Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-20 / 142. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI K Ö R K É P PÁSZTÓ 2000. JÚNIUS 20., KEDD „Média stage ” - „Közismert embe­rek ismeretlenek között”. Ez a címe annak a programsorozatnak, ame­lyet a salgótarjáni J. L. Seagull Ala­pítványi Középiskola indított el egy évvel ezelőtt. E programhoz kapcso­lódott a Fidelitas salgótarjáni cso­portja és a Fiatalok Együtt Salgótar­jánért Egyesülete (FEST) program­jaival. A rendezvénysorozat célja, hogy a városban létrejöjjön egy olyan közéleti fórum, amely segítsé­gével a helyi fiatalok tájékozottab­bak lehetnek politikai, gazdasági, kulturális és médiakérdésekben és Salgótarján gazdagabb legyen egy új dinamikus kezdeményezéssel. „No limits!” („Nincsenek határok!") - hirdeti a J. L. Seagull Alapítványi Kö­zépiskola szlogenje, már hetedik éve. Az iskola frissességet hozott Salgótar­ján oktatási és kulturális életébe, hi­szen új módszereket, pedagógiai szem­léletet képvisel, mind a nyelvoktatás, mind a szakmai képzések tekintetében. Az elmúlt évek sok sikert hoztak az in­tézmény számára. A közelmúlt legna­gyobb változása az iskola épületének átalakítása volt. A ház megszépült és több teremmel is bővült. A modern is­kola így mára már minden igényt kielé­gít: a liberális oktatási alapfilozófiát a külsőségekben is tetten lehet érni. Az épület átalakulásában a tervező Tórák Oszkár és Körmendy Éva igazgatónő, Kiss Katalin tanulmányi vezető évek óta dédelgetett, rajzolgatott álma vált valóra. Az egy évtizeddel ezelőtt szinte egy székkel induló „merész próbálko­zás” mára Salgótarján egyik legprofesz- szionálisabban működő független pe­dagógiai intézményévé vált. A változás, az újdonság a „Vizuális kultúra” - című tantárgyat oktató Ko­vács Bodor Sándort is megragadta: az „új iskolát” több perspektívából is len­csevégre kapta. A fotókból kiállítás is nyílt. A J. L. Seagull Alapítványi Középis­kola nemcsak a megszokottól eltérő is­kola, hanem a város életében szervesen részt vevő kulturális intézmény is. Mi, itt élők tudjuk, hogy városunk diákvá­Nincsenek határok!” - „Kirepülés Közéleti fórum Salgótarjánban, az alapítványi középiskolában yy ros, egy-egy hétköznap délután zsong a belváros a diákok hangjától, a fiatalok mégsem találhatnak színvonalas, érde­kes és egyben igényes szórakozási le­hetőségeket, programokat, amelyek ne­kik és egyben róluk szólnak. A „Seagull stábja” és diákjai megpróbálnak tenni valamit, hogy ez ne így legyen. Ezek a próbálkozások tettekben is megmutat­koznak: a legutóbbi „nagyrendezvény”, a „Média stage” - „Közismert emberek ismeretlenek között” című programso­rozat egyik állomása volt, amelyet az alapítványi középiskola „zöld termé­ben” rendeztek, a Fidelitas salgótarjáni szervezete és a Fiatalok Együtt Salgó­tarjánért Egyesülete (FEST) közremű­ködésével. A közösen szervezett prog­ram vendégei Orgoványi András, a Külügyminisztérium integrációs állam­titkárának tanácsadója és Bállá Mihály, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke voltak A J. L. S. mindig is nagy hangsúlyt fektetett az európai uniós is­meretek fejlesztésére, ezzel foglalkozó tantárgy is szerepel a diákok órarendjé­ben. A program témája így adott volt: hazánk integrációja és ezen belül a fia­talok lehetőségei a nagy „európai csa­ládban”. Bállá Mihály nagyon örült a meghí­vásnak, hiszen ő Nógrád megyei or­szággyűlési képviselő és szerinte ha­zánk unióba való integrálódása elsősor­ban a fiatalokat érinti, s a politika első­sorban az ő érdekükben cselekszik. Vé­leménye szerint a régióban élő fiatalok­nak óriási esélyt jelent a csatlakozás az Európai Unióhoz, hiszen a képzett, több nyelvet beszélő munkaerőre a kontinens bármely országában szükség van, így az unió is jól jár a kiváló kvali­tásokkal rendelkező magyar fiatalok­kal. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy Salgótarján és vidéke is nyertese lesz az integrációnak, hiszen a Brüsz- szelből érkező pénzek erre a térségre is pozitív hatást gyakorolnak majd: az inf­rastruktúra megfelelő kiépítettségével a multinacionális cégek könnyebben te­lepülnek erre a vidékre, és így a környé­ken élő dolgos emberek is tudnak élni a csatlakozással járó előnyökkel. a J. L. Seagull Alapítványi Középiskolá­ban önálló tantárgy foglalkozik az EU- val és a diákok tájékozottak a témában. Pindroch Szilárd, a program főszer­vezője elmondta, hogy a Fidelitas együttes gondolkodással cselekvéssel Orgoványi András külügyi tanácsadó (balra), Pindroch Tamás műsorvezető (jelen cikk szerzője) és Bállá Mi­hály, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke ■ A képviselő szerint hazánk európai uniós integrációja a magyar politikai élet olyan fontos szelete, amelyben konszenzus van a mérvadó pártok kö­zött. A polgári kormány pedig mindent megtesz azért, hogy hazánk minél előbb és minél jobb feltételekkel csatla­kozhasson az EU-hoz. Orgoványi And­rás osztotta ezt a véleményt, és ő is ki­emelte az EU-s integrációnk fontossá­gát, a közvélemény minél szélesebb kö­rű tájékoztatását a kérdésről. A meghí­vást ezért is fogadta el. Az integrációs tanácsadó annak kiváltképp örült, hogy próbál tenni a városban az aktivitás fel­keltése érdekében. Azt szeretné elérni, hogy nálunk is kialakuljon az a polgári légkör, ami a tőlünk szerencsésebb ré­giókban már természetes. A települése­ken működő közösségek, csoportosulá­sok felpezsdítik a városok ifjúsági, kul­turális életét. Úgy vélte, hogy a tarjáni fiatalok helyzete az ismert problémák ellenére sem kilátástalan. A FEST kép­viselője, Séra Tamás úgy fogalmazott, hogy a nemrég alapított civil szerveze­tük is e cél érdekében jött létre és sze­retné látni, hogy a város fiataljai és idő­sebb polgárai otthonuknak és így ma­gukénak tekintik Salgótarjánt, hiszen itt élnek és itt akarnak a jövőben is bol­dogulni. A két szervezet vezetői e célok érde­kében léptek kapcsolatba a rendez­vénysorozat megszervezésében a J. L. Seagull Alapítványi Középiskolával, hi­szen a „Média stage” programjai során is történhet valami különleges dolog a városban. A fiatalokat természetesen az Euró­pai Unión kívül más is érdekli. Ezért a FEST és a Fidelitas olyan témát és em­bert keresett a következő programjá­hoz, amely ehhez a generációhoz iga­zán közel áll. A közelmúltban Balázs, a Z + Televízió népszerű műsorvezető­je volt a vendég. A rendezvény jól kap­csolódott az iskola aznapi „Kirepülés” című évzáró programjához. Pindroch Tamás moderátor kérdései a médiára, a könnyűzenére, és a Z + Televízió mű­ködésére irányultak. Ezen kívül azon­ban a műsorvezetők közti kapcsolat, a „sztárok” élete - pikáns sztorikkal fű­szerezve is - előkerült. Balázs lapunk­nak elmondta, hogy szívesen jött el Salgótarjánba a Fidelitas és a FEST ba­ráti hívó szavára, hiszen ő is ugyan­olyan fiatal, mint azok, akik előtt a té­vében nap mint nap szerepel, de nincs velük közvetlen kapcsolata. Az ilyen program ad arra alkalmat, hogy talál­kozzon személyesen is a nézőkkel, mert ő is kíváncsi a kérdéseikre és rá­juk. Azokat is üdvözli így, lapunkon keresztül, akik nem voltak jelen ezen a beszélgetésen... A Fidelitas, a FEST és a J. L. Seagull Alapítványi középiskola igazán „nagy dobása” őszr»- várható, amikor egy mé- diakonferencia negrendezését terve­zik. A szervezés már folyamatban van, de erről bővebben később nyilatkoz­nak. __________________________________M, A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Megerősödve hitben és magyarságtudatban A Duna Televízió csíksom- lyói búcsú közvetítésében egye­sek salgótarjáni arcokat véltek felfedezni. Ez nem volt véletlen. A Keresztény Értelmiségiek Szö­vetségének, a Magyarok Világ- szövetségének salgótarjáni szer­vezetei és a salgótarjáni Erdély Kör csíksomlyói zarándoklatot szervezett erdélyi látogatások­kal