Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-24-25 / 146. szám
/ T_ Cl / VL CiitZLL A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. JÚNIUS 24. Szép, okos és hasznos: egy régen várt útikönyv Nógrád megyéről Két dolog van, amit rendszerint gyanakvóan figyelek. Az egyik az, ha valakit vagy valamit állandóan bántanak, a másik, ha nagyon dicsérnek. Mindkét szélsőséggel jó csínján bánni, hiszen az igazság jobbára középtájt van. Egy a közelmúltban - a miskolci székhelyű Well-PRess Kiadó gondozásában megjelent, „Látnivalók Nógrád megyében” címmel - megjelent könyv esetében mégis kivételt tehetek, mert szerintem szép, okos és hasznos. Végre napvilágot látott egy olyan összefoglalás szűkebb hazánkról, amelyhez hasonlót más - talán szerencsésebb, de nem szebb - megyékben járva nem egyszer olvashattuk nem kis irigységgel. S bosszankodhattunk azon, hogy mifelénk vajon miért nem készül végre olyan összefoglalás, amelyet haszonnal forgathat itt élő és ide látogató vendég egyaránt. Bizonyára vannak tervek és bizottságok szép számmal itt is, amelyek a térség fejlesztésére az itt felhalmozott kivételes gazdagság bemutatására hivatottak és üléseznek is rendesen. Csak hát a szó és a tett között óriási a különbség... Volt persze könyv és kiadvány Nógrádról korábban, nem is kevés. Ám a fent említett három minősítő jelzőből vagy egyik sem, vagy csak egy, ritkán kettő, ha illet/illik azokra. Szerepük a megye bemutatásában jobb esetben helyismereti jelentőségű, vagy egy-egy részterületre korlátozódó - hogy a rosszabb esetekről ezúttal szó se essék - noha a létrejöttüket mecenáló közpénzek esetenként ugyancsak számottevőek voltak. Nos, a „VendégVáró”-sorozat nógrádi újdonsága jóleső meglepetés, szerencsére nemcsak ebben a mezőnyben. E helyütt néhány olyan erényét emelem ki a „Látnivalók Nógrád megyében” című könyvnek, amelyek talán segítenek megértetni kivételes jelentőségét az itt élők mindennapi életében épp’ úgy, mint megyénk kicsit távlatosabb, történelmi idejében egyaránt. Először is a könyv szemléletét, stílusát sikerült a kötet szerkesztőinek és szerzőinek remekül átgondolni és meghatározni, s azt a munka során következetesen érvényesíteni. Ennek a szemléletnek a lényege az alkotók nyitott kultúrafelfogásában van. Ez már olyan ritkaság, ami önmagában is figyelmet érdemel. A kötet egészében, de az egyes településeket bemutató fejezetekben is jelen van ez a rokonszenves nyitottság. E gondolkodásmód alkalmazói éppúgy fontosnak tartják a helyben élők természeü környezetének, társadalmi helyzetének, mindennapi életének jellemző viszonyait, azok leírását, mint történelmük, szokásviláguk, épített örökségük, hagyományaik, művészetük, ünnepeik vagy éppen tájaik élményszerű bemutatását. Ennek köszönhetően végre sikerült e könyvben „lebontani” a kultúra egyes rétegeit egymástól elválasztó „szakmai nagyfalakat”. Mégpedig a szak- szerűség és minőségigény következetes megvalósításával. Együtt van így a kötet lapjain tájvédelmi körzet és épített környezet, növény- és állatvilág, műemlék és népviselet, kultuszhely és ünnepi esemény, a munka világa és a magas kultúra impozáns nógrádi vonulata, sport- és gazdasági bemutatkozó események, élményszerű, vonzó látnivalók sokasága, praktikus információk tömegével, Alsópeténytől Zabarig. A kötet igazi erénye a feldolgozás igényessége. Ilyen bonyolult feladatot nem is lehet másképpen megoldani, csak a tudományos ismeretterjesztés klasz- szikus hagyományait és módszereit alkalmazva, vagyis a maximális minőséget ötvözve a maximális hasznossággal. Egyáltalán nem tartom véletlennek - annál inkább szerencsésnek -, hogy a könyvet főszerkesztőként jegyző és részben író Csongrády Béla és a településeket bemutató egyik szerző, Sinka Sándor a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat évtizedek óta meghatározó személyisége. Ennek a követelménynek a megtartása persze hallatlanul nehéz munkával párosul, amelyben méltó társuknak bizonyult a könyv fotóanyagát készítő és szerkesztő Rigó Tibor (nála az elmélyült művészet ötvöződött a megye csodálatos gazdagságának sikeres, esetenként virtuóz láttatásával), valamint a szöveganyag fontos részeit író Faragó Zoltán és Szabó Péter, vagy éppen a túraajánlatokat összeállító Gubola István és a felelős szerkesztő Körtvélyesi Erzsébet és nem utolsósorban a kötet oldalait magas fokú szakmaisággal tördelő Fésűs László. Jól tagolt, használható, szemet, lelket gyönyörködtető ez a könyv. A Nógrád megyében kialakult kistérségek, természeti tájak beosztását véve alapul, logikus és rendezett a kötet felépítése. Tömörek és lényeg- retörőek a kistérségeket bemutató bevezetők. Nagyon fontos szövegek ezek, hiszen a nógrádi mentalitást hordozó sajátosságok belőlük rendeződnek egységes egésszé az alkotók szándéka szerint! (Valamennyit Faragó Zoltán írta.) Könnyen megtalálhatóak az egyes települések. Ezek bemutatása legtöbb esetben élvezetes stílusban a már dicsért nyitottsággal és lényegkiemeléssel, s nem utolsósorban pontos adatolással és a legfrissebb információk közlésével történik. Ugyanakkor a jól átgondolt tipográfia lehetőséget ad a „főszöveg” mellett hasznos és érdekes információk szöveges és képi közlésére, melyek „válogatott fűszerként” gazdagítják az anyagot. Miként a gasztronómia, a természetjárás, a horgászat és a vadászat szerelmesei épp úgy tájékozódhatnak a kötetből, mint a kulturális események, a művészeti programok és a népművészet rajongói. Rendezvénynaptár, összefoglalók, praktikus információk jegyzéke és még sok finom gesztus teszi használhatóvá, az olvasók kedvét keresővé a könyvet. Külön öröm, hogy a könyvben Nógrád megye mind térben, mind időben szerves egységet képez. Nem terhelt a kötet ideológiai-politikai előítéletekkel, melyek miatt esetleg fontos értékek nem kerültek volna bemutatásra, említésre. így lehetőség van végre annak szemlézésére és azon elgondolkozni, hogy a megye életében melyik történelmi korszak és melyik vidék, tájegység vagy település milyen értéket képvisel. Persze, 'aki nagyon akar, az biztosan tud hibát találni ebben a könyvben is. (Vannak ilyen emberek!) Amit ezúttal megemlítek, az inkább hiányosság. A könyvben kizárólag magyarul olvasható minden. Ez útikönyv esetében nem erény. A „VendégVáró”-sorozatot gondozó kiadó gyakorlatában ismert a külön angol és német nyelvű kiadás elkészítése. Csak bízni tudunk, hogy erre Nógrád esetében is sor kerül, sőt itt a sajátos körülmények okán megfontolandó a szlovák nyelvű változat megjelentetése is. Számos Nógrád megyei településről van már önálló kötet, monográfia. Ezek említése - vagy akár csak egy ikonnal történő jelölése - még növelte volna az egyébként is nagyon gazdag információs anyag értékét. Mindent összevéve örömünk teljes lehet, mert igazi „szolgáló könyv” készült Nógrád megyéről. Az köztudott, hogy a szolgálathoz mély alkotói alázat szükséges, amelyre csak a legfelkészültebbek képesek. Jó, hogy megtalálták őket a Well-PRess Kiadó szakemberei. Akiket viszont ezen túl azért is elismerés illet, hogy megyénk gazdagságához méltó külsővel és minőségben tudták kiadni ezt a valóban régóta nagyon hiányzó vendégváró útikönyvet. NÉMETH JÁNOS ISTVÁN Valóságunk a „Palócföld” tükrében Megjelent a megyei folyóirat idei első száma „Nem akarok várni rád” Syl, avagy a jövő énekesnője? A nógrádi kulturális élet iránt érdeklődők körében ismeretesek azok a viták, amelyek az elmúlt időben a megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata, a „Palócföld” körül zajlottak. Úgy látszik, a nagy múltra visszatekintő folyóirat megjelenése egyelőre nem került veszélybe, legalábbis erre utal az a tény, hogy napvilágot látott a „Palócföld” idei első száma Salgótarjánban, s ígérik, hogy 2000-ben is négy számra számíthatnak az érdeklődők. Palócföld mostani száma a korábbiaknál gazdagabb tartalommal jelent meg. A szociografikus elemeket is tartalmazó publikációkat, a tanulmányokat, az interjúkat, a személyesebb hangú eszmefuttatásokat olvasva úgy tetszik, a folyóirat a továbbiakban is meghatározó szerepet tölthetne be abban, hogy megfelelő erkölcsi és anyagi támogatással mind szélesebb nyilvánosságot jelentsen a napjainkra már meglehetősen visz- szahúzódott, a szűkebb értelemben vett szakmai, illetve a magánélet „védettségében” létező, elsősorban humán csoportok és személyek számára. Ugyanis éppen ez az az értelmiségi réteg, amely egzisztenciális helyzetéből következően szinte törvényszerűen a politikai, gazdasági változások veszteseinek sajnálatosan széles körében találta magát egyik napról a másikra, amennyiben nem ment át időben a politikai-gazdasági szféra sokszínű és mindenképpen jövedelmezőbb világába. Erre pedig viszonylag kevesebben vállalkoztak, ellentétben például a helyzeti előnyüket kihasználó közgazdasági és a műszaki értelmiséggel, amelynek sikerült megteremtenie személyes gazdasági hátterét. így vagy úgy történt, mindenképpen hiányzik az a közéleti hang, amelyet egy deklaráltan polgárinak nevezett - bár ettől még roppant messze lévő, egzisztenciálisan kettészakadt - társadalom sem nélkülözhet már csak azért sem, mert hiszen változatlanul szüksége van a folyamatok elemzésére, illetve a folyamatokból következő társadalmi közérzet figyelemmel kísérésére a cselekvés érdekében. Ezt a napi politikai megnyilatkozások, közvélemény-kutatások semmiképpen sem pótolhatják. Egy közéleti, irodalmi és művészeti folyóirat éppen ebben találhatja meg a szerepét. Különösen egy olyan, szegénység sújtotta országrészben, ahol fennáll a veszélye annak, hogy egy idő után már nem is hallatszik a hangja. Mit kínál a legfrissebb Palócföld? A szépirodalmat a jelen számban Szepesi József versei, továbbá Onagy Zoltán novellája, Matúz Gábor kisprózája és Csikász István esszénovellája képviseli. Tóth Anna erdélyi útijegyzetet írt, Lackó Pál az év elején elhunyt Kojnok Nándorról, a lap egykori főszerkesztőjéről emlékezik meg. Folytatódik az a „Seregszámla” címmel a folyóirat tavalyi harmadik számában elkezdett interjúsorozat, amelyben eddig Czinke Ferencet, Réti Zoltánt, Orosz Istvánt, Mészáros Erzsébetet, Erdei Sándort, Antal Andrást, Csemniczky Zoltánt, Cene gál Istvánt és Gerencsér Jánost mutatta be a folyóirat. Most Baráthi Ottó szólaltatja meg Paróczai Péter salgótarjáni mérnököt. A „Valóságunk” rovatban Bedegi Győző szubjektív hangú esszéjében Szabó Zoltán „Cifra nyomorúság” című szociográfiájának néhány salgótarjáni helyszínét járja végig azért, hogy ezredvégi jelentést készítsen a mai állapotokról. Balás Róbert viszont nagyon is konkrét és föltétlenül sok tanulságot is megfogalmazó összegezést ad közre a nógrádi vállalkozások és a mikrovállalkozások helyzetéről, a megye gazdasági teljesítményéről, amely az országban a legkisebb. A továbbiakban Sinkovics Ferenc Matúz Gábor „Ötödik évszak” című könyvéről, Gréczi- Zsoldos Enikő Szabó István XIX. századi kazári plébános nyelvészeti tevékenységéről, Galcsik Zsolt egy, Ferenczy Tetéznek tulajdonított verstöredékről ír. Erdős István Rácz Pál prímáskirályt mutatja be egy készülő kötet részleteként. N. László Endre tanulmánya, s a „Vita” rovatban Bozó Gyula, illetve Vasvári Zoltán hozzászólása teszi teljessé a Palócföld legújabb számát. Előbbi Sulyok László, utóbbi Nagy Zoltán korábbi írásaihoz szól hozzá. E szám gazdag illusztrációs anyagát a Nógrádi Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteményének Salgótarjánt ábrázoló művei közül válogatták a szerkesztők.- MÉR Koncz, Kovács, Zalatnay, az Omega Kóbora és a Metró Zoránja, s a könnyűzenei ízlésvilágomtól idegen Illés maradt a mai napig a sztár nekem (is). Okét nem csak a zenei stílusirányzatok képviselőiként értékelte korosztályom átlagközönsége, hanem mint egyéniségeket is. Kedveltük vagy szapultuk őket egyéni ízlésünktől függően, de szinte biztos: nemigen akadt, aki közömbös maradt volna irántuk. Belőlük nem faragták a sztárt, ők azzá váltak, s ki tudja még milyen magasságokig ívelt volna karrierjük, ha nyomukban ott hemzsegett volna a sztárcsinálók hada. Várnám az utódlást, mások is, sokan, lehet, hogy sor kerül rá? A minap láttam egy lányt, hallottam a hangját, a zenéjét, mit mondjak, muzsika volt füleimnek, s első ránézésre, mintha egyéniség lenne az a lány. Kicsit kihívó, de visszafogott, többet sejtet, mint mond, ráadásul, puszta külleme pódiumra állíthatná... Félreértés ne essék, örvendetesnek tartom, hogy egy ideje beindult a sztár- csinálás mechanizmusa, jó, ha van aki felkarolja, istá- polja a vélt vagy valós tehetségeket. Mindössze az a bajom vele, hogy annyit, de annyit kreálnak belőlük, hogy időszakonként nem is érdemes rájuk odafigyelni. Valójában nem is érdemes, mert hát a mai médiavilágban azt is sztárrá kiáltják, aki maga sem is akarja, ami az én kedélyemet igencsak felzaklatja, mert az, csak sztárolás, hát még, hogy egy kaptafára húzható az egész. A könnyűzene világára főként jellemző, nekem inkább unalom és csömör, mint hangulatszínező elem. Ritka pillanat, hogy megérint egy-egy hangfoszlány, zenei attitűd, egy kellemes hang. A napokban volt szerencsém hallani egy szólóénekes maxifelvételét, aki úgymond az igényesebb műfajt képviselheti a könnyűzene világában. Kíváncsi lettem a hang gazdájára is, akiről kiderült - bár közismertségre szert tehetett az egyik kereskedelmi tévécsatorna műsorvezetőiéként - énekesnőként, még bemutatkozásra vár. Szalontai Szilviának hívják az első szólólemezével kirukkoló hölgyet, amely „Nem akarok várni rád” címmel jelenik meg. Hallgatóként olyan CD-t merek olvasóinknak ajánlani, amelyet vélhetően sokan fogadnak tetszéssel, a hozzáértőbbek, talán mert mára elszoktatták őket az élőhangszeres akusztikától, mások, mert egyszerűen jó a zene, szép a hang. Zenéit a hazai popvilág jeles szerzői komponálták, köztük, Tötök Tamás, Kis Gábor, Szűcs Norbert, Gyulai Zsolt és Galambos Zoltán, ám ritka, de orosz szerző dallamának is helye van a nagylemezen, amelyen tíz dal szövege közül, tízét a szólista írta. Többségük, mint az én toplistá- mön első helyen szereplő „Bárcsak” című is, a múltbéli társ, a vele együtt tovatűnt boldogság iránti vágyódásról szól, de nem a beletörődés, inkább a szép emlék kapcsán. Ennyi kijár 26 esztendősen is, hiszen mindössze ennyi éves a leány, aki eddig több területen is kipróbálta magát, ám azt mondja, régóta az énekesi pályára készül, iskoláival, előadói próbálkozásaival, a műsorvezetői ténykedésével, még akkor is, hogy ajtót tárt elé a reklám világa. A „Syl” néven produkció alapja Szalontai Szilvia, akinek albuma annak a svájci, Berger Music A. G.- nek a kiadásában jelenik meg, amely menedzselte például Samantha Foxot, és más híressé vált előadókat, hozzá fűződik DJ. Bobo, Iron Maidén, Joe Cocker képviselete is. Szalontai Szilvia produkciójának - a nagylemezzel egyidejűleg jelenik meg videoklipje is - külön érdekessége, ám egyetlen véletlen- sége, hogy éppen június 27-re, a születésnapjára időzítették a nyilvánosságra kerülést. Mit is lehetne kívánni neki így premier előtt? Legyen boldog és sikeres! A kötet címlapja Rigó Tibor hollókői felvételével
