Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-02 / 101. szám

2000. MÁJUS 2., KEDD ÁRVÍZ Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Határvadászok legénykedtek a kőtelki Tisza-gáton Április 24-én reggel huszonöt balassagyarmati határvadász érkezett az árvíztől veszélyez­tetett Tiszasüly-Kőtelek térségébe. Alig érkezett meg a csoport, tartott a reggeli és az elszál­lásolás amikor riasztott a hír: „Munkára emberek, megrepedt a gát!” A Balassagyarmati Ha­tárőr Igazgatóság Balassa határvadászszázadának kemény kötésű katonái hat napot segí­tettek az évszázad legnagyobb áradása elleni védekezésben. A hazaérkezésük előtti nap lá­togatta meg őket Éli Zoltán ezredes, rendészeti igazgatóhelyettes, Csík Csaba őrnagy, a szá­zad parancsnoka és Kalácska Ferenc százados, sajtótiszt - aki a fényképeket készítette. Mi­vel mi is elkísérhettük őket, elmondjuk tapasztalatainkat.- Kritikusnak, ilyen még nem volt.- Féltek?- Nem volt időnk félni, hiszen a fenyegető napokban dolgoz­tunk, de nagyon rémisztő volt. Nagyon jó, hogy jöttek a kato­nák, az itteniek már nagyon ki vannak merülve. Sokat dolgoz­tak. Nagyon köszönjük a segít­séget. Szívesen látjuk őket itt csendesebb időszakban is. Utat engedünk egy terepjáró­nak, amely kivételesen közle­kedhet a megviselt gátkoronán. Nem véletlen, hiszen a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság 10/03-as árvédelmi szakasz felelős szakembere, Németh Im­re mérnök jött vele.- Most már egyméteres apa­dást mutat a mértékadó vízmér­cénk Kiskörén, reggel 929 centi volt és tíz méter harminc centi­vel tetőzött - magyarázza. - Megszűntek azok a rézsűrepe­dések, gátrepedések, amelyek a problémát okozták ezen a sza­kaszon. Most már vagy két nap­ja nyugodtabb körülmények kö­zött végezzük a munkánkat. Il­letve egyes helyeken elkezdték a nyúlgátaknak a visszabontását is. A többi védművet még a helyszínen tartjuk és felügyel­jük. Újabb jelenségeket nem ta­pasztaltunk. Felpuhulások van­nak, amiknek a leterhelését vé­gezzük, a csurgások, fakadó vi­zek vannak, de ami buzgártevé­kenység volt, az is mérséklő­dött.- A szakemberek azt mond­ják, hogy a felpuhulások nagy veszélyt okozhatnak.- A töltés-, illetve a rézsűrepe­dések, a suvadások kimondot­tan veszélyhelyzetet jelentettek. Ezért volt szükséges részleges kitelepítés elrendelése is. Ko­moly beavatkozást igényelt a töltéscsúszás megakadályozása. Ezt végül is kőmegtámasztással sikerült Tiszasüly térségében megoldanunk. Ma már konszo­lidálódott a töltésmozgásunk, a veszély mérséklődött.- A múlthoz viszonyítva ez a helyzet mennyire volt veszélyes?- A víz 98-hoz képest tavaly is mintegy ötven centivel volt ma­gasabb. Az idei árvízszint megint ötven-hatvan centivel Pillanatképek a gátról, nógrádi határvadászokkal Jászladánytól kezdve olyan már a vidék, mint egy hadműve­leti terület. Megrakott autó­monstrumok dübörögnek el mellettünk „Árvízvédelem” fel­irattal a szélvédőn. Tiszasülyhöz közeledve homok- és kőhegyek sorakoznak. Nagy halmokban állnak a megrakott homokzsákok. Várva arra, hogy azonnal szállíthassák, ha vala­hol baj történne. A tiszasülyi gátszakaszon ezer meg ezer megrakott ho­mokzsák támasztja az egyre jobban puhuló gátat, hogy ellen­súlyozza az irdatlan vízmennyi­ség súlyát. Itt találkozunk a nyírbátori határőrökkel, akik ép­pen ideiglenes kőutat építenek, hogy a nagy súlyú járművek kö­zelebb férkőzhessenek a gát­hoz. Kőtelken a Hargita út mellett karnyújtásnyira húzódik a gát, amelytől a Tisza még százötven méterre van. A víz azonban né­hány napja még át-átcsapott a gáton, s csak a hirtelen emelt nyúlgát akadályozta meg, hogy ne hágja meg a gátkoronát. Most már jó egy méterrel lejjebb vo­nul lomhán, forgatva és lerakva a magával sodrott uszadékot. Miközben a távolabb lévő nógrádi határvadászok után ere­dünk két lapátos férfival találko­zunk. Karjukon szalag, rajta a felirat: „Vízvédelmi szolgálat. Segédőr.” A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság emberei. Kovács Sándor a beszéde­sebb, s a nevét is adja, elmond­ja, hogy járják a gátat és min­denre figyelnek.- Volt már itt ekkora víz?- Hasonló igen. Ezt mondhat­juk eddig a legnagyobbnak. - hangzik a válasz.- Mióta vannak szolgálatban?- Harmadik hete, egyébként reggel hat órától.- Naponta mennyit teljesíte­nek? Elmosolyodik.- Azt nem lehet mérni. Más­fél kilométer oda-vissza. Min­den csurgást, csurdogálást meg kell figyelnünk. Figyelőszolgála­tot végzünk. Ahol átjön a víz, ott meg kell nyitni az útját, hadd folyjon ki a gátból. Most már bí­zunk benne, hogy lemegy már baj nélkül.- A segítséggel meg vannak elégedve?- Melyik segítséggel? Attól függ, mert ha a kőtelki lakosság nem jött volna a gátra, nem tu­dom mi történik. Ez a rész ameddig ellát - mutat maga mö­gé - víz alatt állna most. Ez a ter­mőterület pedig sokkal többet ér, mint egy tiszaligeti rész. Na­gyon sokan ebből a földből él­nek. Vannak azonban akiknek ez nem ér sokat, de egy szóra­koztatóközpont az igen. Ha ez víz alá került volna, az itteni emberek közül senki nem tudna már soha lábra állni. Itt se ipar, se mezőgazdaság, semmi nincs. Elérjük a félmeztelenre vet­kőzött határvadászokat. Éppen ekkor érkezik meg hozzájuk a tízórai, s még a munkát sem za­varjuk. Benke Csaba határőr száza­dos meséli:- Vasárnap reggel érkeztünk s alig pakoltunk le azonnal mun­kához kellett látni.- Milyen munkát végeznek?- Az első nap volt itt tőlünk északra három kilométerre gát­repedés, azt kellett homokzsák­okkal erősítem. Több repedés szerencsére nem történt. Egyéb­ként mindig azt csináltuk, amit kellett. A legtöbbet a homok­zsákokkal bajlódtunk.- Mennyi egy ilyen homok­zsák?- Változó. Harminc-ötven ki­ló, de előfordul húszkilós is. Van, amelyik kétszemélyes.- Naponta mennyit mozgat­nak?- Hatszázat, ezret, vagy töb­bet.- Mikor kezdenek?- Reggel héttől este hétig tart a műszak.- Milyen az ellátás?- Tökéletes, rengeteg élelmi­szert kapunk. Ellátnak minket kávéval, üdítővel.- Szállás?- Az is jó. A leánykollégium­ban lakunk. A lányokat azon­ban elköltöztették onnan.- Mikor mennek haza?- Úgy tudom, hogy holnap. Már jó lesz otthon a megszokott környezetben. A család is hiány­zik.- Mi volt itt a legnehezebb?- Eleinte a meleg volt a leg­rosszabb. Utána megszokni ezt a helyi környezetet. Mégis csak más stílusú emberek laknak itt, mint Nógrádban. Összeszok­tunk azért a helybeliekkel, s megértjük, hogy ebben a hely­zetben nagyon idegesek. A falatozó, szomjukat oltó határvadászok körénk csoporto­sulnak és egymás szavába vágva idézik fel a sokkal nehezebb órákat.- Alig ettünk mikor riasztot­tak, hogy baj van a gáton - mondja Ceglédi György törzsőr­mester.- Rohantunk pakolni a zsá­kokat - vág közbe Gresina Ró­bert határvadász - Gyorsan megmutatták hogy kell csinál­ni, s folyamatosan raktuk az itt lévő honvédekkel. A gátra hordták a zsákokat, mi pedig a gáton raktuk.- Akkor hatórányi idő alatt hatezer zsákot raktunk le - feje­zi be a történetet Mahóc Richard őrmester. - Akkor ezen a gátsza­kaszon százhúszezer zsákkal toldottuk meg a gátat, nehogy megcsússzon. Az út mellett le­het látni a bordás támaszok so­rát.- Mi hiányzik a legjobban?- Egy kis nyugalom - vágják rá többen is. Valaki még hozzá­teszi: - No meg a lányok is. Megkérdezzük a tízórait kí- nálgató hölgyeket is.- Ide a gátra is hozzák a véde­kezőknek az ellátást?- Igen. Nagyon fontos, hogy mindazok, akik az életünket, va­gyonúnkat, a falunkat védik egyenek, igyanak is, hiszen ér­tünk teszik. Szendvicset, kávét, üdítőt hoztunk a katonáknak is. A kőteleki önkormányzattól - válaszolja Pelczhofferné Lovász Erzsébet.- Milyennek látja a helyzetet? volt magasabb. S ha ne adj Isten ez így folytatódna 2001-ben már nem lenne mit védenünk, mert már most is több helyen a nyúl- gátak tartották a vizet. Ami azt jelenti, hogy a jelenleg kiépített töltéskoronát meghágta a víz. Ha ez folytatódik, nem lehet vé­dekezni.- Ezek a nógrádi gyerekek tudtak itt segíteni?- Természetesen, nagy szük­ség volt a segítségükre. Főleg a szervezett erő tud nekünk nagy­ban segíteni. Értem ez alatt a ka­tonaságot, vagy a tűzoltóságot, üzemeket, vállalatokat. Ez sok­kal jobb mint a közerő, amelyet nehéz irányítani, szervezni.- Mit gondol, mikor lesz már itt nyugalom, amikor már ön is nyugodt lesz?- Úgy fogalmaztunk, hogy már ha egy métert apad, kez­dünk megnyugodni. De ha ket­tőt apad, még jobban. Gyakorla­tilag ez a vízszint négy méterrel volt magasabb, tehát ennek vissza kell apadni. De nyugod­tak akkor sem leszünk, mert ezeket a sérült töltéseket helyre kell állítani. Egy következő árvi­zet ezekkel a töltésekkel nagy kockázat fogadni.- Mi lesz a homokzsákokkal?- Ezeknek egy részét vissza kell bontani, de el kell gondol­kodni, hogy ezeket a kiépített ideiglenes védműveket hogyan lehet véglegessé alakítani. Tehát vannak olyan bordás megtá­masztások, amiket nem biztos, hogy célszerű elbontani, hanem úgy kell kialakítani, hogy végle­ges formájában is ellássák a funkciójukat. Ezen már most is dolgoznak, folyamatosán men­nek a töltésfeltárások, mérések és azoknak a kidolgozása, hogy hogyan lehetne a védelmet végle­gesen megoldani. Visszafelé három asszonyká­val találkozunk. A homok­zsákokon pihennek.- Tizenhetedik napja va­gyunk a Tisza mellett. Először a homokot töltöttük, majd a ho­mokzsákokat hordtuk Mi a pol­gármesteri hivatal közhasznú munkásai vagyunk. Mondhatni ebből élünk - mondja egyikük. Amikor a nehezebb órákról kérdezzük, így válaszol.- Nagyon megijedtünk, mert az életünkben ilyen még nem volt. Nagy árvíz volt a hetvenes években is, tavaly is, de a mosta­ni még nagyobb. Tavaly volt tíz negyven vagy mennyi. Most pe­dig már tizenegy méter fölött jött. Azt mondták, hogy ki is kell költözni, de mi nem akarunk in­nen elmenni.- A kőtelkiekre azt mondják, hogy engedetlenek.- Nem akar elmenni senki, mert ha elveszti amit megszer­zett, sose lenne neki többet. Én itt is születtem és soha nem sze­retnék innen elmenni. Már csak a temetőbe - mondja Egyed Sándomé. A tiszaroffi kompátkelőnél köszönünk el a folyótól. Mit fo­lyó, olyan ez mint a tenger! PÁDÁR ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom