Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-17 / 165. szám
2000. JÚLIUS 17., HÉTFŐ SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal „Végigjátszottam szinte az egész XX. századot” Lévavári Gyula hetvenkilenc évesen is a partvonal mellett Hetvenkilenc éves lesz októberben. Négy éve hagyta abba az aktív futballbírói tevékenységét, de a tavaszi idényben mégis újra hadrendbe állt két mérkőzésen, igaz, csak partjelzőként. Igazi sportember, életfelfogása és gondolkodása követendő példa kell, hogy legyen. Ő Lévavári Gyula.- Mikor kezdődött a futball iránti szerelem? - faggattuk a ma is friss sípmestert.- Tizenöt éves koromban kerültem kapcsolatba a focival, azóta tart a „házasságunk”. Akkoriban a Salgótarjáni Polgári Iskola tanulója voltam, s az igazgatónk csak a jó és a jeles tanulmányi eredményű tanulóknak engedélyezte a játékot. Az iskolás csapat csak alkalmi jellegű alakulat volt, egyszer-kétszer játszottunk a gimnazisták ellen. Akkoriban ott játszott Zsengellér Gyula, a későbbi újpesti sztár. Emlékszem, egyszer kikaptunk tőlük 2-1-re, Gyula lőtte mindkét góljukat.- Milyen csapatokban játszott azokban az időkben ?- Az első csapatom a Salgó Serleg volt, majd a ZISE (Zagyvapálfalvai Ifjúsági Sportegyesület) következett, itt csak két hónapig rúgtam a labdát. Onnan kerültem a Bányagépgyár Sportegyesületbe, amely két csapatra oszlott fel a későbbiekben. Amikor a Bányagépgyár csapatába kerültem, a gyár is felvett soraiba dolgozóként. Előtte hiába álltam minden reggel a gyár előtt munkára várva, az igazgató mindig elküldött, hogy nincs. A focival egyből el tudtam helyezkedni. Emlékszem, egy vasárnapi mérkőzésen, amelyen a ZISE-vel kikaptunk 4-2-re, két gólt lőttem nekik. Másnap már náluk dolgoztam...- Játékosként mikor volt a csúcson?- Az ötvenes évek jelentették számomra a legmagasabb szintet.- Az aranycsapat is ekkor verte végig a világot.- Igen és az SBTC pedig a hazai csapatokat... Csodálatos futball volt akkoriban az országban. Emlékszem, Pálfalváról gyalog jártunk az Stécé-mecs- csekre. A pálya a mostani sport- centrum helyén volt és oda-visz- sza gyalog nem volt rövid távolság. Mindezek ellenére boldogan gyalogoltunk a Stécéért, a pálya körül még a fákon is lógtak az emberek, annyira jó csapatunk volt.-Ez a fulball-pezsgés teljesen eltűnt nemcsak Salgótarjánból, hanem az országból is...- Mert manapság elképzelni is nehéz egy olyan atmoszférát játékosnak, nézőnek, hogy a válogatottunk világverő, a helyi csapatunk pedig az erős bajnokságunk élmezőnyében tanyázik. Ennek esélye most egyenlő a nullával.- Akkoriban milyen cél lebegett az alsóbb osztályok labdarúgói előtt?- Minél feljebb jutni a ranglistán. Nekem meg is volt a lehetőségem, néhány csapattársammal, Szarvas Sándorral és Porzsik Józseffel együtt, hogy bekerüljek az SBTC-be. Az elnök elbeszélgetésre hivatott magához a két társammal együtt. Manyasz Sándorral és jogtanácsosával én tárgyaltam társaim nevében is. Ők annyira megbíztak bennem, „hogy ha Te mégy, mi is megyünk”-alapon tárgyaltam az SBTC-vel. A bányához bérelszámolóként vettek volna fel, akkoriban minden játékos bérelszámoló volt a Stécében.- Akkor mondhatnánk az SBTC-rövidítés Salgótarjáni Bérelszámoló Torna Club-ot jelentett?- Természetesen csak papíron voltak azok. A Bányagép- gyárnál én is bérelszámoló voltam...- Másra nem is tippeltem volna...- Az SBTC a bányagépgyári fizetésemen, 740 forinttal akart alkalmazni, ez volt az ajánlatuk.-Erre Ön?- Megtárgyaltam a Bányagépgyár üzemi háromszögével, a párttitkárral, az SZB-titkárral és az igazgatóval is. Ők, ahogyan meghallották a 740 forintos bértervezetemet, kapásból 1100 forintot ajánlottak. Másnap 9 óráig kellett nyilatkoznom a Stécének...- Nagy dilemma! Mi volt a válasza?- Dehogy mentem, 360 forint az 360 forint!- S még nem létezett üzleti szellem a szocializmusban...- Maradtam, csakhogy fizetésem a későbbiekben is maradt 740 forint. Persze, akkor már hiába kopogtattam az SBTC ajtaján, a helyemre Szojka Ferenc érkezett a SSE-ből...- A sors fintora: 360 forint ál-béremelés után volt SBTC, nincs SBTC. Volt aranycsapat, nincs aranycsapat...- Ez már a múlt, csak emlék. Hetvenkilenc évesen is a foci a mindene- Az akkori fuiball-légkört hogyan lehetne jellemezni?- A fegyelem nagyon magas fokú volt. Szerettünk futballozni, pedig pénzt nem nagyon láttunk belőle. Egész labdarúgópályafutásom során egyszer kaptam pénzt a játékért, 100 forintot. Ekkor már tizenöt éve futballoztam. A honorárium az észak-magyarországi válogatott harmadik mérkőzése után járt - nyolcszor voltam ennek a válogatottnak a tagja -, amelyen kiharcoltuk a továbbjutást a Dél- Dunántúl csapata ellen. Micsoda boldogság volt nekem az a 100 forint!- A versenyszellemük milyen volt a játékosoknak?- Sokkal egészségesebb, mint mostanában. A játékosok nem voltak durvák, nem mindenáron győzni, hanem játszani, futballozni akartak. A mai gyerekeket a pénz rontja meg...- Mikor került szögre a csuká- A 1963-ban hagytam abba a futballt, a következő idényben már ifimeccseket vezettem. A játékvezetői karrierem 1996-ig tartott, de a tavaszi idényben még kétszer lengettem. 1996-tól ellenőrként dolgozom a pályák melHa azt a két meccset is ide számítom, plusz az ellenőrködést, többet volt a pályák környékén játékvezetőként, mint amennyi idős a miniszterelnökünk.- Hát igen... A ranglistát azért én is végigjártam, az ifimeccsek után nagy szerencsével felkerültem a megyei első osztályba, utána pedig az országos keretbe, az NB III-ba. Mindezt három év alatt.- Melyik osztály volt a legmagasabb, ahol a sípot fájta?- Az NB II és az _________bNB I/B, amelyben k étszer lengettem, azaz partjelzősködtem. Ez a két NB I/B-s mérkőzés volt a csúcs játékvezetői karrieremben. Mindkét meccs Nagybátonyban volt, csodálatos élmény volt!- Mindenkit érdekel a bírók ténykedésével kapcsolatban a bunda. Önnek volt része ezt megtapasztalni?- Igen, egy bundakísérletet átéltem, Recsken. Az öltözőmbe egy férfi lépett be, az egyik csapat igazolásait hozta be. Azt mondta, hogy nagy szükségük volna a győzelemért járó két pontra és 500 forintot ajánlott fel azérti hogy segédkezzem ebben. Én ezt határozottan visszautasítottam. A mérkőzés különben 2-2-re végződött.- Az ügynek nem volt valamilyen utózöngéje?- Ugyanaz a férfi, aki bundáz- ni akart a mérkőzés előtt, a lefújás után bejött és megmutatta a pártigazolványát.- Ekkor is léteztek már ezek szerint korrupciós pártpénzek?- Csak kipróbálta, hogy megvesztegethet-e engem. Ha belemegyek, akkor feljelentett volna. Azzal vége is lett volna a karrieremnek. Ezzel az egyetlen, esettel találkoztam, nem jellemezte azt a korszakot ez a fajta mentalitás. Mindenki sokkal sportszerűbb volt, s lazábban fogtak fel mindent.- Érdekes, amit mond, mert a lazaság éppen a játékosok hozzáállásán figyelhető meg manapság. A kicsapongás, az éjszakai élet szinte összefolyik a mérkőzések kezdési időpontjával. A mai üzleti szellem (bár lehet, hogy nem érvényes még a futballunkra) éppen az ellenkezőjét, a fegyelmet, a kitartást kellene, hogy megkövetelje.- Már mondtam, a pénz rontja el a fiatalokat, hiszen akkor is ugyanúgy kapnak, ha nem tesznek érte semmit. Akkor meg minek dolgozni? Mi szeretetből és hálából játszottunk. A hála a gyárnak szólt, amely befogadott a futballon keresztül, a szeretet pedig a focinak.- Önök akkoriban nem éjszakáztak, nem ittak meg egy-két pohárral?- Mi nem éjszakáztunk. Este tíz óra után nem maradhattunk ki. Az edzőm minden este végignézte a kocsmákat, s a játékosokat hazazavarta. Nekünk így volt erőnlétünk a mérkőzéseken. Nem sírtunk a bírónak, hogy fél óra után fújja le a mécsesét. Én játékvezető koromban is végigfutottam a 90 percet, amit a játékosok nagy többségéről nem lehetett elmondani.- Mint említette, a bíráskodást négy éve hagyta abba. Ön eddig igen szerényen nyilatkozott játékvezetői múltjáról, de biztosan rekordot állított fel: 75 évesen azért nem sokan mondhatják el magukról, hogy 90 percen át egy síppal a szájukban Előny a vidéknél és a fiataloknál 14. Nemzetközi Detonátor-Palóc Triatlon verseny, Balassagyarmat „rohangálnak” egy hatalmas pályán. S most, 79 évesen is az oldalvonal mellé állt...- Négy éve Mátraszelén búcsúztattak el a játékvezetéstől, de most úgy adódott, hogy bíráskodnom kellett. A játékvezető bizottság megyei elnöke beszélt rá arra, hogy vállaljam el a feladatot Karancskesziben, hiszen csak egy bíró érkezett a pályára, az ifi és a felnőtt meccsre, egyedül pedig nem lehet bíráskodni. Az Ön édesapja, Pindroch Ferenc nagyon szívélyesen és kedvesen átvállalta tőlem az ifimeccs levezetését, hiszen 35 fok volt akkor, így a felnőtt mérkőzésen lengettem, akárcsak az azt megelőző ifimeccsen. Mégis átengedte az ifimeccs honoráriumát nekem, mintha én vezettem volna le azt is. Igazából féltem attól, hogy kinevetnek majd a játékosok egy 79 éves öreget, de a mérkőzések után nagyon elérzéke- nyültem, hiszen a futballisták alig akartak elengedni, csókolgattak, ölelgettek.- Mi az On életfelfogása, s mi a hosszú élet titka, hogy ezt a banális, ámde annál fontosabb kérdést se kerüljem ki?- A sport, a játék szeretete. Még teniszlabdával kezdtem a labdarúgást, sötétben, elemlámpával követtük a labdát. A küzdelem, a nemes versengés töltötte ki az életemet: a Horthy- rendszerben kezdetben sportolni a '30-as években, jött a háború, 1942-től fociztam a katonacsapatban Székesfehérváron, majd jött ausztriai és amerikai fogság, később a koalíciós időszak... 1945-től már ismét Salgótarjánban, a Zagyvapálfalva csapatában játszottam, a Ráko- si-rendszerben, a magyar futball aranykorában pedig a Bányagépgyárban. Kádár időszaka már játékvezetőként ért, egészen a rendszerváltozás utáni hatodik évig. Végigjátszottam, vagy vezettem szinte az egész XX. századot, de boldog voltam, hiszen a labdarúgás volt és lesz is a mindenem...- Levezetne még most is egy mérkőzést, ha felkérnék rá?- Ha szükség volna rám, minden gondolkodás nélkül. PINDROCH TAMÁS- Tíz évente egyszer csak be kell következnie, bármily kellemetlen is - kommentálta szombat délelőtt a csendesen, de makacsul szemerkélő esőt Révész László versenyigazgató, ugyanis 1990-ben keserítette meg legutóbb mind a versenyzők, mind a szurkolók, hozzátartozók életét égi áldás Balassagyarmaton, a Palóc Triatlon alatt. Igaz, a mostanihoz képest az akkorit özönvíznek is lehet tekinteni, de ez kevésbé vigasztalta az első versenynap pár híján 700 indulóját, s a szokás szerint hatalmas számú nézősereget. Nem zavarta különösebben a csúszóssá váló kerékpáros pálya a nyitó sprintszám legfiatalabb korosztályait, az ifjúsági és junior fiúk, valamint leányok mezőnyét. Előbbiek rögtönzött kis bemutatót tartottak a sportág jö- vőjéből és látványosságából, amikor az úszás után mintegy harmincán álltak össze egy bollyá a kerékpározásnál. Igaz a „robbantók” és „leszakítók” szétszórták egy kicsit a mamutmezőnyt, de a futás előtt még minden nyílt volt. Nem úgy a lányoknál, ahol a múlt heti Euró- pa-bajnokságon a junior csapatban aranyérmes Czéma Rita esélyt sem adott a többieknek az elsőségre. Hasonló forgatókönyvvel dolgozott a dupla akkora távon - azaz az olimpiain - a kontinens- bajnokságon egyéniben bronzérmes, csapatban „aranyos” Góg Anikó, aki fölényes kerékpártudása miatt rá sem hederített 55 másodperces úszóhátrányára. Hogy mennyire igaza volt, azt már futás előtti ötperces előnye igazolta.- Bennem van még az Eb fáradtsága, annyira mentem, amennyire szükség volt - kommentálta újabb sikerét az olimpiai részvételről éppen csak lecsúszott, idén még utolsó éves junior tehetség a győzelmét. Nem volt ilyen nyugodt a férfi olimpiai táv favoritja, Héczey András versenyzés közben, hiszen három évvel ezelőtti elsőségét tavaly és előtte „csak” második helyek követték.- Nem dolgozott rendesen a vezető tízes bolyunk, tartottam tőle, hogy mindenki a futásra pihen. Ám amikor a lejtőn megnyújtottam egy kicsit a lépteimet, nem jött velem senki, így csak tartanom kellett a megszerzett előnyt - mondta Héczey. A rövid táv indulói egyébként már nem az első futamot teljesítették, és ugyancsak ragyogó időket mentek. A sprinteseknél az ifik és juniorok például jobbat, mint a felnőttek, akik itt az abszolút első tizenkettőbe sem fértek be. Budapest- és Vidékbajnokság lévén nyomasztó volt a utóbbiak fölénye még akkor is, ha közülük jó néhányan fővárosiak és csak a jobb körülmények miatt igazolt vidékre. Megyénk triatlétái is kitettek magukért, az első versenynap egyéni számai után főleg a balassagyarmati Molnár Zsófi, Műszer Roland, Belencsák József, Tóth Katalin és Strihó János, valamint a salgótarjáni Szabotté Piláth Andrea, Szarvas Tamás és Holló Béla teljesítménye, helyezése emelkedik ki. EREDMÉNYEK. ELSŐ NAP, ABSZOLÚT VERSENY Sprint táv (0,75 km úszás, 20 km kerékpározás, 5 km futás), nők: 1. Czérna Rita (Molplast Győr) 1:01:39 óra, 2. Nagymihály Adrienn (TVK-Ma- li) 1:03:26 óra, 3. Berke Zsuzsa (Triaktív Nagykanizsa) 1:04:27 óra. Férfiak: 1. Pocsai Balázs (Kistarcsa) 57:30 perc, 2. Bíró Zsolt (Oxigén Debrecen) 57:33 perc, 3. Török Dániel (TVK-Ma- li) 57:38 perc. Olimpiai táv (1,5-40-10 km), nők: 1. Góg Anikó (Eötvös DPSE, Orosháza) 2:03:34 óra, 2. Danka Olga (Széchenyi FSC Győr) 2:09:00 óra, 3. Harangi Petra (Ferencvárosi Szabadidő SE) 2:09:01 óra. Férfiak: 1. Héczey András (KR&VT SC Kaposvár) 1:48:02 óra, 2. Ágoston Szabolcs (TVK-Mali) 1:48:23 óra, 3. Szilágyi Egon (Oxigén Debrecen) 1:48:57 óra. (A végleges eredménylistát a vasárnapi váltók és a tájtriatlon eredményeivel keddi számunkban közöljük). SATIS A hét vége időjárása nem fogadta kegyeibe a bringásokat Vízből esőbe: ez is a Palóc Triatlon _______________ a szerző felvételei
