Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-17 / 114. szám

2000. MÁJUS 17., SZERDA SPOR T T Ü K Ö R Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Voronyin - Boswell visszavágó Egy hónap múlva Magyar Millenniumi NAP Ugrógála Egészen pontosan egy hónap van hátra az idei esztendő egyik legkiemelkedőbb nógrádi sporteseményéig, a Magyar Millen­niumi NAP Ugrógáláig. Ez adott apropót a beszélgetésre An­gyal János versenyigazgatóval, akitől a hosszú évek óta igen színvonalas, a legnagyobb sztárokat felvonultató salgótarjáni (egészen pontosan immár második éve somoskői) verseny részleteit tudakoltuk.- János, az elmúlt évek alatt megszokhattuk, hogy a férfi és női rúd-, illetve magasugróver- seny főszervezőjeként mindig igyekszel valami pluszérdekessé­get becsempészni a versenybe. Az olimpia évében milyen csemegére számíthatunk a Somoskő Váralja Sportcentrumban ?- A férfi magasugrás lesz ez évben a főszám, ennek megfele­lően itt lesznek a legnagyobb ne­235 centivel vb-ezüstérmes ja­maikai származású, de kanadai MarkBoswellt sikerült megnyer­ni. Mivel a két kiválóság azóta még nem versenyzett egymás ellen, amolyan visszavágónak is tekinthető a júniusi verseny. Boswellről tudni kell, hogy a szakemberek szerint neki jó esélye van megdönteni Sotomayor 243 centiméteres vi­lágrekordját. majd, a brit-görög-román-magyar felnőttverseny indulói azonban még nem véglegesek, mivel a bri­tek csak május végén hirdetnek csapatot. Rajtuk kívül azonban már biztos, hogy rajthoz áll két nagyon tehetséges svájci ugró, Martin Stauffer (227 centivel sze­repel a világranglistán) és Frederic Schinz. A hölgyek közt a román magasugró Iagar Mónika, illetve a magyar Győrffy Dóra nevét em­líteném.- Akik nem láthatják a helyszí­nen a várhatóan igen izgalmas ver­senyt, nyomon követhetik-e vala­melyik televízióban a tönénteket?- Jó hírem van, hiszen az Ml csatorna június 18-án, vasárnap főműsoridőben félórás összefog­A kanadai Mark Boswell eddigi legjobb eredménye 235 centiméter vek. Itt lesz Sevilla világbajnoka, a tavaly Somoskőn diadalmasko­dó Vjacseszlav Voronyin, akinek egy igen nagy nevű ellenfelet, a- Kiket láthatunk mjtuk kívül egy hónap múlva?- A férfi magasugrószámban összesen 12-14 versenyző indul látót ad az ugrógáláról, akárcsak a Eurosport - zárta a beszélgetést Angyal János versenyigazgató. A. A. Nyolcvanéves „Stécé-sztori” Új könyv a fekete-fehér együttesről Remek új kiadvánnyal bővült a salgótarjáni sportkönyvek pa­lettája. A Médiamix Kiadó gondozásában a napokban jelent meg a „Stécé-sztori” című riportkönyv, amely az SBTC labda­rúgócsapata nyolcvanéves történetének legszebb, legérdeke­sebb pillanatait eleveníti fel. A könyv sajtóbemutatóját tegnap Salgótarjánban, a Kulacs étteremben tartották, ahol a díszven­dégek között Szojka Ferenc, Ferencz Gyula, Básti István és Jeck Ferenc, az Stécé egykori kiváló labdarúgói is ott voltak. ván, Szalay Miklós, Kovács Ist­ván, Ferencz Gyula, Jeck Ferenc és a többiek neve még ma is jól cseng. A régi kedvencek egy- egy remek alakításáról, a pom­pás gólokról, az örökké emlé­kezetes élményekről, az idő­múlás jótékony hatásaként má­A könyvbemutatón a Stécé hajdani kiváló játékosai is részt vettek FOTÓ; GYURIÁN TIBOR Elsőként dr. Tanka László, a könyv kiadójának vezetője kö­szöntötte a vendégeket, majd röviden szólt a kötetről. Aztán Balás Róbert és Kálovits Géza, a könyv szerzői tájékoztatták a je­lenlévőket a Stécé-sztori meg­születéséről. A folytatásban a meghívott egykori Stécé- játékosok válaszoltak a klubbal kapcsolatos kérdésekre. Aligha kell bizonygatnunk, hogy Salgótarján hosszú évtize­deken át a vidéki labdarúgás fel­legvárának számított. Az SBTC négy és fél évtizeden át szere­pelt a honi futball élvonalában. A fekete-fehérek négyszer vívták ki a vidék legjobbja címet, s egy alkalommal - az NB I-ben 1971-72-es bajnoki évadban kiví­vott bronzérmük révén - az eu­rópai kupaporondra is kiléptek. A Stécé május 13-án (más adatok szerint június 1-jén - a szerző) ünnepelte a 80. születésnapját. A kerek évforduló alkalmára ké­szült el a vadonatúj sportkönyv, melynek szerzői szerkesztőként, riporterként, újságíróként az el­múlt évek során elismerést sze­reztek a sportéletben. Zsengellér Gyula, Szojka Fe­renc, Menczel Iván, Básti Ist­ra már jópofa sztorikká neme­sült balhékról, a vélt vagy va­lós bundákról, a szellemes zrikákról szurkolók és régi játé­kosok még ma is órákig nosz­talgiáznak. Igazi kuriózumnak számít, hogy több fejezetében szerepel Pothornik József, a Nógrádi Szénbányák egykori vezérigazgatója. A kötet az egykori kedvencek sokrétű bemutatásával remekül egészíti ki a korábbi SBTC- krónikák adatbankját, az azok­ban közölt ismereteket, történéseket. ___________________________ BALOGH TIBOR R ealos válasz a három Bayem-győzelemre Bajnokok Ligája elődöntő mérkőzés visszavágója, nógrádi szemmel Carramba, megint nem sikerült! - káromkodhatnának stíluso­san a németek. Mármint a Bayern Münchennek megnyernie a Bajnokok Ligáját. Sőt, a fináléba sem kerültek be a bajorok, annak ellenére, hogy az idei sorozatban háromszor is megver­ték a „királyi gárdát”. Spanyol, mármint Valencia - Real Mad­rid házidöntő lesz. No, de ez már múlt kedd este óta ismert. (Emlékeztetőül: a Real 3 ponttal és 3-2-es gólkülönbséggel ju­tott a döntőbe, miután Madridban 2-0-ra nyert, Münchenben pedig 2-1-re kikapott - a szerző.) A visszavágó előtti és utáni fantasztikus hangulatról, a különféle véleményekről - igaz, né­mi késéssel - munkatársunk jóvoltából nyújtunk át színes csokrot olvasóinknak. Hatalmas érdeklődés Bár néhány éves müncheni időszakomban a bajorok jó né­hány bajnoki és kupamérkőzés­ét láthattam, értékes ajándéka a sorsnak újra ott lenni egy-egy „csúcstalálkozón”. No, meg Christina Neumann kisasszony­nak, a Bayem egyik sajtóreferen­sének, aki nem kis nehézségek árán elintézte, hogy a számtalan elutasított akkreditációs kérelem ellenére a Nógrád Megyei Hírlap - minden bizonnyal egyedüli magyar vidéki napilapként - képviseltethesse magát azon az óriási érdeklődést kiváltó esemé­nyen, amelyen a média 535 kép­viselője volt jelen. (A német saj­tó szerint több mint 200 millió néző élőben még soha nem lá­tott Bajnokok Ligája mérkőzést. Ötven európai ország mellett az USA-ban is nézhették a sorsdön­tő 90 percet - a szerző.) Szóval ilyen előzmények után boldogan araszolgattam helyem­re a dugig teli stadionban, bár láttam vagy 2-300 üres széket a spanyol szektorban, de ami még meglepőbb, a hazai kemény mag lelátójának alján is. Jóleső érzés volt 60 ezer ember között - általam egyetlen ismert magyar­ként - Knézy Jenőt üdvözölni, akitől nem messze ültem le, s - az ismétlések és a lassítások mi­att - szerencsére, jó rálátásom volt a tévés kommentátorok mo­nitorjaira is. Fülsiketítő füttykoncert Csak azt bántam, hogy munka- védelmi fülvédőt nem vittem ma­gammal. Mindeddig azt hittem és azt tapasztaltam, hogy főleg csak Európa keleti felében dúl az a „szép” szokás, hogy kifütyülik az ellenfelet pusztán azért, mert ott van és mert más nemzetbeli. Most ugyanezt megélhettem München­ben is, s ez meglepett. Olyan - szó szerint - fülsiketítő füttykoncert fo­gadta a spanyolokat már a bemele­gítéskor, majd később az egész meccs alatt, hogy másnap minden bizonnyal fellendült a fülészet for­galma. Hogy a különös ellenszenvet a kiesés réme mellett a spanyol sajtó is gerjesztette, az tény. Például az „AS”a Bayem szombati német ku­pagyőzelme után a következőkép­pen reagált: „Ez a játék minden volt, csak nem futball!” Effenbergről - aki nem játszott Madridban az első meccsen, s akit favágónak becéznek -, a bajor csa­pat motoráról, akitől a „megvál­tást” remélték a hazai szakembe­rek és szurkolók: „Alig lehetett ész­revenni, és olyan mint egy fafor­gács.” Raul, a Real egyik szuper­sztárja így nyüatkozott: „Nemcsak továbbjutni, hanem győzni is aka­runk!” Egyszóval a hispánok felpapri­kázták a hazai nézőket, s végül csapatuknak kellett megszenved­niük a német szurkolók ellenszen­vét. (Megjegyzem, az első 15-20 percet kivéve, ez nem nagyon za­varta a Reált). Vélemények a meccs előtt... Persze, a müncheniek vezetői és játékosai sem maradtak alul a kinyilatkoztatásokban, bár egyet­len sértő mondat sem hangzott el tőlük. Höness, a menedzser: „Pok­lot kell megélniük.” Kahn, a ka­pus: „Bejutunk a döntőbe.” Effenberg: „Pályán adom meg a spanyol sértegetésre a választ.” Hitzfeld edző, egy kicsit óvatosab­ban: „A csoda lehetséges.” Aztán elhangzott egy „jókívánság” is, mégpedig hazai részről, amely méltán keltett feltűnést. Jürgen Bom, a német kupadöntőn 3:0-ás vereséget szenvedett Bréma klub­vezetője: „l:0-ás Bayem „diadalt” kívánok.” (No komment...) Az ottani sajtó emlékeztetett rá, hogy a Real a 13 meccséből még egyetlen egyszer sem tudott né­metföldön nyerni (9 vereség mel­lett 34 gólt kaptak és csak 9-et lőt­tek). Mindenesetre a fentebb emlí­tett berlini kupagyőzelem bizako­dásra adott okot a bajorok köré­ben.- Ezt a lendületet és agresszivi­tást kell magunkkal vinni a spa­nyolok ellen, és amire nagy szük­ségünk van, az a hideg fej, és a for­ró szív. Állandóan nyomás alatt kell tartanunk a Reált, de nem kell mindenáron 90 perc alatt dön­tésre vinni a dolgot - hangoz­tatta Hitzfeld a meccs előtt.- Még több „gázt” fogok ad­ni - így „Effe”, a csapatkapi­tány, aki a többiek nevében - errefelé elég szokatlan módon- nyílt levélben fordult a kö­zönséghez (Az utolsó pillana­tig kérte a nézők támogatását, de egyben a türelmüket is, ha egy félidő alatt nem tudnák behozni hátrányukat). íme, két spanyol vélemény.- Az a legfontosabb, hogy gólt rúgjunk idegenben, akkor a finálé már magától jön - je­lentette ki Vicente del Bosque edző.- Hasonló szellemben ját­szunk, mint Manchesterben, mindegy, hogy a pokol vár ránk Münchenben vagy a tisz­títótűz a mennyekben, a dön­tőben vagyunk - fölényeske-, dett Lorenzo Saru, a Real elnö­ke. ... és a mérkőzés után így utólag, az eredmény tudatá­ban olvasni a meccs előtti nyilatko­zatokat, talán kicsit furcsa, de néz­zük, mit mondott a mérkőzés utá­ni sajtótájékoztatón a két tréner. Del Bosgue (aki nagyon szűkre szabta a 11 órakor kezdődő mon­dandóját, és csak pár kérdésre fe­lelt, mivel éjjel egykor az egész csa­pat különrepülőgéppel visszauta­zott Madridba): - Remekül játszott a Bayem az utolsó pillanatig, de mi őrizni tudtuk az otthon megszer­zett előnyt. Anelka fejese döntő­nek bizonyult, de az egész csapa­tot - főleg a második félidőben a középpályásainkat - dicséret illeti.- Elkeseredettek vagyunk, de büszkék lehetünk a teljesítmé­nyünkre. Rengeteg sanszunk volt, de nem tudtunk élni vele. A kö­zönség fantasztikus volt, minden támogatást magkaptunk tőlük - kezdte bevezetőjében Hitzfeld, majd jöhettek a kérdések.- Mü szól a meg nem adott gól­hoz?- Jancker valóban passzív lesen állt, de Elber talált a hálóba, a dön­tés joga viszont a bíróé.- Hogy alakulhatott volna a to­vábbjutás, ha Effenberg Madrid­ban rendelkezésre áll?-Azaz „Effe”, aki Berlinben a csapat motorja volt, nagyon hiány­zott ott.- Milyen változtatásokat tervez a következő szezonban?- Erről nem beszélhetek, termé­szetesen a háttérben dolgozunk rajta, de titokban! (Jól értesült for- rások szerint 40-50 millió márkát szánnának vásárlásra, Hitzfeld kí­vánságlistája pedig: Niko Kovac (Hamburg), Wüly Sagnol (AS Mo­naco), Hose-Karl Pierre Fanfan (Lens) - a szerző.) Az én kérdésem is ehhez a té­mához kapcsolódott volna - mit szól a Bundesligában játszó ma­gyarok, így Lisztes, Dárdai, de első­sorban Király teljesítményéhez, lesz e valaha magyar „spüere” a Bayemnek? amelyet a sajtókon­ferencia hivatalos része után akar­tam feltenni, amikor is szokás sze­rint a sajtó képviselői megrohanják az edzőket egyéni óhajokkal. Ám a Bayem mestere ezúttal csak egyet­len különkérést teljesített, az pedig - sajnos - nem az enyém volt. Sajtóvisszhang Miként vélekedett a sajtó a Bayem produkcióról? Bild: „Adios Bayem - ennyi volt a Bajnokok Li­gája az idén.” AZ: „Au revoir Pa­ris.” TZ: „Keserű diadal.” Bild: „Győzelem, és mégis a könnyek völgye.” A nézők egyébként tapssal és éljenzéssel búcsúztak a kedven­cektől, hiszen a játékosok megtet­ték, amit megtehettek. Madrid­ban kellett volna gólt szerezniük, amelyet Jeremis be is lőtt, csak az a baj, hogy a saját kapujába. Végül vessük papírra Beckenbauer, a Bayem elnöké­nek sportszerű szavai: „Két jó nap kell ahhoz, hogy a Reált le­győzhessük, nekünk most csak egy volt. Megérdemelten jutottak tovább a spanyolok.” Epilógus Az írásom elején említett kifü­tyülést kivéve, fegyelmezett, ba­rátságos és jó kedélyű házigaz­dáknak bizonyultak a bajorok, pedig már kora délután sörözget- tek a drukkerek az Olimpia park­ban, a stadion körül. A maroknyi spanyol tábort feltűnő viselete el­lenére sem érte semmiféle atroci­tás, inzultus, de még tréfás kötöz- ködés sem. A „szurkolj, ne hábo­rúzz!” ismert hazai szlogen ott a töménytelen mennyiségben elfo­gyasztott nemzeti ital ellenére is hatásos. Csak egyetlen apró pimaszság­nak voltam szem- és fültanúja. Éjfélkor hazafelé tartva, a már zá­ró sörössátrak környékén egy, lát­hatóan alaposan „elázott” öttagú társaság hangoskodására figyel­tem fel. A már szedelődzködő ki­szolgálók legcsinosabbikát bom­bázták egyértelmű - szexuális - ajánlataikkal. Szerencsére a hölgy nem értette - bár sejthette -, mire buzdítják a kapatos „adonisok”. Gondolom, spanyo­loknak nézte őket. Én azonban rögtön értettem a sokat hallott szavakat, s már otthon is érezhet­tem magam. _____________________________________ISATBt A realos Nicolas Anelka (balról) és Roberto Carlos így örült előbbi egyenlítő góljának FOTÓ: AP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom