Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-21 / 143. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. JÚNIUS 21., SZERDA Egy falu, egy nap, egy lap - Ipolyvece Az oklevelek 1285-ben említették először a települést, akkor Huntfi Demeter birtokaként. A falu később Drégely várához tartozott. 1375-ben a Baloghy család birtokaként szerepelt a feljegyzésekben, más Ipoly menti falvakkal együtt. 1492-ben Szobi Mihály volt a falu földesura. 1498-ban feljegyezték, hogy a nagyoroszi királyi jobbágyok Ipolyvecén garázdálkodtak, sok kárt okozva. A török kiűzése után a Koháryak lettek a Torta és a krémje Utak, víz, telefon, gáz, egy-egy rétege annak a képzeletbeli tortának, amely Ipolyvece egymás után sorakozó nagyberuházásainak jelképe lehetne. Ezzel persze még nem tekinthető késznek a „ cukrászati” remekmű: mindennek a tetejére került a legutolsó pénzemésztő munka, a csatornázás, s ezek után már valóban csupán a „díszítés” marad hátra a megelőző erőgyűjtéssel... Tóth József polgármester: Ipolyvecét nem az elöregedés jellemzi. Mi tagadás, ilyen erőbedobások sorozata után'elkelő az ön- kormányzat lassúbb fordulatszámon való működtetése, ami egyet jelent a kiadások mérséklésével, a takarékossággal. Ezalatt lélekben és anyagiakban lehet készülni a következő fejlesztési feladatra: mint Tóth József polgármestertől megtudtuk, a település kábeltévés hálózatának kiépítésére. Tízéves faluvezetői tevékenysége idején szinte kétévenként fogtak bele a nagyobbnál nagyobb beruházásokba, '93-ban csatlakoztak rá a nyugat-nógrádi vízhálózatra a biztonságos és egészséges ivóvízellátás érdekében, mert a kútjaik elnitrátosodtak. Ezt követte a telefonok bekötése, majd a gáz, s utóbb a szennyvízcsatornázás, amely korántsem viseli magán az utolsókra jellemző elerőtlenedés jegyeit: lakossági hozzájárulás nélkül valósították meg tervüket. A kivitelezői helyreállítások még nem fejeződtek be. Erre az évre kisebb feladatokat építettek be a negyvenhatmilliós költségvetésükbe, úgy mint egyes intézmények - például az iskola, a kultúrház lábazata - külső tatarozását. Tóth József a 880 lelket számláló település jövőbeni elképzeléseiről szólva elmondta, hogy szeretnék, ha az idegen- forgalom a helyiek boldogulását szolgálná, s hogy ez így legyen, a falusi vendéglátás hálózatába kapcsolódva kívánják letenni az alapokat. Rendelkeznek ehhez olyan fontos „kellékkel,” mint a vonzó környezet, s bíznak abban, hogy lesznek, akik itt lelik majd örömüket a természeti „búvárkodásban”. Hogy érdemes, példázza a négy-öt évvel ezelőtti eset: svéd természetvédelmi klub táborozott itt, s találtak egy olyan egérfajt, amely állítólag nincs még leírva a szakkönyvekben. Az a veszély sem fenyeget, hogy az itt élők koruknál fogva szánnák rá magukat nehezebben az effajta vállalásokra. A polgármester szavait idézve, Ipolyvecét nem az elöregedés jellemzi, s ezt a szemlélet is tükrözi, a Balassagyarmat környéki munkahelyek megszűnése nem kötötte gúzsba a tenni akarást, megtorpanás, kivárás helyett elkezdtek vállalkozni a helyiek. Élbolyban a tabellán - támogatókkal az élen Doppingolja a focistákat a megújult környezet, amely a helyi támogatók jóvoltából alakult. Nyolc év kihagyás után figyelemre méltó eredményeket értek el a helyi focisták, egyre feljebb kerülnek a megyei ranglistán. A kiváló teljesítmény mögött komoly munka, játékosi tehetség, de meg egyéb is áll, nevezetesen, a háttér, a sportolás feltételeinek biztosítása. A helyi vállalkozók felkarolták a sportegyesületet, anyagi segítségükkel új pálya, öltöző készült, összességében 4,5 millió forint értékben. A sportbarátok - akik szívügyüknek tekintik a fociélet fellendítését - felbuzdulása, tetemes anyagi vállalása nem csak egyszeri, folyamatosan patronálják a sportolókat', átvállalták a működési háttér teljes fedezetét. Árterek felgyülemlett hordaléka Az Ipoly környéki, természetvédelmi területekre eső részarány-tulajdonú földeket nyolcéves késéssel, csak idén májusban vehették birtokba igénylőik. A sorsuk felett zajló földalap is, amit vélhetően egyszer csak megint kiárusítanak. Réteken, legelőkön is nyomot hagyott a múló idő, akár a vizenyősebb részeken, s ezeken sem a természetvédelem hosszú huzavona rá is nyomta a bélyegét ezekre a sokáig úgymond „senki földjeire”, Honitól Vece vonulatáig. A gazdátlanul gazosodó árterületeken, a kívántnál nagyobb mértékű az elmocsarasodás, ami azért nem ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az ősmocsár. Az árterek közelében élők attól tartanak, váratlan vendégsereg lepheti meg őket pár múlva. Még a veszélyes elszúnyogosodás is felütheti fejét, ám az évek során kialakult áldatlan állapot nem szüntethető meg máról holnapra, főként, hogy például a honti 14 ezer aranykorona értékű magánkézbe került földterület tulajdonosainak túlnyomó többsége időskorú, akik ha akarnák sem tudnák már felvállalni a föld adta sorsot. így nem csoda, hogy . a többség igyekszik megválni az „örökrésztől”, adja, amennyiért viszik. A védelmi övezetbe, hírlik, hektáronként kétezerért cserél gazdát az erdő, legelőterület, de gyanítják egyszer nagyot nyer ezeken valaki, számításba véve, hogy képződne az állami okán. Megterem ott már még a tájidegen gyom is, hogy a nagyüzemi állattartásnak gátat vetett az irreálisan magas legelőbérleti díj, s hogy a magánszektorban sincs számottevő kérődző állomány. A vécéi vidékre hoztak ugyan a magyar szürkékből mutatóba, de az csak fajtabemutatónak, ha jó. Az emberek jobban bíznak a növénytermesztésben, bár az is igen rizikós, de az ágazatnak legalább közelmúltbeli hagyományai is vannak, s a mostani termelői köröknek szakmai tapasztalatai. Jól tudják, az Ipoly-parti páradús éghajlat, a csapadékos napok száma, vagy az öntözési lehetőségek, a napos órák aránya függvényében érdemes a szamóca kipróbálása. Vécén ki is használják mindezt, két családi gazdaság is erre alapozta a megélhetést. 3-5 hektáros ültetvényeket telepítettek, s van, amelyikük már bővítésben gondolkodik, bízva abban, hogy a jó minőségű áru jó áron eladható, van, s lesz is rá kereslet. Hagyományőrzés Látványos jelei, eredményei nincsenek ma még a helyi hagyományőrzésnek, ami nem jelenti azt, hogy ne tartanák - az idegenforgalom és közösségformáló szerepénél fogva - megbe- csülendőnek, fontosnak a ma már csak hírből ismert életformához fűződő régi szokások megismerését. Az ipolyvecei felnőttek úgy gondolják, legcélszerűbb a gyermeki fogékonyságban bízva, lépésről lépésre véghezvinni az elgondolást, s ehhez persze jó alapokat kell teremteni, amely ez esetben nem más, mint a kedvcsinálás, az érdeklődés szemléletes módon való felkeltése. Ezt az utat választották az iskola pedagógusai, eszközeik pedig az olyan - például a tavaszköszöntéshez fűződő - játékos programok, amelyek az elődök életéhez szervesen kapcsolódó eseményeket elevenítenek fel. a Az oldalt írták: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fényképezte: Rigó Tibor Az csak természetes, hogy az Ipoly partján, a védett természeti értékek határában működő intézmény pedagógiai programjának sarkalatos eleme, a környezeti nevelés. Amerre annyi a ritka növény az ártéri mezsgyén, ahol a gólyacsaládok jelenléte a hétköznapokhoz tartozó, ott sem árt gyerekkorban rögzíteni, fokozott védelemre szorul környeztünk. A környezetvédelem persze sok összetevőből áll, de mindenekelőtt ismeretekből. A természeti környezeté alapvető, a növényekkel, állatokkal, az élővizekkel együtt. Az ipolyvecei óvodások tavasztól őszig járják a határt, apránként, játékosan, de irányítottan jutnak olyan tudnivalók birtokába, amelyek egyszer majd, nem is olyan sokára hasznukra válnak, s hasznosíthatók is lesznek. Gólya, gólya, vaslapát... Ott a kislánykori fényképe a folyosó falán, a tablók egyikén, itt ugyanis korábban szokásban volt, hogy az óvodától búcsúzók arcát is megörökítsék. A kétcsoportos, negyvenöt férőhelyes óvodában igazán családias a légkör, s nem csak azért, mert kevesebb a gyerek mostanság. Az óvodavezetés erre ügyel is, mindamellett nyilván célszerűbb lenne a magasabb létszám. Mert hiába, hogy a falu felett szezonban annyi gólya szálldos, a születésszámot nem befolyásolja „hírének” megfelelően. így fordul elő, hogy náluk az intézményfenntartás, -működtetés költségeinek 30 százaléka önkormányzati forrásból származik. A faluvezetés egyébként sokat tesz a település legkisebbjeiért, mint Medve Károlyné vezetőnőtől megtudtuk, folyamatos az intézményi fejlesztés. Legutóbb a századagos konyhát újították fel, amely a napközis ellátást, az idősek étkeztetését is ellátja. A gyerekek persze mit sem sejtenek az ilyen „felnőtt”-dol- gokról, nekik az a lényeges, jól érzik-e magukat az oviban. Azt mondják igen, s hihető a gyermekarcok láttán, amelyek még a délutáni alvás előtt is derűsek. Meglehet, felnőttként is jó érzéssel emlékeznek e helyre, óvónőikre, mint egyik-másik valahai óvodás, mint például az az egykori lányka, aki ma a Mák Józsefné nevet viseli, s aki ma ugyanott óvónő, ahol gyerekként töltötte ideje nagy részét: az ipolyvecei óvoda falai között. Séta után fáradtabban, de vígabban fogadják, hogy irány az ágy! Otthoni bajok esetére Nincs ellátási nehézség szociális téren a településen, az otthonukban segítségre szorulókat házi gondozás formájában támogatja az ön- kormányzat, ezt a feladatot egy személy végzi el. Az életvezetési és más jellegű problémák megoldásához a nagyoroszi székhelyű térségi gyermekjóléti szolgálat áll a családok rendelkezésére. Ennek szakembere hetente egyszer - szükség esetén ennél sűrűbben - látogat a faluba, lehetőséget adva ezzel a személyes találkozásra, a bajok orvoslását előmozdító, problémafeltáró beszél- getésre, tájékozódásra. ■ földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték. A folyó egykori árterületén ma már nagyrészt szántóföldi művelés és legeltetés folyik, de néhány helyen fennmaradtak a bokorfüzesek és egy-két égerliget is. A legértékesebb területrészek természetvédelmi oltalom alatt állnak, bár a természeti környezet nagy részét tönkretette az Ipoly szabályozása. A településen római katolikus és evangélikus templom is van. F. Z. Múltidéző
