Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-03-04 / 129. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP 2000. JÚNIUS 3., SZOMBAT Faragó Zoltán: T £ R £ P j A Ö Csőlakó széncinegék - Bíbic fészekalj a pocsolya helyén Kékcinege-fióka Alfélé kora nyári április volt az elmúlt héten, már ami az időjárás változékonyságát illeti: kánikula, kisebb esők, hűvös éjszakák, verőfényes, tiszta nappalok bárányfelhőkkel és nélkülük, párás, szürke reggelek váltották egymást. Teljes a hajnali madárkoncert: fuvo- lázik a sárgarigó. Hallottam, a gyurgyalagok hangját, - még egy bükkösben is megütötte a fülemet a magasban repülő példányok gurgulázó jelzőkiáltása. Szól a kakukk, az erdei pinty, a fülemüle, a házi rozsdafarkú, a barátposzáta, - hogy csak a leggyakoribb és legjobb torkú fajokat említsem. Erdőn-mezőn járva az ember gyakran lát ilyenkor frissen kirepült madárfiókákat: némelyik már az ez évi második fészekaljból származik. A közelmúltban Eresztvényben egy kékcinege fiókát találtam az út közepén. Két nő ballagott előttem a Dornyay-turistaház felé vezető aszfaltcsíkon, de nem vették észre a mozdulatlanul lapuló apróságot, aki, meglehet, hogy jobban járt így... Egyébként könnyen megfoghatták volna, eszébe sem jutott, hogy meneküljön. Biztonságba helyeztem őt a közelben, s a fényképezkedés után tisztes távolságból figyeltem, hogy mit csinál. Pár perc elteltével kiabálni kezdett, amire a közeli bükkfák koronájából válaszolt egy felnőtt madár. Egy darabig jelezgettek egymásnak, azután a fióka esetlen, nehézkes repüléssel a sűrű felé vette az irányt. Még láttam egy pillanatra, amint megkapaszkodik egy vékonyka gallyon, és a szárnyával verdesve fel is tornássza rá magát. Az erdőszéli tisztáson a késő délelőtti időpont ellenére volt egy kis mozgás: két barázdabillegető, három énekesrigó és egy erdei pinty járt a fűben, rovarokból, pókokból, gilisztákból, csigákból álló táplálékuk után kutatva. Két fakúszt is láttam itt, amint egy fa törzsén és ágai között keresgélték a kérgen élő rovarokból álló táplálékukat. Mindig ugyanabba az irányba röppentek el a bükkös felé: valahol ott lehetett a fészkük is. Közben harkály dobolt valahol egy faágon, szólt a kakukk, a csilp-csalp füzike. Az úton tovább haladva pár száz méterrel feljebb egy frissen kirepült vörösbegy fiókát is találtam. Ő nem volt olyan nyugodt, mint a kis kékcinege, közeledtemre vészkiáltásokat hallatva menekülésre fogta a dolgot, bár még repülni sem tudott, csak a szárnyaival verdesve szaladt az aszfalton. Alig állt meg egy fénykép kedvéért... Időközben a vészkiáltására előkerült egy kifejlett vörösbegy is. Csettegve, le- felröppenve ugrált az árokparti bokrok gallyain, fiókáját féltve. A barna alapon sárga foltos kis madár, ami majd csak ősz elejére színesedik ki, azaz vedli le fiókaruháját, s változik a begye szép narancsvörössé, végül fürgén a sűrű aljnövényzet közé bújt az út szélén. Frissen kirepült feketerigó fiókát vagy tucatnyit láttam. Ezek valamivel jobban repültek, mint a cinege és a vörösbegy, egészen közeire csak egyikük várt be. A rigófélék - közéjük tartozik a vörösbegy is - fiókái már azelőtt kiugrálnak a fészekből, hogy jól tudnának repülni: a bárhol talált magányos kismadár tehát egyáltalán nem biztos, hogy árva. Ha segíteni próbálunk neki, valószínűleg csak ártunk... Láttam később az erdőszélen egy cickányt is: az ujjnyi hosszú, hegyes orrú rovarevő egy szempillantás alatt eltűnt a szemem elől, csak egy kis avarzörgés árulta el, hogy merre jár. Karnyújtásnyi távolságról figyeltem meg az egyik eresztvényi hétvégi ház kerítésén egy jól fejlett, fiatal énekesrigót. Egy darabig hagyta, hogy nézegessem, de azután elröppent: körülbelül olyan gyors volt már, mint egy felnőtt példány. Ugyanitt széncinege fiókák jellegzetes, élelmet kérő hangja is megütötte a fülemet, - méghozzá a földről! Nem láttam azonban semmit a fű között, de végül rájöttem a dolog nyitjára. A széncinegepár egy körülbelül méteres magasságú, tíz centi átmérőjű, vasból készült kapuoszlopban nevelte fiókáit, amelynek az aljára nem is láttam le. Az vascső teteje nyitott volt, s kellemetlen dögszag áramlott belőle kifelé. Meglehetősen alkalmatlan fészkelőhely: elegendő egy közepes eső, s a hangjuk után ítélve már a kirepülés szélén álló fiókák, vagy legalábbis néhá- nyuk elpusztul. Pár méterről figyeltem a „csőlakást”. Az egyik madárszülő nemsokára meg is etette a kicsiket. Nem különösebben zavarta, hogy néhány lépésnyire állok a fészkétől. Igaza is volt, tartania inkább az időjárástól kellett... Az erdei séta után a maconkai víztározó körül is jártam egyet. Hattyú idén nincs a tó mocsaras végében, ami tulajdonképpen jó dolog, mert ezek a nagy termetű, félig szelíd madarak zavarják a környezetükben élő többi víziszámyast. így aztán helyettük sok más érdekesség látható: a parti nádszegélyből két helyen is törpegém távozott menekülés- szerűen közeledtemre. Egyik egy közeli nádfoltba röppent át. Szárnyait szétcsapva, nyakát előrenyújtva, hosszú lábait lelógatva egy pillanatra megállt a levegőben, - bizonyára kinézett egy kapaszkodásra alkalmas nádszálat, - azután eltűnt a szemem elől. Fényképezésről szó sem lehetett, de alkalmat adott arra, hogy megcsodálhassam halványrózsaszín alapszínét, fekete váll- és fehér szárnyfoltjait. A második törpegémet - a faj másik neve pocgém - akkor láttam, amikor rémült kiáltások közepette szinte a lábam alól _______________■ úszott ki egy szárcsamama a nád közül, három férfitenyérnyi hosszúságú, koromfekete fiókájával. Ezt az izgatott sipákolást nem bírta tovább a gémek törpéje, s ő is a tó mocsaras, nádas vége felé vette az irányt, s egy pillanat alatt eltűnt a szemem elől. A szárcsák azonban nem úsztak mesz- szire, ott bujkáltak a sűrű növényzet között. Látni nem láttam őket, de a tojó jelző hangját még jó tíz percen keresztül hallottam. Ijedelemre persze nem csak amiatt volt ok, hogy ember zavarta meg birodalmukat: a tározó keleti végében egy barna rétihéja körözött a nádas felett, jobbra- balra imbolyogva, kis fordulatokat téve a levegőben. Egyszer egy szarka támadt rá: a hosszúfarkú, tarka madár csaknem nekirepült a jóval termetesebb ragadozónak, majd gyorsan eltűnt egy fűzfa koronájában. A rétihéja meg sem próbálta elkapni, - a levegő nem az vadászterülete, - a szarka pedig nem próbálkozott többször. Közben legalább öt nádi rigó brekegésszerű hangja recsegett a nádas mélyéről. Később a mocsár felett egy szürke, a szarkáé- Vörösbegy-fióka hoz hasonlóan hosszú farkú madár repült végig: egy kakukkvolt az, majd hangját is hallottam a rekettyebokrok közül. A nádi rigó és a kakukk közös élőhelyen való előfordulása nem meglepő: míg hegyvidékeken a vörösbegy, a vizes területeken a nádi rigó a leggyakoribb, kakukkfiókákat felnevelő gazdamadár. • Pár perccel később a mocsaras rész felett lassú szárnycsapásokkal egy holló repült végig. Visszafelé indulva egy vörösvércsét figyeltem hosszabb időn keresztül a rét felett. Valóságos légimutatványokkal szórakoztatott. Ide-oda röpködött, néha pár másodpercre megállt a levegőben, szárnyaival sűrűn verdesve, amit szitá- lásnak neveznek. Végül lecsapott valamire, s nem láttam már viszont: a nádas eltakarta előlem. A néhol tenyésző bokrokon tövisszúró gébicseket láttam, azután egészen közelről egy kerti poszátát. A fű közül sor- dély röppent fel közeledtemre, majd már repülős mezei verébfiókákat láttam. Egy pár hete még sekély vízzel borított területről, ami mára teljesen kiszáradt, közeledtemre egy bíbic repült fel, nagy köröket téve a körülöttem: harmincnegyven lépésnél azonban nem merészkedett közelebb. A terület szélén állva azon gondolkodtam, hogy érdemes-e a fészke után kutatni? A barnásszürke, pöttyös bíbictojások beleolvadnak a talaj színébe, ha a kotló madár véletlenül nem ül éppen rajtuk, nehéz őket megtalálni. Végül tulajdonképpen csak azért kezdtem el keresgélni a területen, mert egy hím és egy tojó cigánycsaláncsúcsot - újabban cigánycsuknak írja a nevét a szakirodalom - vettem észre, s előbbi leröppent egy kákacsomó aljába. Fészket gyanítva oda mentem, de nem találtam semmit. Ha már a teljesen kiszáradt, az embert valamelyest az alföldi szikesekre emlékeztető, kisebbfajta tó méretű belvizes területen jártam, mégiscsak körülnéztem. Amikor pár perc múlva elunva a sikertelen keresgélést visszafordultam, éppen a lábam előtt pillantottam meg a ... s? bíbic fészekalját! A négy tojás a keske- nyebbik végével befelé helyezkedett el, mintha négylevelű lóhere levelei lennének egy láthatatlan szár körül. A göröngy tetején kapart kis mélyedésben csak pár szál gaz jelentette a bélelést, de a tojások éppen ezért olvadtak bele mindenféle feltűnés nélkül környezetükbe. A bíbic tisztes távolságot tartva még mindig körülöttem röpködött. Nem kiabált, mint olyankor, amikor már kikeltek a fiókái, s igyekszik magára vonni az ellenség figyelmét: bízott a tojások rejtőszínében. Készítettem pár képet a fészekaljról és sietve odébb álltam. Ahogyan távolodtam, úgy rótt egyre kisebb köröket a fészek közelében a madár. Alig értem úgy negyven méternyire, már majdnem le is szállt. Akármilyen jó is a tojások rejtőszíne, a fészekalj mégsincs biztonságban: a bíbicnek rengeteg az ellensége. A földön a tojásokat, majd kikelésük után a fiókákat is a rókától a kóbor macskáig, a süntől a görényig bármi zsákmányul ejtheti. A levegőből érkező veszély sem kicsi: a rétihéjáktól a varjúfélékig sok a fosztogató. Séta közben láttam is egy nagy csapat vetési varjút: a domb gerincéről indultak, felköröztek a magasba. Olyanok voltak, mintha egy darabig arról tanácskoztak volna, hogy merrefelé repüljenek tovább: végül Kisterenye felé gomolyogtak el. Lehettek vagy kétszázan. Szarkát is láttam jó párat. Amióta kilombosodtak a fák, nem lehet látni tavalyi gallyfészkeiket, de a mocsaras részeken, sőt a bokrokban is, meglehetősen alacsonyan költenek errefelé. Ez idő tájt már nekik is fiókáik vannak. Egy szajkó is elrepült a nádas felett, s a bíbic szempontjából nem jó jel egyik varjúféle felbukkanása sem: mindegyik tojás- és fiókarabló, ráadásul a környéken rengeteg van belőlük, még a holló sem ritka. Kicsit az is aggasztó, hogy a bíbicet mindig magányosan láttam: ha a párja esetleg elpusztult, akkor nem sok az esélye a fiókák felnevelésére. (Ellentétben a madarak egy részével, a hím bíbic részt vesz a kottásban is.) Egy éppen virágzó, bokor méretű mezei zsálya tő mellett megállva visszanéztem: a bíbic fészkére ülve összecsukta szárnyait, mozdulatlanná merevedett és ezzel láthatatlanná vált az egyébként kopár területen. Csak arra kell vigyáznia, hogy időben felrepüljön, ha valami gyanúsát észlel. A többi már a természet dolga: vagy beválik a rejtőszín, vagy nem... A sötétlila színű zsályán tucatnyi kék színű, de lagalább négy fajhoz tartozó boglárkalepke szívogatta a nektárt. Távolabb pipacsok bontották szirmaikat, a nád __________ szélén pedig virágkáka. E gy helyen még sárgállottak a mocsári nőszirom hatalmas virágai, amik azonban ilyenkor már erősen hervadóban vannak. A kora nyári természet üde szépsége mellé bőségesen társulnak az élmények: ez az igazi öröm ilyenkor a természetjárásban! % A SZERZŐ FELVÉTELEI Jó ügyekért adakoznak a gyarmati vállalkozók! Akció az árvízkárosultakért és az uszodáért Kétszer ad, ki gyorsan ad! - tartják a Vállalkozók és Polgárok Balassagyarmatért Egyesület tagjai, akik a közelmúltban gyűjtést kezdeményeztek az árvíz sújtotta Tiszavárkony javára. Az elmúlt évi árvizes segélyakciójukhoz hasonlóan, most is a Szolnoki Katasztrófa-elhárítási Központtól kértek javaslatot, hová kerüljön a gyarmati polgárok adománya. így esett a választás a súlyos árvizes kárt szenvedett Tiszavárkonyra, ahol tizenhárom házat döntött romba az ár. Csonka László, az egyesület elnöke előzetesen a helyszínen járt és látta a számos családot érintő pusztítást, amely során még a községháza is megrogy- gyant. A gyűjtés eredményeként egy teherautó tartós élelmiszer és ruhanemű, valamint 100 ezer forint készpénz jött össze, amelyhez a balassagyarmati önkormányzat 500 ezer forintos adományával járult hozzá. Mócsány Béla és a Bramac cég egy ház befedésére való cserepet ajánlott fel fél áron Az árvízkárosultaknak szánt segélyt az önkormányzat részéről Herczeg Hajnalka alpolgármester és Tatár Kis Sándomé dr. jegyző adták át, a segélyakciót kezdeményező egyesületet Csonka Lászlóné képviselte. Tiszavárkony polgármestere, Mészáros Zoltán meghatottan vette át az adományt és arról beszélt, hogy jól jött a balassagyarmatiak gyors segítsége a bajba jutott falunak. Alighogy ez a segélyakció eredményesen befejeződött, újabb nagy fába vágták a fejszéjüket a Vállalkozók és Polgárok Balassagyarmatért Egyesület tagjai. Bált szerveztek május 27-én a város nagy álma, az uszoda javára. Mintegy kétszáz fizető bálozó és számos más mulatozó jött össze a volt megyeháza nagytermében megrendezett jótékonysági bálon, amelyet az elegancia és a jókedv jellemzett. A tervekkel ellentétben nem Juhász Péter polgármester nyitotta meg a bált, mert váratlan programja akadt. Képviseletében Herczeg Hajnalka alpolgármester jelent meg, aki végigtáncolta a vigasságot, hasonlóan, mint Bállá Mihály ország- gyűlési képviselő. Bár sokan elégedetlenkedtek a drága pénzbe került, nagyhangú budapesti Calypso zenekarral, a többség jól szórakozott a színes műsoron. Egy szálig elfogytak a vacsora finomságai és gazdára talált a rengeteg tombolaadomány, amelyet a város vállalkozói ajánlottak fel az általuk is nemesnek tartott célra. Kecskés Emőné, Specziár Valéria és társaik 604 ezer forintot gyűjtöttek be tombolából, amelynek fő díját egy Philips videomagnót az Adler Kft. adományaként vehette át a szerencsés nyertes. Egy vállalkozói csoport úgy döntött, hogy jelképes kitüntetést ad az egyesület rendezvényeinek szervezésében szorgos- kodóknak. A vándor Diádéin most Csonka Lászlóné fejére került, aki fáradhatatlannak bizonyult az árvizes gyűjtésben i$. Jól szolgált a számos támogató segítsége, köztük a Nógrád Megyei Hírlap által felajánlott tíz darab negyedéves előfizetés és a Hungária biztosító adománya. De elismerésre méltó volt ez ügyben Zorkóczki István, Brányik Gyula, Dobsonyi László, a Galanics Bt. és társaik közreműködése is. A tervezett városi uszoda javára megrendezett jótékonysági bál végül , is jól sikerült. Erről számolhatott be a pénzügy dolgait összefogó Medvácz Lajos a bál utáni szokásos kedd esti találkozón a GÖsser Panzióban. A Vállalkozók és Polgárok Balassagyarmatért Egyésület kezdeményezésére első lépésként mintegy 1,5 millió forint jött össze a bejegyzés alatt álló Balassagyarmat Uszodájáért Alapítvány javára. Ez az adomány az akadozók nemes szándékának bizonyítékaként remélhetőleg megalapozza a sokak által szorgalmazott gyarmati uszoda terveit. Bár a jelenlegi strand modern, melegítős vízforgató berendezése elbírna egy fedett uszodát is, annak végleges helyéről remélhetőleg a legpraktikusabb megoldással döntenek. A beruházás tervezett pénzalapjának magja megvan, csak közös akarattal hizlalni kell. SZABÓ ENDRE
