Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-23 / 145. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN ’’|| Jp BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP E| ?yi falu, égj ? nap, egy lap - Vizslás Az első írásos említés 1456-ból származik: ebben az 1680 körül épült. Vizsláshoz tartozik a 21-es számú főút esztendőben nyerte adományul Daróczi Mihály. Ekkor Múltidéző mellett fekvő Újlakpuszta is. A középkorban önálló falu még nem volt itt falu, az oklevelek pusztaként említet- volt, az adóösszeírások 1553-ban említették. Természet1 ték a környéket. A későbbi község a török hódoltság idején elpusz- védelmi terület a községhez tartozó Kökényes-völgy, ahol hatalmas tűit, és csak az 1700-as évek elején települt újra. (A középkori falu a tölgyfa áll: a környékbeli hagyományos állattartás jellemző helyszímai Kaparópuszta helyén volt.) A község római katolikus temploma nének, a legelőerdőknek utolsó maradványa. F. Z. Gondos gazda módjára Beszélgetés Sándor Tibor polgármesterrel Az 55 éves Sándor Tibor másfél évtizede első embere az 1500 lelket számláló Vizslásnak. Ő volt a község utolsó tanácselnöke, s immár a harmadik ciklusban polgármestere. A tősgyökeres vizslási közéleti személyiséggel a helység fejlődéséről, az önkormányzat idei feladatairól, s közeljövő kilátásairól beszélgettünk.- Röviden hogyan értékelné a település élén eltöltött tizenöt évet?- Nagyon sok mindent elértünk, már csak a szennyvízhálózat kiépítése van hátra. Amikor 1985-ben megválasztottak tanácselnöknek, azonnal újraindítottam a hét éven át szünetelt labdarúgó-szakosztályt, mert a focit szeretik az itteni emberek. Korszerűsítettük a közvilágítást, majd elkészíttettem a rendezési tervet, hogy legyen a falunak arculata. Azóta legalább hetven lakással, új utcával gyarapodott Vizslás. A vezetékes ivóvízhálózat 1988-ban épült ki. Egy év alatt központi fűtést kapott az óvoda, az iskola, a kultúrotthon és a polgármesteri hivatal. Új játszótér épült. Végre 1994-ben átadhattuk rendeltetésének a Vizslást és Vizslás-Újlakpusztát összekötő műutat, amely időben és távolságban lényegesen lerövidíti az átjárhatóságot a két településrész között. A következő évben kiépült a telefon- és a vezetékes gázhálózat. Korábban sok vesződséget okozott a szemétszállítási díj beszedése, mert voltak, akik nem, vagy csak késve fizettek, ezért 1997-ben bevezettük az ingyenes szemétszállítást. Korszerűsítettük az orvosi lakást. Végül, de nem utolsósorban: 1998-ban elkészült a szennyvízhálózat kiépítésének terve, remélem, a kivitelezés sem sokat várat már magára.- Térjünk át az idei költségvetésre! Mennyi pénzből gazdálkodhat a község, ez mire elegendő?- Az ez évi költségvetésünkben 80 millió forint szerepel, amely okos gazdálkodással sok mindenre elegendő. Az iskola, az óvoda, a kultúrotthon, a polgármesteri hivatal működtetése elviszi az összeg felét. A közvilágítás, a közkutak, az úthálózat, a köztemető fenntartása, a csapadékvíz elvezetése, a közmunkások fizetése együttvéve 9 millió forintot tesz ki. A szociális feladatok ellátása nagyon fontos számunkra. Jövedelempótló támogatásra 2 millió, szociális segélyre, gyermekvédelmi támogatásra, temetkezési, illetőleg átmeneti segélyre összesen 10 millió forintot fordítunk. Újdonság nálunk a lakáscélú támogatás, melynek összege 2,2 millió forint. Az idén tizenhét, elsősorban fiatal házas kap öt évre szóló, kamatmentes lakásépítési, lakásfelújítási támogatást. A labdarúgócsapatot az idén 650 ezer forinttal segíti önkormányzatunk. Mint már említettem, Vizsláson szeretjük a futballt, a mérkőzések kimozdítják az embereket az otthonukból. Az orvosi rendelő jelenleg a polgár- mesteri hivatal épületében található, a fejlesztésre szánt pénzből egy családi házat akarunk vásárolni erre a célra. Öt témában nyújtottunk be önálló, vagy közös pályázatot, az ezekhez szükséges saját tőkére 10 millió forintot tettünk félre.- Vegyük sorra, milyen pályázatokról van szó?- Szeretnénk kiépíteni a polgárvédelmi riasztó és hangosító rendszert, ezáltal a faluközponttól távolabb lévő Vizslás-Ujlak- pusztán is javulhatna a tájékoztatás, az információellátás. Számunkra is fontos a Salgótarján gesztorságával megvalósuló városkörnyéki szilárdhulladék-ár- talmatlanító beruházásának mielőbbi megvalósítása, melynek kiadásaihoz a lakosságnak is hozzá kell járulnia. A Mátraszelét, Kazárt, Vizslást és a fogadó Salgótarjánt érintő szennyvízhálózattal kapcsolatos beruházás költsége eléri a 3,5 milliárd forintot, ebből községünkre mintegy 500 millió forint jut, melynek előteremtéséhez az önkormányzati és a pá- lyázaü pénzen túlmenően a lakossági hozzájárulásra is szükség lesz. A Shop '97 nevet viselő kísérleti pályázat Ceredet, Zabart, Szilaspogonyt, Mátraszelét, Kazárt és Vizslást érintí, együttes ráfordítási összege 65 millió forint, melyből 20 milliót a községeknek kell összeadniuk. Falvanként más-más a fejlesztés célja, iránya. Vizsláson szabadidőközpontot szándékozunk kialakítani, felújítjuk a tájházat, a hagyományőrzőknek népviseleti ruhát és tárgyi eszközöket fogunk vásárolni, s a településünkre látogatók jobb tájékoztatása érdekében utcajelző táblákat állítunk fel. A pályázatban résztvevő vállalkozók a falusi turizmust akarják segíteni. A vizslási Klement István^ a lóistálló bővítésére, Cserényi Zsoltné lovaglópálya építésére szeretne pénzhez jutni pályázat útján.- Apropó, vállalkozók: milyen szerepet töüenek be a település életében?- Számuk kevés, tevékenységük nem meghatározó községünk fejlődése szempontjából. Eddig nem vetettünk ki rájuk kommunális adót, a jövő évtől viszont bevezetjük.- Mekkora gondot okoz Vizsláson a munkanélküliség?- A munkanélküliség nálunk is komoly gond, hiszen - a megyei átlagnak megfelelően - a munkaképes korúak nagyjából tizenöt százalékának nincs állása. Közmunkával próbálunk rajtuk segíteni, jelenleg tíz embert alkalmazunk ezen a címen. Tudjuk, ez kevés, de csak erre van lehetőségünk.- Tételezzük fel, hogy belátható időn belül kiépül a szennyvízhálózat, ezzel teljessé válik az infrastrukturális ellátás Vizsláson. Polgármesterként miként fogalmazná meg az ezt követő tennivalóit?- A jó gazda gondosságával szeretnék vigyázni értékeinkre, irányítani a falu életét.- Tizenöt év a köz szolgálatában nagy idő, polgármesternek lenni korántsem napi nyolcórás műszak. Nem fáradt még bele az örökös készenlétbe, a gyakori vitákba, a sokszor kilátástalannak tűnő csatározásokba?- Engem a fejlődés ösztönöz, értelmét látom a munkámnak. Ezért szép feladat másfél ezer lakosért dolgozni, ezért megtisztelő polgármesternek lenni. Mese a juhászról és falualapító őseiről Kazárra menet jobboldalt, az utolsó vizslási házaktól pár száz méterre, közel a kanyargós mű- úthoz téglából épített, cseréptetős hodály terpeszkedik. Tőle néhány lépésre ugyancsak téglából emelt, puritán egyszerűséggel berendezett házikó áll. A friss szénából rakott boglya a gazda előrelátását dicséri, ő már a tikkasztó nyárban is a rideg télre gondol. Akárcsak óriásmadár, úgy emelkedik ki a tájból a gé- meskút, mellette fém itatóvályú. A helyet Vizslás-Kisrétnek hívják az itteniek. Jöttömre előszaladnak a kutyák, csaholásukkal jelzik, vendég érkezett. A juhász felnéz, abbahagyja a boglyarakást.- Ne féljen, nem hamisak - szól oda biztatóan, majd rámordul az ebekre:- Hátra, te! - mire azok vis- szább húzódnak. A magas, vékony férfi leteszi a vasvillát, elém jön. Parolára nyújtja munkában megkérgese- dett kezét.- Jakab József vagyok. A kölcsönös bemutatkozás után beszélgetni kezdünk.- Harminc éve vagyok juhász - tudatja velem. - Az édesapám is az volt, gyerekként sokat voltam mellette. Tőle lestem el a mesterséget. Szó szót követ, s hamar kiviláglik: távolról sem botcsinálta juhász az 52 éves Jakab József. A szécsényi mezőgazdasági iskolában tanulta a juhtartás tudományát, aztán a nyíregyházi főiskolára és a gödöllői egyetemre járt továbbképzésre. Idővel oktatott is, hozzá küldték pallérozódni a juhászt^nuló- kat.- Parasztcsaládból származom - árulja el. - Az apámnak huszonöt hold szántója volt, meg öt hold erdeje. Négy ló, négy tehén, négy borjú állt az istállóban. Saját juhászt tartott. A boldog időknek 1959-ben szakadt vége, amikor az apját beerőszakolták a közösbe. Ő volt a termelőszövetkezet első elnöke. Később a gazdaság juhásza lett, onnan is ment nyugdíjba. A fia úgyszintén a téeszben kezdte a juhászéletet.- A tizenharmadik század közepén négy család alapította Vizslást. A Sándor, a Kakuk, a Vincze és a Jakab família a tatárok elől menekült ide az elpusztított Újlak- pusztáról, s megtelepedtek. A Jakabok tehát már több mint hétszáz éve élnek a községben - büszkélkedik. Hallgatunk egy sort. Kérdezem, mennyi juha van.- Negyven saját, hatvanat meg az ismerősök hoztak - feleli. - Az őrzésért és a gondozásért pénzzel, abrakkal fizetnek értük. Hat kecskét is tartok. Van négy hold földem, amikor elmegyek kaszálni, vagy szénát gyűjteni, muszáj bezárnom az állatokat - int fejével a hodály felé -, mert ellopnák őket. Évekkel ezelőtt három bárányt is elvittek. Aztán van-e köztük sánta? - faggatom tovább Jakab Józsefet. Önérzetesen válaszol:- Legfeljebb addig, amíg ide nem hozzák, mert én meggyógyítom őket. Formaiint, sertészsírt, timsót keverek össze, azzal kene- getem a kisebesedett lábat. Témát váltunk. Kérdezem a juhászt, mit csinál szabad idejében. Felnevet. 2000. JÚNIUS 23., PÉNTEK Ajkukról szól a nóta Jó hangú, dalolni szerető asz- szonyok hozták létre 1973-ban a vizslási Százszorszép menyecskekórust. Az akkori alapítók közül ma már csak Sándor Sándomé tagja az együttesnek. A víg kedélyű, barátságos asszonnyal a házuk előtti meggyfák hűvösében beszélgettem, körülöttünk kislibák csipegették a zöldet.- Már gyerekként is szerettem a szép ruhákat, szívesen táncoltam, énekeltem - árulta el Sándomé. - Iskolásként Szent- irmai Istvánná tanított táncolni. Gyakran felléptünk a különféle ünnepeken, leginkább május elsején. Imádok énekelni, kapálás közben is dalolok. A menyecskekórusra terelem a szót.- Kakuk Ferencnével, az akkori tanácselnök feleségével alapítottuk. Aztán mások is csatlakoztak hozzánk. Ahol csak énekeltünk, sikert arattunk. A megyében sokfelé jártunk, például a balassagyarmati palóc találkozóra többször is meghívtak bennünket. De még Gyöngyösön, sőt Párádon is megfordultunk, ahol Vass Lajos karnagy közösen megénekeltette a csoportokat. Tavaly a rimóci falunapon, nemrégiben a szlovákiai Mucsinyban vendégeskedtünk. Az csak természetes, hogy idehaza is állandó szereplői vagyunk a rendezvényeknek. Olyan vizslási dalokat énekelnek, amelyeket még a nagymamájától tanult. Napjainkban tizenhármán vannak a rórusban, húsztól ötvenöt évesekig. Újabban Botos Istvánná tanárnő segíti az együttest. Közös munkálkodásuknak máris megvan az eredménye.- Nem egészen két hete részt vettünk Salgótarjánban a „Kultúrával a Nyugat kapujában” című országos nemzeti fesztiválon, s bejutottunk az őszi megyei döntőbe - tudtam meg Sándométól. A csodaszép vizslási dalokat csodálatos vizslási népviseletbe öltözve éneklik a szép hangú vizslási menyecskék. Megkértem beszélgetőpartneremet, sorolja el, milyen ruhadarabokból áll a híres-nevezetes vizslási népviselet.- Először is van a térdig érő sin- gelt bugyogó. Erre jön a fehér, csipkés pendely. Következik három-négy vasalt, keményített alsó szoknya, majd a virágos, csipkés kasmér felső szoknya. Elmaradhatatlan a kötény, a ganga. Az ing- váll fehér, gallérja, ujja csipkés. Reája terítjük a piros, vagy zöld színű nyakravaló kendőt. Lábunkra húzzuk a puha bőrből készült csizmát, fejünkre tesszük a pompázatos fejdíszt és a fékötőt, s teljes a vizslási népviselet. Az öltözködés másfél órába is beletelik. Megkérdeztem Sándomét, el- énekelné-e egyik kedvenc nótájának néhány sorát?- Szívesen - felelte, kisvártatva felcsendültek a fülbemászó dallamok: „A vizslási bíró úr udvarában,/ megakadt a szoknyám a csipkefában./Csipkebokor ereszd el sej- haj a szoknyámat,/ had öleljem me° a kedves babámat. ” Millenniumi ünnepség Vizsláson először 1998-ban rendezték meg a falunapot, ekkor kapott zászlót a község. Kicsit a hajdani bányásznapok emlékét felidézve, mindenkor szeptember első szombatján tartják a vigasságot. Praktikus szempont is közrejátszott az időpont megválasztásában, hiszen augusztus 20-án a közeli Kazáron búcsú, Salgótarjánban alkotmánynapi ünnepség vonzza az érdeklődőket, célszerűnek látszott tehát elodázni a vizslási falunapot. A falunap az idén része a 2000. évi megemlékezésnek. Az eseményeket a millenniumi bizottság szervezi. Augusztus 5-én, egyhetes kézműves-táborozással kezdődik a program, melynek az iskola ad helyet. Az elsősorban gyermekeknek szóló foglalkozásokat szakoktatók vezetik. A tábort a Nógrád Megyei Ifjúságért Alapítvány anyailag is támogatja. A szeptember 2-i falunapra csúcsosodnak ki a rendezvények. A jeles eseményre Mucsinyból és Karancsberényből várnak vendégeket. A szlovák község elöljáróival tavaly vették fel a kapcsolatot a vizslásiak, tisztelgő látogatást is tettek, a mucsinyiak tehát most a vizslásiak akkori vendégeskedését viszonozzák. A program igen gazdagnak ígérkezik. Tervezik a Stécé-öreg- fiúk labdarúgócsapatának meghívását, visszatérően itt lesz a salgótarjáni Főnix táncklub, a kazán szakszervezeti asszonykórus, a szécsényi tánccsoport. Lesz harcművészeti és íjászbemutató, s Bohács István magyamóta-énekes is szórakoztatni fogja a nagyérdeműt. Fellép a balassagyarmati operettkor. Bizonyára sok gyermeket vonz majd a salgótarjáni Pollák József vidámparkja, s úgyszintén gyermekek lesznek a főszereplői a divatbemutatónak. Lovagolni a helybeli Klement és Bayer család négylábúin lehet majd. A történések legfontosabbja- ként pedig millenniumi zászlót kap a község. A minden bizonnyal jól sikerülő falunap hajnalba nyúló utcabállal zárul. Az oldalt írta: Kolaj László Fényképezte: Gyuriján Tibor Jakab József a kánikulában csak a fotó kedvéért kanyarftotta vállára a subát, s nyomta fejébe a tollas kalapot ____________________■- Abból bizony nekem kevés van! De ha mégis, akkor faragni szoktam. Pásztorbotot, fakanalat, fabögrét, sótartót. Kiállításom is volt már. A nagyapám szintén faragott, még lovas kocsit is készített. Megnyugtatom, ő is jól tartja magát. Rátartian kihúzza magát.- Az már igaz, nincs gondom az egészségemmel - nevet ismét. - Százötven évig is kibírnám ilyen erőben. Búcsúzom. A mozgolódásra ismét előszaladnak a kutyák.- Hátra, te! - szól rájuk megint a juhász, s Bumi, Árva, Fürge - a három nagy fekete - és Dzseki - a kis vörös, akit valaki szívtelenül a sorsára hagyott a buszmegállóban - engedelmeskedik a parancsnak. Indulok vissza Vizslásra. Távolodva, egyre kisebbnek látszik a hodály, a házikó, a szénaboglya és a gémeskút, mígnem a hirtelen kanyarban végleg eltűnnek a szemem elől.
