Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22-23-24 / 95. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap HÚS VÉT 2000. Április 22., szombat Szerencsét jelent a nagyszombati keresztség Szertartások és népszokások Nagybárkányban A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadásának évfordulója. Örömünnep, oldódik a böjt, szabad a mulatság. A húsvét megünneplése a vi- rágvasámappal kezdődik. Ezt a húsvét előtti vasárnapot, a római egyház dominica pal- marium- nak, azaz pálmavasárnapnak nevezi. Nevét onnan kapta, hogy Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére pálmaágas körmenetet tartanak, s pálmát szentelnek. Ez a szokás a mai napig él Nagybárkányban, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem pálmaágat, hanem barkát szentelnek. A megszentelt barkából a hívők mindegyike visz haza, mert a szentelt barka megvédi a ház lakóit a „ördög incselkedéseitől”. A szentelt barkát orvosságként is használták. Akinek fájt a torka, annak csak le kellett nyelnie egy szemet a barkából és enyhülést talált. A szentelt barkát azonban a lakásba (az ajtón belülre) nem szabad volt bevinni, mert nem lett a gazdasszonynak kislibája, bezápoltak a tojások. A virágvasámapot követő két napot nem tartjuk, de a szerda már elkülönül, majd ezután minden egyes napját a hétnek „nagy” jelzővel illetjük. A nagyhét a megtisztulás időszaka, mind testileg, lelkileg és környezetet illetőleg is. Ezen a héten az egyetlen nagymisén (csütörtökön ) szólalnak meg utoljára a harangok, az orgonák, a csengők és csak feltámadáskor szólalnak meg újra. így van ez falunkban is és a harangok elnémulásával kereplővel jelzik a mise kezdetét. Ismerős erre is a szólás „a nagycsütörtöki harangok Rómába mentek.” Ekkor végezzük el az oltárfosztást is, vagyis leszedjük a térítőkét, csipkéket. Az egyik legjelentősebb egyházi szokást, a keresztjárást, vagyis a keresztúti ájtatosságot nálunk is elvégzik. Mivel nincs kálváriánk, régen a falu keresztjeihez vándorolva elevenítették fel Jézus útját a vesztőhelyre. Ma mindezt a templomban végzik, a templom falán lévő keresztutat bemutató képek előtt. Liturgiája imakönyvekben megtalálható. Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk. Böjti nap, azaz semmit, vagy csak egyszer és zsírtalan ételt lehet fogyasztani. Máig élő főzési szokás: fehérbableves vajas rántással és túrós lepény fokhagymával. Ez a nap a gyász napja is, ami annyit jelent Nagybárkányban, hogy a templomba csak fekete ruhába mehetünk. Egyébként ez így van egész nagyböjtben. Egész nap látogatható a szent sír, ahol térden állva imádkozunk, és adományt helyezünk el a templom céljaira. Délután három órakor keresztúti ájtatosság van a templomban, majd következik a nagycsütörtökön megkezdett gyoronás, azaz gyónás, amire mindenkinek el kellett mennie, mert a húsvétot csak tiszta lélekkel volt szabad megélni. Amikor gyerek voltam, szüleimtől ezen a napon bocsánatot kértem bűneimért, vétkeimért, mert e nélkül nem volt szabad a szentgyónáson részt venni. Azt hiszem a gyerekek a mai napig folytatják ezt a szokást. Sajnos, ahogy növünk ez mindig halványabb lesz, pedig ránk férne a megbocsátás gyakorlata. Régen ezen a napon - ugyanúgy, mint amikor halott volt a háznál - a tükröt is letakarták, hagyták lejárni az ingaórát, s csendben tettek-vettek, mintha gyászoltak volna. Élt a szokás, hogy aki nagypénteken hajnalban a patakban mosakszik, szép fehér bőrű lesz, s ha szomorúfűz alatt meg is fésülködik, selymes lesz a haja. Nagymamám mesélte, hogy még lány volt, barátnőjével minden évben megcselekedte ezt. Sőt ha még formás lábat is akart az illető, akkor jó volt, ha mindezt mezítláb tette. Nagyhéten piros almát dobtak a kútba, hogy egészségesek legyenek s csak húsvétvasámap vették ki és ették meg. Vigyázni kellett a nagyhéten arra is, hogy ne káromkodjanak, mert aki ezt tette, abba belevágott a villám. Nagyszombat: tüzet, tömjént, gyertyát, vizet szentelnek ezen a napon. Ezek mindegyike véd a szerencsétlenség ellen. Aki a nagyszombaton szentelt tűz parazsából hazavitt és a földjére tette, annak termékeny lett a földje. Aki az állatok hatójába tett, annak nem pusztultak el az állatai, mert a szentelt tűz parazsa megvédte a gonosztól. Nem is maradt parázs, hamu a tűz- szentelés helyén. A szenteltvízből is vittek haza, ezzel körbe- szentelték a portát, hogy a „gonosz” ne találjon utat a házba. Ha beteg állat volt az istállóban, szentelt vízzel itatták. Szokás volt önteni a háztetőre is, hogy ne legyen tűzvész. Sőt olyat is hallottam, hogy húsvét reggelén a gazdasszony ezzel szentelte meg a kocsonyát is. A hagyóHímes tojás és virág Szeretném leírni, hogy valamikor a nagyanyám - aki 1898- ban született - hogyan készült a húsvétra. Sosem felejtem el, már húsvét előtt nagyapámmal lehozatta a padlásról a sonkát, bőrt, körmöt, no meg a csülköt, amit kissonkának hívtunk. Erre már elég nagy koromban jöttem rá, hogy a kissonka nem más, mint a csülök. Nagyanyám a nagyból levágatott egy darabot, és ezt meg a tós- sonkát megfőzte, a kocsonyának valót pedig beáztatta, hogy másnap oda tudja tenni főzni. Előtte nap megsütötte a kalácsot, úgy emlékszem olyat, hogy kockára vágta a tésztát és én raktam bele lekvárt, a két csücskire kellett ráhajtani és amikor kisült jól meg- porcukroztuk. Nagyapával kerestünk a kertben tormát és azt reszeltük, közben sírtunk, mert erős volt. Ezt mind elrakta a kamrába a kaszni tetejére, onnét lopkodtuk ki. Az is lehet, hogy nem bánta, mert nem igen szólt érte. A tojásfestés az külön program volt. Főzött hagymahéjával színeztük a tojásokat. Később már amikor nylon harisnya is volt, akkor kellett a kertből cickafarkfüvet, vagy piszkebokor levelet szedni. Ezt nagyanyám rátette a tojásokra, jó szorosan beletette a harisnyába és így akasztotta a színező lébe. Kivéve jól megszárította és ekkor leszedett róla mindent, így gyönyörű mintás, színes lett. Csinált olyan tojásokat is, amiknek kifúrta mind a két végét és kifújta belőle a belsejét - ebből tésztát gyúrt - és csak a héját festette ki, a mai napig sem tudom, hogyan tudott üyen ügyes lenni. Ezzel vártuk a locsolkodó gyerekeket. A felnőtteknek nagyon jó illatú ánizs- pálinkát készített, ami cukorszirupba tört ánizsmagokból készült. Egy üveg bor is volt az asztalon, nekünk meg málnaszörp vízzel. Amikor olyan locsolkodót vártunk, akinek még italt nem lehetett adni, a hímes tojás mellé virágot adtunk. Elmentünk a játszópajtásaimmal ibolyázni, egy botot vittünk, arra kötöztük fel a csokrokat, amit ajándékoztunk. Örültem, mert húsvét keddjén én is locsolkodhattam, meglocsoltam még a nagyapámat is. _________________SZOMSZÉD OVULÁHÉ B átonyterenye, Rákóczi u. 98. sz. mány azt tartotta, hogy akit először keresztelnek meg a nagyszombaton szentelt vízből, az egész életében szerencsés ember lesz. Nagyszombat délutánjára az egész ház környékét tisztára söpörték, hogy mire megszólalnak a harangok, a férgeket kiűzzék a portáról. A lányoknak ajánlatos volt az első harangszókor vizet húzni a kútból, abban megmosakodni, mert akkor elmúltak a szeplőik. Általában este hét órakor, a szentelési szertartások után kezdődik a feltámadási nagymise. Ezen a misén már a templom a régi pompájában virul és a hívők is színes ruhában vannak, hiszen Jézus testét is kivették már a szent sírból. A mise előtt mindig eljátsszák a passiót, azaz Jézus szenvedését és kereszthalálát. A szereplők mindig fiatalodnak, hiszen az idősebbek gyermekeikre hagyományozzák a szerepeket. Ezután következik a mise, majd a hálaadási körmenet. A szertartás a pápai és a magyar himnusz eléneklésével zárult. A vasárnap reggelt régen az emberek a „dicsőséges olvasó” elmondásával kezdték. Ezután a gazdasszony megszentelte a húsvéti ételeket, amikből csak a nagymise után lehetett fogyasztani. Az a hiedelem járta, hogy a húsvéti tojás héját szétszórták a mezőn, hogy üszők és jégverés ne fogja. A sonka csontját az istállóba kötötték, hogy az ördög ne ártson az állatoknak. CZINEGE MENYHÉRTNÉ Nagybárkány, Petőfi u. 33. sz. Erő az égiektől... Húsvét a tavasz legszebb ünnepe. Hitünk szerint Jézus feltámadását és ezzel együtt a természet újraéledését is ünnepeljük. Régebben minden nagyobb ünnephez kötődött valami népi szokás. A húsvétot megelőzte a negyvennapos böjt. Ez idő alatt még zsírosat sem ettek, ilyent nem is főztek. A főzőedényeket, kanalat, villát, kisúrolták és eltették. Csak az ünnep napján vették elő. A böjt ideje alatt tejet, túrót, tejsavót, aszalt gyümölcsöt, magvakat fogyasztottak.- Emlékszem, milyen finom volt a nyers, savanyú káposzta leöntve tökmagolajjal. így böjtöltek heteken át, testileg, lelkileg megtisztultak. Mire eljött az ünnep, jól ki voltak éhezve a húsvéti sonkára, egy kis lakomára. Eszembe jut, hogy amikor kislány voltam és a tisztelendő bácsi beosztott bennünket nagypénteken a Jézus sírját őrizni, egy-egy fél óráig térdepeltünk a templomban. Persze nemcsak mi, gyerekek, hanem felnőttek is őrizték a sírhelyet. Egyszer felháborodva mentem haza, s ennek okát el is mondtam a szüleimnek: láttam, hogy nagypénteken kolbászt ebédelt egy bácsi. Nagypéntekhez fűződik egy másik emlékem is, mi kislányok ezen a napon lementünk a nagypatakhoz vízért, és közben azt daloltuk: „Nagypénteken virradóra, megy a kislány a folyóra, fehér lábát mossa, jól megszappanozza, a folyóban...” Vittük, cipeltük haza a vizet a húsvéti tisztálkodáshoz. Mátraszelén ugyanis (ahol fiatal koromban élLocsolóvers tem) az a hiedelem járta, hogy aki húsvétkor folyó vízben mosóik, az nem lesz szeplős. Istenben való hittel és Jézus szenvedésében elmélyedve alázatos szívvel vártuk a feltámadás ünnepét. Majd megszólalt a még nagy csütörtökön elnémult harang. Hívták az embereket a feltámadási hálaadásra. Ment is, aki csak tudott, Isteni áldásban részesülni. Nagyon fontos volt részt venni a templom körüli búcsújárásban, mert a néphit szerint száznapi búcsút nyert, aki ott volt, s ez azt jelentette, hogy száz napra kapott erőt az égiektől. Az erőre viszont nagy szükség volt a tavaszi, nyári mezei munkákhoz. Nekünk, fiataloknak sokat jelentett a húsvéti mulatság is, ahol a „garden mamával” jelentünk meg. Abban az időben nem jártak egyedül a lányok szórakozni. A sok mama aztán nemcsak a maga lányát nézte, hanem szemügyre vette a többieket is és bizony gyakran lábra kapott illetlen szóbeszéd. Akármüyen szép is a húsvét, de a rossz szellemek akkor is munkálkodtak. Hétfő reggel aztán mentek a fiúk a lányos házakhoz locsol- kodni. Az én fiatalkoromban bizony a fehér személyeket kivitték a kúthoz és addig húzták rájuk a vizet, míg teljesen el nem áztak. Szerencsére az ilyesmi ma már nem szokás. Egy kis kölnivízzel, parfümmel emlékeznek meg a húsvéti locsolko- dásról, jelképéül annak, hogy közeleg a természet virágzása, és a növényeket, virágokat öntözni kell. ________________VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ . Salgótarján Idvözlőlap a múltból Beküldte: Ocsovai Lászlóné, Szécsény Jó reggelt kívánok e háznak Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetett Beküldte: Boros Nikoletta Nagybárkány, Rákóczi u. 10. sz. Bűnök „az igazság szolgálatában” EGY ÜVÖZLÖLAP 1968-BÓL. Beküldte Tolmácsi Józsefné, Kishartyán. Rákóczi u. 71. sz. alól. A 20. század utolsó húsvét- ját ünnepeljük. A bibliában kétféle húsvét szerepel. Az ószövetségi: zsidóságé, és az újszövetségi: a kereszténységé. Az ószövetségi húsvét a Krisztus előtti zsidóságnak, a pászka (vitatott rituális tánc, vagy Jahve „elvonulása”), és a massot (maoesz) ünnep összevonásából keletkezett emléknapja. Az újszövetségi húsvét a kereszténységnek legnagyobb ünnepe, melyben maga az Isten báránya, az Úr Jézus Krisztus a húsvéti áldozat, ellentétben az ószövetségi állatokból kiömlő véráldozattal. Krisztus magára vette az egész világ bűneit és megváltott minden embert keresztáldozatával a bűntől és az örök kárhozattól. Századunk utolsó húsvétján, ha visszafelé nézünk, elmondhatjuk: sok érdekes eseménynek lehettünk tanúi, amelyek további utunkon is kísérni fognak. Most szomorúan tűnődünk az egész világ felett a természeti katasztrófákon és néha - talán igazságtalanul - vádoljuk önmagunkat: nem lehetett volna ezek bekövetkeztét megakadályoznunk? Hol vannak a világ tudós feltalálói, nagy kísérletezői, filozófusai, lélekbúvárai, hogy egy összehangolt életcélbedobással segítsenek? Mert ennek hiánya lappang és húzódik meg a háttérben, hiába legyintenek és gúnyolódnak e gondolaton. Hihe- tünk-e abban, hogy megszületik egyszer a világboldogító szeretetműködés csodája? Hogy minden ember egy „Megváltót” lát a másik embertársában, akiért életét is képes lenne ha kell, feláldozni? Szinte hallom most valakinek a hangját: - Őrült ez az ember! - Őrült? - kérdem. Nem. Talán mégsem! Vegyük elő csak a meg nem hamisított evangéliumot! Mit olvasunk ki belőle? Nem mást, mint azt: - „Minden embertársadra úgy tekints, mintha Krisztusra néznél és úgy segíts, mintha rajta segítenél!” D e ezt a valakit, ha ne tán egy önmagára maradt szigetlakó lennél és soha sem lett volna oktatód, csak a benned is szunnyadó természet, úgy fogod kezelni, mint az éned másik részét, szeretettel, megértéssel, mint az a gólyamadár, amelyik húsvétra érkezett vissza Afrikából, iránytű nélkül, megérzésére hagyatkozva, hogy teljesítse feladatát. És ha tovább elmélkedünk, rájövünk arra is, hogy felejthetetlen marad számunkra ez a húsvét! Eszünkbe jut Róma püspöke, II. János Pál pápa. Ez a gyenge alkatú, remegő lábú, öreg pap, szeretettől indíttatva vállalkozott ismételten veszélyes feladatokra. Istenért és a föld népeinek békéjéért, boldogságáért akart példát adni a világnak, megoldást keresve. A bocsánatkérés eszméjének gondolatával indult a nagy útra a katolikusoknak az elmúlt évszázadokban elkövetett bűnei miatt. Általa az egyház azokat a bűnöket vallotta meg, amelyeket az „igazság szolgálatában” követtek el, vagyis a türelmetlenséget és az erőszakot a másként gondolkodókkal szemben, a keresztes hadjáratok során elkövetett borzalmas cselekedeteket, az inkvizíció módszereit, a keresztények közti széthúzás vétkeit, a kiátkozásokat, az üldözéseket, a zsidók ellen elkövetett vétkeket, a korábbi időszakban tanúsított megvetést, ellenségeskedést, hallgatást, mikor cselekedni kellett volna. Az evange- lizáció során elkövetett bűnöket, amelyek sértettek más kultúrákat és népcsoportok jogait. Azokat a tetteket, amelyeket a társadalmi igazságosság, a gyengék és a még meg nem születtek ellen követtek el. Betlehem, Genezáret, Jeruzsálem és sok település igazolja a pápa szavait és tetteit. Jeruzsálemben a holokauszt hatmillió zsidó áldozatának életművénél a pápa elitélte a keresztények évszázadokon át tartó antiszemita cselekedeteit. Názáreti miséje után meglátogatta a három nagy egy istenhívő vallás legszebb helyeit. A nagy siratófalnál ismét bocsánatot kért. H úsvét legnagyobb ünnepén béküljünk meg mi is egymással, tegyünk fogadalmat a szeretet gyakorlására, nemzeti létünk, s a világ ezt kívánja. Törődjünk az ifjúsággal, a jövő reménységeivel, ismertessük meg velük az élet igazi értelmét. ___________________KAMARÁS JÓZSEF B alassagyarmat
