Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-08 / 106. szám
2000. MÁJUS 8., HÉTFŐ MOZAIK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 7 . oldal Szexuális zaklatás Növekszik a szexuális zaklatások száma a japán társadalomban, amelyre hagyományosan a férfiuralom nyomja rá bélyegét. Ez tűnik ki abból a kormányjelentésből, amit a napokban hoztak nyilvánosságra. A dokumentum idézte a Munkaügyi Minisztérium nőkkel foglalkozó hivatalának illetékesét, aki szerint a szexuális zaklatások miatti panaszok száma az elmúlt évben 35 százalékkal növekedett, s immár olyan méreteket ölt, amit nem tűrhetnek tovább a gyengébb nem képviselői. A panaszok számának megnövekedéséhez hozzájárult a szigetországi munkaügyi törvény tavalyi módosítása, amely teljes mértékben a vállalatok vezetését teszi felelőssé a szexuális diszkrimináció és a munkahelyi zaklatás betiltásáért. A legtöbb panasz egyébként azoktól a női alkalmazottaktól érkezett, akikkel főnökeik megalázóan bántak, miután hölgykollégáik visszautasították a velük való szexet, illetve a munkahelyi zaklatásokat. Sokan sérelmezték azt is, hogy a vállalatvezetés semmit nem tett panaszaik orvoslására. Az esetek kivizsgálásával megbízott tokiói ügyvéd nyilatkozata szerint mindez arról tanúskodik, hogy a munkáltatók továbbra sem kellően eltökéltek a jobb munkahelyi légkör biztosítására. Autós férjvadász Annyira feldühödött egy féltékeny amerikai feleség azon, hogy a vasárnapi misén férje érdeklődő pillantást vetett egy másik nőre, hogy a templomból kijövet megpróbálta autójukkal elütni a párját. A 22 éves louisianai feleség kétszer elhibázta a manővert, férjének sikerült elugrania a kocsi elől. Harmadszorra azonban a férfi megállt az út közepén, és asz- szonykája elütötte. A 24 éves férj kórházba került, ám csak kisebb sérüléseket szenvedett. Feleségét a rendőrség gyilkossági kísérlet címén letartóztatta. ■ Akció: 2000. május 9-23. "lap.-; ■JÉ 3:ÍíB Hangadó akció Önnek is szüksége lehet telefonra Magánelőfizetői telefonvonal*: 8 000 Ft+áfa Üzleti telefonvonal: most 25 000 Ft+áfáért KELET - NÓGRÁD COM * Az akció csak belterületeken és a szabad kapacitás erejéig érvénye Légionárius járvány Ismét hallat magáról a légionárius betegség Ausztráliában. Az egészségügyi hatóságok közlése szerint a kontinensnyi országban április 11. óta negyvenötén betegedtek meg, és közülük ketten életüket vesztették. Az ország Victoria államában kedden tíz új esetet regisztráltak, s a hatóságok attól tartanak, hogy a betegek száma gyors ütemben növekedhet, különös tekintettel arra, hogy Victoriában és más államokban több százan várnak az elvégzett tesztvizsgálatok eredményére. A hatóságok arra gyanakszanak, hogy a megbetegedés egy közelmúltban megnyitott tengeri akvárium légkondicionáló berendezésével hozható összefüggésbe. Ez egyben azt is jelenti, hogy emberek ezreit fenyegetheti a járvány, április közepe óta ugyanis ezrek látogattak el a tengerből mesterségesen kihasított akváriumba. Az akváriumot azóta fertőtlenítettek, de bezárását nem rendelték el. A hatóságok közlése szerint a 45 beteg közül kilenc személy állapota válságos. A betegség - amelyet mintegy tíznapos lappangás előz meg - fejfájással, lázzal, hidegrázással és izomfájdalmakkal kezdődik, amit azután légzési problémák, majd tüdő- gyulladás követnek. Az esetek mintegy tíz százaléka halálos. Ausztráliában többször volt már hasonló megbetegedés. 1987-ben egy ugyanilyen betegséggóc - 44 megbetegedéssel - tíz halálos áldozatot követelt. Az úgynevezett légionárius betegséget először 1976-ban, az Egyesült Államokban észlelték. r-ÖSSS« kamatok \ca Tr\ci‘ Skajai otthonra vágysz? Akkor álmodj szépeket! Mert az álmok most valóra válnak! De Ha f va«V 1« otthont magadnak SwjUlSS Ä-ssfÄS , illetve“* ^ÄklÄahet^ ^ Rt., <U£T?tel.-EurópttB,^~ valaíni1'* . .. Otthonteremtő Hitel az első hazai-jelzálo és partnereitől nktól Joszip Broz Tito nyolcvannyolc éve Húsz évvel ezelőtt, 1980. május 4-én távozott az élők sorából Joszip Broz Tito, a nemzetközi kommunista mozgalom egyik legmarkánsabb alakja, a legendás hírű második világháborús partizánvezér, Jugoszlávia államfője. Tito - Joszip Brozként - 1892-ben született a horvátországi Zagorjében, elszegényedett középparaszt családban. Tizenöt éves korában búcsút mondott az iskolának és beállt szakmát tanulni egy lakatos- és szerelőműhelybe. 1910-ben szabadult, rövid ideig Zágrábban, majd Ljubjanában, azután csehországi, németországi és ausztriai autógyárakban dolgozott. Tito kommunista lesz Az első világháború idején, 1915- ben orosz hadifogságba esett, tizenegy hónapig sebesülten és betegen feküdt egy kolostorban. Szökése után szovjet állampolgárságért folyamodott, belépett a bolsevik pártba és 1920 szeptemberében visszatért Jugoszláviába. Ugyanabban az évben tagja lett a Jugoszláv Kommunista Pártnak (JKP). Mint veszélyes kommunista agitátort - a harmincas évek elején kezdett „Tito” álnéven írni - sorozatosan letartóztatták, 1934-ig hat évet töltött börtönben. . A külföldön működő JKP 1934- ben megválasztotta Központi Bizottságának tagjává, 1937-ben a párt főtitkára lett. A következő években a Kommunista Intemacionáléban dolgozott, hol Moszkvában, hol Bécs- ben, hol Párizsban tűnt fel. 1941 áprilisában, a tengelyhatalmak Jugoszlávia elleni támadása idején Zágrábban tartózkodott Szlavko Babies néven. Vezetésével megalakult a JKP Központi Bizottságának katonai bizottsága és megkezdte fegyverek gyűjtését, hogy felvehessék a harcot a megszállók ellen. Proletárbrigádok Tito 1941. május végén találkozott a belgrádi szovjet katonai attaséval és figyelmeztette, hogy a németek támadásra készülnek a Szovjetunió ellen. Júniusban Tito került a jugoszláv partizánerők főparancsnokságának élére, július 12- én általános népfelkelést hirdetett irányította a proletárbrigádok törzseit, közben harcot folytatott az áruló csetnikek ellen is. 1943. március 8-án Tito arról tájékoztatta a Komintemt, hogy személyesen irányítja a neretvai hadműveleteket, 20 ezer harcosa van, és célja az ellenséges gyűrű áttörése valamint 5000 sebesült megmentése. Egy német bombázás során 1943. június 9-én Tito megsebesült, de három hónap múlva már ő irányította 12 olasz hadosztály jugoszláviai lefegyverzését, a feltétel nélküli kapituláció római bejelentése után. November végén a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Bizottság (ideiglenes kormány) elnöke, honvédelmi megbízottja és Jugoszlávia marsallja lett. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok 1943. december 20-án jutott megegyezésre abban, hogy támogatják Tito partizánjait. A marsall 1944 augusztusában Nápolyban megbeszélést folytatott Winston Churchill brit miniszterelnökkel, szeptemberben Moszkvában megállapodott Sztálinnal a katonai együttműködésről, ennek egyik eredménye lett Belgrád közös felszabadítása. Joszip Broz Tito 1945-1963 között volt jugoszláv miniszterelnök. Kormányküldöttség élén 1947 decemberében Budapesten jugoszláv- magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írt alá. 1948 elején a szovjet kormány visszarendelte polgári és katonai szakértőit Jugoszláviából, ahol állítólag ellenséges magatartást tanúsítottak velük szemben. Aki ellent mert mondani A Tájékoztató Irodát, a Kominformot 1947. szeptember végén alakították meg a nyugat-lengyelországi Skliarska Poremba fürdőhelyen, hogy „a kommunista pártok tapasztalatcseréjét és szükség esetén, kölcsönös egyetértés alapján, tevékenységük koordinálását végezze”. A Tájékoztató Iroda székhelye előbb Belgrádban, majd Bukarestben volt. Működését 1956 áprilisában beszüntette. Az egyre feszültebb hidegháborús légkörben, a Kelet és Nyugat közötti bizalmatlanság elmélyülése, a frontok megmerevedése időszakában a Tájékoztató Iroda tovább mozdult a szélsőségek irányába: 1949-es határozatában már kifejezetten „az imperializmus hatalmába került szervnek” minősítette a jugoszláv pártot és kizárta tagjai közül. Belgrád erre sürgősen kapcsolatokat keresett a nyugati országokkal. 1951. november 4-én Joszip Broz Tito katonai segélyegyezményt írt alá az Egyesült Államokkal, 1953. február 28-án pedig Ankarában politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködési egyezményt kötött két újsütetű NA- TO-országgal, Görögországgal és Törökországgal. 1949-re esett a Rajk-per, amely megnyitotta a Jugoszlávia lejáratását célzó kelet-európai kirakat-perek sorozatát. Rajk Lászlót azzal vádolták, hogy „az amerikai imperialisták és a fasiszta Tito-klikk” segítségével ellenforradalomra készült. Halálra ítélték és kivégezték. Tito ugyan ingadozónak, sőt gyávának minősítette a magyar kommunista vezetőt, de elítélte, erkölcstelennek és ostobának nevezte a pert, amelyre hivatkozva Moszkva felmondta a szovjet-jugoszláv barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést. (Rajk Lászlót 1955-ben rehabilitálták.) 1953. január 14-én Titót megválasztották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság első elnökévé. Ezt a tisztséget haláláig töltötte be. 1955 a szovjet-jugoszláv megbékélés éve lett. Május végén és június elején a Tito vezette jugoszláv és a Hruscsov vezette szovjet küldöttség Belgrádban és Brioniban tárgyalt. A belgrádi közös nyilatkozatban kinyilvánították ragaszkodásukat a békés együttélés elveihez és az egyenrangú nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Ezzel megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy rendeződjenek a Tájékoztató Iroda 1948-as alaphatározata miatt megromlott kapcsolatok. El nem kötelezettek 1956 júniusi jugoszláv-szovjet „moszkvai nyilatkozat” a két fél egyetértését rögzítette abban, hogy a szocializmus fejlődésének útja országonként más-más lehet, s hogy a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok együttműködésének az önkéntességén, az egyenjogúságon, a baráti bírálaton és az elvtársi véleménycserén kell nyugodnia. Tito az 1956-os lengyel- országi és magyarországi eseményekben tragikus fejleményt látott, a magyarországi „második” szovjet katona beavatkozást szükségszerű lépésnek, a „kisebb rossznak” nevezte, amely világháborút akadályozott meg, de amelyet alig várt Nyugat, hogy megtámadhassa Egyiptomot. 1961-ben Joszip Broz Tito kiemelkedő szerepet játszott az el nem kötelezett országok mozgalmának kialakításában. Tito elnökölt 1968 augusztusában azokon a jugoszláviai párttanácskozásokon, amelyeken elítélték a Varsói Szerződés Szervezete öt tagállamának csehszlovákiai fegyveres beavatkozását. Joszip Broz Tito 1980 januárjában kivizsgálásra, majd gyógykezelésre a ljubljanai klinikai központba ke- riilt, ahol bal lábát amputálni kellett az artériák súlyos károsodása miatt. Ugyanitt halt meg május 4-én délután. Temetésén több mint egymillió ember vett részt Belgrádban, külföldről 8 köztársasági alelnök, 24 kormányfő, 46 külügyminiszter érkezett a szertartásra.