összekapcsolva. A nagy ér­deklődésre való tekintettel egy nagy és egy kis buszt kellett in­dítanunk. Az útépítések, elterelések, ká­tyúkerülgetések miatt csak las­san tudtunk haladni. Odamenet Kolozsvár (főtér, Mátyás király szobra, szülőháza), Szováta, Korond, Farkaslaka (Tamás Áron sírja) voltak a megállóhelyeink. Szombaton részt vettünk a csík­somlyói pünkösdi búcsún, majd délután kirándultunk a Gyimesi­szorosba, megtekintettük Gyimesbükk 1974-ben épült templomát, valamint a Rákóczi- vár romjait. A magunkkal vitt két nemzeti zászlóból az egyiket régi ismerőseinknek ajándékoztuk, a másikat egy Csíkszeredái asszony kérte el, hogy férjének hazavihes- se, mivel súlyos beteg és nem tu­dott részt venni a búcsún. Pünkösdvasárnapján a zarán­doklat lelki vezetője Baffí István esperes úr emlékezetes zarándok­lati misét celebrált az éttermünk­ben, hogy az egész napot Erdély szép tájainak szentelhessük. Szent Ánna-tó, Mohos-láp, Kézdivásárhely, Brassó, Sepsi- szentgyörgy volt az egyik útirány, a másik a Gyilkos-tó, Békás-szo­ros. Hazafelé Fehéregyháza (Pe­tőfi Múzeum), Segesvár, Nagyvá­rad (székesegyház) volt a megál­lóhelyünk. Eltörődve, megfárad­va, de magyarságtudatunkban és hitünkben megerősödve késő éj­szaka érkeztünk haza. __________________________ML KÚTI ISTVÁN S algótarján Névadó ünnepség hiányzókkal Május végén a fővárosban, a Kerepesi úti temetőben emlé­keztünk meg Mikszáth Kálmán halálának 90. évfordulójáról. A sírnál rendezett kegyeleti gesz­tust emlékülés követte a Ma­gyar Tudományos Akadémián. Az eseményen - amelyről a me­gyei lap is beszámolt - balassa­gyarmatiak és salgótarjániak vettek ré$zt. Mintegy a megemlékezés foly­tatásaként június elsején a szlová­kiai Ipolyvarbó magyar tannyelvű alapiskolája felvette a Mikszáth Kálmán nevet. A névadás előtt a művelődési otthonban az iskola diákjai, képzőművészeti kiállítá­son mutatkoztak be és műsorral emlékeztek meg az íróról. Az iskola főbejárata előtti név­adó ünnepélyen megjelentek Csáky Pál Szlovákia miniszterel­nök-helyettese, Szigeti László, a szlovák oktatási minisztérium ál­lamtitkára, Praznovszky Mihály, a Mikszáth Társaság elnöke, Szklabonya, Mikszáth szülőfalu­ja polgármesternője egy autó- busznyi lakossal és ott voltak a nagykürtösi járás vezetői is. Nóg­rád megye és Balassagyarmat igen csekély számban képvisel­tette magát. Bacskó József, a gyar­mati Mikszáth szakközépiskola iskola igazgatója és felesége, az intézmény két diákja, s két balas­sagyarmati Mikszáth Kálmán tár­sasági tag: mindössze 6 fő. A me­gye és a város vezetői, az író ne­vét viselő intézmények képviselői nem jöttek el a névadóra felvidéki magyar testvéreinkhez. Az ünnepi beszédet Csáky Pál tartotta, majd Szigeti László az is­kola igazgatójának átadta a név­adó oklevelet, megköszönve az iskola eddigi kiváló pedagógiai te­vékenységét, s az iskola három legjobb tanulójának ösztöndíjat adományozott. Praznovszky Mi­hály köszöntötte az iskolát, rövi­den megemlékezett Mikszáth nógrádi éveiről, s egy nagy köteg magyar nyelvű könyvet, zömé­ben Mikszáth-műveket adott át az iskolának. Ezt követte az isko­la előcsarnokában Mikszáth em­léktáblájának leleplezése, amit el­sőnek Szklabonya polgármester­nője koszorúzott meg, majd a je­lenlévők rakták le a hála virágait. A diákok meglocsolták Mikszáth emlékfáját, s fogadalmat tettek. Végül az ipolyvarbói menyecske­kórus gyönyörű viseletben helyi dalokat adott elő. A szép, tartal­mas program baráti találkozóval ért véget. HEMERKA GYULA Balassagyarmat Ötlet nélkül avatás sem lehetett volna „Csodába formázott ezeréves történelem” című írásukhoz lenne néhány észrevételem, kiegészíté­sem, amelyet szeretném, ha közölnének. A millen­niumi emlékmű avatásán elhangzott beszédek egy kivételtől eltekintve (Beke György) nem a „hősök napjának” hagyományteremtő megünnepléséről szóltak A mű alkotója kiváló művészi munkát vég­zett, mégis beárnyékolta a rendezvényt, hogy a vá­ros alpolgármestere beszédében nem az eredeti kez­deményezőt, az ötletet kitaláló salgótarjáni Erdély Kört, hanem egy másik szervezetet jelölt meg. Ez azért is furcsa és érthetetlen, mert mi még má­jus 2-án levelet írtunk a Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata kulturális irodájának és szemé­lyesen is közöltem az alpolgármester úrral, hogy már 1996-ban majd 1998-ban egy világszövetségi közös összejövetelen az Erdély Kör nevében java­soltam, hogy 2000 május utolsó vasárnapján állít­sunk a magyar hősök napjára egy kopjafát vagy em­lékművet. (Ezt elismerik az 56-os szervezet vezetői is). A megvalósítást közös összefogással gondoltam megvalósítani, számítva a közadakozásra is, ezért kértem a Magyarok Világszövetsége salgótarjáni csoportja és az 56-os szervezet csatlakozását. Ügy képzeltem, hogy a három nemzeti elkötelezettségű szervezet és a város együtt tudjon örülni a millenni­um évében egy szép alkotásnak és a hagyományt te­remtő hősök napi megemlékezésnek. A 2000-ben 10 éves Erdély Kör ily módon is kívánt tisztelegni a magyar millenniumnak. Az MVSZ salgótarjáni csoportja és az Erdély Kör a tervek kidolgozása mellett legalább olyan nagy­ságrendű adománnyal is támogatta a megvalósítást, mint az alpolgármester által kiemelt másik társadal­mi szervezet. Sajnálatos, de valóság, hogy az emlí­tett 2 szervezetet a fafaragó művésszel történt meg- állapydás után kirekesztették a további folyamatok­ból. így történhetett meg, hogy sem az ünnepség megszervezéséről, sem az emlékműre írandó szö­vegről nem kérték ki véleményünket. Az önkormányzat kulturális irodája, ha komolyan veszi a május 2-i levél tartalmát és a személyes be­szélgetés alkalmával tiltakozásunkat, még sok min­dent helyre lehetett volna hozni. Az ünnepi meghívó­ról is le akartak hagyni bennünket, de az utolsó pilla­natban úgymond sikerült „kiharcolnunk”, az ígért meghívóknak pedig csak a felét kaptuk meg. Annak eldöntését, hogy a más által kezdeménye­zett ötletnek, gondolatnak önkényes kisajátítása mi­lyen megítélés alá esik, az olvasóra bízom. Ha nincs kezdeményezés, elképzelés, akkor nincs mit megva­lósítani, tehát nincs emlékmű- (tabló ) avatás sem. Talán el kellene gondolkozni az érintetteknek, hogyakarattal, jó szándékkal még van amit ki lehet­ne javítani. Egyébként mellékletekkel is igazolni tudjuk, hogy az Erdély Kör és az MVSZ salgótarjáni csoport­ja is állíttatta a millenniumi emlékművet (tablót). VALISKO FERENC Salgótarján Magyarországon magyarul! Manapság már szinte analfa­bétának érezzük magunkat saját hazánkban, olyan sok az idegen nyelvű felirat. A plakátokon, hir­detőtáblákon, üzleteken, áruhá­zakon nyüzsögnek a legkülönfé­lébb információk, szavak, kifeje­zések. Egyetlen közös vonásuk van: nem magyarul írták őket. Véleményem szerint valamilyen módon - akár hivatalosan is - határt kellene szabni ennek a rossz divatnak. Különösen feltű­nő ebben az esztendőben, a mil­lenniumi évben. TAKÁCS LAJOSNÉ Salgótarján Köszönet az „Arany órák”-ért A Zagyvapálfalváért Baráti Kör elnöksége ezúton fejezi ki kö­szönetét minden salgótarjáni állampolgárnak, aki közreműkö­désével hozzájárult az „Arany órák” elnevezésű, hatodik alka­lommal megtartott városnapi rendezvény sikeréhez. Köszönjük a rekordszámú, hetvenhét önkéntes véradó önzetlen segítségét, a sportversenyek résztvevőinek a színvonalas küzdelme­ket, az Arany János Általános Iskolának a helyszín biztosítását és a kulturális bemutatókat. A salgótarjáni hegymászóklub, a városrész képviselői, a helyi vendéglátóegységek és a Zagyvapálfalváért Baráti Kör (ZBK) tagságának közreműködésével rendezett egész napos programsorozat tartalmas szórakozást nyújtott Zagyvapálfalva la­kosságának. Találkozzunk 2001 júniusában, a hetedszer megrendezendő „Arany órák”-on! ERCSENYI FERENC, a ZBK elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom