Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-22 / 144. szám

Könyv előttem, könyv utánam... Ha mégannyiszor törvényszerű, sőt szükségszerű, akkor is rop­pant nagy kár, hogy a fiatalok jelentős részétől távol áll a könyvba­rátság. S ne tűnjön sértésnek a megjegyzés: ez sajnos, meg is látszik rajtuk. Sokszor elgondolom: mennyi mindentől fosztják meg magu­kat azok, akik csak folyóiratokat forgatnak, s a tévés csatornák vál­togatásával próbálnak mozgalmasságot lopni az információk ára- moltatásába. Észre sem veszik, hogy egyre gyakrabban „lapoznak," mert egy idő után a legképtelenebb hírek folyama is egyhangúvá vá­lik, olyan zenekarrá, amelynek egyetlen szólistájám sem kíváncsi már senki. S marad, állandósul a felszínen siklás. Azt mondják, ez a folyamat megállíthatatlan, visszafordíthatat­lan, tehát az ellenkezőjében való tálén reménykedésnek az égvilágon semmi értelme nincs. Talán mégis meg kellene próbálkozni azzal, amire a legkedvesebb módon és az emberélet legfogékonyabb éveiben a népmesék tanítanak: nincs lehetetlen, az égig érő fáknak is elérhető a csúcsa, s az üveghegyeken túl is van világ. Meg kellene próbálni könyvüúnyba fordítani, vagy abban megtartani a kőkobaki buksikat akkor, amikor azok a mesés gyerekéveik után éppen kezdenének hűt­lenek lenni a történetekhez. Jobbnál jobb olvasnivalóval buktáivá, személyes olvasmányélményekkel tálalva, megunhatatlanul ajánlva Egészen biztos, hogy a mai könyvmolyok sem győzködik az olvas­nivalókat mellőzőket, nem mondják el elégszer és hathatósan ne­kik, mi mindent köszönhetnek a papírra rótt soroknak, hogy azok jól élni, embert ismerni, környezetet, a szépet szeretni, gondolkodni tanítanak. S hogy ezek nem hallgatják el: az ember saját magának is jó társa, de ehhez meg kell tanulnia egyedül - önmagával kettes­ben - lenni. Nem mondják el, mert hisz' a könyvekben mindez olyan csodálatosan le van írva... Másrészt ha időről időre meg is fo­galmazzák magukban, mit köszönhetnek a könyvek szeretetének, s el is határozzák, hogy ezt feltétlen elmondják majd a gyereknek is, ha rögtön nem teszik meg, a pillanat könnyen elszáll. S a sok eltűnt pillanat csak növeli a könyvek és a könyvsivárságban éldegélő fiata­lok közötti távolságot. S ami ennél még szomorúbb, ennek kára nem mérhető időhiánym hivatkozó magyarázatokkal, következményei viszont lépten nyomon visszaköszönnek az önmagukat sem ismerő, a világ dolgaiban el nem igazodó, beszűkült látásmóddal megelége­dő tévelygőkben. Pop plusz rock Merjünk szeretni... Az „In flagranti” két tagból áll. Nevezetesen Karlovits Zsoltból, aki Karló becenévre hallgat, illetve Fenyvesi Attilából, akit barátai csak Athosnak szólítanak. A srácok há­rom évvel ezelőtt találkoztak elő­ször. Karló egy hirtelen ötlettől ve­„In flagranti”: új reménységek a hazai könnyűzene egén _______________■ z érelve a zeneakadémia faliújság­jára kifüggesztett egy hirdetést, amelyben egy alapítandó együttes­hez kreatív zenésztársat keresett. Athos kíváncsian hívta fel a meg­adott telefonszámot. A kölcsönös szimpátia, a hasonló zenei ízlés nyomán rögtön elhatározták, hogy együtt próbálják megvalósítani ál­maikat. Athos tízéves kora óta tanul kürtölni. Jelenleg első kürtös, ami a kamaraegyüttesben a szólamve­zető pozíciót is jelenti. Számos nemzetközileg is jó nevű szimfoni­kus zenekarban játszott, 1996-ban pedig az országos kürtverseny győztese volt! Autodidakta módon tanult meg billentyűs hangszere­ken játszani. Karló a produceri munkákat végzi, valamint a tökéletes techni­kai háttérért is felelős. Athos az énekes, s ő írja az „In flagranti” ze­néjét és dalszövegeit is. A duó a sa­ját tulajdonú stúdiójában vette fel azokat a dalokat, amelyekkel idén januárban kopogtatott az EMI iro­dájába. A karakteres „rádióbarát” popsongok és az igényes monda- nivalójú lírai szerzemények első hallásra megnyerték a lemezkiadó tetszését és szerződést ajánlottak nekik. Az áprilisban megjelent 11 dalos albumot egy márciusi maxi single, a „Bármit megtennék” előz­te meg. A lendületes tavaszi felvé­telhez egy klip is készült. Sőt, a dalt egy egyperces - egyedinek számító - rajzfilm kíséri, amely vélhetően pillanatok alatt élvonal­beli sztárt csinál az „In flagranti”- ból. * * * Az 1999. évi eMeRTon életmű­díjas Payer András énekes-zene­szerző a '60-as évek elejétől ko­moly részese volt a régi hagyo­mányos tánczenei stílus felfrissí­tésének. Azóta meghatározó sze­replője a magyar könnyűzenei életnek, úgy is mint szerző és úgy is mint előadó. Jóformán az egész magyar élvonal énekelte, il­letve énekli dalait. Számtalan szerzeményét vitte sikerre Né­meth Lehel, Záray Márta, Vámosi János, Kovács Erzsi, Koós János, Toldy Mária, Sárosi Kati, Zalatnay Cini, Aradszky László, Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál, Korda György, Katona Klári, Kontár László. A legnagyobb magyar ne­vettető, Hofi Géza első sikeres nagylemezének jelentős részét is ő írta. A számottevő együttesek közül a '60-as, '70-es években az Omega, az Illés, és a Bergendy, valamint a Magyar Rádió Big Bandje is műsorán tartotta dalait, akárcsak napjaink sztáregyütte­sei közül a Cotton Club Singer's, vagy a Republic. Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: Som Lajos. Pop plusz rock-ajándékokat vehet át szerkesztőségünkben: Dunai László Pásztó, Cserhát-ltp. 12. sz. Ma négyfordulós játékunk utolsó részéhez érkeztünk. Az elmúlt három hét megfejtéseit (Tátrai Tibor, Balázs Fecó, Som Lajos) figyelembe véve a mosta­nival, jön az ilyenkor jól meg­szokott kérdés: - Mi a közös a művészekben? Ám mindenek­előtt az utolsó kitalálandó mű­Napjainkban is igen aktív zenei munkássága, melyet a közelmúlt ban megjelent számtalan zenei al­bum fémjelez. Ezek közül feltétlen megemlítendő legújabb saját albu­ma, a „Minden ember szerelmes lesz lx”, amelyben eddig még ma­gyarra nem fordított világslágere­ket énekel a saját dalain kívül. Leg­újabb kiadója az EMI, amelyhez 2002-ig exkluzív szerződés köti. Ez az album elsősorban azok­nak szól, akiknek eddig csak a nosztalgia jutott, mert ez talán több annál. A zenei anyag általá­nos mondanivalója, hogy merjünk szeretni, mert abból nem lehet baj. A magyar jazz-rock muzsiku­sok krémje muzsikál együtt Payer Andrással, a „Mostanában hosz- szabbak az éjszakák” című dal­ban. (Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Dés László, Kőszegi Imre, Dandó Péter és Horváth Kornél) SÁNDOR ANDRÁS vész: az ország blueskirálya. Senkivel nem összetéveszthető hangja több évtizede az élvo­nalba segítette az élőben zené­lők sorában. Pályafutását a Hobo Blues Bandáéi alapozta meg. Jellegzetes megjelenése ré­sze a fellépéseinek. Ki ő? Bekül­dési határidő: június 26. A havi fő kérdés megválaszo­lásáért CD-t is adunk ajándékba. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótar­ján, Erzsébet tér 6. szám. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Nem adja meg magát az ufológia A párizsi Georges Pompidou- központtal szemben lévő Mélodine kávéházban minden hónap első keddjén egy összeszo­kott társaság ül a vacsoraasztal­hoz. Egy detektívregényen kövérre hizlalt fantázia még összeesküvő­ket is láthatna bennük, pedig csak lelkes ufó-hívők. E találkozókon a résztvevők ki­cserélik egymással a legújabb webcímeket, ufológiai magyaráza­tokat, sci-fi könyveket. Előfordul, hogy díszvendégük is van, mint például legutóbb Si Po kínai ufoló- gus, újságíró, aki legfrissebb mű­vét mutatta be. Si Po a mások által „repülő csészealjaknak” is becé zett ufókkal való bizarr találkozá­sokat, ufók által elkövetett ember­rablásokat írt le könyvében, mint állítja, „szemtanúk elmondásai alapján”. A társaság privilegizált helyzetben van, mivel - tagjai sze­rint - Párizs és környéke valami­lyen oknál fogva a földönkívüli lé nyék igen kedvelt helye. Az első ilyen típusú megfigyelést 1621 szeptemberében tette egy Pierre de l’Estoile nevű férfiú és az utókor szerencséjére ezt naplójába is rög­zítette. 1952-ben az összejövetelek egyik résztvevője látott a Pare des Expositions felett, egymástól kb. egymétemyi távolságra két kis ke­rek, fényes, ezüstösen csillogó fol­tot. 1955-ben egy Airbus haladt el egy 13-szor 6 méteres sötét árnyék mellett, amikor az Orly repülőtér­hez közeledett. A polgári repülés főigazgatósága vizsgálatot indított, minden eredmény nélkül. Franciaországban, egyébként létezik egy hivatalos szervezet, amelynek feladata ésszerű magya­rázatot adni a földönkívülinek tar­tott jelenségekre. Ez a SEPRA, az atmoszférába került jelenségek szakértői szolgálata, amely a CNES-hez, az országos űrkutatási központhoz tartozik. 1977 óta mű­ködik és idáig a csendörség, a rendőrség, a légierő és a polgári re­pülés által felvett jegyzőkönyvek tömegét tanulmányozta át. A „szemtanúk” a hivatalos szerve­ken kívül sokszor fordulnak észre­vételeikkel az SOS-UFO-hoz is. - Találkozunk velük, kimegyünk együtt a helyszínre és meghallgat­juk beszámolóikat- mondja az el­nök. Aztán a társaság tagjai ellen­őrzik a körülményeket, az érintett nap légköri viszonyait, az asztro­nómiai, aeronautikai sajátossága­it, sokszor még föld- vagy növény­mintákat is vesznek, lehetséges nyomok után kutatva. Minden esetről dossziét nyitnak. Ezek kö­zött vannak olyanok, amelyeket már 40 éve nem tudnak lezárni. GNL Magyar könnyűzenei legendák In memóriám Schöck Ottó „Metró: Gyémánt és arany” - kislemezek, ritkaságok (1965-74). Ezzel a címmel látott napvilágot a gyűjtemény a le­gendás billentyűs emlékére, a Metró-sorozat utolsó darabja­ként. „Egy iskolába jártunk... - Va­lamikor hajdanán, a legendás hatvanas évek elején a Puskás Tivadar Távközlési Technikum­ban évfolyamtársam volt Schöck Ottó. Az „A" osztályban szerve­ződött zenekarban zongorázott, én meg a „C" osztály zenekará­ban kerestem az önkifejezés le­hetőségeit. A szalagavató bálon már komoly vetélytársak vol­tunk. Akkoriban már működött néhány komolyabb társaság is, a Bercsényi Kollégiumban az Vdésék játszottak, a mélyépítők klubjában a Zenith együttes, akiket a klub miatt mindenki metrósoknak hívott. Különleges helyek voltak, egyszerű halandó csak ritkán és kalandos utakon juthatott be a mennyei üdvössé­get árasztó zenéhez. Mert, ha azt a zenét akartad hallani, amit ők játszottak, akkor oda kellett menni. Én 1964-ben előre kiszámíthatatlan eseménynek következtében felkerültem a Ber­csényi színpadára, de gyakran megfordultam a Metró Klubban is (akkoriban már a Rákóczi úton), mit tagadjam, már csak bizonyos szívügyek miatt is. És a színpadon, előre kiszámíthatat­lan események következtében a zongora mögött ott ült Schöck Ottó. Az egyik szünetben elbe­szélgettünk az új dalokról és az élet dolgairól. Hogy mennyire ki­számíthatatlan a siker, a szere­lem és általában minden. És ma szomorúan látom, hogy bizony ez így van. ” BRÓDYJÁNOS Eredeti felvételek: 1965-74. A dalok: „Mi fáj?”, „Édes évek”, „Roppant kényes”, „Fel­támadtál”, „Viharvirág”, „Vala­mi újat szeretnék”, „Nelly”, „Ő és én”, „Kamasz kislány”, „Hómadár”, „Színesre festve”, „Gyémánt és arany”, „Közel a sátánhoz”, „A kapun túl”, „Há­ló”, „Hétköznapi semmiség”, „Bell, a részeges kutya”, „Fe­hér sziklák”. Zorán (Metró nél­kül): „Ebből se lesz már szere­lem”, „Nyomom a gázt”, „Egy­re hull az őszi zápor”, „Vásott éjek”. Metró: Sztevanovity Zorán (ének, gitár), Sztevanovity Du­sán (gitár, vokál), Schöck Ottó (billentyűs hangszerek), Rédey Gábor (basszusgitár, vokál), Veszelinov András (dob), Brunner Győző (dob), Frenreisz Károly (ének, basszusgitár).- ESA ­„Szent-györgyis” sikerek az első mozgókép/média tanulmányi versenyen Az idén először rendezték meg egy különleges tantárgy országos tanulmányi versenyét. A kerettantervek szerint ez a tárgy - a mozgóképkultúra és médiaismeret - hamarosan kötelezővé vá­lik az általános és középiskolákban. Sok tanár, szakember és szülő örömmel üdvözli megszületését, hiszen gyermekeink, ta­nítványaink egyre több időt töltenek a televízió előtt, az Internet, a rádiózás világában, azaz a média hatókörében. Szinte ömlik rájuk az információ, a híranyag, a reklám, anélkül, hogy ezek célját, működését, befolyásoló képességét ismernék. Az új tantárgy célja, hogy beve­zesse a diákokat a média világába, számukra olyan érdekes témákon keresztül, mint a film története, a klipek, a reklámok, a videózás, a sztárok élete, a televízió műsortí­pusa, a kereskedelmi és közszol­gálati adók különbségei stb. Az országban néhány középis­kola tanárai vállalkoztak arra, hogy egy évig kipróbálják, hogyan tanít­ható e tárgy, hogyan használható az erre a célra elkészült tankönyv. Nógrád megyében a balassagyar­mati Szent-Györgyi Albert Gimná­zium és a salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium lett e kísérleti prog­ram részese. Mindkét helyen sike­resen telt a próbaév, az országos el­lenőrzések pozitív véleménnyel voltak a tanításról. A Magyar Moz­gókép- és Médiaoktatási Egyesület 2000. márciusi határidővel meg­hirdette e tantárgyból az első or­szágos versenyt, amelynek csak­nem 100 résztvevője lett hazánk szinte minden te­rületéről. A ver­senykiírás igen érdekes - ám nem könnyű - munkákat adott a tanulóknak. Gyakorlati fel­adatként reklám- Kalcsó Melinda kampányt mu- harmadik az (ir­tathattak be, szágban ______■ v agy „Magyará­zom a bizonyítványom” címmel rádióműsort kellett készíteniük, esetleg „Egy várakozás képei” cím­mel filmet forgatniuk, fényképso­rozatot alkotniuk. Az elméleti kér­dések is alapos felkészülést igé­nyeltek: a diákok elemző tanul­mányt írhattak a független film és a tömegfilm összehasonlításáról, bemutatást egy CD-kalandjátékról, esetleg megvizsgálhatták a keres­kedelmi és közszolgálati tévék hír­műsorait. A verseny fődíja egy Sony vi­deokamera volt, valamint az első három helyezettnek a felvételi le­hetőség az ELTE média szakára. A Szent-Györgyi gimnázium hat ta­nulója indult a megmérettetésen, felkészítő tanáruk Fábián Berta volt. Közülük Kalcsó Melinda 11/d osztályos tanuló országos 3. helye­zést ért el, Szőts István „Emberek a havason” című filmjének elemzé­sével és a „Várakozás” című fotóso­rozatával. A zsűri külön kiemelte Kalcsó Melinda munkájának érett­ségét, színvonalasságát. Csala Zoltán 11/a. osztályos ta­nuló pedig dicsérő oklevelet kapott kiemelkedően jó rádióműsoráért. Az ország legjobb 7 diákját felké­szítő tanárok között Fábián Berta elismerő oklevélben részesült. A Szent-Györgyi gimnáziumban jö­vőre is folytatódik a tantárgy taní­tása fakultáció formájában, hiszen egyre több diák szeretne továbbta­nulni, érettségizni ebből a szá­mukra érdekes tárgyból. __________________________ia „ Beszélgetős csatorna” Nógrádban is Az Internet egyre inkább teret hódít magának. Az iskolások zöme szinte minden szabad idejét ezzel tölti el, sokszor még a tanórá­kon is e „csodaszert” részesítik előnyben. A fiatalok körében a számítógépes játék, az „e-mailezés” és a „beszélgetős csatorna”, a „IRC” terjedt el leginkább. Ez utóbbin nagy a választék, a sok csa­tornán a legkülönfélébb emberekkel lehet találkozni. Nógrád megyének is van egy saját csatornája, amiről valószí­nű, hogy kevesen tudnak. Csak azt kell beírni, hogy Nógrád és máris létrejött a csatlakozás. Ezt a csatornát egy megyei fiatal, Winkler Balázs hozta létre még tavaly szeptemberben. Azóta egyre gyarapszik a tagok létszá­ma. Vannak „törzstagok” de csak odatévedő, „benéző” egyé­nek is. Ezzel csak bizonyítják, hogy nem kimondottan a helyi fiatalokat látják szívesen, ha­nem az ország más területein élőket is. Már több közös programot is szerveztek, amelyek legfőbb céljai közé tartozik a jó közösség kialald- tása és a személyes - és nemcsak a „virtuális” megismerkedés. A mi­nap a Karancson bográcsoztak és megmászták a kilátót. A társaság egyre jobban összeszokik. Aki érdeklődne irántuk és egy nagyon jó közösség tagja szeretne lenni, „jöjjön fel a IRC-re”, „a Nograd csatira”, vagy írjon egy e- mallt a djw@swi.hu címre. HIDASI ILDIKÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom