Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29-30–05-01 / 100. szám

SALGÓTARJÁN T BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T JFZ £ P j Á Ó 2000. ÁRILIS 29., SZOMBAT Óarany tölgylombok, üde zöld bükkösök Hirtelen, átmenet nélkül lett nyár a kora tavaszból, s pár nap­pal később ugyanígy, egyik napról a másikra zöldült ki erdő­mező. Ezekben a napokban már csak az akácfák tűnnek ko­pasznak, de ők is csak távolról: közelről látszanak az ágak végén nyújtózkodó friss hajtások, a rövidesen levelekké bom- ló rügyekkel. Meleg volt az elmúlt napokban, gyakran sütött a nap, de sokszor jöttek hosszú órákon keresztül vonuló go- molyfelhők is. Eső azonban jóformán csak pár cseppnyi esett, az is inkább frissítette, mint hűtötte a sokszor meglehetősen fülledt, párás levegőt. A kökénybokrok az elmúlt napokban mind ledobták hófe­hér ruhájukat. Amikor ezt szára­zabb időszakban tették, olyan lett a cserjék körül a föld, mintha műtrágyát szórtak volna alájuk, - a hóra seho­gyan sem hasonlít a hullott virágszirom... Elvirágoztak a szilva-, a cseresznye- és a meggyfák, csak a körte tartja még itt-ott fehér virágfürtjeit. Kinyílott a zelnicemeggy is: a hosszúkás, fehér virágok átható illatát az egyik ember szereti, a másik ki nem áll­hatja... Személy szerint utóbbiak közé tartozom, mert igen erős és kellemet­len szénanáthával kell együtt élnem ebben az időszakban. Az eresztvényi és a Salgó alatti bükkös nagyot válto­zott azóta, hogy utoljára erre jártam. Egy jó hónapja még a jéggé taposott hóból útjára kelő kis patakocska csörge­dezett a földutak közepén, a fák pedig reménytelenül ko­paszak voltak. Akkoriban a gyorsan változó időjárás meg persze a hideg északi szél nem egyszer hozott kisebb-nagyobb hózáporokat. Most meg? Min­den üde zöld. A nagyra nőtt, öreg tölgyek lombozata egészen sötétsárgának, barnásnak lát­szik messziről. Ha közelebbről szemügyre vesszük őket, akkor látjuk, hogy a már ujjnyi hosszú levélkék sárgászöldek ugyan, de a közöttük sűrűn lógó barkák meg barnák: ezért tűnik úgy tá­volabbról, hogy a tölgyek lomb­ja óarany színű. Bimbóit bontja a fehér acsalapu A korán levelet bontó gyer­tyánok mellett a bükkök is felöl- tötték tavaszi lombruhájukat: hirtelen sötét lett alattuk, a nap­fény már alig ér le az avarra. Szegény az aljnövényzet, de itt- ott azért látható néhány érdekes lágyszárú növény az oszlopsze­rű fák alatt. Az árnyékos része­ken itt-ott pár tő kereklevelű ka- potnyak tenyészik. Érdekes, fe­ketés színű virágai vannak, de egyelőre nem láttam olyat, ame­lyik kinyílt volna. Több páfrány­faj is megfigyelhető a mindig ár­nyékos részeken; a salgói vár északi oldalán kialakult kőgör­geteg alkalmas réseiben több faj is gyökeret vert. A napsütötte erdei patak­medrekben, inkább az alacso­nyabban fekvő, laposabb, vize- nyősebb részeken éppen ezek­ben a napokban virágzott ki az a néhány tő fehér acsalapu, amit ismerek a környéken. Védett nö­vény, nagyobb tenyészhe- lyeit nem ismerem a Medves vidékén, de a Bükkben még Szilvásváradon, a tízezrek által látogatott Szalajka- patak partjain is közönsé­ges. Rokona, a lényegesen kisebb termetű, szerényebb virágzatú vörös acsalapu, ami nem védett, ugyancsak bontogatja már a szirmait. Az erdő madárdaltól han­gos, úgy egy hete szól már a kakukk is, amit április köze­pén igencsak hiányol­tam. Az idősebb állo­mányú erdőkben mindenfelé hallható a harkályok dobolása is. Zöld küllő kiáltá­sát, nagy fakopáncs éles „kipp-küpp”-jeit is hozza időnként a szél. ■ A Boszorkánykő és a salgói várhegy közötti, telepített, több fajból álló fenyvesben a kék- és a széncinegék mellett egy pár meggyvá­gót is megfigyeltem. A pintyfélék erős csőrű óri­ásai érdekes módon a fe­nyők törzse mellett, a gallyak elágazásában ke­resgéltek szorgalmasan. Elképzelhető, hogy vala- KinY|ltak a hol fiókák várták őket, mert ezek a magevő madarak a kicsi­nyeket rovarokkal táplálják, mást meg aligha találhatnak az örökzöldek kérgén. A tobozok magtermése - ami több emlős és madárfaj kedvence - tudomá­som szerint számukra hozzáfér­hetetlen. Megfordult néhány szajkó is a fenyvesben. Alighanem már nekik is fészkük lehet valahol, mert egyikük egy árva hangot nem szólt, amikor a közelébe ér­tem. Más időszakban már száz lépésről világgá kiáltotta volna, hogy ember jár az erdőn. Most csak alacsonyan repülve tűnt el a szemem elől az örökzöld lom­bok sűrűjében. Később kis túlzással majd­nem ráléptem egy vörösbegyre: a madárka az ösvény széléről reppent fel, s valóban nem volt egy méterre sem. Nem mene­kült messzire, hanem egy cserje ágára telepedett úgy négy-öt lé­pésnyire, azután narancssárga begyét felfújva mocorgott egy kicsit az ágon, végül éne­kelt még néhány strófát is. A vörösbegyek általá­ban bizalmas természe­tű, az embert magukhoz közel engedő madarak. Amikor fiókáikat etetik, olyan óvatossá válnak, hogy szinte lehetetlen megtalálni többnyire földre épített fészküket. Őszapókat is láttam, egy idős vadkörtefa ko­ronájában. Hárman vol­tak, s cirregő hangon veszekedtek egymással. Igen korán fészket építő madarak, május elején már ki is szokták röptet- ni a fiókáikat. (Idén per­sze még nem láttam fia­talokat. Nyilván hozzá­járult ehhez a hosszúra nyúlt tél is.) Öröm egyébként, hogy jó ideje már nem is lehet úgy kimenni az er­dőre, hogy az ember ne lásson vagy halljon egy-két őszapó párt vagy csapatot: mintha egy kutyatej sárga szirmai * SZERZŐ FŐTŐI kicsit több lenne belőlük az utóbbi időben. A legnagyobb örömet azon­ban egy kékcinege pár szerezte: fészket és tojásokat raktak egy mesterséges odúba, amit már jó régen kiraktam, de eddig csak széncinege fiókák nevelkedtek benne, - az utóbbi két évben azok sem. A költés már csak ezért is különös, mert a fadobozka egy családi ház kertjében, egy idén tizenhárom éves gömbjuhar törzsén van, közvetlenül a galy- lyak elágazása alatt, a földtől alig kétméternyire. Ami a dolgot még különösebbé teszi, az az, hogy a fa gallyait márciusban visszavágtuk, így csak a törzs maradt belőle, felső részén a furcsa szarvasagancsra emlé­keztető ágcsonkokkal. A kert­ben egész télen át napraforgó- maggal jól tartott madárkák úgy látszik, megszerették a bizton­ságosnak tűnő helyet. Gyermekek horgászversenye A Salgótarjáni Erőmű Horgász Egyesület idén ünnepli fennállá­sának 50. évfordulóját. A vízvá­lasztói horgászok szombaton egyesületi horgászversenyt tarta­nak, ami reggel 8-tól 11 óráig tart, s amelyet, - a szokásokhoz hí­ven, - összekötnek halászlé főzé­sével is. Május 1-jén az idén is megren­dezik a salgótarjáni iskolások örö­mére a gyerek-horgászversenyt. Ezen a délelőtt 9 órától 11 óráig tartó versengésen a város összes iskolájából részt vehetnek a tópar­ti csendes várakozást kedvelő gyerekek. A részvétel egyetlen fel­tétele, hogy mindenki vigyen ma­gával horgászbotot. Amint megtudtuk, érdemes lesz benevezni ebbe a versenybe, mert minden résztvevő kap vala­milyen ajándékot, a legjobbakat pedig a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége is dí­jazza. A díjak között lesz tíz da­rab egy évre szóló gyermekhor- gász-engedély is. A vízválasztói horgászok tavalyi hasonló ren­dezvényén hetven gyerek vett részt. Az idén is számítanak leg­alább ennyi jelentkezőre, akiket büfé is vár. Majálisok, színes programok Gazdag kulturális és sportprogramokkal, különböző szabadtéri rendezvényeken ünnepelnek a települések május 1-jén megye- szerte. Ezen kívül több más eseményre is sor kerül a hét végén. Salgótarjánban szombaton millenniumi emléknap keretében ad­ják át a városnak a kormány által adományozott millenniumi zászlót, hasonlót kap vasárnap Romhány község. Hétfői ünnep­ségeken megyei emlékzászlót vehet át Kisbágyon és Bárna tele­pülés. Szombaton Cserhátszentivánon a Nógrád megyei falu­gondnokok találkozóját rendezik. Az SVT Wamsler Holding Rt. már április 29-én megtartja vidám majálisát Salgótarjánban a forgácsi sportpályán. Mátranovákon ugyancsak szombaton fél tíztől, az általános iskola sportpályáján a gyerekek történelmi játékot mutatnak be. Szalmatercsen április 30- án rendezik a majálist. Reggel 8 órakor zenével ébresztik a falu lakó­it, majd az esti utcabálig különböző játékos vetélkedőkön, utcák köz­ti focibajnoksággal múlatják az időt. Balassagyarmaton Majális 2000 címmel vasárnap esti májusköszöntő bálra hívják a szórakozni vá­gyókat a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ udvarába. Ugyan­csak a művelődési intézmény lesz házigazdája a másnapi kulturá­lis, zenei programoknak, táncháznak, lovagi tornának és ügyességi versenyeknek, bemutatónak. Szécsényben a Kossuth liget ad otthont a hétfői majális rendezvényeinek, ahol dr. Serfőző András, ország- gyűlési képviselő lesz az ünnepség szónoka. Érsekvadkerten május 1-jén 9 és 14,30 óra között rendezik meg a Nógrád megyei gyermek- focitornát, labdarúgó-bajnokságot szerveznek felnőtt csapatok szá­mára is. A vadkerti majális délutáni vendége lesz Antal Imre, a nép- szerű humorista, Karda Beáta, valamint a Defekt duó. -szqys­Út még csak vezet a dombok közt megbú­vó Ilinybe, de onnan már csak földutak kanyarognak tovább a kétszáz lelkes fa­lucska fölé magasodó, ritkás borókával hintett Sűrű-szilvás nevezetű domb és tár­sai közötti keskeny völgyekben. A volt té- esz- majort 1986 óta Chikán Alajos juhász birtokolja. Akkor a téesz vezetői már érté­kesíteni kezdték, amit csak lehetett és így vásárolhatta meg Alajos gazda a majort. A birtok a földkárpótlás lehetőségeivel mára 137 hektárra növekedett.- Van két kezem, dolgozok, mint előde­im, hogy boldoguljak, - mondja a köpcös, energikus, ritkás szőke hajú 47 éves férfi, akinek rengeteg munkájában menyasszo­nya, a 25 éves Zsuzsi van főleg a segítségé­re.- Már öt éve gyűrűs menyasszonyom a Zsuzsika és aki erre fogékony, az látja, hogy én egy elkötelezett ember vagyok, csak nem kapkodós, - magyarázza nevetős szemmel a helyzetet Chikán gazda, aki ez idáig végig le- génykedte az életét. Az ilinyi majorja területén két traktor és munkaeszközök sokasága jelzi, hogy a min­dennapokat nem töltheti tétlenül.- Van vagy 470 anyajuhom és mintegy száz bárányom és a nyolc lovam mellett számtalan aprójószágom. Ezeket szolgálja a 71 hektár telepített gyep- és a 66 hektár szántó egy része. Szépen áttelelt a 30 hektár őszi búzám, amelyet fémzárolt, Csörmöc ne­vű fajtával vetettem el. A 17 hektár zab mel­lett a 19 hektár tavaszi árpa az állatok eteté­sére van szánva, a 150 férőhelyes juh-ho- dályban vagy 60 mázsa búza, rozs és kuko­rica van még tartalékban, - mondja a gazda­ságát bemutatva. Érettségi után katonáskodott, majd kir lene évig a földmérőknél szolgált és 16 éve dolgozik életének második munkahelyén, saját gazdaságában. Földjeinek jó részét a földárveréseken szerezte. Megegyezett a he­lyiekkel, hogy erdőre nem árverez, ők meg hagyják neki a szántót és a rétet. A Horn- kormány idején nyert 5,8 milliós pályázatá­ból - amelynek mintegy 40 százalékos önré­szét állta - utat épített, az istállókat újította fel. Május végére várja az elbírálókat, addig­„Van két kezem” Bizakodó ember Chikán Alajos, az ilinyi jahász ra a major külcsínét is szeretné rendezni. Az állami támogatásokat minden évben igény­be vette. Az idén is 1,2 millió forintot vár az anyajuhok és a földalapú támogatás révén, amit bevételnek és nyereségnek könyvel el.- A vetőmagot, műtrágyát és a vegyszert úgy is meg kell venni és nagy hülyének kell lenni, hogy valaki ennyi pénzt ott hagyjon, ami állampolgári jogon jár, - vélekedik Chikán gazda az agrártámogatás dolgairól. Túl bürokratikusnak tartja a lehetőségek­kel való élést. Azt mondja, hogy az igényel­hető összeget akkor kérheti, amikor már megvette a fémzárolt vetőmagot és a szüksé­ges anyagokat és ráadásul a piaci árak nem reálisak. Nyugaton járva azt tapasztalta, hogy a burgonya, a tej, a kenyér és a gázolaj ára közel azonos és ott a kieső jövedelmet jobban kompenzálják.- Itt lassan azt is előírják, hogy tartsam a fejemet, - húzza össze bosszúsan a szemöl­dökét. - Tisztességesebb lehetne a politika hozzájárulása a gazdálkodáshoz. Kell a tájé­koztatás, mert a gazdálkodók egy része nem veszi figyelembe, hogy a nem fémzárolt ve­tőmag nem ad annyit.- A burgonya termelők nem véletlenül ál­doznak a megfelelő minőségű vetőgumóra, - magyarázza a termelés gondjait Chikán Alajos. A föld és az állatok dolgaiban alkalmi munkásokat foglalkoztat. Kérdem, hogy van-e juhásza.- Juh mellett ember mindig van, - mond­ja. Nem juhász, mert azokat az embereket, akik még valamilyen formában juhászok, nem tudják megfizetni és messze határban sincs nyomuk. Azt tartja, hogy a juhászat nem akármilyen szakma. A kívülállók azt mondják, nem hatékony a juhász munkája, mert reggel hattól támasztja a botot.- Ez így van, de a közbiztonság javulása és a bűnözés felszámolása nélkül nem lehet a nyugati mintára váltani, ahol már a múlt században karám rendszerek voltak. Mi is látjuk a jövőt, hogy váltani kell a családi gaz­dálkodás irányába. Én is tervezem a villany­pásztort, de tavaly is ellopták az erdőgazda­ság új telepítését védő villanypásztort min­denestől. Itt a baj, mi még itt állunk, - le­gyint keserűen. Felemlíti, hogy Ilinyben már nincs iskola és csak öt óvodása van a falu­nak. Az öregek napközi otthona viszont mű­ködik még. A Sűrű-szilvás dombja alatti ut­casoron szinte csak hetven éven felüliek lak­nak. A faluba betelepültek (idegenek) nem törik magukat a munka után. A kis települé­sen szinte soha sem lesz csatorna, mert pél­dául a temető emberemlékezet óta Csitár tu­lajdonában van. Van mit tenni a testületnek, a polgármesternek, aki egyébként a fivére. Chikán gazda azt emlegeti, mikor még érde­kelte a szépirodalom, vásárolta a könyveket, de erre már nem sok idő jut. A közéletben a helyi testület tagjaként tevékenykedett és az árkokat rendbe hozatta. Valaha, a változá­sok kezdetén megkereste őt a patvarci Herczeg János bácsi, hogy szervezzék újra a kisgazda-pártot Ilinyben is. Huszonketten jöttek össze, de a belépési papír Chikán Ala­jos neve alatt üres maradt.- Azt mondták az emberek, hogy még alakul ez, de azóta sincs itt semmi - mond­ja bosszúsan az ilinyi gazdálkodó, aki hely­ben a legnagyobb gazdálkodónak számít, bár a faluban vagy nyolc traktor berreg a munkák idején. Megemlíti, hogy a major közelében kombinátorozó traktor nyergében Gál Ká­roly alpolgármester ül, aki jelenleg munka- nélküli.- Vagyunk még egy páran itt, akik meg­fogjuk a munka végét, mert itt akarunk meg­élni, csak legyen egészség és lehetőség - bi­zakodik Chikán Alajos. Mutatja, hogy ide látszik a Petőfi utca eleji szép, új háza, amelynek udvarán Zsuzsija szorgoskodik. Azt mondja a csillogó szemű juhász, hogy csak egy meszelés és a derítő tartály beraká­sa van hátra, aztán jöhet a lakásszentelés. . SZABÓ ENDRE Elvirágzott fekete kökörcsin tő

Next

/
Oldalképek
Tartalom