Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-10-11-12 / 135. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. JÚNIUS 10., SZOMBAT Faragó Zoltán: T e R E F* J Á R Ó Rókakölykök, fészekfosztogató szajkók, vadvirágok Zöldell a Medves-fennsík, ez a hegytetőre csöppent parányi Alföld. A fűszálak végén azonban már érett magok hintáznak: néhány pillanatra sávokban lesz aranyszínű a rét, amikor a szél megdönti a jóval térden felül érő bugákat. A földút szélén egy citromsármány keresgél. Egészen közeire bevár, alig pár méterről röppen csak el. Bőven talál ilyenkor mindenféle táplálékot: magot bármennyit összeszedhet, bár a kicsinyeit inkább rovarokkal eteti. A Medves nagy pocsolyája, ami tulajdonképpen egy talajsüllyedés, s fűzfák nőnek benne, kiszáradt mostanra. A part szélén egy vízisikló kiszáradt bőrét lengeti a szél: alighanem itt vedlett az alig hatvan centi hosszú hüllő... Azaz... Valami mégsincs rendben. A bőrben benne van a kígyó is, - tehát valaki agyonverte. Kit zavarhatott, miért nem hágják elkúszni valami rejtekhelyre? Valamivel odébb a sűrű, luc- és vörösfenyőkkel vegyes tölgy- és gyertyánfás rész ösvényén folytatom utamat. A rendkívül sűrű növényzetben nem látni mesz- szire, csak a madarak éneke hallatszik: felismerem közülük a csilp-csalp füzikét, az erdei pintyet, a vörösbegyet. Összeérnek a lehajtó fűszálak, más lágy szárú növények az ösvény felett. Leveleik alól lépteimre szúnyoghad száll fel. Sokan vannak a vérszívók, bár, ha nem áll meg az ember, akkor nagy részüktől megszabadulhat. Próbáljon meg azonban csak egy percig nézelődni, fényképezni vagy hallgatódzni valahol... Azonnal zümmögő vérszívók lepik el, akik igyekeznek minél előbb jóllakni. A viszkető marásnyomokat vakargatva az sem jelent elégtételt, hogy jó néhányan közülük azért csak áldozatul esnek egy-egy jól irányzott tenyércsapásnak... Az ösvényen ballagva rövidesen valami zörgést hallok bal kéz felől, amint egy állat szalad az avaron. Azonnal megállók, s mezei nyúlra gyanakszom: a tavasszal nem is egyszer láttam erre egyet, szinte már személyes ismerősömnek tartottam. A zörgés egyre erősebb, azután átpattan előttem az úton egy - rókakölyök. Akkora csak, mint egy házimacska. Amikor meglát, kicsit változtat az útirányon és eltűnik a fenyvesben. Csak egy másodpercre láttam a kis ravaszdit. Tovább ballagok, azon gondolkodva, hogy délután miért szaladozott egy, valószínűleg még igencsak a szüleire szoruló rókakölyök az erdei úton? Bár tapasztalataim szerint, ahol nem zavarják őket, ott nappal is kinn játszanak a kotorék előtt, de a Medvesnek éppen ezt a részét látogatja a legtöbb kiránduló. A választ a szél hozza... Motorfűrész zúg fel, nem is olyan messze tőlem. Közelebb érve látom, hogy gyérítik a rudas erdőt. Ha jól tudom,, akkor törvény van rá, hogy tavasztól őszig, az állatok szaporodási ideje alatt a természetvédelmi területeken tilos a fakitermelés, sőt, az 1950-es évekig a nem védett területeken is így volt. Nagyon nem tetszik a dolog, nem vagyok azonban hatóság: csak a nyilvános bosz- szankodás joga adatott meg, s remélem, hogy hosszú távon ez is lehet olyan hatásos, mint egy megszegett törvény. A már gyérített erdőrészben az útra döntött fákat kerülgetve szinte a lábam alatt veszek észre valami mozgást, s ugrik meg halk zörgéssel egy másik rókakölyök. Macskányi ez is, alighanem az előző testvére. A macskányi, lompos farkú állatka pár méternyire megáll tőlem, kíváncsian szemügyre vesz, majd két másodperc múlva bebújik egy kidöntött lucfenyő sűrű lombjai alá. Nem marad azonban ott, a biztos takarásban elkocog, egyenes abba az irányba, ahol újra felzúg a motorfűrész. Vagy kotorék van valahol az erdőrészben, vagy valami alkalmas sűrűségben itt tanyázhat a rókacsalád; ki tudja. Sajnálom a ravaszdiakat: nem mindegyik Vük közülük, hogy mindig túljárjon a simabőrű ember eszén... Rossz érzéssel ballagok tovább, s-otthagyom az erdőt. A szélén megyek tovább, amikor egyszer csak nagy számy- verdesést és egy feketerigó riasztását hallom. Rövidesen meg is pillantok egy Réti szegfű ___________ ■ c ikázva repülő szajkót, nyomában egy sokkal kisebb hím feketerigóval. A szajkó a fák ágai közé menekül, de nem tudja lerázni üldözőjét: a rigó követi oda is. Rosszat jelent ez a látvány: a szemfüles varjúféle alighanem kifürkészte a rigók fészkét, s arra készül, hogy kifossza a tojásokat vagy a fiókákat. A szép, színes madár ellen hatástalan a csőrvágás és a számycsapás: amit egyszer felfedezett, az általában a zsákmányává válik. Ez persze önmagában nem baj, a természet rendjéhez a fészekrablók ugyanúgy hozzátartoznak, mint zsákmányállataik. A gond az, hogy az igen életképes szajkó nagyon elszaporodott az utóbbi években. Persze a feketerigó sem ritka; sokkal nagyobb azonban az a kár, amit a többi, kisebb, nem odúköltő madár, például az őszapók, a poszáta- és a pintyfélék állományában okoz ez a rablólovag. Kerülök inkább egyet a magas fűvel borított legelőn: a kidöntött fák szomorú látványa után ott legalább az elszórtan nyíló, lila harangvirágok, rózsaszínű réti és kakukkszegfűk, sárga-fehér, nagyrészt már elnyílt margaréták kínálnak egy kis természet alkotta szépséget. Lepkék is tucatszám röpködnek: a leggyakoribbak a különböző fajú boglárkák. Egyik ritkább fajuk, a tűzboglárka is előkerül: szárnyai égőpirosak, a szélükön fehér szegéllyel. Egy helyen fácánkakas röppen fel közeledtemre: nagy számy- verdeséssel menekül egy közeli bokros rész felé. A fennsík felett mezei pacsirta hímek tucatjai énekelnek. Gyakran látni is őket, néha egészen az ember közeléből röppennek fel a hegyes szárnyú madárkák. Párszor azt is látom, amint az ösvényeken üldögélnek. Fürj pitty-palattyolását csak két helyen hallottam. Az élőhely azonban igen alkalmasnak tűnik ennek a parányi tyúkfélének, így alighanem valamivel több van belőlük. A Medvesen keresztül vezétő út mellett idős fák állnak. Ha Salgóbánya felől megyünk, az első egy évszázados csertölgy, azután vadgesztenyék nyújtózkodnak az ég felé. A cserfán sárgarigó énekel, dallamos füttye igen messzire hallatszik. Elsétálok a fáig, a madár még mindig fuvolázik az ágak sűrűjében, de bizony nem sikerül megpü- lantanom, mert jó magasan van. A rét felett néhány seregélyt is látok. Nincsenek most különösebben sokan, de itt természetes élőhelyükön a bükkfák odvaiban költenek. Visszafelé 1 allagva ismét ugyanott látom a szajkót, ahol az előbb: egy rekety- tyefűz tetején üldögélve leskelődik, majd közeledtemre odébb röppen, azután eltűnik a sűrűben. A gyérítést már befejezték, nem zúg a fűrész. A kidöntött fák alól azonban zörgést hallok: biztos vagyok benne, hogy a rókakölykök kergetőznek, bár megpillantanom nem sikerül őket... mm Játszótér természetes anyagokból A Mobilitás Ifjúsági Szervezet által kiírt pályázaton 750 ezer forint vissza nem térítendő támogatást nyert a pásztói önkormányzat. A pályázati pénzből játszóteret létesítenek a millecentenáriumi parkban, amelynek munkálatai tegnap elkezdődtek. A támogatást önerővel, vállalkozói felajánlásokkal is kiegészítették, így csaknem 1 millió 400 ezer forint áll rendelkezésre. A legkisebbek a jövő héten bútokba is vehetik a kizárólag természetes anyagokból készült gyermekbúodalmat, amelyben többek között mérleghinták, köteles egyensúlyozók, mókuskerék, kombinált hinta csúszdával, és természetesen homokozó biztosítja számukra a szórakozást. A millecentenáriumi játszótérrel párhuzamosan a strandfürdő parkolójában is kialakít az ön- kormányzat egy mini játszóteret, amely a jövő héttől várja kis vendégeit. H. E. Újra a színpadon a rimóci lakodalmas A nógrádi dombok közt megbúvó Rimóc község jó hírét, nevét 1973 óta szolgálja a Kobela Andrásné vezette helyi hagyományőrző együttes, amely az eltelt 29 év alatt sikerrel szerepelt a megyei és országos bemutatókon. Máig emlékezetes a 73 tagú csoport számára a Magyar Rádió, „Élő népdal” című 100 adása, amelyet Béres János készített Rimócon a csoporttal és a citerazenekarral. Ma is többször hallhatjuk ezeket a szép palóc népdalokat a rádió népzenei szerkesztőségének jóvoltából. A Röpülj páva népdalversenyen a középdöntőig jutottak el és fesztiválok sokaságán értek el első helyezést szép énekhangjukkal, ízes palóc kiejtésükkel és gyönyörűséges népviseletükkel. Repertoárjukban elsősorban Rimóc község népdalait, népszokásait gyűjtik össze és viszik színpadra közkinccsé téve a palóc néphagyományok csodálatos kincsestárát, megőrzésre adva az utódoknak. Színes és változatos műsoraikban többek között a „Húsvétolás” a televízió képernyőjére került. Ebben a húsvéti nagytakarítástól kezdődően benne vannak a templomi sonkaszentelés és a nagymise szép pillanatai. A rimóci hagyományőrző együttes 62 tagja részvételével készült filmet a Duna Televízió stábja forgatta. Sikerrel szerepeltek a balassagyarmati palóc búcsú folklór műsorában. A rimóci lakodalmassal kimagasló sikert aratott az együttes az 1999-es csömöri falunapokon. Feldolgozták a betleheme- zést, az esztendő szokásait, a gyermekjátékokat és a népdal csokrok mellett a citerázó is színesíti műsorukat. Részt vettek ez év áprilisában a hollókői húsvéti fesztiválon. Május közepén Budapesten szerepeltek a Láng Művelődési Házban megrendezett „Nógrád megye köszöntötte Budapestet” esten, amelyet a nyugdíjas klubok és idősek „Hetet az Eveknek” Országos Szövetsége rendezett. Ebben a műsorban a szólót Percze Lajosné és Bablena Ferenc énekelték. A szép katonadalokat a 80 éves Vincze Feri bácsi kísérte citerán és nem maradt el a közönség vastapsa, amely a szintén nyugdíjasklubtag rimóci hagyományőrző együttest köszöntötte. A majd harminc év közös munkája összekovácsolta a tagságot, akik jó barátságokat ápolnak egymás között. A nyár számos fellépési lehetőséget tartogat számukra. Június elején Litkén léptek fel sikerrel és a következő nap Szécsényben szerepeltek a térségi kultúrával a Nyugat kapujában nemzeti fesztiválon, ahol több kategóriában nyújtottak emlékezetes alakítást. Június 24-én Szécsényben lépnek újra színpadra a nyugdíjasklubok hagyomány- őrző együttesei között. A két- bodonyi sport- és kulturális napok rendezvénysorozatán, július 2-án fellépnek a kórusok és hagyományőrzők folklórfesztiválján. Meghívást kaptak július 8-án Párádra a „Palócföldi vigasságok” rendezvényére. Az országhatárokon is túl ismert rimóci hagyományőrző együttest július 20-án szlovákiai fellépés várja. Azt mondja Kobela Andrásné, hogy tevékenységükkel elsősorban azt szolgálják, hogy a község szép népdalait, táncait, hagyományait ország-világ megismerje, hogy ráérezzenek a mélyből jövő tudás, a mások örömét, javát szolgáló szereplés nagyszerű ízére. Örömmel vennénk, ha a támogatási lehetőséggel rendelkezők egyre nagyobb számban felismernék törekvésüket, Rimóc jó húét szolgáló munkájukat. Szükség lenne a népviseleti ruhatáruk felújítására, bővítésére, hogy a fiatalok, az utánpótlás száma is bővülhessen és ehhez kell a segítség. A jelek azt mutatják, hogy szinte nem győzik teljesíteni a meghívások sorát, de ez nem jelenti azt, hogy a ház és a föld munkái elmaradnának. SZENDRE Kilencvenesek klubja Egy nyugalmazott védőnő a trianoni tragédiáról Ilyen még nem volt, hogy a kilencvenesek klubjában két hölgy is megjelenjen. Pedig így volt, mert Zmeskál Kató nyugalmazott védőnő társaságában váratlanul betoppant a kilencvenéves özvegy Kovács Jánosné gyémántdiplomás tanítónő. Bár némi fenntartással érkezett a fiúk közé, nagy örömmel konstatálta, hogy szinte egy szálig ismerősök ülik körbe az asztalt. A közelmúltban honvédelmi miniszteri kitüntetést kapott 88 éves Horni Pista bácsi a szomszédja volt valamikor. Az utolsó még élő arany vitézségi érmes, aki tizenkettedikként kapta meg Horthy Miklóstól ezt a magas elismerést, a közös emlékek sorát idézte fel a kedves, figyelmes tekintetű tanítónővel. Kovácsné felemlegette a trianoni döntés utáni időket, amikor családjukat kitelepítették a Felvidékről és vagonlakóként éltek egy ideig Balassagyarmaton, ahol édesapjuk munkát kapott. Később házassága után az újvidéki bevonulás idején férjével a Délvidékre kerültek, de innen is mindenüket elvesztve kellett visszajönniük. Végül Szátokon és a gyarmati polgári iskolában taníthatott. Meglepetten fedezte fel az asztaltársaság tagjai közt a 80 éves Paulovits Bélát, akit még Szátokon tanított. A Két- bodonyból érkezett volt körjegyző szeretettel üdvözölte volt tanítónőjét és nagy beszélgetésekbe merült volt kollégájával, a 88 éves Tornyos Vidorral. Boncolgatták a mindkettőjüknek örök témát, az 1945 után számukra nem kedvezően alakult éveket. Vidor bácsit és családját az Ipolyon túlról tették át, mindent otthagyva, Béla bácsit pedig Rákosiék „B” listázták. A régi virtus azonban még bennük maradt, mert sorban rendelték a nótákat a tárogatón játszó Merczél Miklóstól. Az igazsághoz tartozik, hogy mikor kezdő nótaként a tárogatón felcsendült a Székely himnusz, a társaság egy emberként pattant fel és könnyes szemmel énekelték a fiatalságukat idéző éneket. Jagyutt Pali bácsi maga helyett finom pogácsát küldött a barátoknak. A csendesebb percekben életének kalandos, szomorú részéről beszélt a rangidős, a 93. évében járó Speoidr Sándor bácsi. Azt emlegette, mikor az akkori lapterjesztő vállalat megbízottjaként Újvidék környékén szervezte a magyar lapok terjesztését, ahonnan a németek hazazsuppolták. Balassagyarmaton a jelenlegi Mol-kút helyén lévő benzinkutat bérelte a Shelltől, de a bevonuló oroszok után semmije sem maradt. Újra a lapterjesztésbe kezdett, de ez lett a veszte, mert az 1947- es kommunista hatalomváltás kezdetén letartóztatták. Kegyetlenül ellátták a baját a gyarmati rendőrségen, azt tudakolva, hogy kinek jár a Kis Újság és más polgári lapok, ki milyen párt szimpatizánsa, mert hogy neki, mint terjesztőnek ezt tudni kell. Nem sokat szedtek ki belőle még Budapesten sem és végül hat hónap internálással megúszta. Együtt szenvedett a kisgazdapárt egyik vezetőjével, Pártay Tivadarral és sok mással. A tanulságot levonva kezdte gyakorolni órásmesterségét, amelyet aztán még nyugdíjazása után is folytatott. Nagy mulatozó voltál Sanyikám, mondta oda neki az asztal végéből a 90 éves Mogyorósi János bácsi, aki ezúttal vicc- mesélős kedvében volt. A még ma is lányos arcú öregúr felemlítette, hogy a városi televízió felvételt készített vele. Láttuk Ja- nikám! - biztatta meg Kamarás Józsi bácsi, aki a társaság egyik összetartója a maga 91 évével. Most az általa felfedezett Szon- di-alagút ügyét igyekszik feltámasztani és tervezi, hogy a vár ügyeiben mielőbb felkeresi a drégelypalánki önkormányzatot. Invitálta a társaságot, hogy legyenek jelen június 10-én a zeneiskolában megrendezendő házimuzsikás esten, amelyet a tehetséges hegedűs, Banda Ádám javára szervez egy baráti társaság. Szomorúan hallgatták a hírt, hogy a szügyi Pásztor Pál lepottyant a biciklijéről és ezért nem jött el a találkozóra. Nem való már a kerékpár egy 87 éves embernek, jegyezték meg. Nem-e?! Én is azon szeretek járni, mondta Vidor bácsi. A társaságban többen szóvá tették, hogy a találkozókról készült híradások nyomán még egy páran jelezték, hogy szívesen betársulnának a kilencvenesek klubjának havi találkozóira. Megegyeztek abban, hogy 85 év felett mindenkit szeretettel várnak törzshelyükre, a Balassa étterembe. A következő találkozó június 29- én lesz és nem ritkítják a jövőben sem, mert ki tudja, hogy a következőn ki hiányzik. SZABÓ ENDRE „Vízszintes erdő” Eresztvényben
