Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-16 / 139. szám
Ami elmúlt, sosem jön vissza többé G ábort, a bárót úgy érte a hír, mint a magányos fát a pusztán a villámcsapás. Éva meghalt. Szótlanul rázta dús üstökű fejét, mint aki nem akarja befogadni a valóságot. Márpedig a kezében tartott táviratból világosan és érthetően kiderült, hogy megtörtént a visszafordíthatatlan. Ellenségesen méregette a kezében tartott hivatalos értesítés papírját, amelyen csak ennyi állt: Éva elhunyt, temetése pénteken 15 órakor a régi köztemetőben, Pötyi. Újra, meg újra végigolvasta, már teljesen összefutottak szeme előtt a szavak. A betűk groteszk formákat öltöttek. Hirtelen ijesztővé nagyobbodtak, majd a következő pillanatban kis pontokká és rövid vonalakká zsugorodtak, mint a morzejelek. Gábor a fejéhez kapott, mint aki megszédült és a gyógyszere után nyúlt. Érezte, hogy felugrott a vérnyomása - gyorsan bevett egy tablettát. Lerogyott a konyhai fekhely szélére és tenyerébe temetve az arcát megkísérelte felidézni Éva alakját. Nem sikerült. Lehunyt szeme előtt csak fénykarikák táncoltak, s bármennyire erőlködött a szeretett nő arca, alakja sehogyan sem bontakozott ki lelki szemei előtt. A gyógyszer végül megnyugtatta, s rendeződtek gondolatpályái. Eszébe villant, hogy csütörtök van. Egy nap a temeti sig. Éva pedig az ország másik felében élt. Neki pedig ott kell lenni a temetésen, ha törik, ha szakad. Elvégre valamikor a felesége volt. A telefonhoz lépett, hogy legjobb barátjától, Pétertől kérjen segítséget. A készülék többször is kicsengett, de csak az üzenet- rögzítő jelentkezett. „Most nem vagyunk itthon, hagyj üzenetet, majd visszahívunk” csicseregte egy női hang - a doktor úr szívszerelme, mormolta Gábor és kérte barátját, sürgősen hívja vissza. A doktor csak késő este jelentkezett, mert a fővárosban járt Pintyőkével. így hívta a barátnőjét, aki majd negyven évvel fiatalabb volt Péternél, de ez igazán nem izgatott senkit sem. A kisvárosi polgári elit számára csupán néhány hónapig jelentett szenzációt az orvos és a fiatal lány kapcsolata. Csak legyintettek, hogy majd kitelik ennek a szőkeségnek is, akár csak a többi Pintyőkének. Aztán amikor látták, hogy egy év után sincs változás, sőt a doktor és a lány kapcsolata egyre bensőségesebb, beletörődtek a helyzetbe. Csak Gábor kérdezte meg egyszer a barátját, hogy tulajdonképpen mit akar ezzel a gyerekkel, mire Péter ál- modozóan válaszolta, hogy gyereket akar tőle. Gábor annyira meghökkent, hogy a hangja is elakadt. Meredten nézett a doktorra, miközben azon töprengett, hogy mi történhetett a barátjával. S akkor Péter csak ennyit mondott: Te is tudod, Mária nekem sosem szült gyereket. Valóban, a doktor szépséges felesége irtózott a gyerekszüléstől. Később az is kiderült róla, hogy Pétert sem szerette, karrierházasságot kötött vele. Hiszen olyan jól hangzott az asszonynév előtt a doktor. Péter által válogatott társaságba került, amit kihasználva egy őszi estén elrepült egy számítógépes hapsival az új hazába. A doktor ezt követően kezdte váltogatni a Pintyőkéket. Magdi - mert ez volt Pintyőke igazi neve - a fővárosban nagy látogatója volt a feltörekvő ifjú zenekarok koncertjeinek. Rendszeresen ott csápolt és üvöltött a hozzá hasonló kábult srácokkal és lányokkal a lepusztult művelődési házakban. Egy ilyen koncerten ismerkedett meg a gitáros Jocóval, akibe úgy belezúgott, hogy már nem is tágított mellőle. Jocóval és a bandával végighak- nizták az országot. A banda lakodalmas rockzenekarként hirdette magát, de egy tisztességesebb lagziban meggondolták, hogy felfogadják-e őket. Magdi már a haknitumé elején fülig szerelmes lett Jocóba és béna kacsaként hagyta, hogy a gácsérkarakterű pengetős az első szálláson elvegye az ártatlanságát. Egy hónapba sem telt, kiderült, hogy a lánynak gyereke lesz. Jocó üvöltött, Magdi könyörgött, végül a turné Magdi nélkül folytatódott. Ő viszont a szülői ház helyett egyik volt iskolatársához utazott egy kisvárosba, ahol a kórházban megszabadították Jocó adományától. A beavatkozás után a kábult, csalódott lány a kórház folyosóján töröl- gette könnyes szemét, amikor egy őszes, délceg férfi fogta meg a vállát és részvéttel a hangjában érdeklődött, hogy mi a baj? Sosem derült ki miről beszéltek, tény, hogy a nyugdíjas Péter doktor úrhoz beköltözött a lány a négyszobás családi házba. Gábor idegesen újságolta barátjának a történteket. Péter érezte a hangján, hogy nemcsak zaklatott, de nagyon szomorú is. Megpróbálta megnyugtatni, de nem sikerült. Gábor arra kérte, hogy menjen el vele abba a kis dunántúli városba, ahol Éva meghalt. Ő ugyanis - ahogy ezt szaggatottan többször is megismételte - ebben az állapotban képtelen lenne vezetni. Menjenek az ő kocsijával, vállal minden költséget, csak érjenek oda, hogy még egyszer láthassa Évát. M ielőtt Péter vállalta volna az utazást, megpróbálta barátját lebeszélni a hosszú útról. Hivatkozott a szívére, a vérnyomására, hogy a zaklatott lelkiállapota a szertartáson nagyobb bajt is okozhat. Gábor azonban valósággal eszelősen ismételgette, ugye elviszel, ugye elviszel? Megegyeztek, hogy délelőtt kilenc órakor indulnak, s majd út- közben Gábor valahol elkészítteti a koszorút. Gábor csak úgy ruhástól végigdőlt a heverőn s már majdnem álomba döntötte a fáradság, amikor felkelt és az íróasztalából elővett egy vastag albumot. A kék bársonyborítású nagyalakú album elején a jobb alsó sarokban felirat sejttette a tartalmat: Kedvesem. A férfi belelapozott. Az első oldalon idézet: „Jaj, úgy szeretlek! Úgy szeretlek!/ Hallod? Bolond vagyok. Bolond.../ Ezt zúgom egyre a szívednek.../ De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!..” (Paul Géraldy) Félhangosan mondta a sorokat, közben tovább lapozott. Minden kép egy görögös arcélű, de ábrándos tekintetű, fekete hosszú hajú nőt ábrázolt. A házban, a kertben, a fürdőmedencében. Síelés közben a Tátrában, gondolázás Velencében. Csupán elvétve látni az albumban olyan képet, amely Gábort is ábrázolja. Érdekes, de ketten együtt, egy képen nincsenek. Éjfélt ütött a szobában az óra mikor Gábor végére ért az albumnak. Az utolsó oldal csupán egyetlen rövid feliratot rejt: Vége mindennek..., s egy borítékot. A férfi kezébe fogja a díszes borítékot, s vívódva forgatja. Elolvassa? Hiszen már ezerszer olvasta. Erőt vesz magán és kiveszi az összehajtogatott papírlapot. A kissé megsárgult levélpapíron csak ennyi áll: Gábor! Köszönök mindent. Csodálatos ember vagy. Nem érdemeltelek meg soha. Rossz voltam, mert megkóstoltam a füvet, aztán jött a tű, s végül megcsaltalak. Ezért megbüntetett a Mindenható. Megkaptam korunk pestisét, megérdemeltem. Bocsáss meg és oldozz fel, mert tudom, hamarosan meghalok. Gábor arcán peregtek a köny- nyek. Becsukta az albumot. Valahányszor elolvasta ezt a levelet, mindig próbálta megértem a történteket. Amikor Éva bekötötte a fejét a társasági életet élő bárónak, mindenki irigyelte az asszonyt. Hiszen Pap Gábor arról volt híres, hogy ő a nők bárója. Nem akadt lány vagy férjes asszony, aki neki ellenállt volna, ha a szerelmét akarta elvenni. A léha életnek akkor szakadt vége, amikor megismerte Évát. Az elvált fiatalasszonyon nem volt semmi különleges, Gábor mégis megőrült érte. Azt mondta a barátainak, ha megkapja az asz- szonyt, megváltozik, komolyan veszi az életet. Évát megkapta, csodálatosnak érezte a világot és valóban teljesen megváltozott. Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy Éva más életre gondolt, mint amit ő kínált neki, elkeseredett és saját magát okolta a történtekért. Pedig éjt nappallá téve dolgozott, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Szakértői munkája jól jövedelmezett. Minden igényt kielégítő lakásuk volt, évente utazgattak. Igaz, ezen kívül nem ért rá foglalkozni az asz- szonnyal. Azzal biztatta, hogy rövidesen abba hagyja ezt a hajtást és megváltozik minden. De szeretné, ha zavartalan, boldog nyugdíjaskoruk lenne. Kezdetben a gyerek sem került szóba köztük, később pedig mintha elfelejtették volna, hogy hiányzik az életükből. S akkor egy furcsa napon Éva kilépett az életéből. Kereste, de nem lelte. A rendőrség sem találta. Tíz év telt el, amikor megkapta az albumban őrzött levelet. Végtelen szomorúság fogta el, ami egyben arra sarkallta, hogy megtalálja az asszonyt. Nem sikerült. Egészen a távirat érkezéséig. Azóta azonban megint évek teltek el. Szíve körül szorító fájdalmat érzett. Felkavarodott benne minden. Lefeküdt, de nem jött álom a szemére. A szoba sötét kárpitját hirtelen villám fénye hasította ketté, majd távolról érkezett a dördülés is. Félálmából riadva arra gondolt, hogy milyen szép is lenne most már nyugdíjasán Évával az élet. Együtt lehetnének állandóan. PÁDÁR ANDRÁS Film Karády Katalinról- ,JEzt a nagy szerelmet..” címmel Karády Katalin életének talán legnagyobb és beteljesületlen szerelméről készül fikciós játékfilmet forgatni Bacsó Péter, a felvételek várhatóan augusztusban kezdődnek. Mint a Kossuth-díjas rendező elmondta: nem az egész életútról szól majd a film, hanem a már befutott színésznő 1942-1944 közöt- ü sorsalakulását, a második világháborúban kémfőnökként tevékenykedett Újszászy István iránt érzett szerelmének történetét idézi meg. Bacsó Péter hozzáfűzte: a játékfilm elkészítésének ötletét az a „furcsa, tragikus história” adta, amelyet G. Dénes György dalszövegíró, Karády Katalin egykori szövegírója mesélt el. A rendező meglátása szerint a színészdíva, Karády Katalin volt az első modem nő a magyar filmezésben: egy autonóm személyiség, nem pedig a korra jellemző engedelmes mintafeleség. A színésznő személyiségéből adódó misztikum miatt nem volt könnyű a női főszereplő megtalálása, végül Nagy-Kálózy Eszterre esett a választás, derült ki Bacsó Péter szavaiból. A rendező közlése szerint nem Karády-hasonmást keresett a szerepre. A férfifőszerepekben Újszászy tábornokként Cserhalmi Györgyöt, a szerelmesek sorsába belebonyolódó dalszövegíróként pedig Rudolf Pétert láthatja majd a közönség. A játékfilmet budapesti és ukrán helyszíneken forgatják majd. A díszleteket Vayer Tamás, a jelmezeket pedig Kemertes Fanni tervezi. A rendező elképzelései szerint a filmben - zenei betétként - eredeti, Karády Katalin hangján megszólaló dalok szerepelnek majd. Bacsó Péter legújabb filmjének elkészültét - amelynek költsége várhatóan meghaladja a 100 millió forintot - a Magyar Mozgókép Közalapítvány, az Országos Rádió és Televízió Testület, valamint a Tv2 támogatja. Karády Katalin 1912-ben született Budapesten, és 1990-ben hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban. Pályája kezdetén játszott a Pesti Színházban, a Vígszínházban és a Fővárosi Operettszínházban. Igazi területe a rádió és a hanglemez volt, sikereit főként dalaival aratta. Sajátos mély, kissé férfias hangja hanglemezek ezrein népszerűsítette a slágereket (Ez lett a vesztünk..., Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban). A negyvenes évek magyar hangosfilmjeinek dekoratív megjelenésű, kedvelt, amerikai értelemben vett sztárja volt. A Halálos tavaszban Ralben Edit, a Forró mezőkben pedig a titokzatos Vilma szerepét alakította, illetve A makrancos hölgy címszereplője volt. 1944-ben a német megszállás idején a Gestapó letartóztatta. A második világháború után Budapesten élt és dolgozott, majd 1949-ben külföldre ment, Brazíliában, Sao Paulóban dolgozott mint kalaposnő, később az Egyesült Államokban élt. __■ N agyi-gyermek tábor Huszonkét gyerek és tíz - zömmel nagymamakorú - felnőtt vesz részt a salgótarjáni TIT-bázison július 5-től 11-ig tartó nagyitáborban. A Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület és a József Attila Művelődési Központ a korábbi évek hagyományaira és az érdeklődésre való tekintettel szervezi meg a sajátos programot, amelynek összetett a célja, de főként a generációk közötti kapcsolat erősítését helyezi előtérbe. A gyermek résztvevők a Bóna Kovács Károly Általános Iskola és Diákotthon, a Domyay és a Beszterce-lakótelepi iskola tanulói lesznek, de szlovák diákokat is várnak. A Szociális és Családügyi Minisztérium százezer forinttal járult a táborozáshoz, további támogató a megyei közgyűlés elnöke & a Palóc-Brot Rt., de mások is ígérték, hogy segítenek. A nagyik és a gyerekek kellemesen és hasznosan tölthetik majd az idejüket, a hét nap során ugyanis az egészséges életmód témakörben tartandó vetélkedő, kézműves-foglalkozás, múzeumlátogatás várja őket, de kirándulásra és gyógynövénygyűjtéssel egybekötött túrázásra is lesz alkalmuk. ■ Aranylakodalmasok Ötven éve kötött házasságot a Salgótarjánban (BaglyaSon) élő Szabó István és felesége. Ebből az alkalomból június 18-án, vasárnap gyerekei családja és unokáik köszöntik a 81 éves férjet és 76 éves házastársát, köszönetét mondanak fáradságos munkájukért, azért, hogy az önálló életkezdéshez minden lehetséges segítséget megadtak számukra. Tolószékében fogad nógrád- megyeri otthonában Mártonka Gyula amatőr festő. Szívélyes fogadtatás után alkotásainak gyűrűjében váltogatjuk a szót.- Már általános iskolás koromban jól rajzoltam. Miénk volt akkor az első nyolcadikos osztály... Tanítóim ösztönzésére szüleim beírattak a budapesti képzőművészeti gimnáziumba. Csak két évet jártam, mert hatan voltunk testvérek, s édesapám nem bírta az iskolával járó költségeket, abba kellett hagyni - utal életének első emlékezetes megpróbáltatására. Előtte és utána édesapja bognárműhelyében tevékenykedett. Rajztehetségének megtartása céljából a nyári iskolai szünidőben kétszer Baglyasalján Bóna Kovács Károlynál tanult.- Nagyon jó pedagógus volt, Isten nyugosztalja! Ahogy körülnézünk lakásán ban, úgy érezzük magunkat, Képei derűt, bizakodást sugároznak Nemcsak Mártonka Gyula kötelezte el magát a festészettel, a grafikával, melyet a képen látható alkotásai is bizonyítanak, hanem a kép bal oldalán látható testvére is gyakorolja az amatőr festészetet.______ _____________________ ___ ___■ m intha egy igen gazdag képtárban, képkiállításon volnánk. Úgy látjuk, a csendélet és a sokat „mondó” portrék - grafikák - alkotásai között a meghatározóak.- Nagyon szeretem a természetet. Az illatok, formák megnyugvást adnak. Portréimban, beleértve az önarcképemet is, igyekszem visszaadni az emberi lélek tükrét. A családi otthon bármelyik szobájába lépünk, a csendéletek és az arcképek kavalkádja fogad, ragadja meg figyelmünket. Köztük található Hernádi Judité, Takács Marikáé, Sára Sándoré, Latinovics Zoltáné, Halász Judité...- Mindegyik a szívemhez nőtt. A családról készült portrék, grafikák is bőven vannak. Csendéleteim pedig a megyeri szűkebb hazám, a megyeri tájakat fejezik ki.- Olajképeinek színvilága derűs, élénk, bizakodó életérzést tükröznek, sugároznak. Jól érzékelem?- Én így látom a valóságot. Nem is próbálkoztam más színösszeállítással, variációval. Mártonka Gyulát a község kicsinyei és nagyjai csak Gyula bácsinak szólítják. Alkotásai közül harmincötöt bemutattak a helyi általános iskolában, a szépre vágyó, azt értékelő tárlatlátogatók találkozhattak képeivel a szécsé- nyi klubban, a gyerekek pedig az általános iskolák galériájában. Otthonában 150 képe díszíti lakásának falait. Bizonyára azokat is szemlélődésre, kíváncsis- kodásra késztet, akik netán eddig nem időztek egy-egy festő alkotásánál. Nem csoda, ha a község büszke Gyula bácsira, aki tolószékéből kiszállva, lelkes szavak kíséretében vállalkozott a tárlatvezetésre. V. K.
