Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

10. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M O Z A I K 2000. Augusztus 12, szombat Nagyboldogasszony oltalma alatt A 21-es főút közelében több kisebb település társulásából jött létre Bátonyterenye, melynek egyik alkotóeleme a sok érdekes­séggel szolgáló Kisterenye. Ez utóbbi településrész Arany-he­gyén - amely a magyar archeoló­gia bölcsőjeként ismeretes, - a Krisztus születése előtti 15. szá­zadból eredeztethető bronzkori leleteket tártak fel. A feltárás idő­szakában ez a helyszín volt Ma­gyarország egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye. A kisváros ki­emelt műemléke a hazánkban szinte páratlan építészeti sajátos­sággal bíró Gyürki-Solymossy kastély. Különlegességét a hom­lokzat fölé emelkedő hagymaku­pola hangsúlyozza. A kéttornyú fazsindellyel fedett műemlék mai formáját az 1790 körüli át­építés során nyerte el, jelenleg felújítás alatt áll. A körülötte hú­zódó mintegy 20 ha-os ősfás, ar­borétumszerű, botanikai ritkasá­gokat sem mellőző park egyben természetvédelmi terület. Sok rongálás érte már, mégis csak­nem 12 fafajt ismerhetünk itt fel. Érdekes látnivalókat rejtegető állomás Mátraverebély, a Zagyva partjára települt falu. A XIV. szá­zadi krónikák lapjain Vereb név­vel illetett települést Zsigmond királynak köszönhetően akkori­ban már jelentős vásáros hely­színként tartották számon. Mátraverebély legértékesebb kincse a Vereb Péter erdélyi al- vajda által 1380-ban építtetett há­romhajós római katolikus temp­lom. A18. században részben át­építették, de eredeti jellegét meg­őrizte. 1961-ben kezdték meg a románkori alapokra épült kora gótikus épület több pusztítást is megélt régi formájának helyreál­lítását. A templom déli előcsarnoká­nak falán XV. századi gótikus freskók szemrevételezhetők, a kőből faragott szószék rene­szánsz stílusjegyeket hordoz, a XVI. századból való. A bazi- likális elrendezésű gótikus épít­mény az ország kiemelt építé­szeti, kő- és épületszobrászati műemléke. A megyében ritkaságnak szá­mító idős kocsányos tölgyfa a Forró-kút elnevezésű területen, Mátraverebély határában áll. A közelében feltörő forrásról kap­ta a nevét, melynek vize mindig langyos. Szentkút, Észak-Magyaror- szág leglátogatottabb és legnép­szerűbb kegyhelye Mátravere­bély községtől 5 km-re fekszik. Történetének kezdete Szent László királyunk uralkodásáig (1077-1095) vezethető vissza, aki igen jelentős küzdelmeket folytatott az 1091-ben erre a kör­nyékre vetődő kunokkal szem­ben. A néphagyomány szerint a király egyedül indult a betörő el­lenséges csapatok felderítésére, ám a kunok rátörtek a merész vezérre. A veszedelem láttán Szent László megsarkantyúzta Szög nevű lovát és átugratott az előtte tátongó szakadék fölött. Tovarohanó lovának patkói mentén fakadtak a völgy forrá­sai. Szentkút neve írá­sos formában első­ként 1290-ben olvas­ható. A csodás gyó­gyulás elősegítése ér­dekében Vereb Péter erdélyi alvajda a völgyben utat vága­tott, áttörette a sziklá­kat, rendezte a kör­nyéket. A zarándok csoportokat a mátraverebélyi kolos­tor pálos atyái kísér­ték a kegykúthoz. Az 1540-es években a tö­rök uralom idején szünetelt a búcsújá­rás, majd a nehéz időket követően újra erőre kapott: Almásy János 1705-ben a Kál­vária-dombon kápol­nát építtetett, majd 1763-ra elkészült a mai kéttor­nyú templom Almásy kegyúr és a búcsúsok adományából. Az 1772-ben ide költöző feren­cesek tovább bővítették a búcsús szállásokat, a lelkigyakorlatos házat, a kolostort, a Lourdes-i barlangot és ellátták a lelki gon­dozást. II. József idején a patak partjára fürdőt állítottak fel, hogy a többnapos zarándoklatokat megfelelő ürüggyel palástolják, hiszen az uralkodó egy napra korlátozta a búcsújárást. A kegy­templomot VI. Pál pápa 1970. áp­rilis 26-án „Basilica Minor” rang­ra emelte ésteljes búcsút engedé­lyezett az év minden napjára. Az Apostoli Szentszék engedélye alapján ezen a kegyhelyen a hús­véti gyónás egész évben érvénye­sen elvégezhető. A búcsújárók szerint Szent­kút völgyben lévő forrás vize ál­tal már több csodás gyógyulás történt és a Szűzanya itt történő megjelenése sem egyszer fordult már elő. A kegyhely és a kegy­templom a Nagyboldogasszony oltalma alatt áll. A 22 éves, jelenleg dolgozó Mónika nevű leány szövege könnyen olvasható, lényegre koncentrált. A rendelkezésre álló kevéske teret - egy dologtól eltekintve - viszonylag jól használta. Csu­pán a papírfelület jobb oldalán tátongó fehér felület mutat némi gazdaságtalan írásmódot; grafo­lógus szemmel vizsgálva pedig egyfajta félelmet, a közösséghez kapcsolódás nehézségeit, ellent­mondásait. Levélírónk igényli az embe­rek közelségét, társaságát, de a kötődés formájában és mértéké­ben bizonytalan. A sor végéig kifutott betűket csaknem a lap közepéig behúzódott sor követi. Bármennyire is kényszeríti ma­gát az élettől való visszavonulás­ra, természetes életvágya áthág­ja a maga elé állított korlátokat. A visszahúzódás és közeledés állandó váltakozása az adott élethelyzettel való színtelen elé­gedetlenségből, azzal ellentétes állapotba való vágyódásból is ered. Óvatosságra, takarékos­ságra törekszik, de ellentétes hajlama itt is keresztül tör, mert a pénzkiadás pillanatában túlte­szi magát elhatározásán és nem tud beosztással élni. Kedélyváltozásaiból, hangu­lati hullámzásából adódóan ak­tivitása, életereje is erőteljesen változik. Egyszer teljes odaadás­sal végzi tevékenységét, máskor enerváltan, nehézkesen teljesíti feladatait. Türelme csökken, elevensége, lendülete fokozódik a folyamat előrehaladtával. Idő­vel némi oldódás is megfigyel­hető magatartásában. Visszavo­nult, óvatos viselkedését múlt­béli tapasztalatai, egocentriz- musa befolyásolja. Diplomati­kus, az ütközések, problémák elől gyakorta angolna módjára kitérő ember. Többnyire a kis­kapukat keresi, hajlamos az ügyeskedésre. Élénk, színes fantázia, jó mű­vészeti érzék jellemzi, az esztéti­kai szempontokkal azonban ke­vésbé törődik, nem igazán ad a külsőségekre, önmagára. Igen gyakorlatias, gondolataiban a mindennapok teendőivel foglal­kozik. Tervezgetései során is múltbéli tapasztalataira támasz­kodó, konzervatív ember. _______________________GOPÓ KRISZTINA o kleveles grafológus TŐZSÉR ANETT jUcUst'l ÓCtVJiÁaZuzl, !_ ___________________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES_______________________ E lmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Látja Piriké, nemcsak a nők hódíthatnak csábtánccal. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: özv. Varga Gyuláné, Szilaspogony, Rákóczi u. 119. Mai rejtvényünk megfejtését augusztus 17-éig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére. KEZDŐ­PONT IDEJÉT­MÚLT L SZENDE SZÍNÉSZ­NŐ NÉPIES APÓS U A BŐR VEGYJELE ALMÁT RÁGJA GÉPET KEN DEZOXI­R1BONUK­LEINSAV r MELY SZEMÉ­LYEK ? MŰVÉSZI TESTKÉP RÉGI ŰR­MÉRTÉK L FIÓKOS SZEKRÉNY ÉNEKES­NŐ; ZSUZSA LÓBETEG­SÉG r SÜTÉS KELLÉKE MOSÓPORj MÁRKA TANULÓ VEZETŐ L MÉHEK KÉSZÍTIK SZELLEMI SPORT PULÓVERT KÉSZÍT VÍZZEL TISZTÍT VÖRHE­NYES KIÖNT A FOLYÓ SZÁNTÓ- ESZKÖZ ÜGY­DARAB ! r TÁTOTT SZÁJJAL BÁMUL w „A fény adja az életet...” Pásztorát indult, ma Egerben karikatúrákat rajzol A fiatal alkotó eddigi gyűjteményes kiállítása is lehetne az egyik egri büfében sorjázó sorozat. S, ha mellé tesszük az első, önálló remekbe sikerült falinaptárát, az egri Európa napra, a Hócipőben megjelent pályázatra beküldött három lapját - már érdeklődni kezdünk a készítő iránt. Kiss András va­gyok. Pász- tón, a város szélén, ren­delőintézeti orvos apa és magyar szakos álta- Kiss András _______■ lános isko­l ai tanár édesanya második gyermeke­ként láttam meg a napvilágot, amelyet azóta is nagyon szere­tek, tisztelek, mert a fény adja az életet, a színeket és számom­ra a valóságot is - mutatkozik be.- S mikor talált rá a vonalak varázsára?- Nem akartam én festő, vagy grafikus lenni. Rajzolgattam a magam és a családom, barátaim szórakoztatására. Tanítóim un­szolására, már az „általánosban” beneveztem a Nógrád megyei rajzversenyekre. Kiugró ered­ményt sohasem értem el. A he­lyi, Mikszáth gimnázium ne­gyedéves újságjában már rend­szeresen jelentek meg karikatú­ráim. Az érettségit követően, szüleim határozott kérésére, - hogy közel legyek hozzájuk -, az egri tanárképző főiskola földrajz­rajz szakára adtam be papírjai­mat. Csak a második nekifutásra sikerült a felvételi. Ez ráébresz­tett arra, hogy az életben minde­nért komolyan meg kell küzdeni. Tanáraim közül Kishonti Jenő a rajzolásra, a festészetre tanított, míg Földi Péter tanár úrtól a gyer­mekrajz elemzéseken túl, az em­beribb életről kaptam sokat. Ezt őszintén köszönöm neki. Hár­man Szabó Györggyel és Kleinhappel Frigyessel „Idézőjel” címmel önálló újságot adtunk ki minden főiskolai segítség nélkül, szponzorok támogatásával. Én csináltam a főiskolás életünkről a humoros rajzokat, megcsipked­ve benne a sznobokat, a karrie­ristákat, az uram-bátyám, rokon­sógor gyakorlatot. „Kirobbanó” sikerünk lett, de be tudtuk fejez­ni a főiskolát...- Az elmondottak alapján akár sikeres főiskolai évekről is szólhat a történet?- Nem éppen így alakultak a dolgok! A főiskolán is ezernyi szállal egymáshoz kötődő roko­nok, ismerősök, „jó barátok” nem nagyon tűrték az új szelle­miséget. Nem rajongtak értünk, mert lázadtunk, hogy ugyanazt a kancsót, vagy a nagybajuszé Pali bácsit már több százszor lerajzol­tuk. Végül is a karikatúra szakdol­gozatomra kapott 4-es osztályzat­tal fejeztem be a rajzszakot.-S jött a nagybetűs „ÉLET”?!- Az indulás nagyon változa­tosra sikeredett. Voltam egy mul­ticég pályázatot nyert képviselője Nógrádban, nevelőtanár a szé- csényi mezőgazdasági szakisko­lában. Nem találtam önmaga­mat! Nagyon nehéz volt! Az eszem és a szívem visszaterelt is­kolavárosomba, Egerbe. Remél­tem, hogy valahol sikerül „kiéne­kelnem” valami állást! Nem sike­rült! Kőművesek mellett dolgoz­tam, gipszkartont szereltem, pla­kátot ragasztottam, dekoratőr ke­ze alá dolgoztam.- Honnan indult a karikatúrás sikere?- Az egyik egri szórakozóhely­ről, amelynek megnyitása évfor­dulójára mindenki vitt valamit. Én a társaságot, a tulajdonost örö­kítettem meg az ajándékaimban. Nagy tetszést aratott. Többen lát­ták a rajzokat, s ahogy szokás mondani, beindult az üzlet, jöt­tek a felkérések. Nem vagyok kocsma festő, de így alakult az életem. Nem két korsó sörért mérem a tehetsé­gem. De meg kell élnem. A mun­kát nem szégyellem. Gyorsan születnek alkotásaim, s mindből kicsendül az életet szerető, az életet elviselhetőbbé tevő humor, ami nélkül nem élet az élet. S aki­nek nincs humora, nem szereti a nevetést, a mosolyt, attól az em­bertől én nagyon félek, vagy szá­nom. A karikatúra olyan görbe tü­kör, amelyben sokkal őszintéb­ben látjuk meg magunkat, hibá­inkkal együtt. S ennek a hánya­tott sorsú nemzetnek jó humora van. Büszkék is lehetnénk rá még az EU-ban is! - mondja szinte zárszóként beszélgetőpartne­rünk. KOVÁCS JÁNOS Szentkúti kegytemplom

Next

/
Oldalképek
Tartalom