Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-27-28 / 123. szám
2000. MÁJUS 27., SZOMBAT MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Lagzi előtt egy héttel jött a behívó Hatvan éve együtt jóban-rosszban a Bércesi házaspár „Addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm ért!” Hatvan évvel ezelőtt, 1940. május 25-én esküdött örök hűséget egymásnak Kazáron Bércesi Vilmos és Kovács Mária. Az évforduló alkalmából Kovács József, az önkormányzat alpolgármestere köszöntötte az idős házaspárt otthonában, további békét, boldogságot, jp egészséget kívánva. Talán maguk sem hitték, hogy ennyi időt megérnek majd együtt, mert nagyon balul indult a közös élet: Vilmos bácsi egy héttel a lakodalom előtt behívót kapott.- Úgy ám, lagzira engedték csak haza - bizonygatja Mári néni. - A hegyi vadászokhoz vitték, több mint hatszáz kilométert kellett utaznia, hogy Rahóról hazaérjen. Hét esztendeig volt rajta a katonaruha, tavasszal elvitték, ősszel hazajött. Azután jött a másfél éves orosz fogság, úgy hogy szenvedtünk mind a ketten eleget. A katonaság az oka annak is, hogy Bércesi lett a nevünk: eredetileg Bozsiknak hívták az uramat, ezt a nevet vettem fel én is. De a seregben azt mondták, hogy ez nem magyar név, így lett a Bozsikból Bércesi. Azért is rossz volt ez a katonaság, mert régen a fiatalasszony költözött az anyósához: mi is, jobban mondva én is ott laktam egy évig. De hát ott nagy család volt, az uramék tízen voltak testvérek, így aztán visszaköltöztünk a szüléimhez. Ott jobban elfértünk, meg jobban tudtunk gyűjtögetni is a házépítésre.- Azt szokták mondani, hogy az anyós és a meny nem nagyon fér össze.- Mi jól kijöttünk egymással. Azt mondták nekem, amikor lagzi előtt voltunk, hogy „ha angyalhoz mégy, akkor angyalnak kell lenned, ha ördöghöz mégy, akkor meg ördögnek.” Hát, nekem szerencsém volt: én angyalhoz mentem, nekem nagyon jó anyósom volt, amiben csak tudott, segített. A Bércesi házaspárnak egy fia született, még a háború alatt: ez volt az oka annak, hogy már két hónapos volt a gyermek, amikor édesapja először látta, és másfél évessé cseperedett, amikor végre hazakerült a családfő.- Tizedesként kezdtem szolgálni, de bizony úgy is szereltem le - mondja Vilmos bácsi. - Nem tudtam előbbre lépni, mert én bizony nem bántottam a legényeimet, sem szóval, sem máshogy. A háború után kezdtünk el építkezni, akkor az acélgyárban dolgoztam dróthúzóként: kemény munka volt biz' az, több mázsát is megmozgattam naponta. Aztán újabb 18 év következett a mizserfai bányaüzemnél, onnan is mentem nyugdíjba. De nemcsak" én dolgoztam, hanem az asszony is: amíg katonáskodtam, addig a földeken, a tsz megalakulása után pedig ott. Mári néni szaporán bólogat, majd sorolja, mi mindent csinált: ha kellett, akkor kapált, aratáskor csomóztak a mezőn, vagy éppen a magtárban forgatták a búzát. Aratáskor bizony gyakorta előfordult, hogy reggel elment, és csak másnap este jött haza. Volt amikor zsákot foltoztak naphosszat, ha kellett, akkor a krumplit ásták. Amikor pedig ott végzett, otthon folytatta.- Milyen férj volt Vilmos bácsi?- Volt olyan, hogy összeszólalkoztunk, de mindig megbékéltünk. Nem volt rossz ember, de ha a sportról volt szó, nem bánta, akármilyen munka volt, mondhattam én bármit, akkor is elment. 1934-ben alakult a Kazári SE, alapító tagja volt. A hatvanéves évfordulón még négyen kapták meg az emlékplakettet, de ma már csak ketten élnek közülük. Már jócskán elmúlt 30 éves, de még mindig focizott.- A háborúban is hasznát vettem a focis előéletnek. Egyrészt mert jól bírtam a menetelést, másrészt meg visszavonulásnál jól tudtam szaladni - szól közbe tréfásan Vilmos bácsi. - De ez már nagyon régen volt: azóta megromlott az egészségem, fájnak a lábaim is, nem tudok már eljárni a meccsre, inkább csak a tévében nézem. De milyen is volt a hatvan évvel ezelőtti lakodalom? Mári néni parasztruhában állt az oltár elé azon a vasárnapi napon, mert akkoriban még így volt szokás. Sokan voltak, amikor a menyasszonyi ágyat vitték a legényes házhoz, és sokan voltak a lagziban is: három napig tartott a dínom- dánom. Mári néni még ma is jól emlékszik, mit tettek a vendégek elé: tyúkleves, töltött káposzta, főtt hús, sütemény, és persze nem hiányzott a bor, meg a pálinka sem. Azóta sok víz lefolyt a Zagyván: két lányunokájuk is családot alapított, három dédunoka serte- pertél a házban, amikor látogatóba jönnek. Szót ejtettünk arról is, hogy manapság már nem divat a tartós házasság.- Nem a mai fiatalok a hibások - veszi védelmébe Mári néni a mostani korosztályt. - Nehéz volt régen is, mert akkor nagyon szegény vüág volt, de most sokkal nehezebb. A mai világban annyi idegesség van, hogy az teljesen tönkreteszi az embert. Ha majd nyugodtabb lesz az élet, én azt mondom: lecsillapulnak az emberek is... Galcsik Lajos salgótarjáni vállalkozó a megyében egyedüliként vehette át a napokban a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének elismerő oklevelét A kitüntetett 20 éve tagja a szervezetnek, jelenleg ő a megyei alelnök.- 1980-ban lettem kereskedő, feleségemmel közösen egy játékbazárt nyitottunk a piacon - meséli, miközben helyet foglalunk fogadója teraszán. - Sok minden változott körülöttünk, de a bazárt, mint indulásunk jelképét nem adtuk fel. Feleségem egészen, én azonban csak „fél lábbal” voltam maszek, hiszen ezzel párhuzamosan kineveztek a csarnoki vas ABC vezetőjévé. Galcsik Lajos 11 évig vezette a Nógrádker népszerű boltját, majd gondolt egy merészet, s el kezdte megvalósítani rég dédelgetett tervét: fogadót építem Salgótarján szívében, európai igényeknek megfelelően.- Kilenc éve nyitottuk meg a fogadót, s közben a játék-nagykereskedést is kibővítettük, lévén, hogy a fiam, Tamás és a lányom, Mónika felcseperedtek, s szívesen részt vállaltak a családi vállalkozásban - meséli, - Tavaly épp a fiatalok inspirálá- sára vágtunk bele egy újabb üzletágba: ekkor nyitottuk meg a Tóstrandon a Halász sörözőt, illetve részeként a Lido diszkót. Az sem titok, hogy még idén befejezzük a fogadó mellett egy 200 négyzetméteres játék-nagykereskedés épületének munkálatait, s ezt a profilt áttelepítjük a fogadó korábban garázsnak szánt részéből. A Galcsik Lajos vezette családi vállalkozás ma 20 embernek biztosítja a megélhetést. A családfő az évek alatt gondosan ügyelt arra, hogy a visszaforgatott pénz ne veszélyeztesse a már működő vállalkozások életét, mint mondja: csak addig nyújtózkodtam, amíg a takaróm ért!- Persze kudarcok is értek - ko- morodik el a tekintete -, de ezzel meg úgy voltam, hogy minden rossz után jónak kell következnie. Optimista életfelfogásom is hozzájárult sikereinkhez. De az is kellett hozzá, hogy mindig annyival voltam elégedett, amennyit a vállalkozás kitermelt, soha nem voltam telhetetlen, harácsoló. Galcsik Lajos napja korán reggel , kezdődik, ő a legfőbb anyagbeszerző, bár Tamás fia is besegít. Mónika még tanul, ha végez ő lesz a gazdasági mindentudó. Marika, Galcsik Lajos felesége a háztartást vezeti, s persze az elsőként nyitott játékbazárt. A fiatalok emellett egyre önállóbban működtetik a diszkót, hiába, ők még bírják az éjszakázást. Galcsik Lajos nemcsak a KISOSZ- ban, hanem a kamaránál is vállalt társadalmi munkát: a városi elnökség tagjává választották. Mindkét minőségében azért szállt síkra, hogy minden lehetséges eszközzel segítsék a kistérség gazdaságának fejlődését.- Velem született adottság, hogy kritikusan nézem a világot - szögezi le. - Szomorúan kell látnom, hogy évek telnek el idegenforgalmi fejlesztések nélkül, pedig a Tóstrand és a Medves vidéke nagy lehetőségeket hordozna magában. Ezért is kacérkodom a gondolattal, hogy a Halász sörözőre alapozva beindítom a konferenciaturizmust. Az ehhez szükséges épületet azon a területen valósítanám meg, amelyet a Salgó Vagyon Kft.-től még idén megvásárolok. A kitüntetés kapcsán csak annyit mondott: - Jólesett, mert ebben a világban ritkán veszik észre a magán- vállalkozót! ____ T. NÉMETH LÁSZLÓ * MULT1MILLIOMOS- MOST VAGY SOHA! Magyarorszag vezető televíziója www.tv2.hu Hatvanadik házassági évfordulójukon Kovács József, Kazár alpolgármestere köszöntötte az idős párt foto r. t.
