Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29-30–05-01 / 100. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. ÁPRILIS 29., SZOMBAT Szökésben a Whiskys (4.) belépés a Gyorskocsi utcából Május 17-ikén kezdődik a Whiskys néven elhíresült rabló bírósági tárgyalása. Ambrus Attila most másodszor van lakat alatt. Hat évig tartó bankrablás-sorozat, majd lebukás után tavaly júliusban sikerült megszöknie. Két ismert újságíró, Gyuricza Péter és Kardos Ernő kinyomozta a Whiskys szökésének és egyik legnagyobb rablásának körülményeit, találkozott bújtatóival és barátnőivel, áldozataival és őreivel. Lapunk a megjelenés előtt álló könyvből közöl exkluzív részeket. Ambrus Attila naplójából 1999. július 10-e. Reggel nagyon ritkán eszem, amióta bekerültem, soha nem reggeliztem. Amit hoz­tak, az egyrészt ehetetlen, más­részt napjában csak egyszer étkez­tem. Azzal kezdtem a napot, hogy megborotválkoztam, de a bajuszo­mat meghagytam. A legtöbb fény­képen szakállasán néztem ki, tehát ha csupasz arccal közlekedem, ki­sebb a valószínűsége, hogy bárki is fölismer. A borotvát a kabát zse­bébe süllyesztettem, mert a későb­biekben is szükség lesz rá. Két rend ruhát öltöttem magamra. Ez a módszer éveken át bevált. Mikor rabolni indultunk, mindig két szerkó volt rajtam. Most egy sortra rávettem a farmert. A Police felira­tú pólóra felhúztam egy hosszú uj­jú inget. A hasamra jó szorosan föltekertem a kötelet. Bármennyire figyelt az emeleten az őr, nem vet­te észre. Ami pénz nálam volt, be­tettem a tomacsukámba, de a me­nésben egyáltalán nem zavart, hogy több százezer forinton járok. A két csavarhúzót a far­merzsebbe süllyesztet­tem. Ugyan a csavarhúzó fele kilátszott, de az inget ráengedtem, így közétől nem lehetett észrevenni. A csavarhúzókat azért vit­tem magammal, hogy ha ki kell az iroda ajtót vagy a rácsot feszíteni, akkor legyen mivel, illetve, hogy az ablakon lévő rács csa­varját kiszedjem. Korábban leme- óztam az ablakon a rácsot, úgy saccoltam, hogy lazán, kézzel le lehet kapni. Nem csaphattam nagy zajt, mert ugyan simán be le­het rúgni az ajtót, de az zeneboná­val jár, ezért a finomabb és hal­kabb módszert kellett 'választa­nom. Nagyjából mindent magam­hoz vettem, most már bármelyik pillanatban szólhattak, hogy séta. A sétáltatás úgy történik, hogy a szintparancsnok üvölt egyet: „Sé­ta!” - erre cellánként kezdik leen­gedni a csibészeket. A zárkánk majdnem a folyosó végén van, ezért beletelik öt-tíz perc, míg ki­nyitják az ajtót. Nincs mese, ha már ennyit készültem, menni kell. Hiába a nagy önbizalom, most mégis összeszorult a gyomrom. Egy kis pia jól jött volna bátorítá­sul. A cellatársamtól nem búcsúz­tam, már azért sem, mert a franci­ák úgy tartják, búcsúzni annyit je­lent, mint meghalni egy kicsit. Na most, én se kicsit, se nagyon nem akartam a talpam feldobni, ezért csak annyit mondtam, amikor az őr kinyitotta az ajtót: „Cimbora, várlak a pokolban.” Ezzel elindul­tam életem egyik legnagyobb ka­landja felé. Ahogy mentem lefelé, megszámoltam az őröket, jól kal­kuláltam. Most is kevesen dolgoz­tak. Ha jól emlékszem, négyen vagy öten, a hétköznapokon sétál­tató 8-10-hez képest. A smasszer bekísért a négyes fakkba, szeren­csémre ott nem volt kamera. Ahogy a smasszer rám zárta az aj­tót, vártam egy percet, addig a mel­lettem lévő faltkokat is elfoglalták. Miután megtelt mind a hat ketrec, a smasszer beállt a fogdabejárat aj­tajába, és elkezdett dumálni a kol­légáival. Nem foglalkozott azzal, hogy mi történik a rács mögött. Megszűnt a mozgás, én pedig elin­dítottam a stoppert. Tíz perc. Eny- nyi és nem több. Gyorsan lecsavar­tam a derekamról a kötelet, egyből dobtam a sétáltató tetején lévő vas- rúdra. Az első dobásom nem sike­rül, de a második jó lett... A kötél egyik felét sikerült átdobnom a ge­rendán, immár könnyűszerrel fel­másztam a négy méter magas fal tetejére. A kötelet felhúztam, arra még szükségem lesz. Igen ám, de ahogy a fal tetején bűvészkedtem, a mellettem lévő ötödik ketrecben megláttak. Szóltam, hogy marad­janak csöndben. Hirtelen nem is tudták felfogni, hogy mit lámák. Néztek, hogy mászok az őrtorony felé, de senki sem kiabált. Ahhoz, hogy eléijek a toronyhoz, a hato­dik sétáltató fach fölött is el kellett másznom. Ott is észrevették, de itt is működött a rab-szolidaritás. Ahogy átmásztam a kerítésen, egy lépcsőn át lejutottam az udvarra. Az udvaron gyorsan átszaladtam a vizsgálati osztályig, és ahogyan előre számítottam, nyitva találtam a vasajtót. (Következik: Ambrus a magányos farkas) Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Már megint vi- Szécsény, Zöld u. 7. sz. Mai rejtvényünk megfejtését tóba keveredtél valamelyik kutyasétáltatóval? Ezerfo- május 4-éig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére, rintos vásárlási utalványt nyert: Garamvölgyi Józsefné, ___________ _________;______________ ■ A legendás pilóta emlékezete I960, március 21-én született és és hat éve, 1994. május 1-jén hunyt el a legendás pilóta Ayrton Senna da Silva. Értelmetlen halála volt. So­kaktól hallom azt, hogy amióta Ő nem versenyez, már nem is nézik a Forma-l-et. Ha Ő még részt venne a száguldó cirkusz futamain, akkor sokkal izgalma­sabb lenne egy-egy vasárnap. ...Schumacher? Ő a németek nagy favoritja. Häkkinen? Ő a finnek reménysége. Senna...? Igen, ő volt a Föld reménysége majd favoritja. „Az volt a szán­déka, hogy uralja, meghatározó egyénisége legyen a Forma-1- nek.” - mondták egykoron róla. Ez sikerült is neki! Brazília. Az álmok egyik ne­továbbja. A hely, ahol a nemzet büszkeségeire valóban büsz­kék. Vegyük példának Carlos Santanát. Ő is brazil. Mint Ayrton Senna da Silva. Mióta meghalt nagyon sok utazási iroda jött létre a' célból, hogy turistacsoportokat szer­vezzenek a sírjához. Néhány ezer dollár és bárki megtekint­heti a legendás pilóta mostanra már szinte műemlékké minő­sült örök nyughelyét. Talán né­melyik utaztatónál még egy körútra is be lehet fizetni, mely a kíváncsi turistának megmu­tatja a Senna életében szerepet játszó helyeket... S „A” kanyart. Amely nem az első volt, de az utolsó. Május első vasárnap­ján... Szép nap volt, jó idő, sen­ki nem gondolta volna, hogy „beborul az ég”. S egy felhő örökre az égbolton marad. Egy kis bárányfelhő, melyről a nagy autómágus, Ayrton Senna da Silva nap mint nap letekint, s - mint mindig - szúrós, komor arccal figyeli vasárnaponként a Forma-l-es pályákat. Ő vajon kinek drukkolhat...? _______________________(FISS2AI A levél - mely Oroszlán jeligé­vel megjelölve érkezett szerkesz­tőségünkbe - egy 39 éves férfi írá­sa. A legszembeöüőbb a nagyfo­kú szabálytalanság, a formáló erő hiánya, a gátlások által kiváltott formai bizonytalanság. A törek­vés, késztetés erőteljes, de a meg­valósítás, a külsőségekre való tö­rekvés elnagyolt. Az aránytalan­ság a következő jelenségek ösz- szességének hatásaként jelentke­zik: a hasonló képzésű betűtípus­ok között alig-alig találunk közel egyforma alakítását, a betűk egy szón belül is változó magasságú­ak és szélességűek, tétován kere­sik helyüket, irányukat. Mindez a levélíró igen szélsőséges, gyakran változó hangulatára, életének, hétköznapjainak kiegyensúlyo­zatlan voltára utal. Nem elég kö­vetkezetes, nehezen lehet alkal­mazkodni hozzá, nem könnyű kiszámítani viselkedését. Önérté­kelése, feladatokhoz való hozzá­állása szinte óráról órára változik, pillanatnyi kedélyállapotának függvénye. Közismert, hogy test és lélek egymással kölcsönhatásban áll, működik. A levélíró lelki labilitá­sa már testi panaszokat, egész­ségbeli állapotromlást is eredmé­nyezhet és forditva: a fizikai problémák tovább gyengítik, be- tegítik a pszichét. Elég sok szög, tű-, szálkaszerű vonalak, kép­ződmények találhatók az írás­ban. Makacs, időnként akadékos­kodó, a végletek embere, kissé önfejű, s többnyire csak igent vagy nemet ismer. Heves, lendü­lettel formált betűi ellentmondást nem tűrő természetet takarnak. Társaságban közvetlen, nyi­tott, könnyen és szívesen kerül közel embertársaihoz. Az általa szeretett emberekért nem sajnál időt, fáradságot áldozni. Gondol­kodása gyors, de nem eléggé ösz- szeszedett, koncentrált. Egymás­tól távol eső dolgok között ügye­sen teremt összefüggést, kapcso­latot. Megnyilatkozása, viselke­dése jóllehet a maga sajátos mód­ján, de mindenki számára vilá­gos, egyértelmű. Még egy külö­nös dolgot figyelhetünk meg az írásban. Olyan helyekre fektető- dik hangsúly, erőfeszítés, ahová nem kellene és onnan hiányzik, ahol az szükségszerű lenne. Té- tovaság, bizonytalanság, ideges kapkodás jele ez. Energiatartalé­kai kihasználatlanok, a jelenlegi­nél jóval többre lenne képes. ________________oopóKmsmNA o kleveles grafológus cb,.'~c' y ebe ic-'Vv. k. J t. v Templomaink története; _____________Karancsalja és Karancsberény A palóc Olümposz alatt TÁBLÁSA JEGYEZ Tóira {fegRS CUKRÁSZ- SÜTEMÉNY ELLEH­értTIkb AI ABHANG ÉS ÁHÁJR­MAWK HANG hobbiból: : OÉPEKJErr ; siAvtrcweró! PORTÉKA FOGADÁSi HATÓ ÉRZÉKEL TOMÉNY AUTÓ­MÁRKA BOKA (ílujn­FBLB <FERi> JANUÁRI. APRÓ DÍSZHAL MUZSIKA : puska v,< AGYBAN AVAS veoyjblbI ODÁ­KOZMÁL P®£}S BOJTOS ARAB »BIFKDÖ virág A JOÍÍYÉS TJEÍI^tt ZALAI SPORT­KLUB VÉRBLtéNVj TAPOS NAGYON NrmooBNí vbgyjelb] R7. ÉVI I HÓR­YÉGBX babAzik PONTY­OLIVÉR CSOPORT. TM*AI>Ó­SZ6 EZ A »KONTOS i TÁRJÁL KÖZÉPEN FINOM RÉTES ÍSLZÓÍE NÉMA TANÚ í Karancsalja az Árpád-házi királyok korában, a XIII. században már bizonyíthatóan fennállt. A le­genda szerint 1241-ben IV. Béla király egy éjszaká­ra itt talált menedéket, amikor menekülni kény­szerült a tatárok ellen vívott, tragikus kimenetelű muhi csata után. A falu és a környék földesura 1548-ban Bebek Ferenc volt. A török hódoltság és a késő középkori történet jeles eseményei ismeretle­nek, de 1626-ban, a tizenötéves háborút követő második hódoltság idején a falu lakói amiatt pa­naszkodtak, hogy robotszolgáltatási kötelezettsé­güket nyolcról 16 napra emelte a török hűbérúr. 1715-ben nyolc, 1720-ban 14 adóköteles háztartást írtak itt össze. 1770-ben Jankovich László volt a község földesura. Karancsalja mai, dombtetőn álló római katoli­kus temploma 1886-ban épült, s Szent Miklós tisz­teletére szentelték fel. A templom Karancslapujtő filiája. Karancsberény valószínűleg honfoglalás kori a település: a berény szóval a katonai segédnépeket jelölték abban az időben. A Karancs előtagot a fa­lu fölé emelkedő, festői hegységről vette a falu. A település a középkorban a nógrádi vár tartozéka volt. 1266-ban ifjabb István király e helységben la­kó Bertalan fiait, Kuncsedet és Jóbot a várjobbágy­ok sorából az ország főnemesei közé emelte: le­származottaik a Berényi grófok. 1552-től a török hódoltság évtizedei következ­tek. A tizenötéves háború egyik első nógrádi had­mozdulataként 1593-ban Tieffenbach Kristóf kas­sai főkapitány és a nógrádi főurak serege szétverte a Fülek felszabadítására érkező hatvani és budai török haderőt a közeli Romhánypusztánál. (Ma a határ szlovák oldalára esik.) A falu határában lévő Török-rét a füleki várőrség nyári táborhelye volt. A Karancsberényhez tartozó Kisaranyi- és Nagyaranyipusztát 1246-ban említette először ok­levél, akkor még puszta földterületként; néhány évtizeddel később azonban már falvak álltak a he­lyükön. Birtokosuk, Aranyi István - igen művelt, jogtudós ember és Zsigmond király bizalmasa lé­vén, - 1434-től 1437-ig Nógrád vármegye ispánja volt. Kis- és Nagyaranyi 1492-ben még önálló hely­ségként szerepelt az összeírásban, de a későbbi források már nem említették: a török időkben el­pusztultak. Karancsberénynek a XVI. században gótikus temploma volt, a falu plébániája pedig valószínű­leg még ennél is korábban fennállt; mindkettőt a török pusztította el a hódoltság idején. A mai ba­rokk római katolikus templom barokk stílusú, 1792-94 között épült. A régi kőkapuzat alapján fel­tételezhető, hogy a régi, gótikus stílusú épület kö­veit is felhasználták az építkezéshez. A berende­zés copf stílusú, a XVIII. század végén készült. A Mindenszentek titulusú templom Karancslapujtő filiája. FARAGÓ ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom