Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-16 / 113. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. MÁJUS 16., KEDD • • Orömzene élteti a tizenöt éves Salgótarjáni Koncert Fúvószenekart Az elmúlt szombaton - több mint nyolcvan (!) zenésszel a színpadon - tartotta jubileumi hangversenyét a József Attila Művelődési Központban a Salgótarjáni Koncert Fúvószenekar. E jeles évforduló alkalmából beszélgettünk Becze Lajossal, a salgótarjáni zeneiskola igazgatójával, a zenekar vezetőjével. szönhetően már voltunk kétszer Itáliában. Ezen kívül jártunk már Németországban, Csehországban, Törökországban, olyan neves zenekarokkal versenyeztünk, mint a- A zenekar tulajdonképpen egy véletlennek köszönheti a létezését, ugyanis amikor én a sorkatonai szolgálati időmet töltöttem, a katona fúvószenekarban játszottam. Amikor letelt a szolgálat, ki kellett sejteni a bányász zenészeknél. Később ott maradtam és innen jött az ötlet, hogy miért is ne kérnénk fel a megyeszékhely és a megye fúvós-hangszeres tanárait, hogy alakítsunk közösen egy fúvószenekart, ami magas színvonalon tudna játszani és egyfajta mércét, perspektívát tudna mutatni a többi zenekarnak és tanuló diákoknak. 1984-ben tehát meghívtuk azokat a tanárokat, akiket érdemesnek láttunk erre a feladatra. Nagyon örültünk, hogy minden meghívottunk el is jött. így megalakulhatott az együttes. Az alapító műsorszám Kodály Zoltán „Kállai kettős”-e volt, amit azóta is játszunk bárhol, ahol fellépünk. A bemutatkozó hangversenyünk 1985-ben volt, amely- lyel nagyon nagy sikert arattunk. A próbákat azóta sem hagytuk abba, van aki még Hatvanból is eljön. Tiszteletdíjat nem kapunk, így mondhatni, hogy a zenélés öröme tartja fenn a társaságot, ami igen nagy szerencse a mai világban. Támogatást az önkormányzat ad, ebből sikerült pár évvel ezelőtt megcsináltatni az egyenruhánkat, de sajnos a támogatásokból semmi sem marad. Pedig jó lenne új kottákat és hangszereket is vásárolni.- Milyen műsorszámokat tartanak a repertoárjukon?- Főként olyan műveket játszunk, amelyek elég nehéz kihívást jelentenek, vagyis meg kell küzdeni az előadásukért, olyan műveket, amelyek jól szólnak fúvószenekari előadásban, tehát szimfonikus zenekarra írt szerzeményeket is, valamint szórakoztató könnyűzenei anyagunk is sok van, különböző feldolgozások, átiratok. íme, pár név a szerzők sorából: Lénával, Hidas, Liszt és még sorolhatnám tovább.- Milyen rendezvényeken lép fel a zenekar, milyen eredményeik vannak?- A városban minden nagyobb rendezvényen ott vagyunk és tervezzük, hogy a város különböző helyein - nemcsak a Fő téren - térzenét adunk. így mi vinnénk el a muzsikát a közönséghez. Cserekapcsolatunk is létrejött egy olasz zenekarral, ennek köholland légierő zenekara, vagy éppen a Belga Királyság zenekara és nagy büszkeséggel mondhatom, hogy „Ezüst diplomát” szereztünk, valamint kétszeresen kiemelt „Aranylant-diplomá”-val rendelkezünk. Játszottunk már Osztravában, Prágában, valamint a siklósi várjátékokon is. Sok meghívást és lehetőséget kapunk, csak hát minden pénzbe kerül...- Hogyan tervezik ajövőt?- Nem csak Salgótarjánban, hanem a megye és az ország más tájain is szeretnénk zenélni. Szeretnénk segíteni azoknak, akik még csak most kezdték el tanulni a zenélést, szeretnénk minél szélesebb körben megszerettetni ezt a műfajt, ápolni a hagyományokat és az összetartozást, az együttlétet. A legnagyobb reményt a zene szere tete adja.-OLÁH ZSOLTMúzeumi világnap: május 18. Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban csütörtökön 15 órakor kiállítás nyílik a „Magyarok Nagyasszonya” ábrázolásai” Nógrád megyében címmel. Megnyitja: Tőzsér Zsolt, Nógrád Megye Közgyűlésének alelnöke. Közreműködik Tóth Tibor hegedűművész. 15.30 órától előadások hangzanak el: dr. Lengyel Ágnes „Magyarok Nagyasszonya* ábrázolások és népi kultusz” (kiállítás-bemutató), dr. Kapros Márta „Készülő könyv Nógrád megye népművészetéről”, dr. Limbacher Gábor „A millennium és a Palóc Múzeum”, dr. Kovács Anna „A Nógrád megyei irodalomtörténeti gyűjtemény és legújabb szerzeményei” címmel. 17 órakor múzeumi hangversenyt tartanak. Közreműködnek: Lengyel Judit (ének), Tóth Tibor (hegedű), Márton Krisztina (vers). Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban 9.30 órakor lesz a múzeumi világnap megnyitása. A hónap műtárgya Pablo Picasso „Békegalamb” című plakátja. Bemutatja: Bagyinszky Istvánná. A tanácsteremben 10 órakor dr. Kovács Anna „Élet a salgótarjáni cigánydombon” című előadásához bemutatják az 1972-74-ben készült „Balázs János" című tévéfilmet is. 11 órakor dr. Hír János diás előadást tart Görögország hegyvidékeiről. 12 órakor Buda László a szilváskői barlangkutatást mutatja be. Videofilmek: 13.30 órakor „Elfeledett tájakon” (a Duna Televízió filmje Nógrádról), 14 órakor „Az Eszaki-középhegység műemlékei”. A kisgalériában 10.30 órakor dr. Horváth István „Nógrádi történetírók törekvései a XVIII-XIX. században a korszerű ismeretek terjesztésében”, 11 órakor Balogh Zoltán „Színaranyból van a béke trombitája - Világháborús emléktárgyak”, 11.30 órakor dr Szvircsek Ferenc „Liptákok, krajnákok, cipszerek - A nógrádi szénbányászat úttörői”, 12 órakor Vágvölgyiné Bene Orsolya „Városi polgárság a XX. század elején Salgótarjánban”, 12.30 órakor dr. Szvircsek Ferenc „Nemesítés a társadalmi béke megteremtéséért 1867-től” címmel tart előadást. Csohány Kálmán emlékkiállítás a Hegyvidéki Kortárs Galériában A pásztói származású Csohány Kálmán grafikusművész születésének hetvenötödik, halálának huszadik évfordulója alkalmából nyílik emlékkiállítás kedden Budapesten, a Hegyvidéki Kortárs Galériában. A galéria a Munkácsy-díjas, érdemes művész hagyatékából mintegy negyven rézkarcot, illetve litográfiát, harminc tusrajzot és húsz akvarellt tár a közönség elé. Mindezek mellett néhány terrakotta érme és Hódmezővásárhelyen készült váza is helyet kap a bemutatón. Az érdeklődők megtekinthetnek személyes tárgyakat, így például a művész kedvelt hangszerét, furulyáját; munkaeszközei közül a többi között ecseteket, tollakat és grafikai dúcokat. Csohány Kálmán 1925-ben, a mátraaljai kisvárosban született, 1947-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és Konecsni György voltak mesterei. Válogatott grafikai anyagát az 1964. évi Velencei Biennálén mutatták be, egy évvel később Budapesten, a Dürer-teremben volt kiállítása. A bécsi Collegium Hungaricumban 1966-ban állította ki munkáit. Alkotásaiból rendeztek kiállítást Gyulán, Kecskeméten, Szegeden, Székesfehérvárott. Külföldön többek között Luganóban, Tokióban, Moszkvában, Sao Paulóban, Ankarában, Berlinben, Bukarestben és Ljubljanában mutatkozott be. Csohány Kálmán 1980-ban hunyt el. Szülővárosában, Pásztón nyugszik. Emlékkiállítása május 27-ig tekinthető meg a XII. kerületi Városmajor utca 16. szám alatti Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galériában. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A tari kertek valósága Összefogva, közösen kell megoldani a problémákat Az újságolvasók hiteles tájékoztatása érdekében válaszolok a Hírlap május 2-i számában a tari bel- és talajvizes helyzetet bemutató cikkre. Kétségtelen, hogy az elmúlt év nyári és az idei év eleji bőséges csapadék nagyon sok gondot okozott, mind a helyi lakosságnak, mind az önkormányzatnak. A község mélyebben fekvő utcáiban Sport, Liget, Zrínyi, Szabadság, Sallai, Ságvári, Toldi, Köztársaság, valamint a Szondi út 43-53. szám szerint 6 ingatlanán a pincékben feltört a talajvíz, illetve a kertek egy részét elárasztotta, az ingatlantulajdonosoknak és a tűzoltóságnak heteken át szivattyúzni kellett a felgyülemlett vizet. A község magasabban fekvő utcáiban is sok helyen feltört a talajvíz pedig ott az utcák lejtésének következtében gyorsabb a vízáramlás. Sajnos, vannak olyan utcák, amelyek több évtizede épültek be, mély fekvésűek és a csapadékvíz befogadóhoz viszonyítva minimális a szintkülönbség, itt a talajvíz csapadékos időjárás esetén tartósan megmarad. (Sallai, Ságvári, Toldi, az említett Szondi úti 6 ingatlan). Az újságíró állításával ellentétben az önkormányzat eddigi tevékenysége nem abban merült ki, hogy a terület földfeltöltését javasolta. Már az elmúlt évben saját erőből - szakszerű szintezést követően - 500 000 forintos költséggel a kezelésében lévő vízelvezető árkokat felújította, rendbe hozatta. Egyidejűleg írásban felszólítottuk a lakosokat az ingatlanuk előtt lévő árkok rendbe hozására. Ezt az ön- kormányzat 14/1996 (XII. 20) rendeletének 7. paragrafus (2) bekezdése írja elő, amely szerint az ingatlan előtti vízelvezető árkot az ingatlan tulajdonosának, kezelőjének kell tisztítani, karbantartani. Ez nem csak Tar községben van így, hanem központi jogi szabályozás is a polgárok kötelességévé teszi. Azt is hozzáteszem azonban, hogy a vízelvezető árkok mélységét nem lehet önkényesen meghatározni, azt mindig a befogadó vízfolyás szintjéhez kell igazítani. Ebből eredően elég gyakran előfordul, hogy jól funkcionáló vízelvezető árkok esetén is felgyülemlik a pincékben és a kertekben a csapadékvíz, ha azok fenékszintje mélyebben van az árok fenékszintjénél. Ami pedig a Szondi úti kertek feltöltését illeti ez 6 ingatlant érint, ahol nem az utóbbi két évben, hanem hosszú évtizedek óta felgyülemlik a „katlanszerű” kertekben a csapadék. Az érintett ingatlantulajdonosok az elmúlt évben az kérték az önkormányzattól, hogy a kertjüket kössük össze a Szondi úti vízelvezető árokkal. Ezt vízügyi szakmai szempontból nem lehetett kivitelezni, mert a Szondi úti gyűjtőárokból a csapadékvíz a mélyebben fekvő kertekbe folyna, növelve a károkat és a veszélyhelyzetet. Válaszunk még 1999. augusztus 5-én az volt - hogy mivel a vízzel borított terület mélyebben van a vízelvezető árok szintjénél - a lehetséges megoldás az érintett terület földfeltöltése. Ők ezt nem hitték és nem fogadták el. Megrendelésünkre ez év március 24-én geodéziai szintméréseket végzett egy vízellátási és csatornázási szakmérnök. Az általa május 8-án megküldött szakvélemény szerint - a kertek és a vízelvezető árok összekötése esetén a vízelvezető árokból a kertudvarok felé történne a vízáramlás. A szakvélemény megerősítette, hogy végleges megoldást csak a terület feltöltése és a községben a szennyvízcsatornahálózat mielőbbi megépítése hozhat. Nyilvánvaló, hogy a feltöltést nem akkor kell végezni, amikor a terület víz alatt van és nem helikopterről, mint ahogy ezt az újságíró írta. Természetesen az ilyen jellegű munkát csak összehangoltan lehet megvalósítani. Mivel más lehetőségünk nem volt, februárban a terület vízmentesítésére segítséget kértünk a tűzoltóságtól, s mivel a pásztói tűzoltóság iszapos víz szivattyúzására alkalmas szivattyúval nem rendelkezett, a polgármesteri hivatal Kiskőrösről szállított szivattyút a helyszínre, amely április 15-ig több mint 130 órát üzemelt a szállítás és az üzemelés költségei elérték a 100 000 forintot. A'szivattyút Fösvény József nyugdíjas tűzoltó - minden ellenszolgáltatás nélkül - kezelte és a polgármesteri hivatal karbantartója segítette még. (Senki más nem!) A jövőben az ilyen rendkívüli helyzetekben még inkább számítunk a lakosság megértésére, támogatására, mert úgy érzem, hogy itt is van még tennivaló. Például az újságcikk melletti fotón lévő ingatlan tulajdonosa a műszaki ügyintéző határozott felhívására sem járult hozzá, hogy a betonalapú kerítésén rést üssenek, pedig csak így húzódott volna le a víz az ő tulajdonában lévő és a szomszédos kertekről. Ugyanebben az utcában a tulajdonosok egy része a saját telkét nem, csak a szomszédjáét tartja alkalmasnak a vízelvezető árok létesítésére. De szólhatnánk a cikkben tényként leírt „a csillagos égig emelkedő, az 50-60 ezer forintos villanyszámlákról”, amelyek az áramszolgáltató vállalat szerint nem léteznek. (Ahhoz, hogy havi 6000 forintos áramfogyasztás legyen egy búvárszivattyúnak a nap 24 órájában üzemelni kellene), vagy arról, hogy megnőtt a szippantók forgalma és a derítők egyszeri kiürítése 3-3500 forintba kerülnek. Ezzel szemben a szennyvízszállító vállalkozók nyilatkoztak, hogy a Szondi út 43-53. számig terjedő ingatlanoktól, valamint a Toldi és a Köztársaság utcákból mindössze egyetlen ingatlan (Szondi út 45.) derítőjéből és ebben az évben egyetlen alkalommal szállítottak el szennyvizet. Azon kijelentéssel kapcsolatban pedig, hogy léket kapott valahol a patakmeder és elszökik a víz a Kovács-patakból, ez akkora naivitás, amelyen a vízügyi mérnökök csak mosolyognak. De szólni kell az egyén felelősségéről is. Jó lenne, ha az, aki energiáját az önkormányzat, a sajtó és különböző hatóságok bombázására fordítja, azon is elgondolkodna, hogy önmaga mit tehetne helyzete jobbításáért. Egyébként a búvárszivattyúk monoton zaja nemcsak a cikkben leírt utcákban „hallik”, hanem a község lakóingatianainak körülbelül egyharmadából a Kossuth, Petőfi, Vasúti újtelep utcákban, amelyek magasabb fekvésűek, de így van ez Ecsegen, Szurdokpüspökiben és máshol is. (Május 1-én én is az udvaromban lévő kútból és a pincéből búvárszivattyúval szivattyúztam a vizet). De szólni kell a cikkben leírt pocsolyaszagról és bűzről is. A polgármesteri hivatal kertje is vízzel borított, de sem a hivatal alkalmazottai sem az ügyfelek nem éreznek pocsolyaszagot. Kijelenthetem azt is, hogy a községben a rendkívüli időjárás következtében egyetlen lakóház sem süllyedt meg. A cikk zárógondolata szerint anyagi segítségre is számíthatunk, ha az illetékesek tapasztalják, hogy megkezdődött a védelmi munkálatok folyamata. Nem tudom milyen illetékesre utal a cikkíró, de mint leírtam, nálunk a védekezési munkák már az elmúlt évben megkezdődtek. De meg kell említenem azt is, hogy a tavalyi belvízkár egyszer már jóváhagyott pénzügyi előirányzatát - miután az önkormányzat az érintett munkálatokat megrendelte - később minden ok nélkül visszavonták. Vagy például az idei védekezési költségekről az általunk megküldött számlákat a címzettnél nem találták. Összefoglalva: mindenki ismeri a jogosítványát, de kérdem én tudják-e azt is, hogy kinek mi a kötelessége? Nem lehetne ezt a faluban összefogva, közösen megoldanunk? __________________________BECZE LAJOS T ar polgármestere Életre keltett múlt Kik voltak az elődeink? Hogyan éltek őseink? A régi idők története a történelemkönyv lapjain csak tananyag, megtanulandó lecke talán a diákoknak. A balassagyarmati Madách Imre Kollégium lakóinak azonban a minap másfajta élményben volt részük. Ekkor a Kollégiumi Szövetség felhívásához csatlakozva millenniumi megemlékezést tartottunk. A Nyírjes melletti Szobokpusztán a kedves és gyönyörű lovakat nem csak távolról nézhettük, hanem a bátrabbak nyeregbe is szállhattak. Jelentkező pedig bőven akadt! Többen megfogadták, hogy ide máskor is visszajönnek. A kollégiumban Babcsa József igazgatóhelyettes vezetésével történelmi vetélkedő következett. Bár három csapatot díjaztak, nyertes több volt! Ebéd után a Palóc Múzeum hűs termeiben az állandó kiállításokat láttuk és az épület melletti palóc udvaron dr. Limbacher Gábor muzeológus tartott élvezetes, rendhagyó „történelemórát”. Ezután ismét a kollégiumban folytatódott a program és a rétsági íjász-klub felejthetetlen bemutatóját láthattuk. Most már tudjuk, hogy az íj nem csupán egy meghajlított, rugalmas pálca, amelynek végeit húr köti össze. Több fajtája létezik a ma már sportcélokat szolgáló ősi vadászfegyvernek. Köszönjük a klubnak, hogy az értékes íjakat kipróbálhattuk, nagyszerű élményt jelentett! Sportvetélkedők követték az íjászatot: a fiúknak labdarúgás, a lányoknak pedig kosárlabda-mérkőzés jelentett újabb kihívást. Vacsora után ugyan mi más, mint egy nagyszabású csillogóvillogó millenniumi disco zárta ezt a mindannyiunk számára emlékezetes napot. Kár lenne, ha csak ezer év múlva lenne ilyen! ________________________POHÁNKA ERIKA t anár Becze Lajos vezényelte az együttest a nagysikerű jubileumi koncerten
