Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-06-07 / 105. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. MÁJUS 6. | „Nincs nagyobb csapás egy jó férjnél...” Színházi estéh Miközben a nézők legtöbbje - nagyon bölcsen - semmi mással nem törődve hagyja magára hat­ni amit lát, az íráskényszerrel „megvert” ember elő­adás közben is azon morfondírozik, hogy mit is lehet (illik) tudni a darab szerzőjéről, vajon miért is ve­tette papírra a színpadon megelevenedő gondolatokat? Van akinek a tánc az életet jelenti Bár a lényeghez nincs köze, érdekességnek igazán beillik, hogy a „Házasságlevél” című vígjáték írója a negyvenes évek­ben Budapesten ötvös- művészeti(!) diplomát szerzett, mégis a „Ludas Matyi”-nál „tanoncoskodott” s '49-ben on­nan vágott neki a nagyvilágnak. Hoffmann Ferencnek született, aztán Hont Ferenc, majd Kishont Ferenc lett, végül Izraelben az Ephraim Kishon nevet kapta. Az utóbbi évtizedekben Svájc­ban él, s jelenleg az egyik legis­mertebb magyar származású író a világban, műveit több mint harminc nyelven adták ki. Alig­ha véletlenül... Ullmann Móni, a férjhez készülő leány szere­pében _________________________■ U gyanis, mint egy humo­reszkjében kifejti: egy humoris­tával is előfordulhat, hogy vic­cel. Nos, vele ez gyakorta meg­esik. De nem harsány, pórias, netán útszéli modorban, dühös iróniával, hanem szeretettelje­sen csipkelődve, mondjuk Mol­nár Ferenc vagy éppen Karinthy Frigyes örökébe lépve. Bár a „Házasságlevél” nincs híján a hangos szónak, sőt az előadás­ban kiabálnak is egymásra a szereplők, mégis a tartózkodó, finom derű szövi át a meseszerű cselekményt. Tudniillik még a legházsártosabb, legmegátalko- dottabb anyósjelöltről is nehéz elképzelni a mai világban, hogy csak úgy hajlandó férjül adni a fiát, ha a jövendőbeli feleség apja és anyja bemutatja a há­zasságuk törvényességét iga­zoló okiratot. Szóval ebben az alapötletben, a végletesen anyás és akkurátus vőlegény figurájában, valamint a cselek­ménybe belesodródó kibuctag traktoros szerepeltetésében van némi túlzás, mesterkélt­ség, életidegenség, de annál frissebb, igazabb mindaz, ami a hivatalos papír utáni lázas keresés során kiderül az „örömszülők” mindennapjai­ról, megrögzött szokásairól, egymáshoz, gyermekükhöz, szomszédjukhoz, a volt mun­katársakhoz való viszonyáról és önmagukról, tehát rólunk hétköznapi emberekről.- Nincs nagyobb csapás egy jó férjnél, mert nem lehet csak úgy egyszerűen otthagyni - so­pánkodik Sifra, a feleség s e mondatban benne foglaltatik a házasélet megannyi öröme és nehézsége. Az élet egy másik vetületére mutat rá találóan és szellemesen a szerző, amikor a hervadozó bájait hiába mutoga­tó szomszédasszonnyal több­ször is elmondatott mentegető­zésre - Én nem is zavarok to­vább - meglepő választ formáz­tak - Hát ne is. Mint minden valamirevaló vígjátékban, Kishont darabjá­ban is a végén minden jóra for­dul. A házasságlevél-hajszába belefáradó, már-már elváló szülők belátják, hogy mégis­csak jobb együtt, a pszicholó­gusnak készülő menyasszony rájön, hogy nem neki való a kényeskedő, feleslegesen filo­zofálgató statisztikus, viszont megszeretik egymást a másik, a belevaló, gyakorlatias fiatal­emberrel. A Kishon darabját Salgótar­jánban a városi művelődési központban a budapesti József Attila Színház társulata mutat­ta be. A rendezés szerepét ma­ga a szerző vállalta magára. A stílusban pesti maradt, az at­moszférateremtésben azonban jól kamatoztatta helyismeretét. Alapvetően jól oldotta meg a színészválasztást is. A legjobb alakítást Dániel Borzovszki víz­vezeték-szerelő megformálásá­ban nyújtja Besenczi Árpád: lát­szatra kőkemény, de egyébként melegszívű férj és apa. Méltó partnere Schütz Ha. Ajalát, a lá­nyukat Ullmann Móni játssza, kedvesen, kellő temperamen­tummal. Jaffát, az epekedő, há- zsártos szomszédnöt Fehér An­na alakítja, hitelesen. A vőle­gény (Gieler Csaba) és Büki, az újdonsült barát (Sághy Tamás) halványabb a többieknél, de ez a kellemes összhatást, a jó szó­rakozást nem befolyásolja. CSONGRÁDY BÉLA Mit jelent a tánc ma? Az érzések, szokások, gondolatok kifejezését csupán? A körülöttünk áramló élet interpretációját? Az egyre fe­ledésbe merülő belső értékek új­jáélesztését? Vagy csak egyszerű szórakozást? Ilyen és ehhez hasonló kérdé­sek merültek fel bennem, miköz­ben néztem a Nógrád táncegyüttes gálaműsorát a tánc világnapján Salgótarjánban, a József Attila Mű­velődési Központ első sorában. A kérdések, amelyekre egyébként is kerestem a választ, azon az estén erősödtek fel bennem igazán. A tánc, amely az ember egyik leg­ősibb rítusa, itt él velünk, a min­dennapjainkban, de gondolkod­junk csak el, mit is jelent tulajdon­képpen? Az indulatok, örömök, bánatok, kifejezését? Vagy egysze­rű kikapcsolódást? Az ősember akkor használta ezt a „valamit”, amire nincs igazán pontos fogalom, ha nagy esemény történt, vagy ha este a tűz körül ünnepet ült. így van ez napjaink­ban is, csak éppen nem a tűz körül és nem ősemberként táncolunk. A tánc rengeteget fejlődött az évezre­dek során. Űj és új stílusok kö­szöntöttek ránk, s ezzel párhu­zamban merült feledésbe nagy­apáink tánca. Hiszek abban, hogy minden zenei és táncstílusnak megvan a maga létjogosultsága a saját szintjén. De attól, hogy ép­pen melyik irányzat van poron­don, nem kell elfelednünk a régeb­bi, ősibb táncokat, zenéket, hiszen ez mint örökség maradt ránk, egy kincs, amit gondozni kell! Ezek­ben a zenékben és táncokban megvan mindaz a tisztaság, becsü­letesség, őszinte érzésvilág, ami - tisztelet a kivételnek - sajnos hi­ányzik a mai táncokból és a mai muzsikából. Természetesen min­denki megválasztja, hogy milyen zenét hallgat, de aki nem ismeri fel a magyar néptáncban ezeket a szinte kikiabáló stílusjegyeket, az sajnálhatja, hogy nem kóstol bele ebbe a világba. A néptánc szeretetére való ne­velés nagy szerepet játszik abban, hogy vannak olyan fiatalok, akik az idősebbekkel együtt szeretik és művelik a magyar néptáncot, még­pedig igen sikeresen. Akik vállal­ják a pluszmunkát, a hosszú, fá­rasztó és izzasztó próbákat, hogy végül a színpadra kiállva a közön­ség előtt mutassák be azt, hogyan is táncoltak még dédapáink. S hogy a fő kérdésre visszatér­jek: mit is jelent a tánc? Azt hi­szem, mindenkinek mást. Van, akinek hangulatos szórakozást, van akinek az életet. oláh zsolt Radics-tárlat Szécsényben Szülőfalujához, Nógrádmegyerhez közel, Szécsényben mutatkozik be ezekben a napokban Radics István festőművész. Kiállítását a művelődési és művészetoktatási központban tegnap mutatta be a közönségnek dr. Csongrády Béla, lapunk felelős szerkesztője. Radics finom ívű, míves raj­zairól, tónusos olajképeiről, ragyogó színvilágú tűzzománc képeiről fő­ként az ismerős nógrádi táj szépsége, változatossága, az itt élő emberek öröme, bánata köszön vissza. A június 2-ig látogatható tárlat jellegzetes keresztmetszete a művész több évtizedes pályaképének. ____________■ A „Tragédia” jiddis nyelven Réti Zoltán és Farkas András illusztrációival A keresztény és zsidó húsvét idejére egy igazi könyvritka­sággal rukkolt elő a Madách Irodalmi Társaság. Az alábbi­akban a kötet megjelenését gondozó Andor Csaba irodalom- történésszel beszélget a kiadvány megvalósulásának mene­dzselésében közreműködő Máj dán Béla, a balassagyarmati Kertész István Alapítvány kuratóriumi titkára.- Madách Imre fő művét negyven nyelvre fordították le eddig. Az elmúlt napokban a Madách Irodalmi Társa­ság kiadta jiddis nyelven is. Miért ép­pen most keriiü sor a megjelentetés­re?- Ennek hosszú előtörténete van. Holder József már az 1920-as évek­ben elkészítette a fordítást. Néhány részletet folyóiratokban meg is jelen­tetett belőle, de úgy látszik, nem ta­lált kiadót a teljes mű kiadására. Holder 1945-ben meghalt, a kézirat egy példányát a nővére magával vitte Izraelbe, volt ugyan egy másik pél­dány is, de annak hosszú évtizedek­re nyoma veszett. Az egyik legismer­tebb Madách-kutató, Radó György nem sokkal a halála előtt többször is beszélt nekem arról, hogy milyen fontos volna megtalálni a kéziratot, mert a megjelent részletekből megál­lapítható, hogy igen jól sikerült fordí­tásról van szó. Radó 1994-ben meg­halt, én pedig néhai mesterem útmu­tatásait azóta is igyekszem követni.- Ezek szerint 1994-ben még min­dig nem vök meg a jiddis kézirat? De hogyan lehetett ennyi idő után nyo­mára akadni?- A véletlennek ebben nagy szere­pe volt, s persze annak is, hogy a Ma­dách Irodalmi Társaság tagjai min­den olyan hírt továbbítanak hozzám, amelyről úgy gondolják, hogy fontos lehet. A Balassi Bálint Megyei Könyvtárban Bódi Györgyné dr. volt az, aki felfigyelt dr. Bihari József nek­rológjára egy újságban. Abban töb­bek között az állt, hogy az Egri Ta­nárképző Főiskola elhunyt tanára „Az ember tragédiája” jiddis fordítá­sának latin betűs átiratát készítette el. Ezek után csak meg kellett találni az örökösöket, amiben a nekrológot megjelentető lap munkatársai voltak a segítségemre.- A kötetben illusztrációk is szere­pelnek?- Igen, méghozzá balassagyarma­ti művészeké: Réti Zoltán Madách- portréja látható az első oldalon, az egyes színeket pedig Farkas András 1972-es tusrajzai illusztrálják. Magát a kötetet is nógrádi intézmények és szervezetek támogatták: a balassa­gyarmati önkormányzat, az ugyan­csak balassagyarmati Kertész István Alapítvány és a Nógrád Megyei Le­véltár.- Az érdeklődők hogyan juthatnak hozzá a könyvritkasághoz?- Egyéni igények kielégítésének csak kivételes esetekben van lehető­ségünk. A munkában részt vevőkön és az érintettek jogutódjain kívül el­sősorban néhány könyvtárba és köz- gyűjteménybe juttattunk el példá­nyokat. 270 példányt készítettünk mindösszesen. A mi nyomdatechni­kánkkal, sok kézi munkát igénylő technológiánkkal többre nem is vál­lalkozhattunk. Ha valaki úgy gondol­ja, hogy a széles olvasóközönséghez is célszerű volna eljuttatni a fordítást, akkor azt javasolnám: keressen meg egy profi könyvkiadót, s a Madách Irodalmi Társaság átadja a teljes anyagot mágneslemezen. A könyv sajátos premierje június 25-én lesz Balassagyarmaton az „Ipoly menti zsidó gyűjtemény és kiállítóterem” ünnepélyes átadásakor.- Hallhatnánk valamit a folytatás­ról? Milyen könyveket fog megjelen­tetni a közeljövőben a Madách Iro­dalmi Társaság?- Kiadványsorozatunk 18. kötete Majthényi Anna levelezésének köz­readása lesz, melynek könyvbemu­tatója a balassagyarmati Szent Anna-i palóc búcsú napján, július utolsó vasárnapján lesz. Még az idén folytatni fogjuk á' „Tragédia” eddigi meg nem jelent fordításának közzétételét is. A galego fordításnak már csak a lektorálása van hátra, de talán az örmény fordítás számító­gépre vitele is rövidesen elkészül. S úgy néz ki, hogy az eddig napvilá­got látott nyolc angol fordítás után a kilencediket társaságunk fogja meg­jelentetni. A fordításokon kívül még idén várható Komjáthy Anzelm ön­életírásának megjelentetése is, ame­lyet remélhetőleg a szécsényi ön- kormányzat is támogatni fog. Kicsit távolabbra tekintve: Madách élet­művének kritikai igényű kiadását is szeretnénk megjelentetni.- Meddig lehet folytatni a Madách könyvtárat?- Most, hogy a 18. kötet megjele­nése küszöbön áll, s még mindig ugyanannyi terv van előttünk, mint az első kötetek idején. így azt mond­hatom, hogy az első száz kötet eseté­ben csak azt kell meggondolni, hogy mi jelenjék meg előbb, mi később. Remélem, hogy a folytatás sem ma­rad el, de arról már az utódom tud majd érdemi információt mondani 20-25 év múlva... Sztárvendégek a dixie-fesztiválon Mint lapunk első oldalán jeleztük, tegnap Salgótar­jánban szabadtéri koncert­tel és a József Attila Műve­lődési Központ színházter­mében nagy sikerű gála­esttel megkezdődött a 16. nemzetközi dixielandfesz­tivál. Az alábbiakban kö­zöljük a hátralévő két nap programját: Május 6., szombat: 11 óra: OMV-kút - salgótar­jáni Kölyök Dixie­land Band, Story­wille Jazz Band 15 óra: Fő tér, szabadtéri ' színpad - Jazz Step, Little Jazz Band, Storywille Jazz Band 19 óra; JAMK színházterem,. dixie-gála- Hot Jazz Band, Les Haricots Rouges (Franciaor­szág), Molnár Dixie­land Band 23 óra: Népjóléti Képzési Központ, dixie-bál. Házigazda: Hot Jazz Band. Május 7., vasárnap: 11 óra: Szent József-plébá- nia- Bolyki Brothers spirituálé-, gospel- koncertje 15 óra: Fő tér, szabadtéri színpad - búcsúkon­cert’a fesztivál ven­dégeivel A fesztivál sztárvendége: Joe Murányi (USA) A fesztivál műsorvezető­házigazdája: Berki Tamás. Besenczi Árpád és Schütz Ha, a házasságlevelet kereső férj és feleség _______________________________________________________________F0T6i P. TÓTH LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom