Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-12 / 86. szám

NŐK VILÁGA,^***®** 2000. ÁPRILIS 12., SZERDA 9. OLDAL Rácsodálkozott a nógrádi tájra Perényi Anna nevét jól isme­rik megyeszerte, különösen a szurdokpüspökiek, hiszen a település általános iskolájá­ban már több generáció is ki­került a keze alól. Ma már nyugdíjas, de szüntelenül te­vékenykedik: a pásztói Mik­száth gimnáziumban tanít, a Csohány Baráti Kör elnöke, és tele van ötletekkel. Most pél­dául azt forgatja a fejében, hogy szakkör keretén belül kellene foglalkozni a gimna­zista korosztállyal. Perényi Anna Isaszegen szüle­tett, 11 éves volt, amikor Debre­cenbe költöztek. Érettségi után az egri tanárképző főiskolán szer­zett diplomát rajz-biológia sza­kon, és ez egyáltalán nem volt meglepő: amint azt még ma is gyakran mondogatja, már kicsi korában is csak akkor maradt nyugton, ha papírt és ceruzát ka­pott. Debreceni diákévei alatt szakkörbe járt: a Medgyessy kép­zőművészeti körben Bíró Lajos, Félegyházi László voltak a meste­rei. Hét évig volt a szakkör tagja, amely abban az időben az ország legjobb amatőr képzőművészeti műhelye volt, jobb mint a buda­pesti Derkovits: bizonyítja ezt az is, hogy sorozatosan elhozták előlük a díjakat.- A tanári pálya felé is Bíró La­jos irányított - emlékszik pályája kezdetére Perényi Anna. - Ó tu­datosította azt, hogy munkáscsa­ládból származóként a képzőmű­vészeti vonalon nincs sok esé­lyem. A főiskolán Blaskó János, Nagy Ernő voltak a tanáraim. Több iskolában is vándoroltam diákéveim alatt, így aztán nem nagyon tudtam, hová is menjek gyakorlatra, végül Kisterenyén, az általános iskolában „kötöttem ki”, ahol Ivitz László és Radios Ist­ván vett a gondjaiba. Megvallom őszintén, én már akkor „rácso­dálkoztam” a nógrádi tájra, így hát nem sokat töprengtem, ami­kor az álláshirdetést olvastam: Szurdokpüspökiben rajz-bioló­gia szakos tanárt keresnek, szol­gálati férőhelyet (egy szoba) biz­tosítanak. Megpályáztam, arra gondolván, hogy pár év múlva majd hazamegyek a családhoz, de aztán másként alakult: kor­szerű, jó iskola volt, jó tantestü­lettel, így hát itt maradtam. Ké­sőbb kaptam egy kétszobás szol­gálati lakást. 1971-től itt tanítot­tam, tavaly mentem nyugdíjba.- Pályája során mennyire is­merték el tevékenységét?- Mindig azt vallottam, hogy amennyire pedagógus vagyok, annyira népművelő. Talán ezért is vagyok az első elismerésre a legbüszkébb, amelyet 1975-76- ban kaptam: a „Népművelésért” megyetanács-elnöki dicséretet, amelyet augusztus 20-án, a nép­művelők napján vehettem át.- Úgy tudom, hogy hosszú ide­ig segítette a fiatal pásztói művé­szek szárnybontogatásait is.- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy próbáltam „terelgetni” őket, de azt is meg kell vallanom, hogy ők hamar beleuntak a pá- tyolgatásba. Én végigjártam a lépcsőket: megtanultam rajzolni, kialakult egyfajta szemléletem, otthonosan mozgok a képzőmű­vészeti életben is, egyszóval, tu­dok mit átadni. Ők viszont ezt nem igazán fogadják el, hogy ezeket a lépcsőket nem lehet át­ugrani.-Ennyi év alatt bizonyára sok minden történt, amire jólesően gondol vissza.- Az általános iskolában jól működő rajzszakkört vittem, mint ahogyan a pásztói művelő­dési házban is: ez utóbbi sajnos egy idő után megszűnt, mosta­nában fontolgatjuk az újra indítá­sát. Jelenleg a gimnáziumban a reklám-marketinges osztálynak esztétikát, azon belül művészet- történetet tanítok. Aztán jóleső­en gondolok vissza a kiállítása­imra: a nyolcvanas években in­dultak az egyéni kiállítások, ad­dig csoportos tárlatokon vettem részt. Grafikus és tűzzománc munkáim szinte mindenhol megfordultak a megyében és a megyén kívül, de volt kiállításom a szlovákiai Privigyében 1988- ban egy amatőr tárlaton, aztán 71-85 között a pedagóguskiál­lítások rendszeres résztvevője voltam. Szerepeltem rajzbienná- lén is, voltam Békéscsabán az al­földi tárlaton, kétszer a hatvani tájképbiennálén, hogy csak a leg­fontosabbakat említsem.- Elfoglaltsága mellett is jutott ideje arra, hogy kivegye a részét a közművelődési munkából.- 1973-ban indítottam útjára egy művésztelepet Mátra-ke- resztesen, ahol a következő év­ben már ott volt Csohány Kál­mán is, ő volt a művészeti veze­tő. Büszke vagyok a pedagógus­kiállítások rendezésére, alapító­ja vagyok a zománcművészeti telepnek, de nem tettem le arról sem, hogy ismét legyen egy iga­zi művésztelep, amelynek én csinálhatom a szervezését. Az­tán büszke vagyok a Rajeczky zeneiskolában működő rajzta­gozatra, amelynek ötlete Antal Andris és az én fejemben szüle­tett meg. Saját iskolámban is szerettem volna rajztagozatot indítani, de a tantestület nem hagyta. 1989-ben lett kész az is­kolagaléria, amelyre pályázati úton szereztem pénzt. A Ma­gyar Rajztanárok Országos Egyesületétől kaptam eszközö­ket, ötleteket, sőt pénzzel is se­gítettek. A két kezemmel rak­tam össze mindent, egy volt ta­nítványom, Kiss Vilmos segített egyes munkákban. Sokáig töp­rengtem, kerestem, hogy kiről nevezzük el: végül Radnay György operaénekes nevét kap­ta, aki Szurdokpüspöki szülöt­te. Évente 5-6 kiállítást rendez­tem a megye rajztanárainak, amatőr képzőművészeinek. Az évek során 15-16 képet kaptunk a kiállítóktól ajándékba, amely jelentős értéket képvisel az is­kolában. HEGEDŰS ERZSÉBET Egy szorobán-sikerkovács: út a döntőbe, Hasznosról Évek óta aratják a sikereket a pásztói Gárdonyi Géza hasznosi tagiskolájának ta­nulói a különböző szintű szorobánversenyeken, Kere­kes Istvánná vezetésével. A legutóbbi megyei döntőben is jó eredményt értek el, hi­szen tizenheten bejutottak az országos döntőbe. A sike­rekről beszélgettünk a tagis­kola vezetőjével.- Kezdetben óvónő szerettem volna lenni - mondja Kerekes Istvánné. - Egy évig dolgoztam is Pásztón, az óvodában, majd Esztergomban elvégeztem a ta­nítóképzőt és Ecsegen kezdtem pedagógusi pályafutásomat. A hasznosi tagiskolában 1978-tól tanítok, előbb csak az elsősöket, majd később egy osztályt ne­gyedikig. A szorobánt kilenc éve tanítom: jómagam az egyik kol­léganőmtől tanultam és szeret­tem meg, később elvégeztem a Nógrád Megyei Pedagógiai Inté­zet szaktanfolyamát.- Milyen előnyei vannak a szorobánnak?- A szorobán nagyban előse­gíti a gyerekek gondolkodás- módjának formálását, az idegen nyelv elsajátítását, fejleszti a vi­zuális memóriát, valamint a fi­nom mozgások kialakítását. Van olyan diák, aki egyes feladato­kat gyorsabban old meg ezzel a módszerrel, mint a számológép­pel. A szorobánt matematika­Kerekes Istvánné ■ órán, illetve szakköri foglalko­zásokon sajátítják el és gyako­rolják. Tanulóink évek óta érnek el nagy sikereket a megyei, illet­ve országos versenyeken. Édes Orsolya eddig öt alkalommal nyerte meg a megyei döntőt és az országos megmérettetésen mindig a dobogón tudott végez­ni. Most, a megyei döntő után ti­zenheten készülnek az országos versenyre Hasznosról. A felké­szítésében részt vesz Göm- biczné Kanyó Beatrix kolléga­nőm is. A szorobán mellett a tagiskolában minden évben megrendezzük a komplex mű­vészeti vetélkedőt is, melynek keretében a népi hagyományok ápolásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokat olda­nak meg a gyerekek. ESLA Receptajánló: Kenyértésztában Sült Csülök Hozzávalók: 60 dkg finomliszt, 3,5 dkg élesztő, só, 3 dl langyos víz, 2 kis sertéscsülök, 1 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, 1 db paradicsompaprika, 6 dkg zsír. A lisztet kissé felmelegítjük, a közepén kialakított mélyedésbe be­lerakjuk az élesztőt és egy teáskanál sót, langyos vízzel elkeverjük, majd 30 percig kelni hagyjuk. Ezután addig dagasztjuk a tésztát, amíg az edény falától el nem válik, ekkor a tetejét meghintjük liszt­tel, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen körülbelül egy órá­ig kelesztjük. A csülköt már előző nap besózzuk, sütés előtt fokhagymával be­dörzsöljük és a félbevágott vöröshagymával, a felszeletelt paradi­csompaprikával együtt, kevés zsírt alátéve megsütjük. Amikor a hús megpuhult, kiemeljük a csontját. A megkelt kenyértésztát kinyújtjuk, a közepére tesszük a kicsonto­zott, ízes csülköt, beburkoljuk a tésztával, és forró sütőben egy óra hosszáig sütjük. Melegen, felszeletelve tálaljuk. _________________■ A nők évszázada (1.) Ezzel a címmel indítunk útjára lapunk hasábjain egy nyolc részből álló sorozatot, amelyet minden héten szerdán ebben a rovatban találhatnak meg ol­vasóink. A hölgyolvasók bizo­nyára szeretni fogják, a férfiol­vasók pedig nyilván borzolódó kedéllyel tanulmányozzák azt a hét tételt, amely a nők évszá­zadának beköszöntét jellemzi. A hét tétel, amelyet az ABN- AMRO Magyar Élet- és Nyugdíj- biztosító Rt. munkatársai dolgoz­tak ki, a következő:- a nők jobban átlátják a hosz- szú távú összefüggéseket;- a nőknek nagyobb szüksé­gük van a vagyonra;- a nők kezében több gazdag­ság összpontosulhat;- a társadalom jobban függ a nőktől;- a nők jobb befektetők;- a nők egyenlőbbek a férfiak­nál;- a nők pénzügyi boldogságát elsősorban a nők gátolják. S hogy miért? Megtalálják a vá­laszokat a hét tételben. Dióhéjban csak annyit, hogy az ezredforduló Magyarországán már kő kövön nem maradt a hagyományos csa­ládmodell szépre mázolt kúriájá­ból, mivel teljesen átalakult a tár­sadalom és a család finom szerke­zete. Gyökeresen megváltozott a nők szerepe, karrierjük esélye, vagyonteremtésük lehetősége és életük tartama. Azok a nők, akik erről nem vesznek tudomást, be­programozzák időskori pénzügyi összeomlásukat. Ezt háríthatja el a pénzügyi szüfrazsettmozgalom: a harc az élethossziglan tartó pénzügyi boldogság megteremté­séért. Ez a tétje a hölgyek számára ajánlott pénzügyi tervezésnek. Ezért kell divatossá, sikeressé, egyfajta státusszimbólummá ten­ni egy nő számára a személyes pénzügyi terve meglétét. Csak ak­kor hárítható el az időskori pénz­ügyi tömegkatasztrófa a hölgyek körében, ha mindannyiuknak lesz olyan pénzügyi terve, amely lépésről lépésre elvezeti őket az anyagi biztonsághoz, bárhogyan sújtsa is őket a sors. S csak akkor lesz elegendő híve a nők körében a vagyonteremtés gondolatának, ha jobbnak, szebbnek, gazda­gabbnak, magabiztosabbnak, erősebbnek és divatosabbnak érezhetik magukat attól, hogy van ilyen tervük. A nők pénzügyi boldogsága a tét. ■ Diplomaosztáskor éppen szült Tudományos kutatás helyett körzeti rendelés Az orvosi rendelő várójában történő tájékozódás közben, majd utána, amikor kopogás után kívánok bejutni a doktornőhöz, egy idős hölgy, aki mellett a férje ül, s aktív korában, mint ki­váló üvegfúvómester többször nyilatkozott lapunknak, meg­jegyzi: a protekciósoknak a másik ajtón kell bemenni. Dr. Ottmár Piroska Nem sokkal később, amikor megtudják, milyen ügyben keres­sük a doktornőt, egyértelműen hangsúlyozza: csak jót írjon róla, nagyon aranyos asszony, meg­hallgatja az embereket. Közben megtudom, hogy a rendelési idő már régen, két órakor lejárt. Az óra viszont fél négyet mutat.- Mindig orvos akartam lenni. Egészségügyi szakközépiskolát végeztem. Az utolsó évben tud­tam meg, hogy nem az egészség- ügyi szakközépiskolai, hanem a gimnáziumi anyagból lesz a felvé­teli. Annyiban szerencsés voltam, hogy a középiskolában két évig latint tanultam - pergeti vissza hi­vatásának meghatározó momen­tumait dr. Ottmár Piroska, salgó­tarjáni vállalkozó, háziorvos.- Nem az egyetem, hanem a középiskola első két éve volt ne­héz számomra, mert itt órarend szerint mindennap különböző tananyagból kellett készülni. Kisbárkányban a tanító bácsi 30 gyerekkel foglalkozott egyszerre. A tanrendben volt naponta két hangosóra, amikor magyarázta az anyagot, ugyanakkor a többiek önállóan foglalkoztak a megadott tananyag elsajátításával. Nem kel­lett sokat gyalogolnom az iskolá­ba, mert a szomszédban volt. Az egyetemen kollégiumot ka­pott.- Szép időszak volt. Akkor na­gyon bosszantott, most már csu­pán kellemetíen epizódként emlí­tem, hogy egy-egy vizsgáztató na­gyon szubjektiven ítélte meg tu­dásunkat. Ahogy akart, úgy osz­tályozott. Az egyetemen második évfolyamtól a negyedekig a tudo­mányos diákkörben a vastagbél­daganatokkal folytattam tudomá­nyos kutatást. Rektori dicséretet és díjat is kaptam. A kötelező kór­házi gyakorlatot Salgótarjánban, a megyei kórházban töltöttem el. Férjével otthon a faluban is­merkedett meg. Ötödéves egyete­mista korában ment férjhez.- Diplomaosztáskor szültem első fiamat, aki első éves orvos- tanhallgató, oda jár, ahová én an­nak idején. Ösztöndíjasként vállalta, hogy visszajön a megyébe.- Nem tudom, hogy miért dön­töttem így. Az biztos volt, hogy soha nem akartam kórházban dolgozni. A diploma átvétele után rögtön körzetbe, a salgótarjáni Damjanich úti rendelőbe kerül­tem. Előtte dr. Kiss Béla kolléga és dr. Monori akkori városi főorvos megkérdezte, hová szeretnék menni? Inkább a családi házas körzetbe! - válaszoltam. Azóta itt ragadtam.- Megbánta?- Nem.- Próbálták rossz szóval illet­ni, jelentgetni?- Mindenkinek nem tehetek jót. Tudom, a várakozás a leg­rosszabb, ilyenkor mindenki mondja a magáét. Azért hosszú a kint töltött idő, mert amikor bejön a kedves beteg, mindent el akar mondani, elfelejti, hogy korábban ő is a hosszú várako­zás miatt méltatlankodott. Én mindenkit meghallgatok. Egyébként szabad orvosválasz­tás van. Igen, előfordult, volt, aki elment. Amikor Salgótarján városban megváltoztatták a körzetek terü­leti beosztását, én mindig bele­estem. Egyszer elvettek egy részt, máskor meg hozzátettek. A Damjanich utcai rendelő­ből került mostani munkahelyé­re azzal, hogy három hónap múlva visszamehet, addigra el­végzik a rendelő felújítását. En­nek már két éve.- Mi a véleménye a praxisjog­ról?- A szabad orvosválasztás mi­att nem jelent különösebbet, rá­adásul eladható. Nem egészen látom a jövőjét.- Mennyire barátkozott meg a sokat hangoztatott, megvalósul­ni látszó privatizációval?- Az ezzel járó összes kiadás a család költségvetését terheli. A bankok ugyan meghitelezik a tulajdon megvételét, de hogy milyen feltételekkel és kötele­zettségekkel, azt még senki sem tudja. Csalóka dolog ez. A doktornő betegköre 2200 alapellátásra jogosult állampol­gárt foglal magába. Egyharmad részük 60 éven felüli, kétharma­da középkorú, akik között sok a munkanélküli.- Tapasztalatai szerint a bete­gek betartják, vagy megszegik az ön utasításait, tanácsait?- Amikor baj van, megfogad­ják, hogy minden úgy lesz, ahogy kell. A férfiak, amíg valamilyen fi­gyelmeztető jel nem tűnik fel éle­tükben, addig lazábbak, nem na­gyon sietnek az orvoshoz. A höl­gyek gyakrabban jönnek. A betegségfajtákra terelve a szót, a doktornő a következőket mondja:- Sokkal több a depressziós, mint korábban. Hajszoltabb az élet, mint 10 évvel ezelőtt. Akkor két kis gyermekemet is el tudtam látni otthon a betegek gyógyítása mellett. Most nagyon keveset va­gyok otthon. A tb megkötései, előírásai miatt többször tovább kell küldenem a beteget, holott én is meg tudnám gyógyítani. Ha én írom fel az illetőnek a gyógyszert, akkor annak az ára ezer forint, a szakrendelésen felírt gyógyítósz­ert viszont 90 százalékkal olcsób­ban kapja meg.-Mennyire hálásak a betegek?- Nagyon nehéz, rengeteg a munka, főleg az adminisztráció, állandó az ellenőrzés, mindent pontosan le kell írni. Ennek elle­nére vallom, jól döntöttem, bár gyerekkori álmomról, a kutatásról le kellett mondani. Ami pedig a beteg háláját illeti, különösebb gondom eddig nem volt, valószí­nű azért, mert figyelembe ve­szem, hogy a betegnek mindig igaza van. Nemcsak szállóige, ha­nem valóság az a követelmény, hogy „hallgassuk meg, próbáljuk megérteni a beteget.” Beszélgetés közben segítőtár­sa, Erika - akivel hosszabb ideje dolgoznak együtt - többször alá­írásra váró vényeket tesz a doktor­nő elé. Ottmár doktornőnek több szakvizsgája van. Mint üzemor­vos, most is újabb szakvizsgákra készül, teendőinek még jobb ellá­tásra érdekében. V. IC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom