Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24-25 / 146. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖR KÉP PÁSZTÓ 2000. JÚNIUS 24., SZOMBAT Faragó Zoltán: Ó Eső nélkül, nagy melegben - Madár nevű növények Pusztító szárazság aszalja a növényeket: a gyepre lépve elporladnak a hetek, hónapok óta egyetlen csepp esőt sem látott fűszálak. A parkokban csak néhány különösen szárazságtűrő gyom zöldell, a pázsit jószerével kiveszett. A réteken, legelőkön azért jobb valamivel a helyzet, mert az ottani növényzet hozzászokott az időjárás szélsőségeihez. Egyébként egyes, különösen napsütötte területeken szalma színű a más években ilyenkor még többnyire smaragdzöld mező, sőt, az akácfák alsó ágain is sokfelé látni sárgára száradt leveleket. A betonkeménységűvé vált földön két ujjnyi szélességű repedések tátonganak, ahol puha a talaj, ott port hord az időnként feltámadó szél. Az aszály és a forróság egyszerre tette tönkre az em­ber által vetett és a természet nevelgette termést. A maga­sabban fekvő területeken ilyenkor persze kellemesebb egy kicsit a hőmérséklet, bár csütörtökön még a Kékesen, ezer méterrel a tenger szintje felett is 40 Celsius fok fölé kú­szott a hőmérő higanyszála. A Medves-fennsík peremén járva azonban, az árnyékos bükkösökben érezhetően kel­lemesebb a hőmérséklet, mint valamivel lejjebb. A ta­padó pókhálók, csapatostól támadó legyek, szúnyogok okozta kellemetlenség ezen a héten is inkább elviselhető volt, mint a rettenetes forró­ság: az ember az utcára lépve üyenkor szó szerint a bőrén és a tüdejében érzi, hogy a tű­ző nap mellett az aszfaltból és a betonból is sugárzik a forróság... Eresztvényben is száraz az erdő alja, de mégsincs úgy kiszáradva, mint egy alacso­nyabban fekvő területen. Az avar alig ropog az ember lép­tei alatt, a vízmosás alján kis patak csörgedez, sőt, az ös­vény pedig egészen sáros egyes helyeken! A hosszan Árnyas bükkerdő: még kánikulában is hűvös tartó forró és száraz időszak után már jól is esik az embernek e látvány. Az erdei út szélén, a bükk- és gyer­tyánfák alatt lavórnyi foltokban a fehér lóheréére emlékeztető, de ötször akko­ra, szív alakú leveleket nevelgető nö­vényfoltok díszlenek. Az erdei madár­sóska kisebb-nagyobb telepei néhol szinte egymást érik. Érdekes kis nö­vény, igazi különlegesség nagy, üde zöld leveleivel. Nem ritka, de nem is bukkan rá az ember lépten-nyomon. Olyan inkább, mint amikor gombá­zunk: hiába keressük, nem bukkanunk rá még a legalkal­masabbnak tűnő élőhelyeken sem. Máskor meg, legváratla­nabb helyen tűnnek fel a tövek: vízmosás szélén, erdei patak partján, egyes erdőrészekben, sőt, a szilvásváradi kisvasút nyomvonalán is sokfelé megél a hegyoldal bevágásaiban. A patak medre is érdekes: égerfák állnak benne, elszórtan bükk- és gyertyánszálak nőnek közöttük. Akad néhány fehér­fűz is: törzsükön végig kis galy- lyacskák sarjadnak, amiről könnyen fel lehet ismerni őket. Egy helyen megállók, mert csuszkák kiabálását hallom a közelből: legfeljebb pár napja kirepült fészekaljukat vezetge­tik a madárszülők. Egészen a közelembe merészked­nek, hol el­tűnnek, hol felbukkan­nak, keres­gélnek az ágak között, néha a víz­mosás köze- ■ lében. Egyik fiatal csusz­ka végül jól látható helyen telepszik le egy gallyra, a nap ép­pen rá süt. A tollaza­ta szemmel látható­an csurom vizes: alighanem megmár­tózott a patakocská­ban. A madárka még tok napozó csuszkát, de azért csak rá­csodálkozom a furcsán viselkedő fióká­ra. Nem zavarja persze, beletelik vagy három perc, amíg válaszol egy szülői hívóhangra, s elröppen valamerre a lombok sűrűjében. Végig látogatom azokat az orchideatö­veket, amelyeket a környéken találtam az idén. Igaz is: csupa „madár” nevű nö­vényről van szó! Hosszú levelű kardos madársisak csak egy helyen nőtt az ös­vény szélén, de az inkább kerek levelű fe­hér madársisakot több helyen is láttam, sőt, rábukkantam egy kissé hosszúkás le­velű példányra is, ami gyanús, hogy a két faj hibridje. Szerencsére úgy látom, hogy mindegyik nevelt valamennyi magot. A bükkösben mindenfelé tenyésző madár­fészek viaszsárga hajtásai nagyrészt már elszáradtak, - ez idő tájt már így is szo­kott lenni, ezt nem az aszály teszi - alig egy-két friss növénykét látni. Visszatérve A SZERZŐ FOTÓI a szemét is behunyja, azután kitátja a csőrét, s fejét is féírefordítja: pontosan olyan, mintha azt akarná, hogy a nap­sugarak érjék a torkát! Nem először lá­az előbbi gondolathoz: a madár nevű nö­vények között, bár nem orchideaféle, ott van még a madársóska is... Az egyházak szerepe nélkülözhetetlen az emberek védelmében Rendhagyó bizottsági ülés a váci püspökségen A Nógrád Megyei Védelmi Bizottság a napokban kihelyezett ülést tartott a váci püspökségen. A rendhagyó tanácskozás okáról, az ott elhangzot­takról Ökrös László ezredes, a védelmi bizottság titkára adott tájékoztatást. Ritka alkalom egy megyei védelmi bizottság életében, amikor nem a me­gye illetékességi területén, hanem egy másik megye területére teszi át ülését. Ennek az aktualitását az adta, hogy a védelmi bizottság egyetlen napirend­ként tárgyalta meg az egyházakkal kö­tött rendkívüli helyzetekben történő együttműködési megállapodás elmúlt évi tapasztalatait. Vendéglátónk Keszthelyi Ferenc me­gyés püspök úr örömét fejezte ki, hogy fogadhatta a jelenlévőket, mert olyan fontos témáról tárgyaltak, amely nap­jaink aktualitását hivatott szolgálni. Az együttműködés tapasztalatait Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Védelmi Bizottság elnöke értékelte beszámoló­jában. Az elnök utalt rá, hogy az egy­házakkal 1998. április 21-én megkötött megállapodás alapvető célja az egyhá­zi szervek és a védelmi bizottság együttműködésének elősegítése. Ka­tasztrófahelyzetben a polgári lakosság megsegítése, a keletkezett károk mér­séklése érdekében. Utalt rá, hogy mind a honvédelmi törvény, mind a kataszt­rófavédelmi törvény kimondja, hogy az állampolgárok joga és kötelessége részt venni a honvédelemben, a ka­tasztrófák megelőzésében és az elle­nük való védekezésben. Az egyházak feladatait rögzítő 199Ö. évi IV-es tör­vény is kimondja, hogy hitélet körébe tartozó munka mellett részt vesznek kulturális, oktatási, szociális, egész-' ségügyi tevékenységükkel, a nemzeti tudat ápolásával is az ország életében. Az egyházak krízis helyzetekben nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, az ellá­tás, a segélyezés meg­szervezésében és végre­hajtásában. Ez náluk spe­ciális tevékenységként je­lentkezik. Sikeres az ok­tatási és nevelési tevé­kenységük, a lakosság összefogása, a lelki vigasz nyújtása pedig nélkülözhe­tetlen egyházi feladat. Ezt bizonyította az egyházak részvétele az árvízi és bel­vízi katasztrófák elleni védekezésben. A mozgósításra még az istentiszteletek szószékeit is felhasználták. Az elnök elmondta, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a védelmi bizott­ság milyen új lehetőségeket lát az együttműködésben. Egyebek között szükséges a sorkatonák lelki segélyé­nek megoldása és az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Nógrád megyé­ben például a nagyoroszi alakulat és a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság esetében. Az igazgatóság közösségi szállásán elhelyezett külföldi mene­kültek bezártság érzésének oldásában, az emberek lelki megnyugtatásában. Hangsúlyozottan emelte ki, hogy szük­ségesnek tartja katasztrófa helyzetek­ben legyen jelen mindig vallási vezető is. Alakítsanak ki olyan információs szolgálatot annak érdekében, hogy az egyházi vezetők megfelelő tájékozta­tást kapjanak és vegyenek részt a kö­zös munkában. Az egyházak és a vé­delmi bizottság közötti kapcsolatok fejlesztése keretében célszerű lenne a szükséges informatikai hálózatot ki­építeni. A veszélyhelyzetek felszámo­lását követően pedig szükség van az áldozatok hozzátartozóinak megsegí­tésében. Az egyházak részéről többen is kér­ték, hogy a kétoldalú találkozókon kí­vül is az aktuális kérdésekben teremt­sék meg - akár kiadványok, vagy írá­sos anyagok formájában - a tájékozta­tást. Speciális feladatként fogalmazó­dott meg, hogy katonák balesete ese­tén a tábori püspökségeket is vonják be. Megállapították, hogy az egyházak részvétele továbbra is nélkülözhetet­len az adományok gyűjtésében, szét­osztásában, a károsultak, menekültek lelki támogatásában, a befogadó lakos­ság felkészítésében, a menekültek el­helyezésének, ellátásának biztosításá­ban, önkéntes véradások szervezésé­ben. S nem utolsósorban a betegszállí­tásban, ápolásban, a segélyadományok továbbításában. Csuka Tamás dandártábornok, tá­bori püspök elismerően szólt az el­hangzottakról, de megítélése szerint sokkal többet tettek az egyházak ezen a területen. Ökrös László ezredes, a vé­delmi bizottság titkára kifejtette, hogy az egyházak és a védelmi bizottság kö­zötti összhang fejlődése köszönhető annak, hogy a kezdeti bizalmatlanság egyre jobban feloldódott és az egyházi képviselők magukénak érzik a közös érdekű feladatokat. Dr. Havasi Zoltán rendőrfőkapitány felvetette, hogy ne csak a védelmi bizottság privilégiuma legyen az egyházakkal való kapcsolat- tartás. A különböző szerveknek van az egyházakkal kapcsolata, ezt kiszélesít­ve, közös nevezőre hozva szélesebb társadalmi bázison valósulhat meg az együttműködés. Dr. Semjén Zsolt helyettes államtit­kár Az állam és az egyház kapcsolata napjainkban címmel tartott előadását követően A válságkezelés védelmi igazgatási rendszeréről, a védelmi igazgatás időszerű feladatairól dr. Höflinger József ezredes, a Honvédel­mi Minisztérium Védelmi Hivatalának főigazgató helyettese beszélt. PÁDÁR ANDRÁS Végigjárta a ranglétrát A bátonyterenyei rendőrkapitányság bűnügyi osztályának élén június el­sejétől Erszényi István személyében új megbízott vezető tevékenykedik. A 44 éves rendőr őrnagy 18 évvel ez­előtt szerelt fel a rendőrség köteléké­be, eddig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében dolgozott. Már rendőr volt, amikor 1989-ben jeles eredmén­nyel szerzett diplomát a Rendőrtiszti Főiskolán. Két felnőtt gyermeke van, akik Budapesten dolgoznak, mond­hatni, rokon szakmákban, így most feleségével kettesben érkeztek Bátonyterenyére.- A tizennyolc év alatt mindig bűn­ügyi területen dolgoztam - mondja Er­szényi István. - Nyomozóként kezd­tem, voltam főnyomozó, dolgoztam a megyei főkapitányságon kiemelt fő­nyomozóként, illetve területi kapi­tányságon osztályvezetőként. Saját kérésemre kerültem a sárospataki ka­pitányságra, ahol kiemelt főnyomozó­ként tevékenykedtem. Amikor eldön­töttem, hogy váltam szeretnék, több megyében is szétnéztem, végül Nóg­rád megye mellett döntöttem. Nem ta­gadom, hogy a döntésben nagy szere­pet játszott az is, hogy itt biztosítottak szolgálati lakást. Bár még nincs telje­sen készen, mert bizonyos átalakításo­kat kellett eszközölni, amelyért külön köszönet az önkormányzatnak és a helyi vezetésnek.- Kevés idő telt el ugyan még azóta, amióta itt dolgozik, de hogyan tudná összegezni az eddigi tapasztalatokat?- Az eddig eltelt időben jobbára is­merkedtem a környezettel, az embe­rekkel, hiszen egy-két, még a főiskolá­ról származó ismeretséget leszámítva idegen vagyok itt. Áttekintettem az eredményeket, ismerkedtem a műkö­dési területtel. A Bátonyterenyei Rend­őrkapitányság eredményei igen jók, hiszen a hat kapitányság közül mindig az „élbolyban” található. Én azt gon­dolom, hogy ami jól működik, ahhoz nem szabad hozzányúlni, ugyanakkor van egy-két dolog, amin változtatni kell. Az elsődleges szempont az, hogy az elért eredményeket meg kell tarta­ni, ha lehet, akkor javítani, mint aho­gyan lehet javítani az eddigi jó mun­kán is. Ezt nemcsak bűnügyi, hanem közbiztonsági vonatkozásban is ér­tem. HEGEDŰS Jutalom: kül- és belföldi vakációzás A budapesti székhelyű Szilágyi Erzsé­bet Független Segítő Nőegylet helytörté­neti pályázatot írt ki a szécsényi középis­kolások részére. A diákok szép számmal fogtak hozzá a kutatáshoz, s nagyon sok színvonalas munka született. Lipthay Erzsébet, az egyesület elnöke kérdésünkre elmondta: - a pályázat kiírásával az volt a céljuk, hogy a diákok a kutató munkájuk során megismerjék Szécsény azon szülöttei­nek életét, munkásságát, akiknek életút­ja példaértékű a fiatalság előtt, akik munkásságukkal hozzájárultak a ma­gyar és az egyetemes kultúra, tudomány fejlődéséhez. Megismerjék azt a sok ér­téket, amit a ferences rendiek Szécsényért tettek. A dolgozatokat értékelő bizottság a Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola diákjai közül hat, a Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola növendékei közül 12 tanuló munkáját javasolta díjazásra. Baranyi Edina, a me­zőgazdasági szakképző iskolás és Szabó Gábor kőrösis diák jutalma egyhetes ró­mai vakációzás. A gimnazisták közül Ivanyik Dávid Erdélyben, Fiilöp Erna Po­zsonyban, Mizsák Georgina Bécsben- tölthet el egy-egy hetet. Belföldi üdülé­sen vehet részt a mezőgazdasági iskolá­ból Faludi László, Juhász József, a gim­nazisták közül Rigó Edit, Bagó Zsófia, Rigó Zsuzsanna, Péter Zsófia, többen könyvjutalomban részesültek. SZENOGRÁDI FERENC „Félszáraz” fenyves Mátrakeresztes közelében: ezt nem az aszály okoztaLa fényt nem kapó alsó gallyak elsorvadnak egyébként is ■ Az erdei madarsosl.a szív alakú levelei

Next

/
Oldalképek
Tartalom