel­zik. Testvérek, akik édesanyjukkal hónapok óta bujdokolnak az ország különböző vidékein, mert már nem bírták elviselni felnőtt családtagjaik, az apa és a nagyapa italozó életmódját. A harmincon még alighogy túljutott asszony akkor döntött úgy, hogy gyerekeivel együtt elhagyja otthonát, amikor a legidősebb gyermeke, a tizenkét éves kislány élete végveszélybe került, mi­vel rövidke élete elvetését is jobbnak vélte, mint nyomorúságos életüket. A kislány életben maradt, ám akkor még nem is sejtet­ték, egy Nógrád megyei kistelepülésen, emberbaráti szeretetből otthonra, s talán egy szebb életre is lelnek. Tragédia - tanulság nélkül A közlekedési balesetek többségének mindig van néhány ta­nulsága, legalább valamilyen falvédőre való bölcsesség, rit­kábban egy-egy valóban érdekes következtetés. A most kö­vetkező eset nem tartozik egyik csoportba sem, hiszen a jog­erős ítélet szerint „olyan cselekménysor zajlott le, mely te­kintetében az eseménysor egyetlen résztvevőjének büntető­jogi felelőssége sem állapítható meg, azaz lényegileg egy vé­letlen eseményről beszélhetünk.” Ettől függetlenül talán ér­demes lesz elolvasni a folytatást is. Az ötgyerekes fiatalasszony hónapok óta bujdokol már, ott hajtották le fejüket, ahol épp módjukban állt. Nem is bánták hová, merre veti őket a sors, csak azt szerették volna, hogy hányatott életük jobbra fordul­hasson, miután otthonukban annyi rémálomnak beillő törté­nést éltek át, az apa és a nagy­apa alkoholizmusa miatt. A nél­külözést még csak-csak elvisel­ték volna, a gyerekeknek nem való életmódot viszont aligha tovább. Amikor a legidősebb gyerek inkább a halált, mint az efféle létet választotta, az anya úgy döntött, az apróságok élete mindennél fontosabb. Hónapo­kig rettegve kerestek valami ott­honfélét, végül az ország egyik anyaotthonában húzták meg magukat, de semmi kilátásuk sem volt arra, hogy otthont te­remtsenek. Az asszonyka csu­pán az egyéves gyermeke neve­léséért járó pénzzel gazdálkod- Jaai, ,nftd j? •? .tnhiv ,ü Atelé? -ese­dezik, ruházni és iskoláztatni, óvodába kellene járatni őket. A tanévkezdés pedig nagyon kö­zel. Végső elkeseredésében az egyik kereskedelmi tv-csatorná- hoz fordult, hátha a nyilvános­ság segít sorsuk jobbrafordulá- sában. Megtörtént. Egy Nógrád me­gyei házaspár, a tan Reviczky Istvánék egy, a megye eldugott helyén lévő, használaton kívüli házukat ajánlották fel az ottho­nát vesztett családnak. Reviczkynétól azt az informáci­ót kaptuk, a gyerekszavak halla­tán határoztak férjével befoga­dásukról, mert a szíve hasadt volna bele, ha az asszonytól, kö­rülményeikre való tekintettel el­veszik szülötteit, s azok állami gondozásba kerülnek.- Nem tudtuk volna elviselni, ha a testvéreket elszakítják egy­mástól és az anyjuktól, így úgy döntöttünk, odaadjuk nekik az egy eléggé szem elől rejtett he­lyen lévő házunkat. Ez, méretei­nél fogva elég kényelmes elhe­lyezést biztosít mindannyiuk- nak, s vülany, víz, fűtés van ben­ne. Férjem cégének dolgozói ab­lakkereteket készítettek társa­dalmi munkában, csak még egy festő kellene, aki egy tisztasági •festést Kállain?, ,mk?,iíVíő.háfe.í' megérkeznek a „menekültek”. Aztán bútorzat, szekrény, és ágyak kellenének, ahol a fejüket lehajthatják, s ruházat a gyere­keknek, akiknek jószerével csak annyijuk van, amit képesek vol­tak magukkal hurcolni. A televí­ziós műsor hatására kaptak egy hűtőt, egy tévékészüléket, ennyi az összes „vagyonuk” az új élet­kezdéshez. Nincs egy tányér, amiből egyenek, hiányoznak az evőeszközök, igaz olyan edény sincs, amiben főzhetnének. Hiá­nyoznak ágyneműk, takarók, egyszóval minden, ami egy ház­tartásba kell, s minden, ami az iskoláztatással jár, óvodába já­ráshoz kell, pedig az oktatási in­tézményeik várnák őket, erről már gondoskodtunk. Élelemmel még tudnánk segíteni őket, de mással nem, mivel mi sem ál­lunk úgy anyagilag, hogy egy házat berendezzünk, egy csalá­dot minden szükséges holmival ellássunk, bárhogy szeretnénk. Meséli, mindegyik gyerek jól nevelt okos, nyílt és tiszta szívű, a tizenkét éves kislány pedig szuperintelligensnek mondha­tó, nagyon okos. Intelligencia kvóciensét a hozzáértők átlagon felülinek mondják, mindemel­lett szerény, s felnőtt mód gon­doskodik testvéreiről, anyja ter­heit enyhítve istápolja őket. Ta­lán mások is megteszik velük a Reviczky házaspáron kívül, nyilván többek akadnak Nóg- rádban még, akiknek ugyan­olyan fontosak a családi kötelé­kek, az emberhez méltó élet, mint nekik. Vélhetően lesznek adományozók, akik egy-egy háztartásukban felesleges, meg­unt bútordarabot, ruhafélét és •mást .»KKsmáosV jiiittatm •? Jaki­ba jutottaknak, amelyeket a REVI Kft. Ilona-majori telephe­lyére küldhetnek el, Tarra, vagy a Pf. 2 címre, ahonnan bízvást azokhoz fogják eljuttatni, akik­nek szánták azokat, akik me­gyénkben leltek menedékre. _________________________AK. K ét üveg sört, egy deci szilva­pálinkát és fél deci vodkát ivott az a gyalogos, aki 1997. decem­ber 18-án Pásztóról Vizslás- Újlakra tartott - busz és vonat híján gyalog, a 21-es főút men­tén. Az italozásnak az ügyész­ség szerint döntő, a bíróság sze­rint viszont semmilyen jelentő­sége nem volt az azt követő ese­mények megítélésében. Tény­ként csak azt lehetett megállapí­tani, hogy a gyalogos délután öt és fél hat között, fel nem derít­hető időpontban, okból és mó­don elesett, úgy, hogy teste a 3,2 méter széles sávból 60-70 centi­métert foglalt el. Fél hatkor ért (Hatvan felől) a 34-es kilométerszelvénybe egy ózdi férfi autója, mögötte 50-60 méterre egy Suzuki haladt. Szemből egy osztrák kamion közeledett, a szakértő szerint durván küencvenes tempóban. Az elöl haladó személyautó ve­zetője még a gyalogos fekvési helye előtt balra rántotta a kor­mányt, s a férfit tizenkét méter­rel elhagyva a másik sávban be­lerohant a kamionba, amely az erőteljes fékezés ellenére még mindig legalább 70 kilométer per órás sebességgel haladt. A •tehflikncs' .feszítse •mígta alá gyűrte a Skoda Pick-upot, visszatolta a saját sávjába, s neki­lökte az addigra odaérő Suzukinak. A karambol után a Skoda úgy nézett ki, hogy a szak­értő még hozzávetőleges becslés­re sem vállalkozott a sebességet iUetően, a vezető pedig sérülései­be akár tízszer is belehalhatott: összeroncsolódott a szíve, a má­ja, a tüdeje, a lépe, egyik veséje és a mellékveséje, a hasnyálmiri­gye, sérültek a belei, átszakadt a rekeszizma, a főverőér mellkasi szakasza, eltört egyik felkarja, lábszára, a koponyaalap (amely le is vált a gerincoszlopról), a szegycsontja, számos bordája, s a boncolás több agysérülést is feltárt. A gyalogos a baleset idején eszméletlen volt, később magá­hoz tért, s hazafelé indult volna, ám néhányan visszatartották. A tárgyaláson azt mondta, mielőtt elesett, stoppolni akart, a követ­kező emlékképe pedig az, hogy a rendőrök megbilincselik. Az or­vos utóbb agyrázkódást állapított meg nála, amely az elesésből származhatott - az eleséssel kap­csolatban pedig bíróság csak azt rögzíthette, hogy az ok lehetett az ittasság, de lehetett az is, hogy a frissen huüott havon a gyalogos megcsúszott, s okozhatta az el­esést hirtelen rosszullét is. Az első fokú ítéletet támadó fellebbezésében dr. Czifra József ügyész azzal érvelt: semmilyen olyan szervi elváltozást nem ta­láltak, amely az elesést magya- •rázhatiaá, „«.aste jmltitüUőíteh?- tás és természeti erő sem. Ugyanakkor az alkohol köztu­dottan egyensúlyvesztést (is) okoz, az is közismert, hogy az ittas ember még száraz úton is nehezen halad, a vádlott pedig jeges úton ment, tehát számítha­tott rá, hogy elesik és balesetet okoz. Mindezek alapján úgy vél­te: a helyesen megállapított té­nyekből a bíróság további tény­re okszerűtlenül következtetett. A védő ezzel szemben kifejtette: logikailag és ténybelileg nem ki­zárt, hogy egy józan ember is megcsúszhat és eleshet a friss, félcentis havon. A dr. Kovács István vezette feljebbviteli tanács ez utóbbi ál­láspontot fogadta el, ugyanak­kor - függetlenül az elesés oka­inak feltáratlanságától - a bíró­ság bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottat: a gon­datlanság megállapításához ugyanis minimálisan az szüksé­ges, hogy az elkövető azért ne lássa előre magatartása lehetsé­ges következményeit, mert a tő­le elvárható figyelmet és körül­tekintést elmulasztotta. Az első fokú ítélet szerint jelen ügyben a gyalogostól még ittassága ese­tén sem volt elvárható annak előrelátása, hogy a latyakos-ha­vas útpadkán való elesése után egy odaérkező autó vezetője ki­kerülés helyett 45 fokos szög­ben balra kormányozza és a szemből érkező kamionnak ve­zeti járművét, jóllehet, a gyalo­gos mellett még legalább két és fél méter állt rendelkezésére. A bíróság vizsgálta a kamio- nos szerepét is, de úgy látta, az osztrák férfi akkor sem tudott volna megállni, ha nem kilenc- vennel, hanem hetvennel halad, a skodás pedig szintén nem fele­lős a balesetért, mert reálisan nem számíthatott úttesten fekvő gyalogos: a egy főúton, s a bizal- •m> üfe .hs'/ces fe.tfe.lnce7Áse •alap­ján az sem róható a terhére, hogy a más által létrehozott ve­szélyhelyzetben nem a legcél­szerűbb magatartást tanúsította. A felmentő ítélet a Nógrád Me­gyei Bíróság helybenhagyó vég­zésével jogerős. ________________ tJ.F. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A teljesebb Gerelyes-portréért Azt követően fogtam kezembe tollat, hogy elolvastam a „Zagyvapálfalváért Baráti Kör” programját, illetve annak megindoklását a Nógrád Megyéi Hírlap augusztus 12-i számá­ban a hatvanöt esztendővel ezelőtt született íróról való augusz­tus 15-i, keddi, azaz mai megemlékezéssel kapcsolatban. Kisfogyasztónak túlméretezett ez a világ Bár a hatvanötödiket nem szokás a megünnepelendő ke­rek évfordulók közé sorolni, en­nek ellenére csak helyeselni tu­dom a kezdeményezést: a Gexe- lyes Endre emlékét megörökítő emléktábla koszorúzással egy­bekötött felavatását az egykori lakóhelyen, a Batsányi utca 32. szám alatt. A megyei napilapban, megje­lentetett írás korrekt és tárgy­szerű, rávilágít több lényeges momentumra Gerelyes szemé­lyével, életművével kapcsolato­san. Mégis úgy érzem, szüksé­ges néhány észrevétel, megjegy­zés - már csak a hitelesség és a Gerelyes emlékének tisztelete - ürügyén is. Elsőként mindjárt a harma­dik bekezdés elejéhez kapcso­lódva... miszerint idézem: „Az 1956-os forradalmat Gerelyes Endre Salgótarjánban éhe meg." Ez az állítás - bizonyos igaz­sága ellenére, mellett - csak részben állja meg a helyét. Gere­lyes ugyanis 1956 októberében negyedéves egyetemistaként Budapesten tanult, s társaival karöltve 23-án ő is felvonult. Sőt, még a nagy demonstráció után a fővárosban tartózkodott néhány napig, s csak október végén tért haza Salgótarjánba. Itthon aztán valóban kereste a kapcsolatot ismerőseivel, s rész­ben volt tanáraival. Ez utóbbi­nak köszönhetően tartotta meg 30-án a budapesti eseményekről és az egyetemisták szerepéről, tevékenységéről szóló reális, mindenféle szélsőségektől és in­dulattól mentes tájékoztatóját a város általános és középiskolás tanárai előtt a közgazdasági technikumban. Mindössze 21 esztendős volt ekkor. Majd egy nyilatkozatot is közzétett ugyanebben a témá­ban a helyi sajtó hasábjain (Nógrádi Népújság, 1956. no­vember 1.) Összefoglalva tehát a követ­kező az igazság: Gerelyes End­rének az 1956-os forradalom alatti tevékenységét illetően a helyszín először Budapest, majd ezt követően Salgótarján. Tehát Salgótarján, Budapest után következett. Más! A „Zagyvapálfalváért Baráti Kör” közleményének megfogal­mazóival szemben én óvato­sabb lennék a barátok megne­vezését illetően. Persze kétség­telen, hogy Gerelyesnek szép számmal voltak barátai Salgó­tarjánban is. Barátai és vita­partnerei egyben, mivel ez Ge­relyes esetében majdhogynem ugyanazt jelentette. Többen voltak. Néven nem nevezem meg őket e rövid írás kereté­ben. Nem lenne ildomos. Egy név azonban mégis követeli a nyilvánosságot. Baranyi Feren­cé. Tudniillik Gerelyes Endré­nek rövid élete során a legjobb barátja Baranyi Ferenc volt. Végezetül még egy körül­ményre szeretném felhívni a fi­gyelmet, amely talán épp az emlékezők számára lehet fon­tos és lényeges. Gerelyesnek Salgótarjánhoz való kötődésé­ről van szó. Arról a kapocsról, amely sohasem lazult, a kap­csolatról, amely sohasem sza­kadt meg. Gerelyes nemcsak munkáihoz anyagot gyűjteni járt rendszeresen Salgótarjánba és annak környékére, de gyako­ri résztvevője volt az író-olvasó találkozóknak is. Nagy öröm­mel tette tisztét minden alka­lommal városunk kulturális in­tézményeiben, a megyei könyvtárban, a középiskolák­ban és a kollégiumokban. Jó néhányszor a hű baráttal, Baranyi Ferenccel érkezett, de ha úgy hozta a sors, jött egye­dül is. Húzta ide a szíve. Mert Gerelyes Endre a fővárosban is salgótarjáninak érezte és tartot­ta magát. Büszke volt városára, az itt élő egyszerű embereket szerette mindenekelőtt. „Utóiratként” még csupán csak annyit, hogy a fenti sorokat a volt iskola- (Madách Imre Gimnázium) és egyetemistatárs „jogán” vetettem papírra, s adom közre. A címben megje­lölt cél érdekében. _________________DR. BOZÓ GYŰL*- Salgótarján Áramkimaradások Kozárd térségében Egy kozárdi olvasónk kérte _ közreműködésünket, hogy megtudja: mi az oka az utób­bi idők gyakori áramkimara­dásának. Kérését továbbítot­tuk Szemes Bélának, az ÉMÁSZ Rt. salgótarjáni üzemigazgatósága üzemel­tetési osztályvezetőjének. Szemes Béla elmondta, hogy az elmúlt időszakban mindössze egy üzemzavar kö­vetkezett be a térségben. Au­gusztus 10-én 9.29 órától 10.05-óráig tartott egy földzár- lat-elhárítás, amely áramki­maradást eredményezett. Ezt megelőzően augusztus 6-án és 7-én, az éjszakai órákban előfordult pár másodperces kiesés, a védelmi berendezé­sek reagálása folytán. Ilyen eset például, amikor egy gally hozzáér a vezetékekhez. Az utóbbi időszakban Pásztó környékén távműköd­tetésű oszlopkapcsolókat épí­tenek be, a város villamos- energia-szolgáltatásának meg­szilárdítása érdekében. A munka időszakosan, vagyis reggel 8 és délután 15 óra táj­ban rövid kapcsolásokkal jár. Ezek a műveletek néhány má­sodperces áramkimaradást eredményezhetnek Kozárd térségében is. Az új oszlopkacsolók fel­szerelése már megtörtént, a próbaüzem azonban még hátravan. Ekkor ugyancsak lehet számítani kisebb kiesé­sekre, amiért a szolgáltató az érintett lakosság megértését kéri. Az új műszaki megol­dással lényegesen javul Pász­tó és térségének ellátási biz­tonsága - mondta végezetül Szemes Ééla. t. Németh Tizenkétezer-kilencszáz forint rokkantnyugdíj, hozzá havi háromezer lakbértámogatás, valamint évi ötször kétezer fo­rint alapítványi támogatás az annyi, mintha a megélhetés naponta ölre menne a lehetet­lennel. Bár, hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, úgy lát­szik, bírják még szusszal... Va­jon meddig? Erőtlen és forró az asszony ke­ze, a hangja abból nyer bátorí­tást, hogy már több helyen hal­latta, amikor a helyzetét ecsetel­ve támogatásért folyamodott. Er­re bátoríthatja továbbá a min­dennapjai meglehetősen savany- kás valósága: például az, hogy elromlott a villanybojleré, de nincs miből megjavítania, húst akkor lát, ha hentesüzlet előtt jár, mert erre sincs pénze. Cso­magjában egy kisebb forma rek­lámszatyor az időszerű, frissen kiváltott gyógyszerekkel van megpakolva: Lőcsei Lászlómé gyakori vendég Salgótarján egyik patikájában. Nála luxusszámba menő fekete-fehér tévékészüléke is gyakran hátat fordít neki, meg­hibásodik, ami újabb pénzügyi feladvánnyal terheli meg. Anyagi lehetőségei mindösszesen az ügyes beosztás szabadságát en­gedélyezik neki: havonta próbá­ra teheti a kevés többfelé osztá­sában szerzett jártasságát. Mi ta­gadás, nem sok öröme telik eb­ben. Hozzá képest mintha túl­méretezett lenne ez a világ, nem csak az élelem ára szökdösik magasra, hanem a szolgáltatáso­ké is elszalad mellette. Kisfogyasztó ő, de hiába: olyan szabászolló nincs, ami hozzáigazítaná a kínálatok elér­hetetlen bőségét. így hát megpró­bál élni az elérhető segítséggel, s ez végeredményben sikerült is neki, a fárasztó utánjárást pedig igyekszik elfelejteni. Más kérdés, hogy a jövedelmi helyzete így is majdnem kétségbeejtő. Soknak tartja például a havi 532 forint szemétszállítási díjat, s ezt azzal indokolja, hogy a két szobából egyet használ, s igazán méltá­nyolhatnák, hogy mint bérlakás­ban egyedül élőnek, alig van sze­mete. A szobákat tulajdonkép­pen csak azért hozta szóba, mert úgy tudja, ezek számai alapján állapítják meg a tarifát. 7100-nál pár forinttal több a megállapított lakbére, de ennél háromezerrel kevesebbet fizet, mert támoga­tásban részesül. Évi ötször két­ezer forintot kap a LARESZ Ala­pítványtól, az ötből egy alkalom (májusban) megvolt. A szemétszállítási díj mérsék­lésének reményében bejárta már a hivatalos fórumokat, meg is haUgatták, a magyarázattal sem fukarkodtak, de a díj változatlan marad, kedvezményre nem ad lehetőséget az önkormányzat a szolgáltatónak, amely azt tartja szem előtt, hogy tartozzon min­denki a szolgáltatónak körébe. Hiszen annyi ember él szociáli­san hátrányos körülmények kö­zött, hogy nem győznének mél­tányosságot gyakorolni, Salgó­tarján pedig elszemetesedne. Milyen kiutat találhat hát ma­gának ez a rokkantnyugdíjas asszony? Ha valamelyik kistele­pülés lakosa lenne, valószínűleg besorolnák a kedvezményezett (szemét) díjfizetők táborába, de számára túl merész a helyváltoz­tatás gondolata is. Tanácstalan­ságában kiszakad belőle egy só­haj: hiszen, ha dolgozhatna! _________________________ÜLJJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom