Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-06-07 / 105. szám
2000. MÁJUS 6., SZOMBAT ANYAK NAPJA NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 7 . oldal ÉieMmÉásmJh ., mi ügyben jöttek a katonatisztek.- Azt mondták, anyák napja alkalmából kitüntetnek, mert hogy öt fiam töltötte le a katonai szolgálatot, s mivel az ilyesmi ritka manapság. A miniszterelnök, a Parlamentben fogja átadni az oklevelet - tolmácsolja a számára alig hihető értesítést az anya. Bólint és megakadnak a szavai, nem tud, s talán nem is akarja ezt semmivel megtoldani. Nem dicsekvő természetű, figyelmét egyvalami köti le az utóbbi napokban: a készülődés olyasmire, amihez fogható még nem történt vele. Olyan távol áll tőle, hogy ünnepelt legyen, de most nincs mese, pénteken jön érte a minisztériumi autó és menni kell. Sok is, kevés is addig az idő. Sok, mert örömteli nyugtalanság fogja el őt, aki már annyi izgalmat átélt a nyolc gyerek mellett, és kevés, mert addig még annyi mindent kellene rendbe tenni, de olyan nehezen áll össze a kép. Azzal kell törődnie, amivel nem szokott: öltözék, megjelenés. Jaj, mit is vegyen fel, milyen színű legyen a táska? És mit illik ilyenkor mondani? Hisz' ő csak egy egyszerű, falusi asszony! Aki ismeri, kedveli, szereti özvegy Végh Lászlónét, azt kívánja neki: soha, soha ne legyen ennél nagyobb gondja. Szeretetteljes büszkeséggel gondoljon a katonaviselt fiaira és családja minden tagjára. Anyák napján és máskor is. ________________________________(MIHAL1K ■!.) Vallomás Isten teremtett, hogy ezernyi gyermeknek életet ádj, s majdan sze- reteteddel és törődéseddel körülöleld gyermekeid. Istentől kapott léted oly szentség veszi körül, mely örökre szól. A gyermekeidnek nyújtott szereteted, melyet meghálálni talán soha nem lehet, oly mély és tiszta, mint egy ősidőktől csorgadozó forrás vize. Te kezed nyújtod, ha baj van, hogy kapaszkodhassam belé, te boldog vagy, ha engem boldognak látsz. Olyan vagy, mint lelkem árnyéka, örökké követsz és el soha nem feledsz, vigyázol rám, óvsz és féltesz. S miközben lelked árnyéka követ, te tapasztalattal, szeretettel és tanítással ruházol fel engemet. Köszönetem úgy érzem kevés mindezért, így hát ígéretem teszem: hogy mit nékem mondtál tanítást és tapasztalatot, s mit nékem adtál, azt a nagy szeretetet, el én soha nem feledem. ______________________________________________________________________BZANÖ JUOfT PÁSZTÓ a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola tanulója Gondolatok Az édesanyákhoz Van egy gyönyörű szó: szebb az egész világon, Ez a szó az édesanya, ő a legjobb barátom. Illata van ennek a szónak, akár a legillatosabb virág, a mai napon ettől illatozik az egész világ, íze is van ennek a szónak: édes tejíze, karácsonyi dióíze, frissensült lepényíze. Ők azok, kik a tehetetlen csecsemőt tipegni tudó babává, beszélni képes gyermekké, gondolkodni tudó felnőtté nevelik. Valóságos csodatevők. Teremtők, s ezért tisztelendők. Mindenben benne vannak: a frissen vasalt ruhákban, a felvarrott gombokban, a megfőzött ételben, és a semmivel nem pótolható anyai ölelésben. Áldassék e napon az édesanyák, legyen békével teljes életük. Bújjunk közel hozzájuk, s öleljük szorosan, hiszen tartozunk nekik. Legalább a mai napon meg kell mindent tenni, mert az édesanya mindent pótol, de az édesanyát nem pótolja semmi. Ifj. Bátyi Sándor Varsány Ölbe vett világ Nehéz időket élünk. A kinyújtott karok nem érnek célt, a simogatásra lendülő kezek néha már félúton megállnak. Szinte görcsösen, vágyait sem kendőzve, viszonzásra vár a szeretet. Május első vasárnapján egyszerre minden megváltozik. Életünk vad folyamának csendet parancsol a tisztelet. Ezen a leggyönyörűbb napon ünneppé sorakoznak fel a mindig küzdésre szánt hétköznapok. Ösz- szesűrűsödnek, történelemmé válnak, de utólag megszépítik még a borzalmakat is. Azt a szót, hogy édesanyám, mint a fohász első sorait mondjuk ki, ha tetten ér bennünket az idő és valakibe kapaszkodnunk kell a megnyugvásért. Édesanyák. Beléjük burkolva szunnyad a jövő. Fiákká és lányokkal formálva öntik ki magukból a holnapot. Az anyaság misztériumát feltárja a születés, amely fájdalmával együtt nemesedik gyöngédséggé és örök tisztasággá. Eletet adni és életet kapni, ez a végtelenített egymásra utaltság anya és gyermek között. Az apaság művétől olykor büszke férfinem is csodálattal nézi anyává lett asszonyát, mert tudja, hogy a sivatag is termővé lesz, ha a nők ölükbe veszik a világot. Anyák napján, a virágok mellé, jusson idő az önvizsgálatra is. Emberré lettünk, hogy viszont szeressünk. Emberré lettünk, hogy óvjuk, becsüljük, tiszteljük édesanyánkat. A vi- szonzó gondoskodással teremtjük meg életének biztonságát, a vágyott békés időskort. Hétköznapi megalkuvásaink közepette is maradjon időnk arra, hogy elérjük mindig simogatásra lendülő kezét. S ha emlékét az idő mélységében hordozza már az életünk, hajtsunk fejet előttük az örök létezésben is. E gyönyörű májusi vasárnapon a mosolyok sohasem hullanak a földre, anyánk szemébe szállnak. Virágszirmokká színesíti azokat a szeretet, hogy újra gyermekként lássuk őt első rajzaink emlékében: a virág kelyhében, a patak tükrében, az élet békés csendjében. Wíájus első vasárnapján gyermeki énünk harmatos bizalmából koszorút fon lelkűnkben az öröm és őszinte hálával simulunk anyánk szívéhez. DEMUS IVÁN Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, az vezérli tetteit. (Victor Hugo) Minden egyéb szeretet eltörpül az anyai szeretet mellett. (Talmud) Magasztaljuk az anya-asszonyt, akinek szeretete nem ismer határt, akinek keble táplálja az egész világot! Mindent, ami szép az emberben, a nap sugara és az anya gyengédsége teremtett. (Makszim Gorkij) Az anya életét nekünk szenteli. Az édesanya az önmagát tékozló jóság példája. Mi ezért cserébe életünknek csak futó pillanatait, szívünk apró érzésfoszlányait, gondolataink forgácsait adjuk neki. (Lamartine) Van-e varázslatosabb szépség a világon, mint egy szép, fiatal anya, akinek egy egészséges gyermek van a karján. (Turgenyev) ....anyai termékenység híján a nemzettest felvirágoztatása nem lehetséges. (Joyce) Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg. ...Az anya emléke táplálja bennünk a részvétet, akár az óceán, a végeláthatatlan óceán táplálja a világmindenséget átszelő folyókat. (Babel) Az anya mindig gondosan ügyeljen arra, nehogy gyermekét helytelenül alkalmazott szeretetével elrontsa. (Gandhi) Anyánkhoz is akkor futunk, ha valami baj ért az életben. De ilyenkor nemcsak segítségért esdeklünk. Némi öncsalással (...) egy kevés jótékony öncsalással ilyenkor azt képzeljük magunkról, hogy puszta szeretetünk visz szülőanyánk felé, akit eddig méltatlanul elhanyagoltunk. (Déry Tibor) A remények egész boldogságát, az aggodalmak minden kínjait csak az anyai szív ismeri egészen. (Eötvös József) Az anyai szív mindent megérez. Mintha külön szeme volna, távolba ellátó. Mintha csak egy üvegfal választaná el attól, ami messze, sok mérföldnyire van tőle. (Gárdonyi Géza) Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom! (Juhász Gyula) GYŰJTÖTTE: B. O. Az esélyegyenlőségért Figyelem, mi végre fordulnak a világ dolgai, s egyre határozottabban úgy érzem és vélem, talán soha olyan nagy szükség nem volt még megértésre, melegségre, önzetlen jóságra és szeretette, mint most az ezredvégen. S persze óhatatlanul eszembe jut egy különösen szép családi ünnep - talán legszebb mindenik közül ” a nálunk hagyományosan május első vasárnapján tartott anyák napja. S hogy az anyai szeretet nemcsak azért pótolhatatlan, mert feltétel nélkül ad és óv, hanem azért is, mert az élet szereteté- re is tanít, gondoskodásával beleplántálja az emberbe, hogy érdemes élni. Ezért anya nélkül - ezt csak az tudja, mint jó magam is, akinek már nincs az édesanyja az élők között - az ember egyszerűen elesettebb, magányosabb is. Ránézve a naptárra aztán más dolog is elgondolkodtat. Minő különös játéka a véletlennek - netán akarata a sorsnak? - hogy május első hetében az anyák napja mellett az azt megelőző napokban van az esély- egyenlőség napja és az Európa nap is. Hiszen akár könnyen felfogható jelkép, hogy a földrész, Európa - ahol a kultúra megszületett - nő volt, királylány, akit Zeusz elrabolt és anyává tett. És ennek az európai kultúrának - amelyet, ha úgy tetszik nő szült - egyik legjelentősebb terméke, legnagyobb vívmányainak egyike - ha sajnálatos módon nincs is mindig és mindenütt jelen - az emberi egyenlőség eszméje. Az esélyegyenlőség - különösen a nők, az anyák esetében - nem mai keletű, az a tény viszont, hogy néhány évtizede minden évben egy napon külön is megemlékezünk róla, inkább csak tudatosítását - netán éppen „működésének” hiányát - bizonyítja. Másfelől viszont - éppen az utóbbi évtizedekben - a születésszabályozási technikák fejlődése valóban rendkívüli módon kiélezte ezt az ősi gondot. Ma a születés szabályozás a gazdasági-politikai játszmák egyik frekventált területe lett. Egyfelől nemzethalált emlegetnek, másfelől az egyéni szabadságjogokra hivatkoznak, miközben jószerivel a nőket, a potenciális anyákat meg sem kérdezik. Én pedig - nemcsak most az anyák napja alkalmából - azt gondolom, elméletileg és teoretikusan is aligha nehéz kitalálni a megoldást. A nők, az anyák esélyegyenlőségét kellene megteremteni. Persze tudom, nem én találtam fel ezt a „spanyol viaszt” sem. Európának - és az egész belőle kinőtt kultúrának - napjainkban ma ez lehetne egyik legfontosabb feladata. Lehetne ez anyák napi üzenet is. BARÁTI OTTÓ Az én anyám... Megtört asszony az én anyám, könny pereg fáradt orcáján. Könnye hullik mikor látja, gyermekét a bánat tépázza. Sóhajtásod soká vigyázzon rám, könnyes szemű, drága jó anyám! Lázas az arcom, szomjas a szám, simogass meg édes jó anyám! Te vagy az én reménységem csillaga, vadvirágos bársonyrétnek virága. Életemben van egy fényes szivárvány, az Te vagy nékem, Drága jó Anyukám! Bollók Andrea Piliny Két lány hat fiút „fog közre” a szuhai Végh családban. Testvérek ők nyolcán, az elsőszülött és az utolsó lány, kettejük „érkezése” között húsz év telt el. Zsuzsa tanárnő és komoly családanya, míg Mónika tizenéves gimnazista. A hat fiú is ahány, annyiféle, külsejük, természetük és mesterségük szerint is, ők két-, három-, négyévenként jöttek a világra: Zsuzsa után Csaba, majd Laci, Gabi, István, Péter, végül Attila következett. Babaágynak, gyerekkocsinak két évtizeden át mindig volt „vendége” Véghéknél. nem hallgatja el, hogy ma 85 éves édesanyja és az anyósa is mindig nagy támasza volt.- Anyu a mai napig sokat segít rajtam - mondja az 56 éves Végh Lászlóné. Szemlesütve teszi hozzá, hogy azért is rászorul erre, mert hét éve özvegységre jutott, s a gyerekei közül három még nem önálló. - Péter gyakorlatilag miatt. S Végh Lászlóné álmában sem gondolta, hogy öt fia katonáskodása külön fejezetté kerekedik életének mostani, parányit sem kellemetlen szakaszában. Ezzel függ össze az is, hogy pár napja olyasmivel foglalatoskodott, amire nem sokszor szentelt időt és pénzt: órákat dolgozott hajával a fodrász, amíg kellőképpen ki nem csinosította őszülő, sötét haját. Véghné különleges alkalomra szépítke- zett. Hogy lesz egy ilyen, már hetek óta tudja, s mi tagadás, a híre kicsit fel is zaklatta.- Épp a fűrészt vittem talicskával az úton, amikor látom az elegáns autót nem messze a házunktól, s aztán hallom is, hogy az egyenruhás utasa, irattartóval a kezében bizonyos Véghné iránt érdeklődik. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy tán' az Attilának esett valami baja. Hisz' katona, meg aztán annyi mindent hall mostanában az ember... Elfogott a félelem. Pedig a megkeresésnek pusztán jó és még annál is jobb okai voltak, s hamar oldódott Véghné szorongása, amikor megtudta, Férj és feleség mindig azt tartotta szem előtt: ahol egymást és a gyerekeket szeretik, ott csak jöjjenek, sorakozzanak az apróságok. Az apa bányászként gondoskodott a gyarapodó fészekalja megélhetéséről, az édesanya Laci megszületése után egy évre vált meg a munkahelyétől, a falu felső boltjában volt kiszolgáló. Ettől kezdve az anyaság lett a főállása. Az élete alapvetően megváltozott, de nem sokban tért el más szuhai,' családos nőkétől: korán, gyakran már hajnalban kelt, ellátta a gyerekeket, majd a ház körüli tennivalókhoz látott, megetette a baromfiakat, aztán bevásárolt, az ebéd után nézett, s mikor újra jóllakatta az éhes szájakat, ott volt a kert a kapálni, gyomlálni valókkal. Mindeközben a nagy családnak - amelynek ma sincs párja Szuhán - egy nagy, kétszintes házat is felépítettek a mesteremberek. Mintha csak tegnap készültek volna a „tízemberes” reggelik, vacsorák, tízesével sorakoztak a Ez a felvétel Zsuzsa lánya esküvőjén készült. Véghné sötét ruhában a jobb szélen, a körülötte állók egy-két kivétellel a családhoz tartoznak._______________________________________________________________________5 mosatlan tányérok, a több tucat evőeszköz törölgetésének szinte nem volt se vége, se hossza. S az a halomba gyűlt, rengeteg szeny- nyes ruha! Az elnyűtt kezek de sokat mesélhetnének arról, milyen is kézzel vagy patakban mosni... Mindez reggeltől estig adott munkát az asszonynak, áld Pesten él: az egyetemet végzi és dolgozik mellette, István és Mónika itt lakik velem, Attila pedig sorkatona. S hát, éppen ez az: katona volt Attila négy testvére is, aztán persze Péter sem húzza ki magát, csupán a szolgálat letöltésének halasztását kérte tanulmányai
