Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-04 / 79. szám

SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP 2000. ÁRILIS 4„ KEDD BALASSAGYARMAT PÁSZTÓ Kávéház a könyvtárban Kilencvenesek klubja Balassagyarmaton Még a közelgő tavaszt semmiképpen sem idéző időjárás is ba­rátságosabbra vált ezen a József-napi vasárnap délután. Talán észrevehette a kilencvenesek klubjába, a Kis Balassa étterem­be igyekvő örökifjakat, akik közül a legfiatalabb is közelebb van már a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. A Jobbágy Károly Alapít­vány meghívása telt házat von­zott a ritkaságszámba menő ta­lálkozóra, amelyen az alapít­vány támogatásával megjelent művekből és Jobbágy Károly verseiből hangzott el válogatás a Varietas Színpad előadásá­ban. A közreműködők: Csábi István, Kemer Edit és Tibay András varázslatos hangulatot teremtettek a városon kívülről és a határon túlról is érkezett vendégek számára. A házigaz­da könyvtárosok által barátsá­gos kávéházzá varázsolt terem­ben ott voltak a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság tagjai, Dukay Nagy Ádám, Marschalkó Zsolt, Tóth Sándor és társaik, az Ipolyvarbóról ér­kezett Urbán Aladár és felesé­ge a Palóc Társaság képvisele­tében és jó páran a helyi Kom­játhy Jenő Irodalmi és Művé­szeti Társaságból. A bemutatkozó írókkal való beszélgetéseket Kovalcsik And­rás, Csikasz István és dr. Kap­ros Márta vezették. A Madách- kutatás eredményeiről adott tá­jékoztatást Andor Csaba, a Ma­dách Irodalmi Társaság elnöke. Szólt a 8. alkalommal megren­dezett Madách Imre tudomá­nyos szimpózium eddigi törté­néseiről szóló kiadványokról és a már második alkalommal megrendezésre kerülő Fráter Erzsébet-szimpóziumról amelynek első napját szülőfa­lujában, Csécsén töltik a társa­ság tagjai és másnap Nagyvá­radra látogatnak el a sírjához. Csikász István a szinte poli­hisztornak mondható _ Mar- schalkó Zsolt Írót, színműírót, rendezőt, zene- és gimnáziumi tanárt vallatta eszményeiről, eddigi munkáiról, terveiről. A csendes, szerény művész­ember, aki sokoldalú tevékeny­sége mellett a salgótarjáni szimfonikus zenekar brácsása, ebben az évben egy három- feivonásos Voltaire-darabot vál­lalt fel a soproni színház és a Nemzeti Kulturális Alap ösz­töndíjasaként. Szeretettel szólt a Balassi Bálint Asztaltársaság­ról, amelynek alapító tagja és ahonnan elindult az írói pályá­ja. Kapros Márta, a Palóc Mú­zeum igazgatója az ipolysági gimnázium magyartanárát Csáky Károly mutatta be, akit volt iskolatársa, Varga Imre a Pozsonyi Irodalmi Szemle volt szerkesztője indított el a Par­nasszus felé vezető úton. Első munkájában néprajzi megkö­zelítéssel mutatta be Ipolyi Ar­nold neves mitológiai kutatót és művelődéstörténészt. Ez­után fordult már tudatosan a néprajz felé, de egy verses kö­tete is napvilágot látott. Csáky Károly az Ipoly völgyében élő magyarok közt él és a debrece­ni tudományegyetemen meg­szerzett etnográfusi ismeretei­vel szolgálja a nemzeti kultúra örökségének mentését. Leg­utóbbi könyvét az eddigi mun­kája egyféle számadásaként tartja számon, a néprajz és a helytörténet területéről. Kap­ros Márta értően tárta fel a könyv titkait. Csáky Károly tudatosan tö­rekszik arra, hogy elsősorban azokat a településeket mutassa be, ahonnan egy jeles néprajz- kutató, vagy személyiség elin­dult. A magyar néprajztudo­mány annyi jeles képviselője indult el Nógrád és Hont vár­megyéből, hogy kevés megye dicsekedhet ennyivel, véleke­dett a nagy bajuszú Csáky ta­nár úr. így szerepel a könyvé­ben a pereszlényi születésű Manga János, aki a Palóc Mú­zeum igazgatója volt, vagy Csáb szülötte, Szeder Flórián, a Palócföld első kutatója és a ki­rálykoronás Ipolybalogról szár­mazó Balogi Dezső. Ipolyi Ar­nold, Egyiid Árpád és társaik, akiknek munkásságát a magyar tanároknak illene oktatniuk. A kolozsvári Boér Jenő könyvét Kovalcsik András mu­tatta be. A tizenkét elkülönülő írásban azzal foglalkozik a szerző, hogy került a németség a Bánátba és hogy fogy el má­ra. Mert a valaha tejjel-mézzel folyó Kánaánban^ ahogy régen a Bánságot nevezték, a több százezres németségből már csak pár ezren maradtak hír­mondónak, mivel a többiek ki­vándoroltak. Herczeg Hajnalka Balassagyarmat alpolgármeste­re, a Jobbágy Károly Alapít­vány kuratóriumának elnöke az irodalmi kávéház vendégeit köszöntve kiemelte, hogy az alapítvány folytatja az irodalmi művek kiadásának támogatá­sát. Csikász István tisztelettel és szeretettel emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Kojnok tídfST&rról, aki a nógfáUL ;s,ah gótarjáni irodalom éltetésében elévülhetetlen érdemeket szer­zett, ugyanúgy, mint a gyarma­ti Podlipszky Ervin, a könyvtár nyugalmazott igazgatója, aki létrehozta a Komjáthy társasá­got. Az ő vezetése alatt nyílt tá- gabbá a könyvtár ajtaja, sza­bad lett beszélgetni és megte­remtődött az, amit a mai napig éltet és fejleszt az utód, Oroszlánné Mészáros Ágnes, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója. ________________SZ. E. A város neves sebésze, dr. Krekó József, barátjába, Jagyutt Pali bácsiba, a neves cukrászba karolva sétált a plébániatemp­lom irányából a találkozó helye felé. Bizonyára nagyon elmerül­hettek a történeteikben, mert már késésben voltak az öt órai kezdést illetően. Pedig a társa­ság már együtt volt. Katika, a csinos pincérlány előre terített asztallal fogadta az elegánsan felöltözött érkezőket, az új ta­gokat, köztük a nyolcvanhét éves Vaczó Lajos volt MÁV- tisz­tet, aki idős korára tekintet nél­kül a mai napig aktív szíjgyártó­ként dolgozgat a szerb templom melletti kis műhelyében, apósa, Szomor Pál szíjgyártó mester örökébe lépve. De a barátok hí­vó szavára megjelent Menczel Miklós, a neves órásmester, a kertbarátkor oszlopos tagja, aki száz szőlőfajtát próbált ki a pe- ronoszpórának kedvező Ipoly- völgyben. Autóval hozta unoká­ja, Viktor a korelnököt, a hama­rosan kilencvenharmadik évébe lépő Specziár Sándor órásmes­tert és barátját, a,nyolcvannyolc éveá Tornyos Vidort. Mogyorósi János bácsi a maga kilencven évével egyedül, legényesen ér­kezett, ugyanúgy, mint a kilenc- venegyediket taposó Kamarás József, aki korát meghazudtolva tevékenykedik szeretett városa dolgaiban és élteti a legbátrabb város, a Civitas Fortissima gon­dolatát. A szeretetteljes üdvöz­lések után Jagyutt Pali bácsi ajándékaként az Orchidea cuk­rászda finom süteményei mellé pezsgő került az asztalra és a Sándor- és József-napi köszön­tők következtek. Kedves anyai nagyapámra, a selypi Juhász Jó­zsefre jómagám emlékeztem, aki nevezetes napon, Sztálin ha­lálakor hunyt el. Volt mire koc­cintani és hamar feloldódott a társaság. Krekó Józsi bácsi azt emlegette, mikor még kezdő or­vosként 38 fillér volt egy pohár tokaji szamorodni és ebből ha­vonta egyet felhajthatott és meg­engedett magának egy mozit, ez volt akkor neki a kiruccanás. Vaczó Lajos bácsi megjegyezte, hogy még a filoxéra előtt olyan szőlőkultúra volt a most Szlová­kiához tartozó szőlőhegyen, hogy még a pozsonyi ország­gyűlésre is eljutott a gyarmatiak bora. Bizony így igaz, mondta Menczel Miklós, mert van olyan középkori kép, amelyen Balas: sagyarmat címerében piros sző­lőfürt van. Ez már a múlté, mert most a bástya és az Ipolyt jelképező kék szalag díszeleg a címerben és a tót gyarmatnak nevezett Ipolyon túli városrész­ben már egy gyarmatinak sincs pincéje, pedig háromszázat tar­tottak valaha nyilván és jó hazai szőlőfajták teremtek meg itt. Miklós bácsi azt emlegette, hogy az édesapjának is volt ott pincéje, igaz a nyolc hektó mus­tot mindig vásárolta, mert szőlő­je nem volt az öregnek. Egy gőz­henger szikrája lobbantotta lángra a pince zsúptetejét. Sok minden megtörtént az eltelt évek alatt, amikor még élt a ket­tős birtokosság, amit aztán a kommunizmus végleg meg­szüntetett, még a hidakat is. Rákosiék robbantották fel az Ipolyon, kesergett Vaczó Lajos. Ha már a bor említődött fel, szó­ba kerültek az 1930-as évek. Ak­kor a legmulatósabb embernek a nógrádsipeki Balázs Anti szá­mított, akinek az apja földbirto­kosként a főrendiház tagja volt, magyarázta Kamarás József. Specziár Sándor bácsi rákontrá­zott, hogy bizony az a gyerek három napig is elmulatozott a kaszinóban, aztán mikor az ap­ja jött fizetni, azt mondta, hogy csak ennyit költött a fiú! A mu­latozásokhoz hozzátartozott a nevezetes Pista pincér, aki a ma harminc kilójával ugyanannyi súlyú tányért hordozott ki. Igaz sokszor felöntött a garatra, de a tulaj ezt a gyengéjét elnézte. A jóképű Tata nevezetű prímás­nak egyszer azt mondta a púpos Majtényi tanár, hogy húzd el Ta­ta az én nótámat! A prímás meg rákezdte, hogy teve van egy pú­pú, van két púpú. Hej nagy ribil- lió lett. Hogy ki volt akkoriban a legszebb asszony a városban, arról egyöntetű volt a vélemény, hogy az a Sztranyovszky Sándor földbirtokos felesége, a Madách Emma volt. Na és kinek volt a legszebb lábaszára - tette fel a kérdést a kilencvenharmadik éve felé közelgő Sanyi bácsi. Hát a Zmeskál Katalinnak, a Si­mon főkönyvelő feleségének. Bizony! Mikor ment a főutcán, csak néztük és csodáltuk, bólo­gatott a múlt szép emlékeibe Té­vedve a társaság. Mindig voltak szép asszonyok Gyarmaton és még párbajoztak is értük. Menczel Miklós Kiss Ákos gim­náziumi tanárt emlegette, aki Pestre ment párbajozni és az el­lenfele kardjától halálos sebet kapott. Akkor nyolcéves lehet­tem és az árván maradt fia még- úgy ötven éve is bejárt az órás­üzletembe, emlékezet Miklós bácsi. Én párbaj segéd is voltam - vetette közbe Kamarás Józsi bácsi. A társak nagy érdeklő­déssel hallgatták az esetet, ami­kor az idős Eilinsfeld Nándor fi­atal és szépséges feleségét rossz színben tüntette fel egy sátoral­jaújhelyi katonatiszt. Á barátok felbőszítették a férjet, hogy ne hagyja annyiban a dolgot és provokálja az illetőt. Ez meg is történt és az egyik párbajsegéd Józsi bácsi lett, aki társával el­utazott Sátoraljaújhelyre, hogy a másik fél segédeivel megbe­széljék a párbaj dolgait. Józsi bácsi igyekezett oda hatni, hogy értelmetlen a vérontás és a katonatiszt félreértésnek tün­tetve a dolgot elnézést két és a párbaj elmaradt. A hölgy örök­ké hálás maradt nekem, zárta le a történetet Józsi bácsi a társa­ság derültségére. Szó esett ar­ról, hogy valamikor' még szá­mos iparos-családnak adott megélhetést a Felvidék kapujá­ban lévő Balassagyarmat. Ä fej­lett szőlőkultúra révén a kádá- - rok vígan éltek. - Az édesapám jó barátja volt a Kürtössy Ali nagyapja, aki kiváló kádármes­ter volt, emlékezett Miklós bá­csi. Vaczó Lajos azt emlegette, hogy majdnem minden utcának megvolt a jellegzetessége. A ká­dárok a Nagyhíd utcában éltek. A suszteroké és a csizmásoké volt a patvarci és a Hunyadi ut­ca. A három szíjgyártó közül az egyik Vaczó Lajos bácsi azóta, Szomor Pál mellett még Parditka János és a Gregori űz­te az ipart. Áz emlékek között felidéződtek a trianoni döntés okozta sérülések, amelyek szürkébb, szegényebb világot hoztak a kettészakított és év­százados központi funkcióját elvesztő Balassagyarmat szá­mára, ahol számos Felvidékről elűzött család talált menedéket. Jagyutt Pali bácsi a losonci fia­tal éveit emlegette. Krekó dok­tor azt idézte fel, mikor 36 pá­lyázó közül megkapta nagyhírű Kenessey főorvostól a kineve­zést Balassagyarmatra, mert a laborvizsgálatokhoz is értett. Mogyorósi János a második vi­lágháborús sebesüléséről be­szélt és arról, mikor a Dnyeper pártján kimentett egy sebesült katonatársát, pedig az oroszok úgy lőtték őket, mint a haj dér ménkű. Felemlítette, hogy a szintén gyarmati Honti István is akkor kapott súlyos sebet, egy merész haditette során, amit a mai napig hord és erre a találkozóra sem tudott miatta eljönni, mert ki sem mozdulhat a házból. Tornyos Vidor, közel a kilencvenhez elgondolkozva hallgatta a történeteket és a ma­gáét emlegette, amikor elűzték a családot a Felvidékről. A köz- igazgatásban is dolgozott és jó szívvel emlékezett a két- bodonyi Paulovits Béla jegyző kollégájára, aki Szügyben és Patvarcon is ellátta a hivatalt, amikor még Réti Zoltán Patvarcon tanított. Kedves meg­lepetésként megérkezett Telek Zoltán a harmonikájával, aki verssel köszöntötte az asztaltár­saságot. Vaczó Lajos azt java­solta, hogy egy eredeti palóc dal csendüljön fel először, hogy Menyecskének nem jó lenni, mert keveset adnak enni. Kevés, kevés az a tányér leves, me­nyecskének de keserves... Dalra fakadtak a fiúk. Különösen Mo­gyorósi János baritonja és Krekó doktor szép tenorja hangzott ki a nótázók közül. Ezt á nótát még a Tolnay Klári is énekelte, mondogatták. Rózsi volt annak az igazi neve, ma­gyarázta Miklós bácsi és azt emlegette, hogy a művésznő édesapjának mohorai tehené­szetéből kikerülő tíz- dekás tea- vijrá is áz volt írva, hogy Rózsi- ka teavaj. Kamarás József a vendéglő szép főnöknőjét, Jut­ka asszonyt biztatta, hogy a cé­gérre és a poharakra írassa rá a Civitas Fortissima feliratot és a Kis Balassa étterem a városköz­pont helyén ezt a címet büsz­kén viselhetné. Hogy hölgyek nem kerültek még a társaságba, felemlítődött, hogy Tolnay Klári volt osztálytársai közül még él a városban az Okulicsányi Vali, Zmeskál Kató és a Pulay Man­ci, talán elfogadnák a meghívást a húsvét utáni újabb találkozó­ra. Aztán még vígan szólt a nó­ta, hogy szép asszonynak jó­nak, jó járású lónak kár meg­öregedni. SZABÓ ENDRE Ösvénykeresők Itt van a 2000. esztendő. Az emberiség becsukta a fejlődés viszontagságos korszakát, ki­nyitja a régmúltból táplálkozó újabb évszázadokat. A dátum­váltással járó izgalmak után le­csendesednek az izgalmak, jön­nek a szorgos hétköznapok. Jobban szembe tűnnek olyan if­jak, kik csöndben erőfeszítése­ket tesznek, hivatást építenek önmaguk, s családjuk számára, szülővárosuk javára. Örökölve és örökítve valamit: a szabadon szárnyaló reményt. Bizonysá­gul három fiatal szolgál. Elsőként a nemrégiben Tar község jegyzőjévé kinevezett Nagy Gábor fejtette ki vélemé­nyét.- Szemléletemet különösen az irodalmi alkotások formál­ták. Egység és egész, valóság és érzelem, a létezés mozgatója. Ezt a meglátást a múló évek mondatják. Az akkori Kun Béla Általános Iskola elvégzését kö­vetően tanulmányaim folytatá­sának további állomása a Mik­száth Kálmán Postaforgalmi Szakközépiskola volt. Lelkese­désemet és addigi tudásomat az ott jutalmul kapott aranygyűrű zárta körbe. Az államigazgatási főiskola igazgatásszervező sza­kán tanultakat hasznosítottam a pásztói polgármesteri hivatal gyámügyi ügyintézőiéként.- 1997 őszén az Álterra sváj­ci-magyar könyvkiadó irodalmi pályázatára elküldött verses mesém a nyertes művek között szerepelt. Elolvasható a nyilvá­nosság elé került „Óperencián innen” című antológiában. Ver­ses meséim kézirata a Szalay Könyvkiadónál várja, hogy ta­nulságos történetei megeleve­nedjenek az emberi képzelet­ben. Az eddig alkotott versek válogatása a felnőtteknek szóló gyűjtemény, melynek megje­lentetését szintén az Alterra Könyvkiadó segíti. Az író-olva­só találkozásokon népszerűsí­tem Pásztói és környékét. Az erős kötődés, a feltörő érzel­mek vezérlik beszámolóimat. Szavaimmal az idegenek elé tá­rom a honfoglalás koráig ívelő emlékeket, a társadalmi ténye­zőket, a festői táj szépségét, „kis hazám”, Pásztó jellemzőit.- Talán helyes lenne, ha fő­ként a helyi vállalkozások ke­rülnének előtérbe a fejlesztési rangsorban. Kívánatos volna, egy kulturált szórakozóhelyet is magába foglaló sportcentrum felépítése, s a közművelődés még hatékonyabb támogatása - mondta Nagy Gabriella gyógy­pedagógiai tanár. - A pásztói Dózsa György Általános Iskola és a Bolyai János Gimnázium angol speciális tantervű képzé­sein kezdtek mélyülni tapaszta­lataim a tudományok sűrűjé­ben. Folytatását a Bárczi Gusz­táv Gyógypedagógiai és Tanár­képző Főiskola, oligofrém-szur- dopedagógia szakán éltem át. Tanulmányaimat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelem szakán gazdagítot­tam. A pásztói óvoda, általános iskola és diákotthonban dolgo­zom. A hivatásom az életem. Pedagógustársaimmal és a gye­rekekkel a nehézségeket le­küzdve, családias légkörben, kölcsönös szeretettel vágunk utat a nevelés bonyolult világá­ban. A másság megértése felté­telezi az egyenjogúságot, esélyt a normális léthez, lehetőséget a munkához. Régen a szakmun­kásképző intézetekben jelentő­sebb tér nyílt a nehezebben ke­zelhető fiatalok képzésére. Hajt a tudás bővítése, a gyorsaság és a bizonyítás vágya. Ezek adot­tak voltak a televíziós vetélke­dőn való részvételemkor. Kvízkönyvekből és a társasjá­ték kérdéseiből készültem. A második alkalommal kiestem, fél év elteltével három játékot nyertem. Egy év múlva 10 for­dulóból hét győzelemmel zá­rult.- Mi a helyes ecsetkezelés, nagyvonalakban egy festmény felvázolása? Hosszú út vezetett saját színvilágom felfedezéséhez és a belső, érzékeny hang meg- hallásához - vallotta végezetül Kiss József pedagógiai asszisz­tens, a Héber Egyetem hallgatója.- Képről való másolások és kezdetleges portrék jelzik a régi, félénk próbálkozásaimat a mű­vészetek egyik fontos ágában, a festészetben. Egy ódon épület, egy arc, egy tündöklő növény, egy pompás facsoport. Vonzzák a megörökítést. Az impresszio­nizmus, , a barokk kor és Csontváry színkezelése irányt adók. Sok, hozzá nem értő kéz­ben a festészet futószalaggá vá­lik. A megélhetés eszközévé. Tévhitben él, ki elfogadja a meg­rendelt motívumokat, színeket, s ilyen festményét esztétikus­nak tekinti. Én is eltévedtem ide. Az irodalom, a művészettörté­net, a múzeumok rejtette alkotá­sok hatására megfogalmaztam: az igazi művészet a teljes nyu­galom és a csend birodalmában születik. Vagyis lelkünk, szelle­münk legmélyén, ami nélkülöz minden önzést. A festészet nem hobbi. Komolyabb. Az életfelfo­gás formálója. Négy önálló és két közös kiállításon vettek részt festményeim Szécsény- ben, a megyei őszi tárlaton, Zagyvarónán és Pásztón, a Dó­zsa György Általános Iskolában. Büszkeség töltött el, mikor mű­veimet tanulmányaim egyik színhelyén, a szécsényi mező- gazdasági szakközépiskola falán láttam. A pásztói Teleki László Városi Könyvtárban és a galériá­ban megtalálható alkotásaim egy része. Jelenlegi munkámban szerepet játszik a rajzolás. A pásztói óvoda, általános iskola és diákotthon pedagógiai asz- szisztenseként és az ottani rajz­szakkör vezetőjeként segítem a fiatalokat az érzékenység kifeje­zéséhez és kezeléséhez, ecsettel és papírlappal. Jellememet meg­határozza a filozófia mint tudo­mány, s gondolkodás. A vallásfi­lozófia, a misztikus tanok érde­kesek, tágítják a látóteret. A he­lyi turista- szakosztály vezetője­ként és a környezetvédelmi szakosztály tagjaként pedig fele­lősséget érzek lakóhelyemért. A jövőm követi ars poeticámat: mi­nél többet, sokfélét tanulni. Egy­szerűen élni itt, Pásztón. Lám, mennyi érték lakozik bennük, a vidéki fiatalokban. Bennük, az „ösvényt” keresők­ben. GÉCZI BOGLÁRKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom