Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-03 / 153. szám

2000. JÚLIUS 3., HÉTFŐ SZECSENY MEGYE KORKÉP BATONYTERENYE RETSAG 3. OLDAL Bajtársi megemlékezés Doni Hadikeresztet adtak át Dokumentumok sokasága rögzíti a doni katasztrófa tör­ténéseit. A megyeszékhelyen szombaton összegyűlt idős emberek részesei voltak a pusztítói szenvedésnek. Emlé­keikben, amíg csak élnek, ha­za-haza indulnak az ötszáz kilométeres, vérrel szennye­zett úton. A harcok áldozatai­nak, résztvevőinek politikai és katonai értelemben vett re­habilitációja épp’ csak tíz éve történt meg. sebesülések máig tartó hatásai­nak. A tiszteletteljes főhajtást köve­tően, adták át a harcokban részt­vevő, s ma is élő bajtársaiknak a Doni Hadikereszteket. A kitünte­tettek átlagéletkora ma nyolcvan év körül jár, ezért a huszonkét ha­dikeresztre érdemesült közül nem mindenkinek a helyszínen, hanem otthonában adták át, má­soknak pedig a kórházakban, te­kintettel megrendült egészségi ál­lapotukra. A megemlékezésre tíz Az emlékezés ünnepi percei FOTÓ: GÓCS ÉVA A doni emléktábla előtt azok­ról emlékeztek meg a megyeszék­helyen szombaton, akik a salgó­tarjáni 53, gyalogezred III. zászló- alja, egyben a 2. magyar hadsereg tagjaiként - csaknem 1400 kato­na indult a keleti hadszíntérre az ötvennyolc év előtti július első napjaiban - pusztultak el a Don­nál. A bajtársi szövetség megyei csoportja és a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre szervezte emlékünnepségen - amelyen az országos szövetség vezetése, tár­sadalmi és civil szervezetek kép­viseltették magukat - dr. Moyzes József, a Doni Bajtársak Szövetsé­ge megyei csoportjának vezetője mondott ünnepi köszöntőt. Az idős veterán szónoklatában a Donnál elhunytak feletti fájdal­mat emelte ki, hiszen, mint mondta, az emberveszteség nem csak katonai volt. Szülők, gyere­kek és házastársak érzik máig pó­tolhatatlan hiányát az áldozatos halálnak, a hadifogság, a súlyos esztendeje rendre összegyűlő harcostársak közül idén Bender Lajos, Bocsó Gyula, Bőuiz József, Darvasi István, Érnek László, Fe­hér Kálmán, Geese László, Geren­csér Ágoston, Halász László, Ha­vas Barna, Havasi Károly, Ipolyi János, Kári István, Koronái Majer János, Kovács István, Liptay Jenő, Roznyik István, Soltész Lajos, Sótér Béla, Torják Vilmos, Virág Lajos, Wemke Ottó kapott kitün­tetést. Emlékkeresztet is átadtak szombaton dr. Bercsényi Lajos­nak és Tordainé dr. Sztráska Er­zsébetnek, megköszönve ezzel a szövetség támogatását. A megemlékezésen, mint min­den évben, egy-egy nógrádi tele­pülésé, most Zagyvapálfalváé hangzott el. Az odavósi, harcok­ban elhunytak előtt hajtottak főt a jelenlévők, azzal, hogy nevüket felolvasták a Fő téri emléktábla előtt. A nevek lajstroma szomorú, és ezúttal is hosszú volt. Önkormányzati ülés Szécsényben Szécsényben a képviselő-tes­tület a hétfői ülésen Bartusné dr. Sebestyén Erzsébet jegyző előter­jesztésében megtárgyalja az ön- kormányzat második félévi mun­katervét. Beszámoló hangzik el az Idősek Ápolóotthonának munkájáról. Szó lesz a költségve­tési irányzat átcsoportosításáról, vagyonügyekről. Az önkormány­zat felülvizsgálja a város közleke­désének helyzetét. ■ Megbízás egy évre Erdőkürtön a nyugdíjba vo­nult általános iskola igazgatójá­nak helyébe a képviselő-testület az igazgatói teendők ellátásával Nyiran Tibor tanárt bízta meg. A megbízás egy évre szól. ■ Rákóczinak már szobra is van városában Szécsényben tegnap délelőtt 10 órakor szentmisével kezdődött II. Rákóczi Ferenc szobrának avatóünnepsége. A mise után a Palóc Áruház előtti téren és annak környékén több százan gyűltek össze, hogy részesei legyenek a szoboravató ünnep­ségnek. A Rákóczi-induló hangjaira lovasok hozták a térre az ünnepség hangulatát emelő zászlókat. Az ünnepségen több magas rangú állami beosztású személy, egyházi méltóság jelent meg. Ott volt G. Lupczyk Lengyelország magyarországi nagykövete. Bállá Tibor, a Rákóczi Váro­sa Alapítvány alapítója elmond­ta, a szobrot id. Szabó István szobrászművész még 1965-ben készítette. Az alkotás évekig félretéve pihent. Fia, Szabó Ist­ván felújította a szobrot, s azt 1997-ben az alapítványuknak ajándékozta. A szobrot a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola aulájában állították fel. Annak alapján készült el a köztéri bronzszobor, amely a mai nap­ra nem lett kész, így most az eredetit avatják fel, de pár nap múlva kicserélik a kész bronz­szoborra. Majd meleg szavak­kal köszöntötte a jelenlévő id. Szabó István özvegyét. Dr. Homoki János, a Honvé­delmi Minisztérium államtitká­ra köszöntőjében elmondta, a történelmi emlékekben oly gaz­dag Nógrád vármegye helyei közül is kiemelkedik Szécsény mezőváros múltja, változatos­ságával, sikereivel, nehézségei­vel és kudarcaival együtt. Mindezek hű képet festenek egy elszánt harcos nép akaratá­ról, minden nehézségeken győ­zedelmeskedő erejéről. Szécsény történetének egyik legfelemelőbb epizódja az tovább lehet növelni a város je­lentőségét. Dr. Zachar József honvédel­mi ezredes, hadtörténész a szo­boravató beszédében méltatta II. Rákóczi Ferenc történelmi jelentőségét. Bállá Tibor a millennium je­gyében rendezett ünnepségen Dr. Homoki János, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára helyezi el az emlékezés koszorúját 1705-ös országgyűlés. Dr. Ho­moki János szólt a város törté­netéről, majd így folytatta:- Ma szépen fejlődik Szécsény, a népességcsökkenés megállt,' új munkahelyek te­remtésével, a kulturális élet to­vábbi kibontakoztatásával még átadta a szobrot a szé- csényieknek, amelyet Máté Csaba polgármester vett át.- Ez a szobor szimbolizálja az összetartozást, a közös gondol­kodást és cselekvést - mondta a polgármester. P. Faddy Ottmáríe- rences rendi szerzetes a Szent Korona Társaság elnöke arról szólt, hogy 1929-ben Szécsényben volt novícius, ab­ban az oratóriumban imádko­zott, amelyben egykoron II. Rá­kóczi Ferenc. Hangsúlyozta: Is­ten nélkül nem lehet élni, most az ünnepélyes pillanatban is dobbanjon az emberek szíve a Szent Koronáért, a magyarságért, Is­tenért. A váci Zavecz Jó­zsef püspöki taná­csos, székesegyhá­zi kanonok, címze­tes prépost, Molnár Zsigmond reformá­tus lelkész és Za­lán atya szécsényi plébános Isten ál­dását kérték, s II. Rákóczi Ferencért imádkoztak. A balassagyar­mati Varietas pódi­umszínpad Rákó- czi-emlékműsorát követően a helyi nyugdíjasklub ha­gyományőrző cso­portja következett. Az országos és helyi szervezetek, meghívott települé­sek képviselői, a lengyel nagykövet a szobornál el­helyezték a hála virágát. A fogadáson dr. Surján László országgyűlési képviselő köszön­tötte a meghívott vendégeket, rendezőket, szervezőket. SZENOGRÁDI FERENC Millenniumi emlékzászló-átadás Sóshartyánban A katolikus templomban Rapcsák János államtitkártól (jobbra) Sirkó Ferenc polgármester vette át az em­lékzászlót ■ Jézus szíve búcsúnapjához fűződik a sóshartyáni katoli­kus templom szentelése. Va­sárnap az ünnepi szentmi­sén erről is megem­lékezett Varga Péter plébános a népes hí- vősereglet előtt. A szentmise ezúttal hosszabbra nyúlt, mint máskor, ennek magyarázata a mil­lenniumi emlék­zászló-átadás volt. A településnek is kijáró lobogót Sóshartyánba Rapcsák János államtitkár hoz­ta, aki beszédében utalt történelmünk nagy pillanataira, s aki reményét fejezte ki ar­ra vonatkozóan is, hogy a nagy múltú község híres, ám mindeddig szélesebb körben nem haszno­suló gyógyvizének ügyében elmozdulás várható. Ezt mindenki megnyugvással vette tudomásul, azt pedig megtiszteltetésnek, hogy falu­jukba is került országzászló, amelyet Sirkó Ferenc polgár- mesternek adott át a vendég. Miután Földi Lászlóné bogot kötött a lobogóra, a plébános áldása is rákerült. A település lakossága vasárnap hozzájutott a megyezászlóhoz is, amelyet Becsó Zsolt, a megyegyűlés el­nöke adott át. A templomi ceremónia kör­menettel zárult, ezt követően a falu lakossága - s a vendégek is - a helyi hagyományőrzők mű­sorát élvezhette. E településen is centenáriumi parkot avattak, ráadásul olyant, amely nem csak múltunkra hanem a jövőre is utaló, amennyiben ezt olyan­ra alakíttatta a létrehozó önkor­mányzat, hogy az olyannak hat, mint volt a régi korok de­mokráciája által meghonosított fórum. Demonstráció az egészségügyért Salgótarjánban (is) A civil szervezetek szolidaritást vállaltak Az ország ötven városában, - köztük Salgótarjánban is - de­monstrációt szervezett a hét végén az Egészségügyben Dolgo­zók Demokratikus Szakszervezete. Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ előtti téren péntek este (lapzártánk után) több százan gyűltek össze, hogy az egészségügy egyre mélyülő válságára, az egészségügyben dolgozók munkájának folyamatos erkölcsi és anyagi lebecsülésére hívják fel a kor­mány, a társadalom figyelmét. A demonstráción a megye va­lamennyi egészségügyi, szociális intézménye képviseltette magát. Az orvosokkal, az ápolókkal, a gondozókkal, a műszakiakkal szolidaritást vállaltak a megye ci­vil szervezetei, képviselőik ugyancsak ott voltak a téren. „Ve­led vagyunk egészségügy!” „Fel­támadunk! Hát az egészségügy?” hirdették a táblák. Megjelentek a demonstrálók között dr. Angyal Dávid és Sarló Béla, Salgótarján város alpolgármesterei, valamint Domonkos Tamás a városi önkor­mányzat civil tanácsnoka. Dr. Ferenczyné Varga Éva, az EDDSZ Nógrád megyei elnöke ar­ról beszélt, hogy miért hívták ut­cára az egészségügyben dolgozó­kat és a szakszervezet alapszer­vezeteinek tanácsa miért fordult nyílt levéllel a társadalom vala­mennyi tagjához. A költségvetés, mint ahogy az a korábbi években is történt, az idén is mostohán ke­zeli az egészségügyi ágazatot. Nem valósult meg egységesen a 8,25 százalékos bérfejlesztés, - Nógrád megyében sem - tapasz­talt, felkészült gyógyítók, ápolók sokasága hagyja el a pályát, mert megélhetési gondjaik vannak. Ma már a szakdolgozók mintegy 30-40 százaléka hiányzik az egészségügyből. A nyugdíjasok pedig, altik több évtizedes mun­kát hagytak maguk mögött, a lét­minimum szintjén, vagy az alatt élnek. A demonstrációval annak a követelésüknek kívántak hangot adni, hogy a kormány dolgozzon ki átfogó programot az egészség­ügyet fenyegető végveszély elhá­rítására, az intézményrendszer korszerű fejlesztésére, a működé­si feltételek biztosítására, a gyó­gyítók, az ápolók, a gondozók fo­kozott anyagi megbecsülésére. Hangsúlyozta az állampolgárok­nak elemi joguk, hogy szükség esetén a megfelelő egészségügyi ellátásban, szociális gondozás­ban részesüljenek, ne legyenek méltánytalanul kiszolgáltatva a beteg egészségügynek. A szakszervezet becsüli a Semmelweis-napi gesztust, hogy a kormány egyszeri adomány­ként 15 milliárd forintot adott az egészségügyi dolgozóknak, ame­lyet bérként lehet felhasználni - mondta a demonstráció befejezé­se után az elnök asszony. Ez azonban csak azokat a milliárdo- kat pótolja, amelyeket a múlt év­ben vontak el az egészségügyi alapból. S ha szükséges, újra de­monstrációval figyelmeztetik a kormányt, hogy az egészségügy reformja halaszthatatlan össztár­sadalmi ügy. I A demonstrálok egy csoportja a szolidaritás és a béke kék léggömbjeivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom